Fanni és a kaják 100 pontban
Tudom, hogy volt már 100 random dolog rólam, de miután nemrég ráébredtem arra, hogy az evés a lételemem és a kedvenc hobbim #truestory, ezért úgy gondoltam, hogy csak ez a téma is megérdemel száz pontot. Éhgyomorral nem ajánlott leülni olvasni, de fogadjátok/és fogasszátok sok szeretettel. (csak hogy a napi közhelyadag is meglegyen). ezek az izék teljesen random dolgok.
1. imádok enni és szerintem a világ egyik legjobb dolga az evés
2. a vanília/csoki párosításból általában a vanília jön ki nálam győztesként
3. étteremben általában őszilevet rendelek
4. sosem voltam nagyon leveses, és általában csak a krémlevesekért rajongok
5. utálok kenyeret enni a főzelékhez
6. a kedvencem a Kelly's ketchupos chipse, amit általában Ausztriában kell beszereznem, mert errefelé annyira nem kapható.
7. imádok olvasás közben enni.
8. mindent, de tényleg mindent képes vagyok szétválasztva enni.
9. tudom, hogy ez undoírtó, de szerintem így mindennek vjobb íze van.
10. bár balkezes vagyok, késsel-villával úgy eszek, mint a jobbkezesek.
11. babakoromban rajongtam minden ilyen zöldséges trutyiért. Tudjátok, az ilyen turmixoljuk le a répát, tegyünk bele egy kis barackot, stb.
12. a kedvenc palacsintám a baracklekváros-kakaós, illetve a túrós.
13. még soha nem ettem sushit, de ki szeretném majd próbálni mindenképp.
14. nem szeretem a babot. Mármint azokat a nagyszemű babokat. semmi ízük nincs és fura az állaguk.
15. A currys tejszínes csirke a mindenem. Mindegy, hogy ananásszal, kukoricával, vagy csak úgy simán, de bármikor jöhet.
16. a kedvenc milka csokim a Daim - os/es (fogalmam sincs hogy kellene ragozni) és az Oreo-s. de a pattogóscukrosat is adom.
17. állítások szerint finom répatortát tudok sütni
18. általában minden gyümölcsből a kicsit éretlen/alig érett fajtát szeretem.
19. van top 5 zöldség listám.
20. kukorica, brokkoli, sárgarépa, spenót, paradicsom. sorrend nincs.
21. annyira nem preferálom a tipikus magyar kajákat
22. valamiért nem vagyok valami jó barátságban a petrezselyemmel.
23. a teát és a kávét is szeretem, de ha választanom kell, akkor tejes tea mindenek előtt.
24. A lekváros kenyeret mindig vajjal vagy vajkrémmel eszem. tehát sosem csak úgy simán lekvárosan.
25. semmi bajom sem a marha, sem a sertéshússal. igazából minden husival elvagyok, ami nem tocsog a zsírban.
26. A gumicukor a kedvenc édességem. még a csokinál is jobban szeretem.
27. még télen is bármikor kapható vagyok egy fagyizásra.
28. a főzelékeket egyébként villával szeretem enni.Í
29. még egy pirítóst is képtelen vagyok elkészíteni rendesen. mindig elégetem.
30. nem szeretem a csokis sütiket, a csokis pudingot, a csokifagyit.
31. a csokit viszont nyilvánvalóan rettentően szeretem.Í
32. a mustárt sosem bírtam, a ketchuppal viszont jó kapcsolatot ápolunk. főleg a hajam.
33. PIZZZZZZZZZAAAAAAAAAAAAAA
34. a muffinsütés szerintem egy tökéletes dolog. nem túl bonyolult, nem vesz el sok időt az életedből, és a végeredmény finom.
35. a nyers tészta finomabb mint a kész süti. ez tény.
36. az energiaitalokat a síugrók miatt szerettem meg. mhh.. RedBull
37. szerintem az olasz konyha zseniális. tényleg.
38. imádom a fehércsokis forrócsokit. meg úgy mindent, ami a fehércsokival van kapcsolatban.
39. sosem tudtam dönteni a pepsi és a coca cola között. igazából bármelyiket megiszom, ha úgy van.
40. ha érik a meggy, minden nap képes vagyok belőle leszedni a fáról két vödörnyit és kimagozni. valamiért nagyon szeretem ezt csinálni.
41. életem eddigi legfinomabb citromfagyiját Olaszországban ettem, hat évesen.
42. a garnélákkal már pozitív a kapcsolatom, és a polipokkal is megvagyok, de a kagyló még mindig nem a kedvencem.
43. nem szeretem, ha valami nagyon fokhagymás.
44. a rántott húsból csak azt vagyok hajlandó megenni, aminek a bundája világos, és nem ilyen agyonsütött izé.
45. semmiféle gombócon vagy derelyén nem szeretem a prézlit.
46. a mákos, a diós, a túrós, de még a tejfölös-lekváros tésztát is kedvelem, a kakóstól viszont nem vagyok elragadtatva.
47. voltam már disznóvágáson (köszönöm kérdésed, élek még), "pucoltam már csirkét és kacsát" (amikor kiszedegeted a tollait a leforrázott madárkának), és halat is pucoltam már.v
48. ha alma kerül a kezembe, még mindig megnézem, hogy hány éves és hogy fiú-e vagy lány.
49. ha már almák: nem rajongok az alma héjáért, általában csak anélkül eszem meg.
50. a görögdinnyét ás a sárgadinnyét is nagyon szeretem, és sosem fogom megérteni, miért utálják annyian a sárgadinnyét.
51. a kedvenc salátaöntetem az ezersziget, de igazából minden öntetért szabályosan rajongok.
52. a kedvenc csokimárkám a lindt, a kedvenc fagyimárkám a ben & jerry's
53. mivel ezek közül egyik sem olyan olcsó és viszonylag luxuscikknek számít, rohadt ritkán jutok hozzájuk.
54. a túró rudi magyarország legjobb találmánya és az egyetlen vonzerő, ami miatt nem szeretnék külföldre költözni.
55. team bubimentes ásványvíz. esetleg még a zöld palackossal elvagyok, de a kékkel békén lehet hagyni.
56. még oviban nyertem egy csokievőversenyt. erre azóta is büszke vagyok.
57. sajnos nagyon gyorsan eszem. próbálok rajta változtatni, de nem tudok rá mindig 100 százalékosan koncentrálni.
58. a kinder bueno és a kinder maxi king valami isteni.
59. a kedvenc joghurtom a kókuszos és a kekszes görög joghurt
60. a mekiben legtöbbször a mcwrap, a cézár saláta vagy a csibeburger szívem választottja.
61. porleveskészítésben profi vagyok. meg tésztafőzésben, rizsfőzésben, és minden ilyen egyszerűbb dologban.
62. a pacallal ki lehetne kergetni a világból. nem valami gusztusos, hogy szépen fogalmazzak.
63. a kiflit sokkal jobban csípem, mint a zsemlét.
64. nem rajongok túlzottan a csípős kajákért, de van amikor megkívánok egy-két csípős dolgot.
65. mindenféle barna, rozsos, magos, ilyesmi kenyérért oda-meg vissza vagyok.
66. a karalábét csak nyersen szeretem, de úgy nagyon.
67. régen a gomba is az ellenségeim közé tartozott, most már megbékéltem vele, kivéve, ha társul a petrezselyemmel.
68. szeretem, ha a melegszendvicsen rengeteg sajt van. az a legjobb része.
69. álmodtam már olyat, hogy a hajam helyén vékony répacsíkok vannak, vagy hogy egy krumpli vagyok.
70. szabadidőmben eszek. ha nem érek rá, akkor is eszem.
71. a ropiból és perecből azt szeretem, amin tudjátok, olyan jó sok só van.
72. a müzli tejjel klasszikus reggeli recept. a kedvenceim az ilyen mézes müzlik, olyasmik, mint a cheerios és társaik. a csokis verziókért itt sem rajongok.
73. nem vagyok köretpárti, előbb fogy el a hús, hal, akármi, és a köretből gyakran hagyok.
74. a rizst jobban bírom, mint a krumplit, de a krumplipüré zseniális találmány.
75. ha már viszont választani kell, akkor mindenképp Team Saláta. salkátából bármikor bármennyi jöhet.
76. a skittles mindent leköröz. a zöld meg a piros zsacsisat is egyszerűen képtelenség nem szeretni.
77. nem szokta sokat rágózni, ha igen, akkor is inkább gyümölcsöset vagy nem tudom. nem minden mentolos való az ízlésemnek.
78. az itthoni kebabnak/gyrosnak/tortillának egyszerűen nincs párja. az egyik legnagyobb kedvencem.
79. kisgyerekkorom óta rajongója vagyok a milánói makaróninak.
80. még ennyi idősen is rajongok a bébikajákért. mármint az ilyen gyümölcspürékért. awww, annyira jók.
81. karácsonyra kaptam répát. puszi.
82. a tojásokkal furcsa a kapcsolatom. régen imádtam a tükörtojást, most már annyira nem, a rántottát régen utáltam, most már szeretem, a főtt tojás meg olyan semleges.
83. szeretem az egzotikus gyümölcsöket, a gránátalma meg a mangó az abszolútfavorit.
84. negyedik éve járok gimibe, és már a harmadik menzán eszünk.
85. mm.. ha aggódom valamin, akkor is szeretek enni. főleg ilyen kis apróságokat, amiket sokáig lehet rágcsálni.
86. a kedvenc húsom a csirke. a csirke bármilyen mennyiségben bárhol jöhet.
87. a kedvenc gyorskajáldám a KFC. valahogy azok a kis csirkák annyira csábítóak, húúú.
88. imádok étterembe járni, és hússzor átnézni az étlapot, háromszor eldönteni mit szeretnék, és a végén tök mást rendelni.
89. szülinapomra viszonylag ritkán kapok tortát. pedig egyszer örülnék neki.
90. áá, a halak. nem szeretem az ilyen édesvízi halakat, mint a ponty meg ilyenek, de a tengeriekért odavagyok. jajj meg a fogas. azt imádom. és a lazacot.
91. szeretem a grillezett zöldségeket és húsokat. a grillezésnek meg amúgy is olyan tök jó hangulata van.
92. a kedvenc haribo gumicukrom az a balla balla vagy mi a neve.. amin egy focizó kisfiú van, tudjátok. meg a mangós. azt is imádom. és a cseresznyék, meg a szívek, és a kisbékák.
92. gyermekkorom legnagyobb kedvence a Ferrerro Rocher. illetve, ahogy akkor mondtam, fejjejjó hoséé.
93. óó, az ízesített tejek. Mindenféle ízesített tej. A kedvencemet ismételten csak Ausztriában lehet kapni, konkrétan kókuszos és eszméletlenül finom.
94. szeretem a puffasztott rizst, az abonettet, a kölesgolyót. tudjátok, az ilyen bio-finomságokat. szerintem nagyon finomak.
95. a kedvenc sütijeim a sport szelet, a malakoff torta, a norvég mézeskalács, a krémes (szigorúana nagyim sütötte), és minden, aminek köze van a kókuszhoz.
96. A puncspuding és a puncsfagyi hatalmas kedvenceim, de magát a puncsot nem szeretem.
97. a gesztenyepüré/somlói galuska háború győztese nálam a geszipüri jóó sok tejszínhabbal (:
98. imádom az IKEA-s kajákat. mindegyiket. de főleg a húsgombócot, meg a tortákat... óó, azok a torták...
99. ebédre tejfölös-kukoricás-hagymás pizzát ettem. imádom a sült hagymát mindenen. meg tudjátok, a hagymát, amit a hagymás rostélyoshoz adnak. az isteni.
100. először azt hittem, sosem tudok majd száz dolgot összegyűjteni, de őszintén szólva könnyebben sikerült, mint az első százas listám. maybe mert enni jó (:
dig a little deeper
Inkább már bele sem fogok az elnézéskérésekbe és kifogásokba, mert higgyétek el, órákig tudnám ragozni a semmit, azaz, hogy miért nem írtam ide hetekig. De őszintén szólva, természetesen, ha eszméletlenül fontosnak tartottam volna az írásat, szakítottam volna rá időt, és találtam volna lehetőséget is. Nem, nem erről van szó. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy rengeteget változtam az elmúlt fél évben, és egészen máshogy állok hozzá az egész bloghoz. Visszanézve a régi énemre, rettentően idegesítő lehettem. Akármennyire próbáltam leplezni, igenis érdekelt, hogy hányan járnak az oldalra, és rohadtul tudtam örülni, ha az átlagnál többen vagytok, ugyanakkor sokszor elkeseredtem, mikor alig tévedt ide valaki. A túlzott versenyszellem már a génjeimbe is bele van táplálva, az iskola meg aztán csak felerősítette bennem ezt a késztetést, és hiába is próbáltam meg ellene küzdeni, nem igazán jártam sikerrel. Így aztán igyekeztem nektek minél gyakrabban írogatni, mert mégiscsak akkor jó ide feljönni, ha találsz új bejegyzést, amit el tudsz olvasni. (a logikám még mindig a régi). Az elmúlt hónapban viszont rettentően sokat változtam. Már majdnem olyan szinten mozdult el a személyiségem más irányba, hogy megijedtem. jelenleg abban az állapotban vagyok, hogy próbálok feldolgozni mindent, ami velem és körülöttem történik. Higgyétek el, nem egyszerű feladat. De valahogy sokkal mélyebbnek érzem, ha mindezt anélkül teszem meg, hogy itt egy másik emberként működve ugyanúgy írogatok mindenről. Valahogy nem lenne hiteles minden, amit ide legépelnék. És van egy olyan gyanúm, hogy nem is értenétek meg mindent, amit el szeretnék mondani.. Legyen elég annyi, hogy én sem ismerek magamra, és a pár évvel ezelőtti önmagam most minden valószínűség szerint rettentően utál. Kérdés ugye, hogy mi okozott bennem ennyi idegesítő változást. (például, hogy még a régen megszokottnál is többet nevetek egyáltalán nem vicces dolgokon és egy napon belül annyi rossz poént tudok elsütni, hogy körülöttem már mindenki agysorvadást kap) A válaszom két szó: Fogalmam sincs (a válaszom két szó egyébként a herkulesben van. mondjuk az, hogy ennyi mesét nézek mostanában, az biztosan nem az én hibám. és még véletlenül sem mutogatok ujjal a szobatársaimra). Egyszerűen nem tudom megtalálni az okokat, vagy épp azok, amiket oknak gondolok, épp okozatok. Megértem, ha ez nem teljesen világos számotokra, mert őszintén lassan már én sem értem a saját gondolataimat. Összefoglalva a hülyeségem ijesztő méreteket öltött, és viszonylag nehéz visszafognom, épp ezért próbállak titeket is megkímélni tőle. (mert én ilyen kis jófej vagyok. szó nincs itt kilométeres lustaságról, ááá... hogy jut ilyen egyáltalán az eszetekbe?)
De hogy egy kis helyzetjelentést is hozzak: általánosságban elmondható, hogy úgy nézem az életemet, hogy nem veszek lélegzetet ( igen, ez meg kiscsillag dalszöveg. Nem, mostanában nem hallgatok ilyen zenét. Kicsit elszoktam tőlük, a centrum most erőteljesen Nagy-Britannia. ez is egyike a sok furcsaságnak. whatever. (a random angol szavak a mondatokban meg a másik)). Tehát csak zajlanak körülöttem az események, én meg próbálom tartani a lépést, és nem elveszni útközben. Van itt ez az iskolának hívott borzalom is, ahol a változatosság kedvéért ki sem látunk a dolgozathegyekből, meg március végén nyelvvizsgát tervezünk németből, ami nálam egyet jelent azzal, hogy viszonylag hamar fog megjelenni a gyomorideg, meg a szokásos vizsga előtti pesszimizmus, ami a környezetemnek természetesen megint nem fog jót tenni. Lassan döntenem kellene arról is, hogy merre fakultálódjak, de hála a drágalátos kormányunknak, őszintén szólva egy kukával vagyok egyenértekű, és halvány lila gőzöm sincs merre induljak el. (erről majd szeretnék egyszer bővebben beszélni. de nem ma). Meg vannak ilyen csodálatos iskolán kívüli dolgok is. Például hogy a tavaszom egészen sűrűnek ígérkezik. Márciusban meglátogatom a napfényes Csehországot, áprilisban pedig tíz napig Brüsszel-London-Párizs felé veszem az irányt pár osztálytársammal. Májusban osztálykirándulás valamilyen túlélőtáborban (meg fognak enni a bogarak, leesek a sziklákról, belefulladok a vízbe, és elveszek túrázás közben), és ha minden jól megy és nagyon ügyesek vagyunk, május vége felé potsdam is összejöhetne. emellé még akkor zsúfoljunk be egy német nylevvizsgát, egy tizenhatodik szülinapot, egy sulis ballagást, egy tavaszi szünetet, és még ki tudja, mennyi apróságot. Azt hiszem, nem fogom túlzottan utálni 2012t. Van benne valami csábító.
Meg lehet nyugodni, még mindig ugyanolyan hajlíthatatlan vagyok síugrás és One Direction - ügyben, mint eddig voltam. Továbbra is bármikor bármeddig beszélek bárkinek ezekről a témákról, és továbbra is nyakába borulok mindenkinek, aki kiejelnti, hogy szereti őket. Életveszélyes vagyok, de tényleg. A változás talán annyi, hogy el kezdtem írni egy fanfictiont (amivel elég gyatrán haladok), és ha minden a terv szerint alakul, a jövő hét közepétől pár rész majd publikus lesz. Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne, de kommentben esetleg sikítozhattok címért, mert a pici lelkemnek azért nem esne rosszul, ha legalább egy ember elolvasná.
Norvégia is ugyanúgy a képben van, sőt, Viktorka meg Rózsa akciói után még fényesebben ragyog, mint eddig tette. Meg aztán a normális tél is hiányzik, az érzés, hogy fázok, a hajamra eső hópelyhek, a mosoly az arcomon, amikor meglátom, hogy kint minden fehér, a többiek nyafogása miközben én boldogan ugrándozom a latyakban, hogy hóangyalt csináljak, hogy hóembert építsek, és hasonló gyönyörök, mert ezekből ezen a télen nem sok jutott nekem.
Egyébként pedig, csak hogy pozitív gondolatokkal hagyjalak itt titeket, el kell, hogy mondjam, hogy mostanában sokkal többször vagyok érthetetlenül jókedvű, rengeteget mosolygok és úgy alapjáraton szeretek létezni (kivéve délelőttönként. akkor túl fáradt vagyok ahhoz, hogy örüljek). Szóval, a hülyeségnek és idiótaságnak is megvannak az előnyei. Jajj, és eszméletlenül szeretek mindenkit. És ezt előszeretettel mondom mindenkinek. Szóval ha a közeljövőben azt hallanád tőlem, hogy szertlek, ne lepődj meg egyáltalán. Csak azt ne mondd, hogy utálsz, mert akkor lebiggyesztem a pici számat, és szomorú leszek egy kicsit nagyon.
Remember all the things that you and I did first
Hatalmas szerencsém, hogy nem fogadtam meg még valahogy úgy harmincegyedike és elseje között, hogy az új évben többet fogok írni nektek, mert már most úgy érezném, hogy nem sikerült betartanom az egészet. Egyébként a dolog most csak azért vicces, mert titeket akartalak megvédeni saját magamtól az elmúlt pár napban (már ha még jár erre valaki, amit erősen kétlek, mert valljuk be, nem igazán sokat törődöm szegény rénszarvasom játékaival). Lényeg a lényeg ugyanis, hogy december huszonkilencedike óta tulajdonképpen máig nem lehetett velem semmiről értelmesen beszélni, mert az agyam valahol egészen máshol járt, és nehezemre esett olyan mindennapi dolgokra koncentrálni, mint mondjuk a tanulás vagy csak a szimpla odafigyelés órákon. Ennek oka, neeem, nem a szerelem, mielőtt még itt bárki rosszra gondolna. Illetve, ha a szerelmet viszonylag tág fogalomnak értelmezünk, és mindenféle sportokat, mint olyanokat is hozzácsapunk, akkor akár nagyon is annak hívhatjuk. Szerintem idén az átlagosnál többen értesültetek már róla (főleg azok, akik akármilyen értelemben a közelemben vannak/voltak. de a magyar sajtó is meglehetősen sokat foglalkozott vele. mármint a semmihez képest), de azért elmondom húszmilliószor, hogy megrendezték a 60. jubileumi négysáncversenyt. Nem szeretném sokáig ragozni, hogy ez mégis mi mennyit hova, és mennyit jelent, elég talán az eurosport hangzatos reklámát idéznem, miszerint " Van néhány kiválasztott sportág, ahol egyes versenyek még az olimpiánál és a világbajnokságnál is fontosabbak. A síugróknál ilyen a Négysáncverseny." A név egyébként nagyon találó: a síugrók tulajsonképpen egy hét alatt négy versenyen vesznek részt, négy sáncról ugranak, és akinek összesítésben a legtöbb pontja lesz, az nyeri meg a versenyt. Mivel elég rendesen belekeveredtem ebbe a sportágba, konkrétan már ott tartok, hogy vadászni kell az olyan ugrók után, akiknél nem sikítok fel, hogy jajj őt is mennyire imádom, ezért nyílvánvalóan rettenetesen vártam ezt az egész mizériát. Az első versenyen aztán egyesek a szívbajt hozták rám... Schlierenzauer ugyanis az első kérben rettentő szélviszonyok és időjárás mellett olyan kicsit ugrott, hogy a verseny kezdete utáni első órában már búcsút is inthetett a győzelemnek, ami természetesen a kicsi lelkemnek nagyon nem tetszett. Úgy alakult azonban, hogy a zsűri sem igazán lelkesedett az egész mindenségért, és újraindították a versenyt, amit aztán Schlieri meg is nyert, és rögtön 18 pontos előnyre tett szert. Eszméletlenül boldog voltam, körbeugráltam a házat, és reméltem, hogy végre tényleg eljött Schlieri éve. A második versenyen már nem volt olyan határozott előnye, de itt is sikerült még négy ponttal növelni az előnyt, és én olyan szinten szorítottam azért, hogy Ausztriában is legalább annyira összejöjjön neki a dolog, hogy az összetettet megnyerhesse, hogy konkrétan csak erről beszéltem. Mindenkivel, aki az utamba került. (ha esetleg ezek közé az emberek közé tartozol, akkor utólag is bocsánat). Szegény osztálytársaimnak is rengeteget kellett szenvedniük, de a szobatársaim, a családom és még a twitteres közösség is túlterhelődött szerintem rendesen. az innsbrucki forduló iskolaidőben volt, ezért nem láthattam, de a lényeg, hogy Schlierenzauer második lett, így az összetettre még mindig ő volt a legesélyesebb. Tegnap pedig, a bischofshofeni, maratoni hosszúságú, de aztán az időjárás és a sánc rossz állapota miatt csak egy körben megtartott negyedik verseny harmadik helye meghozta számára a sikert, és röpke 25 ponttal sikerült megnyernie élete első Négysáncát. Hihetetlenül büszke voltam, és eszméletlenül örültem, el sem tudom mesélni az akkori érzelmeimet.
De hogy miért meséltem el ma mindezt? Amellett, hogy egy kicsit szeretném, hogy velem együtt örüljetek, esetleg elkezdjetek síugrást nézni, a legnyomósabb indokom az, hogy Schlieri a mai napon töltötte be a huszonkettedik életévét. Hihetetlen, hogy mennyi eredmény van mögötte mindössze huszonkét évesen. A teljesség igénye nélkül: Csapatban olimpia és többszörös világbajnok, egyéniben többszörös világbajnok (síugrás és sírepülés), és olimpia harmadik helyezett. Rekordmennyiségű "futamgyőzelemmel" nyert világkupát síugrásban, sírepülésben is övé lett tavaly a vk, és most már négysánc győzelme is van. 38. világkupa versenyt nyert meg, ezzel az örökranglistán már most a harmadik. És még mindig csak huszonkét éves... És még akkor is, ha az angoltudása enyhén nincs a topon, ha sokak szerint nagyképű és sokszor idegesítő, szerintem egy csodálatos és tehetséges ember, rettentően sokszínű... és úgyis tudjátok, mennyit tudnám még ezt ragozni. Lényeg a lényeg, remélem, hogy csodálatosan telt a mai napja, és a továbbiakban is hasonló eredményeket tud elérni (már csak a saját lelke megnyugtatása miatt is). Boldog szülinapot, Gregor!
2011. az ötven legjobb dal.
Feladtam magamnak a leckét, ugyanis nagyjából egészéből olyan listát szerettem volna összeállítani, amin csak olyan dalok szerepelnek, amik vagy idén jelentek meg vagy igazából idén lettek nagy slágerek. Az előző években ezzel a kritériummal nem sok problémám lett volna, de idén eszméletlen sok régebbi zenét hallgattam, így kisebb nehézségek árán jött csak össze az ötven dal. FŐleg amiatt is, hogy sikerült még egy szabályt kreálnom magamnak, miután egy előadótól maximum csak négy számot tehetek bele az ötvenbe. Muszáj volt, különben negyven hely már alapból foglalt lett volna a Foster the people, One Direction, Coldplay, Ed Sheeran négyesnek. Fontosnak tartom megjegyezni egyébként mellesleg, hogy nálam ezt az évet erőteljesen ők négyen vitték (: SZóval.... türürürüpp a top 50. az első tíznél tettem megjegyzést, mert az kell :D
50. Katy Perry - E.T.
49. Lady Gaga - Bad Kids
48. Natalia Kills - If I was God
47. Adele - Set fire to the rain
46. Coldplay feat. Rihanna - Princess of China
45. David Guetta (ficsöring a fél világ) - Where them girls at
44. Katy B - Lights on
43. The National - Conversation 16
42. Rizzle Kicks - When i was a youngster
41. Adele - Romour has it
40. Ronan Parke - A thousand miles
39. One Direction - One thing
38. Maroon 5 feat. Christina Aguilera - Moves like Jagger
37. All Time Low - I feel like dancin'
36. Paramore - Monster
35. A friend in London - New tomorrow
34. Jedward - Lipstick
33. Sunrise Avenue - i don't dance
32. Florence and the machine - Shake it out
31. Foster the people - I would do anything for you
30. Take that - Kidz
29. Matt Cardle - Sparks
28. The Wanted - Glad you came
27. Ed Sheeran - Lego House
26. Cher Lloyd - With Ur Love
25. Birdy - Skinny love
24. Coldplay - Hurts like heaven
23. Noah and the whale - Life is life
22. JLS - Do you feel what I feel?
21. One Direction - Up all night
20. Bruno Mars - Marry you
19. Eric Saade feat. Dev - Hotter than fire
18. Ola Svensson - Riot
17. Christina Perri - Jar of hearts
16. Frida Gold - Wovon sollen wir träumen?
15. Olly Murs feat. Rizzle Kicks - Heart skips a beat
14. Ed Sheeran - Drunk
13. Coldplay - Paradise
12. Rihanna - We found love
11. Sunrise Avenue - Hollywood Hills
10. Snow Patrol - Called out in the dark
Ja hát hogy a Snow Patrol az idén teljesen bezárta magát a szívembe. Eddig is volt pár daluk, amiket agyonhallgattam (igen, azok amire gondoltok), de úgy összességében nem rajongtam értük. De a Fallen Empires album varázslatos, annyira megnyugtat, ha valami vagy valaki felhúzott, ez a dal meg szerintem tényleg az egyik legjobb a korongról.
9. Foster the people - Call it what you want
Ha az év dala számomra nem is ez lett, az év videója címre mindenképp Mark Fosteréket nevezném, ezzel a számmal. Szeretem az olyan videókat, amiken gondolkodni kell, és ami annyira abszurd és misztikus, hogy még engem is elképeszt. És nem úgy abszurd és misztikus, hogy sellőként szexelnek meg ilyesmik. na mindegy.
8. Adele - Someone like you
Az idei év kétségtelenül Adele volt, teljesen megérdemelten. Ritkén találni ilyen tehetségeket, és rettentően tisztelem, amiért élőben is ugyanolyan csodálatosan hangzanak a dalai, mint a felvételeken. A someone like you meg tényleg egy csoda, gyönyörű dal.
7. Natalia Kills - Wonderland
Nataliát a nyáron szerettem meg nagyon, és akkor ilyen 7/24ben ment a Pefectionist a fejemben meg a zenelejátszómban is. Ez a dal pedig néha annyira én vagyok, és éppen ezért szeretem ennyire. Csodálatos.
6. Tim Bendzko - Nur noch kurz die Welt retten
Nem hiszem, hogy sokat írtam volna erről a német fiúról, pedig hihetetlen a srác. Imádom minden egyes dalát, és ő volt az, aki bebizonyította számomra, hogy a német nyelv is lehet gyönyörű, ha jól használják. A dalszövegei pedig eszméletlenek.
5. One Direction - Moments
Már ezt is olvashattátok itt, de nem baj, imádom magam ismételni, szóval már eszméletlenül vártam ezt a dalt, mert ha a One Direction és Ed Sheeran összeáll, abból csak jó jöhet ki, Louis szólójáról meg ne is beszéljünk. Gyönyörű dal, és annyira jól ötvözi Ed és a srácok stílusát, hogy nagyon.
4. Coldplay - Major Minus
remélem, hogy a coldplayt azért senkinek nem kell bemutatnom, főleg nem az idei évük után, ami szerintem a vártnál sokkal nagyobbat durrantott. Szóval van ez a Mylo Xyloto, ami egy varázslatos album lett jobbnál jobb dalokkal, és van rajta ez a Major Minus szám, amit pedig annyira szeretek, hogy nem is találok rá szavakat.
3. Ed Sheeran - The A team
Edről azt hiszem, már rengeteget írtam nektek, meg elzengtem különböző ódákban és mondatrengetegekben, hogy mennyire imádom. Nem is szaporítanám sokkal tovább a szót, lényeg a lényeg, hogy Ed fantasztikus művész, és ember és szeretem.
2. Foster the people - Houdini
Annyira imádom, amikor az emberek odáig meg vissza vannak a foster the people-ért, ami náluk abban merül ki, hogy agyonhallgatták a pumped up kickset, és talán mostanában már megismerkedtek a call it what you want klipjével. Úristen, ez a banda annyival több ennél. Egyrészt hihetetlen tehetségek alkotják, akik nem mellesleg eszméletlen jófejek, és perpillanat ilyen félpéldakép félék. Másrészt meg ez a dal, a Houdini, ez számomra az ilyen abszolút kedvenc, bármikor meghallom, sikítozom örömömben dal.
1. One Direction - What makes you beautiful
Őszintén, van itt olyan, akinek meglepetést okoztam ezzel? Hát, maximum saját magamnak. Szóval... ha egy évvel ezelőtt valaki nekem azt mondja, hogy én ennyire szeretni fogom ezeket a srácokat, hát...erősen megmosolyogtam volna. maradjunk annyiban, hogy hát... túl gyorsan alkottam róluk negatív véleményt, beskatulyáztam őket, aztán azóta meg próbálok behozni és törleszteni mindent, és megemelem a kalapom. Hihetetlen, amit ez az öt fiú az elműúlt egy évben véghez vitt, ez a dal meg teljesen a szívemhez nőtt, nincs mit tenni. és a telefonom szerint is ezt hallgattam idén a legtöbbet :D
All you need is...X-Factor
Azért szeretem ezt a december végét, mert ilyenkor akarva akaratlanul is ott kötök ki, hogy mindenről, de tényleg mindenről listát szeretnék írni. Az eltervezett dolgokról, az idén megtörtént eseményekről, a sportról, a zenéről, a könyvekről, a filmekről. Persze aztán ezeknek a terveknek csak minimális része valósul meg az év végéig, főleg idén, amikor az utolsó időszak tényleg nem a reindeer-gamesről szólt. De. Ezt a listát már régóta tervezem, és nem szeretném, hogy elmaradjon. Szóval... dobpergés és minden hasonló agyzsibbasztó várakoztató zene... A 2011-es X-factor legjobbjai (szerintem). Előre leszögezném, hogy még véletlenül sem a magyar x-ről lesz szó, hanem brit barátainkról. Egyrészt mert az idei felhozatal is sokkal jobbra sikeredett kinn mint itthon, másrészt pedig a magyarból nem tudtam volna tíz dalt összeválogatni. Most viszont még gondolkodnom is kellett, hogy melyik produkció maradjon a tízben és melyiket hagyjam ki. Először próbáltam úgy összeválogatni, hogy tíz különböző előadó kerüljön ide, és nyílván sikerült is, de nem hagyhattam, hogy a győztes és a kedvencem egy-egy dallal szerepelhessen csak (:
13. Marcus Collins - Cannonball
Tessék, már az elején kijátszom a lapjaim, bár az elején egyáltalán nem hagyott bennem nyomot Marcus, és csak ilyen ja őő is van még szinten hallgatgattam bele az előadásaiba, a végére egészen nagyon megkedveltem, és a döntőben már inkább érte szorítotttam, mint a lányoknak. Szerintem az ő verziója is gyönyörű volt a Cannonball-ból, és bár tényleg nagyon megérdemelte a Little Mix az első helyet, vérzett a szívem Marcusért.
12. Misha B - Rolling in the deep
Jajj Misha, Misha... Annyira gyönyörű és erős hangja van, csak kár hogy emberileg voltam egy kicsit rosszul tőle. Valamiért ahogy haladtunk hétről hétre, egyre kevésbé lett szimpatikus, és egy idő után az unszimpátiám legyőzte a hangja erejét. Ennek ellenére szerintem nagyon szép pillanatai voltak, és az Adele feldolgozásokra nagyon érzékeny tudok lenni....de ő jól összedobta a sajátját, és tényleg egyedi lett. ezért pirospont jár neki.
11. Amelia Lily - Piece of my heart
Amelia a meghallgatásán hatalmasat énekelt, ez szerintem vitathatatlan. Az egyik kedvenc számomról van szó, és nagyon érzékeny vagyok arra, hogy hogyan nyúlnak hozzá (eddig Amelián kívül egyedül Rúzsa Magdinak sikerült bizonyítania) Jajj, szóval ez a kiscsaj nagyon durván megszerettette velem magát, aztán amit Kellynél mutatott a mentorok házában, na az sem volt semmi.
10. Craig Colton - Jar of Hearts
Szögezzük le mindjárt, hogy Craiget egyáltalán nem sorolnám a kedvemceim közé. Annak ellenére, hogy tudom, hogy eszméletlenül jó hangja van, a személyisége megint nem fogott meg. De ahogy ezt a dalt eltolta...az olyan libabőrös, hidegkirázós, mindenes. Valahogy amikor tőle hallgatom ezt az amúgy is gyönyörű dalt, akkor..hmm.. akkor értem meg igazán a mondanivalóját. Először még zavart, hogy a ritmusa egy kicsit eltérő, de most már fel sem tűnik.
9. Little Mix - Radio Gaga/Telephone
Mikor megtudtam, hogy Gaga-Queen hétvégét fognak tartani az x-ben, erősen reménykedtem, hogy valaki kijátssza az aduászt, és előáll a Radio Gagával. Nem kellett csalódnom, az egyik kedvenc dalomat ráadásul, még ha csak pár másodperc erejéig is, de pont a Little Mix énekelte, akik ekkoriban még nagyon-nagy kedvenceim voltak. Félreértés ne essék, most is imádom őket, és szerintem ez volt az egyik legerősebb előadásuk.
8. Frankie Cocozza - Valerie
Akármennyire próbálták is később szinte kitörölni az emlékezetünkből Frankiet, igenis része volt a versenynek, szerintem nagyon érdekes része. Oké, oké, bevallom, engem már itt az elején, a válogatáson teljesen elragadott a személyisége és a stílusa, és szerintem a Valeriet nagyon jól a magáévá tette. na ez most bután hangzott. de Frankienél azt hiszem, nem furcsa így beszélni. Aztán meg ugye megimádtam azért, mert folyton a kedvenceimet énekelte, még ha rendszerint jól el is rontotta őket. (coldplay rajongók nehogy meghallgassák a The Scientist-et, mert neee... egyszerűen ne). De nekem valahogy a hangnál a karizma és az egyéniség mindig fontosabb volt, és valljuk be, Frankienek abból kijutott bőven.
7. The Risk - Just the way you are
Szerettem a The Risket, mert volt bennük valami báj ,és valahol megragadtak a tinifiúbanda és egy macsóbanda között, és ez a furcsa egyveleg nekem tökéletes volt. A Bruno Mars számok pedig egyébként is tökéletesek azoknak a fiúknak, akik tinilányokat szeretnének meghódítani. És nagyon jól megcsinálták a saját verziójukat. Sajnálom, hogy ilyen hamar kiestek, mert őket is nagyon szerettem.
6. Janet Devlin - Fix you
Ha még nem említettem volna, akkor nálam a széria kedvence egyértelműen Janet. Imádtam ezt a lányt (majdnem lekislányoztam, pedig idősebb nálam pár hónappal). Annyira bájos volt, hihetetlen egyéniséggel és zenei ízléssel, és eszméletlen hangszínnel. Imádtam minden egyes megmozdulását, minden dalválasztását, még a hamis hangjait is. Szerintem elbűvölő és nagyon tehetséges lány, és benne látok fantáziát. Az meg már tényleg mindennek a teteje, hogy az egyik kedvenc Coldplay dalomat énekelte, ráadásul csodálatosan. Egyedien. Janetesen.
5. Kitty Brucknell - Sweet Dreams
Hmm... Ahogy Craig vagy Misha, Kitty sem tartozott a kedvenceim közé, sőt az elején erősen szurkoltam azért, hogy essen ki. De milyen kár lett volna! akkor nem hallom a Sweet Dreams feldolgozását, ami szerintem mind látványilag mind hangilag nagyon durván átugrott mindenféle szintet. Louis mentoráltjai idén ugyan nem sokat mutattak, de Kittyben láttam fantáziát, és ezt a dalt tényleg rendesen odatette.
4. Little Mix - Don't let go
Szerintem a csajszik a legjobbjukat a filmes hétvégén mutatták. Hihetetlenül jól összedobták ezt a dalt, és annak ellenére, hogy előtte nem ismertem, utána egész héten ez mászott a fejemben. Hogy egy kicsit személyeskedjek, az egész Little Mixszel semmi gondom nem lett volna, ha nincs ott Perrie, de hát tapasztalatból tudom, hogy elég nehéz olyan együttest összerakni, ahol senki nem idegesít (de nem lehetetlen. és most mindenki tudja hogy kikre gondolok )Szóval nagyon örülök neki, hogy megnyerték, gyönyörű hangja van mind a négy lánynak, és tényleg gyönyörűek is (: Úgyhogy sok szerencsét kívánok nekik, kiváncsi vagyok, meddig jutnak el.
3. Marcus - Another One Bites The Dust
Ha a Radio Gaga az egyik kedvenc Queen dalom, akkor az Another One Bites The Dust a másik. Szerintem remekül passzolt Marcus hangjához és stílusához is, és talán itt volt a nagy fordulópont vele kapcsolatban, a hétvége után már egyre inkább figyeltem rá és egyre inkább bezárta magát a szívembe. Bár természetesen Mercury alakítását nem lehet felülmúlni, de tetszett, hogy Marcus ezt meg sem próbálta, inkább saját magára formálta a számot.
2. Amelia Lily - Ain't no mountain high enough
Azért szeretem ezt a dalt annyira, mert...igazából nem tudom. Csak imádom. És imádom Amelia verzióját is. Hatalmas teljesítmény, hogy azok után, hogy hetekig tartó felkészülésből és tanulásból esett ki, ilyen szintű produkciókkal tudott visszajönni. Sokan morogtak, hogy nem lenne ott a helye az első háromban, de szerintem igenis megérdemelte a harmadik helyet. És elképesztő, hogy kevesebb, mint egy évvel idősebb nálam.
1. Janet Devlin - Your song
Ki más állhatna az első helyen? Már csak azt kellett eldöntenem, melyik dalával, hiszen annyi gyönyörűséget énekelt. Szerettem, amiért nem félt Elvist, Jackson 5-ot énekelni, amiért választott RHCPt és Snow Patrolt, és őszintén? Szerettem, bármit bárhogy énekelt. De azt hiszem,az első dalt, a Your Song-ot nem lehet felülmúlni. Amúgy is rengeteg élmény és érzelmi szál köt ehhez a dalhoz, de ahogy ő elénekelte.... hát, onnantól kezdve nem volt kérdés, kinek szurkolok ebben az évadban. Janet rendkívül tehetséges lány, és őszintén remélem, hogy sokra viszi még majd, és nemsokára előrukkol egy varázslatos lemezzel.
Végezetül még annyit mondanék el, hogy remélem mindenkinek, aki követte a briteket, visszahoztam pár vidám, kellemes emléket, és mindenkinek, aki eddig még nem kalandozott erre a vizekre, kedvet hoztam hozzá (:
Christmas is all around me
Tudjátok mi a vicces? Hogy december huszonötödike van, és ebben a hónapban egy, azaz egy darab bejegyzést írtam nektek, ami kb. egy mentegetőzés volt és egy ígéret arra, hogy ezentúl gyakrabban írok. Hát ez nem jött össze. Sok mindenre tudnám fogni, de inkább nem teszem, mert egyrészt gondolom senkit nem érdekel, másrészt pedig nem szeretnék különböző dolgokba kapaszkodni.
Szóval a decemberem tulajdonképpen ha varázslatosnak nem is volt mondható, igazából elég jól telt. Rengeteg új élményt befogadott a pici agyam, lelkem meg mindenem, valamiért szinte egész hónapban szeretettúladagolásban szenvedtem, és még azokat is megölelgettem volna, akik máskor a halálra idegesítenek. De tűrtőztettem magam, csak közepes mértékig voltam elviselhetetlen. Oké, ezt így nagy merészség kikiáltani, talán meg kellene kérdeznem mást is, de mindegy, a lényeg, hogy egyelőre úgy tűnik, mindenki túlélte. Mármint engem. Túlélt engem. Ez azért nagy teljesítmény még azoktól is, akik csak egy kis szeletet kapnak a hülyeségeimből. Képzelhetitek, mi lehet akkor mondjuk a szobatársaimmal és a családommal. Hogy is mondjam... .egyre nehezebben viselnek el, de én ezt teljes mértékben és abszolút megértem, szerintem én is utálnám magam, ha nem én lennék. Tessék, már megint előjöttek a skizofrén dolgaim... Úgyhogy inkább hanyagoljuk is botrányosan idegesítő viselkedésemet és evezzünk kellemesebb vizekre (mint azt megfigyelhettétek, a teljesen felesleges, és roppantul fárasztó közhelyekből a mai napig sem fogytam ki.. sőt rengeteg van még a tarsolyombam)
Itt van ugye lekerülhetetlenül ez a karácsony téma. Nem tudom említettem-e már korábban, de én eszméletlenül szeretem ezt az ünnepet. Nem az ajándékok meg a sok kaja miatt, az tulajdonképpen számomra tényleg teljesen mellékes (például tegnap annyira belemerültem a mézeskalácssütésbe, hogy este nyolckor eszméltem, hogy még meg sem jött a "jézuska" meg semmi ilyesmi). Hanem a hangulat miatt. Egyszerűen imádom a karácsonyi fényeket, az este váratlanul (vagy kevésbé váratlanul) betoppanó vendégsereget, a karácsonyfa díszítését és a kalandot, amíg valahogy bekerül ez a fa a helyére, a karácsonyi zenéket és filmeket, a csillagszórót, a szomszédokat, akik ilyenkor nem szólnak be, ha hangosan hallgatom a zenét, a gyertyákat és igazából a hasonló körítéseket is. Most papolhatnék fél órát arról, hogy a szeretet így, a szeretet úgy, de szerintem teljesen felesleges ennyire ebbe az irányba kalandozni. Inkább képzeljetek ide egy kis csöpögő maszalagot a szeretet fontosságáról.
Ami viszont nagyon zavar az idei karácsonyban, az az időjárás. Szerintem már eddig is sokat nyafogtam itt is és tulajdonképpen mindenhol arról, hogy nincs elég hideg, nincs hó, stb. És tudom, hogy nagyon sokan meleg időjárás pártiak... De az, hogy december huszonötödikén tizenegy fokban rövidujjúban rohangálok az udvaron és semmi bajom, mert a szemembe süt a nap és abszolút nem fázok... az már mindennek a legeslegteteteje. Ha ez így folytatódik, meg fogok bolondulni.
Na de arra szerettem volna kilyukadni, hogy minden erre járónak eszméletlenül boldog karácsonyt , kellemes ünnepeket, finom süteményeket, ajándékhegyeket, és jó sok havat kívánok. Legyetek boldogok és kiegyensúlyozotttak meg minden ilyesmi. és ne legyen lelkiismeretfurdalásotok, ha a kelleténél egy kicsivel több bejgli csúszik le.
Már nem ígérek semmit, de próbálok holnap hosszabban írni.
another one bites the dust
Nem arról van szó, hogy nem szeretnék blogolni, mert imádok, de tényleg, és még arra sem hivatkozom, hogy nem lenne rá erőm vagy energiám mert általában este nyolctól olyan friss vagyok, hogy csak na, egészen éjfélig és reggeltől este nyolcig vagyok csak a mosottrongy állapotban, tehát négy egész órám is lenne, hogy ideüljek, csak na. Hát, furcsán alakulnak a dolgaim mostanában, akár úgy is mondhatnánk, hogy sehogy. Az életem egy egyre nagyobbra növő amorf maszlag, és nem tudom a helyes irányba terelni. Kisebb problémáim vannak a kipihentséggel, illetve úgy is fogalmazhatnék, hogy az alvási ritmusom teljesen összezavarodott, és nem sok esélyt látok arra, hogy ez a közeljövőben visszaálljon a normális kerékvágásba. Már engem zavar a tudat, hogy minden második órán elalszom, de egyszerűen képtelen vagyok odafigyelni és jegyzetelni, ami később nyílván az eredményeimen is meg fog látszódni. Estére persze teljesen felélénkülök, és hiába fekszem le korábban, órákig csak forgolódom az ágyban. A reggelekről meg ne beszéljünk, azok borzalmasak. A szobatársaim már szerintem hozzám sem mernek szólni.
Aztán egyébként is teljesen összekutytultam az életem. Pénteken például a pénztárcám hagytam a suliban, de úgy,hogy észre sem vettem, és az egyik tanár hívta fel anyut, hogy akkor majd itt és ott tudom ekkor és akkor átvenni, és komolyan, ilyenkor annyira szörnyűen érzem magam, hogy ilyen figyelmetlen vagyok. A lustaságom is a maximumon tetőzik, de legalább most már azt elmondhatom, hogy mozgásügyileg jobban állok mint akármikor. Amellett, hogy lehetőség szerint minden este egy húszperces-félórás tornával próbálok létrehozni eddig nem létező izmokat, néha még futni is lejárunk, úgyhogy így legalább a lelkiismeretem jobb állapotban van, mint amúgy szokott lenni.
Összefoglalva, szarul állok, de büszkén. Nem, egyébként ez sem túlzottan igaz, amilyen jól kibírtam az eddig novemberre időzített depressziómat, megkésve ugyan, de decemberre megérkeztek a negatív gondolataim, és bár hősiesen küzdök ellenük, ez a harc nyílvánvalóan nem egyszerű. A szociális faktoraim tehát erőteljes hanyatlásba kezdtek, újabban ismét gyanakvóbb lettem, amit gyorsan el kellene felejtenem... és ilyenek meg a satöbbi.
Ezután a viszonylag hosszú "hogy ez a fanni milyen egy borzalom" monológ után...hmm... eveznék kellemesebb vizekre. Hát, ha nem is vizekre, sípályákra mindenképp. Nem fogom megkerülni a témát, mert már úgyis hozzászoktatok. Elkezdődött a télisport szezon, ami azt jelenti, hogy a szokásos heti két óra helyett a hétvégéim nagy részét a tv képernyője előtt töltöm, ami annak ellenére, hogy eléggé foreveralone dolog, a pici lelkem egyáltalán nem bántja, sőőt. Istenigazából a hetem fénypontja az, amikor síugrást nézhetek. Főleg síugrást. De sífutást, biatlont, északi összetettet, alpesi sít, curlinget... húú, mindent, ami a közelembe került. Apropó, curling... örömmel jelentem be mindenkinek, aki nem tud róla (tehát valószínűleg elég sok embernek), hogy a női és férfi válogatottunk is bekerült az A csoportba, ami azért hatalmas eredmény, mert a curling nálunk egyáltalán nem közkedvelt sport. És nem hittem volna, hogy ez a nap el fog jönni, de köszönetet kell mondanom Béres Alexandrának, hiszen ez azért nagy részben az ő érdeme. Szóval, hajrá hajrá magyar curlingesek (természetesen a norvégok után, és ha ez a zárójel most nem lett volna itt, már meglepődtetek volna. úgyhogy muszáj volt ideírnom). Lényeg a lényeg, iszonyatosan élvezem, hogy újra látom a kedvenceimet, hogy Schlieri megszerezte a 36. vk győzelmét, hogy a norvég női sífutók úgy uralják a mezőnyt, hogy csak nézek, hogy Petter Northug megmutatja, hogy nem csak a hajrákban jó, úgyhogy minden olyan, mint a tündérmesékben. Nem ez nem igaz, de jó látni, hogy ilyen jó eredményeket érnek el, hogy megéri küzdeni, tényleg példaértékű a munkájuk. Ahogy az összes sportolónak, én esküszöm, rettentően felnézek rájuk, mert bennem sosem lenne ennyi kitartás, energia és küzdeni akarás. A tehetség nem elég ,rengeteg alázat és szorgalom kell ahhoz, hogy valaki már huszonegy évesen a harmadik legtöbb világkupa-győzelmet ünneplő síugró legyen, vagy épp a világ legeredményesebb női sífutója. Azt hiszem, nemzetiségtől és sportágtól függetlenül hihetetlenül sok mindent tanulhatunk, és kellene tanulnom tőlük.
Húú, annyi mindenről tudnék még így hirtelen mesélni (így jár az ember, ha hetekig nem ír blogot, ugye?) de most már eszméletlen késő van, inkább holnap jövök újra, és addigra rendszerezem szétszóródott gondolataim.
up all night
Kezdjük talán azzal, hogy olyan esetekben, amikor valakit/valamit eszméletlenül szeretsz, tulajdonképpen lehetetlen objektívnek maradni, és bárhogy is próbálkozol, a végén ott kötsz ki, hogy egy becsomagolt imádatkupacot teremtesz vélemény néven. Úgyhogy, előre is felhívnám mindenkinek a figyelmét, aki itt arra vár, hogy össze-vissza oltogassak bizonyos öt srácot, esetleg leírjam, hogy mennyire nudli zenét csinálnak (már ha te így gondolod), az kerülje el ezt a posztot, mert valószínűleg azért inkább pozitív dolgokat fogok előtérbe hozni. Azoknak viszont kifejezetten ajánlom, akik nem tudják felfogni, hogy miért szeretem ennyire a fiúkat, nem értik, mi tetszik nekem ennyire ebben az egész őrülteben (mert engem nem ilyennek ismertek meg, sőőőt...stb. ) vagy akik egyszerűen még bele sem hallgattak a lemezbe, meg persze azoknak is, akik szeretik a srácokat. Nem hiszem, hogy eddig olyan nagy zsákbamacskát árultam volna, de a félreértések elkerülése végett: Igen, a One Direction debütáló albumáról, az Up All Night-ról szeretnék írni egy kicsit. Mindenképpen szeretném leszögezni, hogy annak ellenére, hogy imádom mindegyiküket, és bíztam bennük, egy kicsit azért féltem ettől az anyagtól, több szempontból is. A tehetségkutatokból kikerülő énekeseknél mindig eszméletlenül nagy a rizikó az első albumnál, mert vagy eltalálják a stílusukat, és akkor nagyon hamar még sikeresebbek lehetnek, vagy pedig teljesen félrecsúsznak, elszámítják magukat, és ilyenkor óriási annak a veszélye, hogy amilyen gyorsan felkapaszkodtak, olyan gyorsan csúsznak lefelé is. Épp ennek a kiküszöbölésére aztán a producerek mindenből tesznek egy kicsit a bemutatkozó albumokra, ami meg engem talán még jobban idegesít, mint az egy irány felé elmozdulás. (ott van például Adam Lambert....hiába imádom a hangját, egyszerűen annyira össze-visszák a dalai...talán ezért nem is lett annyira hatalmas kedvencem. bár mindig szívesen meghallgatom. mindegy, ez egyáltalán nem ide tartozik). Szóval kicsit a fiúkat féltettem a dalaiktól, amiket írtak nekik... Ugye milyen furcsán hangzik? Szerintem is, de nem szerettem volna bennük csalódni (mint ahogy például a Jedwarddal történt. Őket is imádtam, de az albumok egyáltalán nem lett az én stílusom. ) És azt sem szerettem volna végeredményben, hogy a szobatársaim kiutáljanak, amiért minőségtelen zenéket hallgatok... Fogalmam sem volt, mire számítsak istenigazából, de tényleg.
Ezután a viszonylag hosszadalmas és unalmas bevezető után most már tényleg illene elkezdenem az albumról is beszélni, ugye? Összességében abszolút megnyugodtam, miután először végigpörgettem a 13+2 dalt. És nagyon boldog és büszke voltam egyszerre (ami a tévhitekkel ellentétben lehetséges és nagyon jó érzés). Oké, persze, már akkor is volt pár dal, ami jobban tetszett, volt pár, amit már akkor kiszúrtam, hogy "na, ez biztos nem lesz a kedvencem", de a kép összességében pozitív volt. Örültem azért is, mert kellő arányban voltak a gyors, pörgős dalok és a lassabbak, igazából kicsit megőrültem volna, ha csak az egyik vagy másik oldal képviselteti magát. Jó, igen, az előzetesek alapján már számíthattam valamire, de be kell, hogy valljam, a dalok teljes egészükben sokkal-sokkal meggyőzőbbek voltak, mint a fél perces előzetesek.Jajj, de akkor ugráljunk dalról dalra, úgyis ez a kedvenc részem. Mikor már tizennegyedszerre kell különbözőféleképpen megfogalmaznod, hogy mennyire hihetetlenül szeretsz egy dalt... ez művészet (csak vicceltem).
What Makes You Beautiful: szerintem épp eleget mondok azzal, hogy a telefonomon most már hónapok óta ez a legtöbbet hallgatott dal, hogy isten tudja hány hétfőn keltem fel rá erre és mentette meg a napomat a kukából, hogy hányszor és hány helyen énekeltem ezt már hány embernek (és hogy emiatt mennyien szenvedtek halláskárosodást). Hogy tisztázzunk mindent: ha mondjuk májusban azt mondja nekem valaki, hogy én fél éven belül ennyire imádni fogok egy dalt, ráadásul pont ezt a dalt, nem hiszem el neki. Hogy miért szeretem? A sok-sok emléken kívül, ami hozzá köt, az eszméletlenül édes szövegéért, ami a romantikus lelkemnek mindig jól jön, a dallamáért, amit hihetetlenül jól lehet dúdolgatni, és persze nyílvánvalóan a fiúkért és a videóért...és..inkább nem sorolom tovább.
Gotta Be You: bevallom őszintén, először nem tetszett. Ez mondjuk nálam nem meglepő, mert a lassú dalokkal valamiért nagyon hadilábon állok. Aztán ahogy egyre többször hallgattam, egyre jobban imádtam, a videótól meg aztán olyan szinten ájultam el, hogy onnan nem volt visszaút.
One Thing: Az első hallgatás után abszolút benne volt nálam a top 3ban ez a dal. Az elején valamelyik Kelly Clarkson dal jutott róla eszembe, aztán meg már csak élveztem a zenét. Szeretem, hogy a dalszövegben nincs minden második sorban benne a girl szó, úgyhogy ezt lazán tudom énekelni mindenféle átírások nélkül, hogy igazából a mondanivalója teljesen bennem van (húú...belémmászott, mint az állat. neem, nem kell semmi rosszra gondolni). És örülök neki, hogy ebből lesz kislemez, és Niall szólója is..jujj. Még valami: az egyik kedvenc Harry sorom is ebben a dalban van :D (You're my kryptonite )
More than this: lassú dal, úgyhogy akár mumus is lehetne, és az előzetesek alapján ezt a "nem fog annyira tetszeni" kupacba pakoltam, de... Ugye, mindig van de. Kisebb szívinfarktust kaptam, amikor Nialler gyönyörű szólója után meghallottam Louist is énekelni. És ha már őt hallottam, akkor még hússzor meg kellett hallgatnom az egész dalt, ami azt eredményezte, hogy teljesen beleszerettem a szövegbe, a zenébe, és rengetegszer sírhatnékom támadt tőle (ami szintén nem meglepő, ha ismertek). És hadd emeljem ki még Zaynt is, mert ő is..hú, nagyon odatette magát itt is.
Up all night: Nehéz erről a dalról bármit is írni, mert az egyik legnagyobb kedvencem az albumról, és az elsődleges reakcióm az lenne, ha az up all night-ról kérdeznének, hogy IMÁDOOOM. mindezt hangosan, szinte üvöltve és jó sokáig, egy kis visszhanggal megspékelve. Szóval, én mindennek nevezném magam, csak táncolós partianimalnek nem, de ettől a daltól, esküszöm, még nekem is táncolhatnékom és bulizhatnékom támad. Ami furcsa, és amit nagyon kevés előadónak sikerült eddig elérnie. Imádom a ritmust és a dallamot, és Harry refrén előtti részeit. Meg nyílván mindent, ami ezzel a dallal kapcsolatba hozható.
I wish: Először fel sem tűnt ez a dal, mert annyi csoda vette körül, hogy kicsit elnyomták szegényt. Pedig egyébként imádom a szövegét, talán az egyik kedvenc dalszövegem az albumról. Egyébként ez tipikusan olyan dal, amit filmzeneként tudnék elképzelni. Igeen, ilyen romkomokba leginkább.
Tell me a lie: áá, a Kelly dal. Szóval erre nagyon kíváncsi voltam, mert hallottam Kelly verzióját, és jó volt, jó volt, de semmi különös. Reméltem, hogy a fiúk adnak hozzá valami pluszt, és ez sikerült is nekik. Az ő előadásukban valahogy több érzelem van..és el tudom hinni, amiről énekelnek. És mindazoknak, akik úgy gondolják, még mindig, hogy a fiúk csak azért jutottak el eddig, mert jól néznek ki, de a hangjuk egy nudligombóc, sok szeretettel ajánlom ezt a dalt.
Taken: na jó, annyira nem tudom átérezni ezt a dalt, mert ilyen még sosem történt meg velem, egyik oldalról sem (lö foreveralone). Ennek ellenére szerintem érdekes téma, és a dalban is van valami furcsa feszültség. Zayn szólója mondjuk eszméletlen, tipikusan az a..ide még vissza kell pörgetnem, ezt meg kell hallgatnom mégegyszer pillanat. És mivel Liamről még nem írtam, szóval... neki is vannak szép pillanatai.
I want: Olyan furcsa, mert anno azt hittem, hogy ez lesz az abszolútkedvencem, aztán valamiért kicsit elfelejtődött, és sokáig csak úgy hallgattam, hallgattam, de istenigazából nem ragadott meg. Viszont valamiért tegnap nagyon rákattantam. Kicsit stílusilag szerintem kilóg az albumról, és nem ilyen tipikus valami, szóval ja. tetszik. természetesen.
Everything about you: Valamilyen meghatározhatatlan dolog miatt (aminek nem , még véletlenül sincs köze ahhoz, hogy hallhatom Louis Tomlinson hangját, ááá), az első pillanattól kezdve az egyik legesleg volt az albumról. Valamiért olyan "vérbeli" One Direction dalnak érzem, mindenkinek megvan a maga szerepe, mindenkit lehet benne imádni, mindenki olyan részt kapott, amit mintha rászabtak volna... Nem tudom... Olyan kis édes dal, még ha elsőre a refrén rész túl hosszúnak is tűnt.
Same Mistakes: Az első verzét kifejezetten imádtam az elején, valamiért nagyon eltalálták. Aztán volt két-három nap, amikor képtelen voltam végighallgatni a same mistakes-t. Utána viszont, mint ez a lassabb daloknál lenni szokott, szépen lassan csak megszerettem. Valamiért viszont mindig Zayn jut eszembe, és fogalmam sincs miért. Jajj..és szövegorientáltaknak ajánlom ezt is.
Save you tonight: Az előzetesek alapján kijelentettem, hogy nálam ez a dal nr.1 lesz, aztán végülis be is jött. Szóval.. mivel lehetetlen nem ismételgetni magam, ezt is IMÁDOM, csupa nagybetűkkel. Viszont a családtagjaim annyira már nincsenek oda érte, főleg miután már legalább hússzor hallották az én előadásomban is. Attól azért az emberek többségét megkímélném, de tényleg.
Stole my heart: A preview alapján elkönyvetelm Dynamite - számnak, ha jól emlékszem, de igazából ennél sokkal többről van szó. Hmm... talán az egyik kedvencem dalszövegileg, tipikusan olyan, mint a wmyb, tehát hogy reménytelen romantikus lelkem bármikor szívesen hallgatna valami ilyesmit. Másrészt pedig imádatom tárgya a refrén, és állandóan a fejemben mászkál.
Stand up: Most jön a hab a tortán, azaz a bónusz dalok. A Stand up-ot viszonylag későn hallgattam meg a többi dalhoz képest, de hamar behozta a lemaradását, mert azóta viszont az egyik kedvenc gyors és pörgős számom lett. Igazából nem a világ legbonyolultabb és legsokatmondóbb valamije, de nem is annak lett szánva. Engem kikapcsol és felpörget reggelente, és késztetést érzek rá, hogy mindig felemeljem a kezemet. Komolyan.
Moments: És igen, ismételten a végére hagytam és hagyták a srácok is az album gyöngyszemét, a legszebb dalt. Alapjáraton magasak voltak az elvárásaim, mert amit Ed Sheeran ír, és a One Direction ad elő, abból csak valami csoda születhet. Ez a dal, egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű . Olyan arculcsapósan eszméletlen. Sok szeretettel küldeném a fiúk és minden rajongó nevében azoknak, akik leszólják bármelyikük hangját. Hallgassátok meg az összes szólót... egyszerűen tökéletesek. A Harmóniák, a dalszöveg, ami pont olyan, amilyen egy Ed Sheeran dalnak kell lennie, hát... figyelemreméltó. Annyira érett ez a dal, és a One Direction szerintem itt mutatja meg leginkább, hogy sokkal többek ők, mint egy nyálas fiúbanda.
Óó, és végére is értünk mindennek. Összességében még annyit mondanék el, hogy IMÁDOM az albumot, és sokkal-sokkal jobb lett, mint amilyenre én nagy naívan számítottam. És ha mindenkinél nem is, nálam a továbbiakban is rengeteget fog forogni az Up all night. Mert vannak olyan "szerelmek", amik nem múlnap el pár nap vagy hónap alatt.
are you hungary?
Tudjátok, annak ellenére, hogy rengetegen próbálnak meggyőzni arról, hogy hülyeség, hogy ennyire rosszul vagyok a saját országomtól, attól az országtól, amit hazámnak tekinthetek, ami anyanyelvet adott, és még rengeteg mindent, egyre inkább és egyre gyakrabban törnek rám azok az érzések, hogy a lehető leggyorsabban menekülnöm kellene innen, ameddig még nem késő. Furcsának hangozhat, de fejben már most azon sakkozom, hogy ki tudom-e még itthon bekkelni az egyetemet, vagy nem kellene kockáztatni, és inkább már azt is külföldön kezdeni el.
Mint azt múltkor valamelyik nagyon filozofikus pillanatomban megfogalmaztam, egyáltalán nem arról van szó, hogy nem tudnék semmit írni a Miért szeretem Magyarországot? listámra. Sőt, valószínűleg azért jópár dolgot fel tudnék sorolni a túró rudin és a lángoson kívül. Rengeteg emlék köt ide, amit soha semmi nem tudna feledtetni, és természetesen rettentően hálás vagyok minden jóért, amit Magyarországtól kaptam. DE! több minden is zavar. Például , hogy mostanában a dolgok, amiket nem szeretek Magyarországban listám sokkal, de sokkal hosszabb, mint a fent említett párja. Hogy ennek ki vagy mi az oka? Nyílván nem olyan egyszerű a vűlasz, hogy én csak és kizárólag azért vágyakozom el innen, mert kinéztem magamnak Norvégiát, az sokkal szimpatikusabb, és ott szeretném leélni az életemet. Kezdjük ott, hogy ez eszembe sem jutott volna, ha meg lennék elégedve a mostani dolgokkal. Ha úgy érezném, hogy a jövőm biztosítva van, ha úgy érezném, hogy ha kellően szorgalmas vagyok, és nem vagyok lusta a munkához és a tanuláshoz, akkor kényelmesen meg tudok majd élni a jövőben a kis családommal. De őszintén... van olyan ma fiatal, aki ezt érzi? Szerintem nagyítóval kell keresni az ilyen egyedeket. (persze aztán reméljük nekik lesz igazuk, és csak a szokásos pesszimizmus beszél belőlünk. meg az egész világból a drága kormányunkon kívül, akik szerint minden rendben van. én meg csikóhal vagyok, tényleg) Hol is tartottam? Jajj, hogy nem igazán látok esélyt arra, hogy ha csak nincsenek apunak hiperszuper kapcsolatai, vagy milliárdjai, esetleg mindkettő, akkor egyhamar épeszű állást találnék megfelelő fizetéssel. Komolyan... Vagy éhbérérét dolgozom magam halálra, vagy itthon tengődöm anyuéknál...vagy..tényleg csak a protekció maradt, esetleg a hatalmas mázli, de az nálam nem működött még soha. És most nem csak a frissen diplomázottakról beszélünk... Anyuék ismeretségi köre életkorilag elég változatos, és egyre érdekesebb, ahogy különböző emberek fordulnak hozzánk azzal, hogy már megint nem találtak semmilyen munkát... A huszonéves lányok nem kellenek, mert mindjárt gyerekük lesz. A harmincasoknál már van kisgyerek, ő azért nem jó. A negyvenéves már egy rakat helyről azzal van elutasítva, hogy fiatalabbat keresnek... És most kivételesen nem a 70es iq-jú emberekről beszélek, akiknek legmutatósabb példányait a valóságshowkban megtekinthetjük, hanem diplomás, értelmes emberekről. De ez csak egy dolog a sok közül... Tudom, hogy a médiatörvény botrány már nagyon régen elült, és ma már csak nagyon ritkán hozzák fel, de közben felháborító, miket nem hallani ma már a tv-s híradókban. Ha az interneten nem olvas utánna az ember, meg sem tudja, hány helyen és miféleképpen tiltakoznak a rendszer ellen, mert erről nem igazán beszélünk mostanában... És ha már a politikánál tartunk... Eszméletlen, hogy mennyi mindent el kell tűrnünk szótlanul. Az oktatásról már múltkor is írtam, azóta természetesen még milliárdnyi baromságot kitaláltak. De nem is ez a legrosszabb, hanem az itt is jelenlévő folytonos bizonytalanság... hogy oké, hogy most, tizedikes koromban kitalálják, hogy ez meg az kötelező, lehet, hogy mire odaérek, hogy érettségizzek, már egészen másképp áll a téma... És ilyenkor nagyon nehéz azon sakkozgatni, hogy ugyan milyen faktokat vegyek fel, mikor menjek el nyelvvizsgázni, satöbbi. És ha ez így megy, tizenöt évesen, gimnazistaként, el sem tudom képzelni, milyen lehet mondjuk a szüleim élete, a rengeteg új jogszabállyal és törvénnyel és tudomisénmivel. De akkor evezzünk kevésbé hivatalos és komoly ügyekre, aminék nem látszik ennyire, mennyire felületes a tudásom (megjegyzem, még így is sokkal több minden iránt érdeklődök ezzel kapcsolatban,mint a kortársaim. )
Ha már előbb egy kicsit kitértem a médiatörvényre, maradjunk a jóságos televízióknál és a kereskedelmi csatornáknál. Egyszerűen undorítónak találom, ami mostanában ott folyik, akár a hülye valóságshow áradatot nézzük, akár mást. Az, hogy a széf, ami körülbelül az egyetlen valamilyenféle értelmet sugározó műsornak tűnt, nem fér már bele az rtl profiljába, és át kellett telepíteni a coolra? Anno már a legyen ön is milliomosnál is haragudtam, de hogy már ezt sem bírják el? Borzalmas. És mit kapunk helyette? latin-amerikai szappanoperák tömegét... Esküszöm, ennél a tv2 régi bűbájos boszorkák- hetedik mennyország kombója sokkal értelmesebb volt. És ha ennyi jobbnál jobb sorozatot forgatnak ma amerikában, vagy még itt Európában is, fel nem tudom fogni, hogy miért van nekünk huszadszor is szükségünk rozalinda és richardo szerelmi vívódásaira. Lehet, hogy csatornaügyileg is pénzhiányban szenvedünk, de akkor sem látom megoldásnak ezt, ahogy azt sem, hogy huszadszorra adnak le egyes bud spencer fimeket. Az meg, hogy még a román x-faktorban is értelmesebb sztárfellépők vannak, mint nálunk (alexander Rybak példának okáért. és nem azért, mert norvég. össze sem lehet hasonlítani fluor tomikával), azt meg tényleg már csak viccnek tekintem.
Eléggé össze-vissza válogatok most a témákból, bocsánat, ne haragudjatok, csak mindig eszembe jut valami, amin felhúzom magam. Mondjuk, hogy egy részről, eszméletlenül szerencsénk van, amiért itt az internet, és sokkal jobban rálátunk a világra, mint mondjuk a szüleink. Sokkal több filmet és könyvet megismerünk, olyan dolgokról hallunk, amikről egyébként nem. Külföldről olyan együtteseket vagy sportolókat ismerhetünk meg, akikről egyébként esélyünk sem lenne tudomást szerezni. (hála a nem is mondom inkább minek). De másrészről, így sokkal nagyobb a vágy arra, hogy ezeket a dolgokat mi is megkaphassuk. Hogy mennyivel jobb lenne, ha Londonban élnék, és azok a koncertek, amik innen magyarországról elérhetetlen álomnak tűnnek, ott, ha nem is mindennaposak, de viszonylag gyakoriak lehetnének. Hogy nem kellene fél éveket várnom arra, hogy egy könyv vagy egy cd egyáltalán megjelenjen nálunk, HA megjelenik.
Aztán, amit a legkevésbé szeretek, az az, hogy nem látok esélyt arra, hogy a közeljövőben bármi is megváltozzon. Nem tudom, ezt minek köszönhetjük, de egyszerűen hihetetlen, hogy milyen irányba fordult ez az ország és az emberek (tisztelet a kivételnek). Nehéz felelősöket megnevezni, nem is ezen kell rágódni, hanem, hogy hogyan változtathatunk. csak valamiért nem érzem azt, hogy ilyen apróságok változtathatnak, amikkel mostanában próbálkoznak. A milliárdos, aki abból szedte meg magát, hogy nem fizetett adót, a továbbiakban sem fog, a munkásembernek meg már így sincs elég pénze ahhoz, hogy adót fizessen, hát még ha felemeljük.
Lehet, hogy sokan most úgy gondolják, hogy épp a mi generációnkon lenne a teher, hogy változtasson, hogy mi lehetnénk rá képesek, és rohadt nagy gyávaság elmenekülni. De tudjátok, nálam nem csak szimplán arról van szó, hogy nem szeretem a mai magyar valóságot. Sokkal inkább arról, hogy belülről érzem, hogy nem ide tartozom. mintha a fejemben valami folyton ezt kattogná. és hiszek a megérzéseimben.
Annyi mindenről szerettem volna még írni, szidni és panaszkodni, de szerintem kezdetnek ennyi is elég lesz. a többség úgyis tudja szerintem, mikre gondolok még.
100 random fanni információ
1. balkezes vagyok
2. bárhol random információt kérdeznek rólam, tuti, hogy az első háromban megemlítem a balkezességem.
3. kifejlesztettem magamnak egy tapsolási módszert, és így bármikor hatalmasat tudok tapsolni, nem csakm ilyen pici csattogtatást.
4. mindig sikerül magamnak olyan kedvenceket kiválasztanom, akiknek a nevét a barátaim nem tudják megjegyezni, és eleinte mindig rosszul ejtik ki.
5. nem tudok rendesen kavicsot rajzolni
6. imádok hosszú leveleket és maileket írni bárkinek, bármiről. csak néha félek magamtól elküldeni valakinek egy ilyet, nehogy hülyének nézzen.
7. az oviban fagyi volt a jelem.
8. elég későn tanultam meg rendesen cipőt kötni, biciklizni és úszni.
9. már 5 évesen tudtam olvasni, és az oviban mindig én olvastam meséket a többieknek.
10. a kedvenc zöldségeim a paradicsom, a brokkoli, a sárgarépa, a spenót és a kukorica.
11. szeretem a színes körömlakkokat, viszont a körmöm állandóan töredezik és normálisan ki sem tudom festeni a körmeimet.
12. a túrógombócot nem szeretem prézlivel enni, hanem málnaszósszal vagy vaníliasodóval.
13. mindent tematikusan eszem. a túró rudiról először leeszem a csokit, és csak utána a túrót, a sütiket és tortákat is rétegekre szedem, de még a salátákkal is elbügyörészgetek legtöbbször.
14. a kedvenc állatom a rénszarvas, mert szerintem gyönyörű, mert azon a vidéken él, ahol én is szeretnék és mert mindig a karácsony jut róla eszembe.
15. a kedvenc évszakom a tél, a legkevésbé pedig a nyarat szeretem.
16. a kedvenc norvég városom Bergen, de Arendal, Lillehammer és Oslo is nagyon szépek.
17. általában túl sok töltelékszót használok az írásaimban, amiknek semmilyen jelentőségük nincsen, viszont nagyon idegesítőek lehetnek az olvasó számára.
18. 6 évig voltam egy néptánccsoport tagja, és amikor csináltam, nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, viszont mióta abbahagytam, többször is rámjött q néptáncolhatnék.
19. rettentően rendetlen vagyok, folyton ott hagyom a dolgaimat, ahol ledobom őket, és ez nem tetszik sem a szüleimnek sem a kollégiumi nevelőtanároknak.
20. szeretek süteményeket sütni, és igazából három "specialitásom" van: a norvég mézeskalács, a répatorta és a norvég almatorta.
21. Rengeteg teát iszom, főleg tejes teát, de a zöld teákat és a gyümölcsteákat is nagyon imádom.
22. állítások szerint a nevetésem valahol egy hisztis hiéna, egy gonosz boszorkány és megakadt bakelitlemez között helyezkedik el.
23. szeretem azokat az embereket, akiknek már csak a látványuktól is mosolyra húzódik a szám. (mármint hogy annyira viccesek)
24. kiskoromban volt három teknősöm is, de szegények nagyon hamar elhaláloztak.
25. sosem voltam vékony és törékeny kislány. Mindig magasabb voltam az átlagnál, és az alakom sem a modellekéhez hasonlít
26. Az első 2 cd, amit tényleg én kértem, és meg is kaptam, a Pussycat dolls első lemeze és a Sugarbabes azon cd-je volt, amin a push the button van.
27. a curry a kedvenc fűszerem, és minden currys dolgot imádok.
28. soha nem nyertem jelmezversenyt farsangkor, de egyszer különdíjas lettem, mint francia nevelőnő (anyu ötlete volt :D)
29. az aláírásomban kisbetűvel írom az f-et a fanni elején, mert úgy sokkal jobban néz ki.
30. A kedvenc íróim Jostein Gaarder és Daniel Keyes. (guglizz rájuk, megéri elolvasni a könyveiket)
31. van egy gitárom itthon, de nem igazán tudok rajta játszani. Pár akkord megy csak, a megfogtam egy szúnyogot, a micimackó és wmyb eleje.
32. imádom a Love Actually (igazából szerelem) című filmet, és ilyenkor karácsony előtt legalább kétszer-háromszor megnézem.
33. a harminchárom az egyik kedvenc számom, bár kifejezett kedvenc számom nincs.
34. még soha nem találtam olyan napszemüveget, ami igazán jól állt volna.
35. imádok nevet adni a tárgyaimnak, de aztán legtöbbször mindig elfeljtem, kit minek hívok. de a hajvasalóm például marcell. a teáskannám pedig luna.
36. sokan strébernek tituláltak és hívnak ma is, csak azért, mert jó jegyeim vannak. pedig általában tizedannyit tanulok, mint ők.
37. szeretek az időjárásról beszélgetni, főleg angolul.
38. ha földrajzon vagy bármilyen tanórán norvégia jön szóba, a fél osztály rámnéz, és tőlem várja a választ.
39. imádom az IKEA-t meg úgy összességében a bútorboltokat.
40. nem szeretek nyílt vízben úszni, mert félek attól, hogy egy hal nekem jön (:
41. nem tudom, honnan örökölhettem a nyelvek szeretét, de hogy nem a szüleimtől, az biztos. a családban én beszélek a legjobban németül és lassan angolul is.
42. ha kimegyek külföldre és bemutatkozom, fél perc után és onnantól kezdve örökre én leszek "the funny, hungry girl".
43. nem tudok fütyülni.
44. annyira nem rajongok a magyar kajákért, az olasz konyha például sokkal közelebb áll hozzám.
45. imádom a hajam, amiért szőke, göndör és vastagszálú. viszont néha eszméletlenül kezelhetetlen.
46. a zenei ízlésem rengeteget változott azóta, hogy bekerültem a gimnáziumba.
47. nagyon könnyen elérzékenyülök és meghatódok bármin, és megnevettetni is meglehetősen egyszerű.
48. két színjátszócsoportba is járok: egy az évfolyamtársaimmal közös, egy pedig német nyelvű.
49. voltam már Európán kívül, tavaly nyáron Egyiptomban töltöttem egy hetet.
50. kiskoromban meg szerettem volna tudni, milyen egy darab tictacnak az illata (volt egy olyan elméletem, hogy nem olyan, mint az egész doboznak), de amikor közel hajoltam, hogy megszagoljam, egyszerűen felszippantottam.
51. ha moziban vagyok, vagy a popcornról vagy a kóláról le kell mondanom, mert a kettő kombinációjának már háromszor is hányás volt a vége.
52. a koleszban hihetetlenül gyorsan tudom eltüntetni a kiskanalakat.
53. volt egy idő, amikor építész szerettem volna lenni, aztán divattervező, lakberendező vagy újságíró.
54. imádom a gumicukrot, az egyik kedvenc édességem és bármikor bármilyen mennyiségben jöhet.
55. szeretek német nyelvű előadókat hallgatni. amennyire régebben csúnya nyelvnek tartottam a németet, a dalokban annyira tetszik.
56. rettentően gyorsan meg tudok kedvelni embereket. És mindenkit megjegyzek, aki egy kicsit is kedves hozzám, mert annyira ritkaságnak tartom.
57. van egy olyan sanda gyanúm, hogy még soha nem voltam szerelmes.
58. nem szeretem, amikor valaki lelkendezik, hogy mennyire szereti ezt meg azt az előadót, és akkor ismeri kb. egy-két, jobb esetben három dalát.
59. néha túlzottan abszurd és elvont ötleteim vannak, amiket nem merek megosztani másokkal.
60. az egyetlen magyar rádióadó, amit hallgatni szoktam, az a petőfi rádió. ott még játszanak normális zenét is.
61. Szeretem Gagát, Katy Perryt és Rihannát is, de valamiért Riri dalai állnak hozzám a legközelebb.
62. az őszibaracklé a kedvenc gyümölcslevem, de a narancs és a szőlőlé is jöhet bármikor.
63. nem szeretem a csokitortát és a csokifagyit, a csokiért viszont természetesen rajongok.
64. nagyon szeretek írni, de nem érzem úgy, hogy tehetségem lenne hozzá.
65. a szemeim színe egyszerűen meghatározhatatlan. néha kék, néha zöld, de a legtöbbször ilyen zöldes-szürkés valami.
66. imádom a legot, szerintem az egyik legkreatívabb játék a világon, és néha még most is kedvet kapna hozzá gyermeteg lelkem, hogy játsszak egy kicsit.
67. régebben rengeteg matekversenyre elküldtek, és nagy matekost akartak belőlem csinálni, de őszintén szólva nagyon zavar az ottani "én vagyok a legjobb, nekem kell nyernem" dolog, meg az állandó versenyhelyzet, úgyhogy amint tudtam, kimenekültem ebből a mizériából.
68. Bécs és Pozsony is közelebb van hozzám, mint Budapest, ezért viszonylag ritkán jutok csal el oda. És valamiiért nem is a kedvenc városom BP:
69. két plafonig érő tükör van a szobámban, de kb. ez az egyetlen dolog, ami miatt lányos lánynak érzem magam, egyébként nem hiszem, hogy nőies lennék at all.
70. nem szeretem sminkelni magam, csak nagyon ritkán lehet kifestve látni, akkor is a maximum az a korrektor, szemceruza, szempillaspirál hármasa.
71. bármit képes vagyok könyvjelzőként használni, ami a kezem ügyébe kerül.
72. tudok kézenállni és fejenállni is, de a fekvőtámaszokból egyelőre siralmas vagyok. de dolgozom az ügyön.
73. kedvenc színeim az almazöld, a fekete, a szürke és a piros.
74. általában nem tudok beszélni és összecserélem a szavakban a betűket, így viszont elég érdekes új szavaim is kialakulhatnak.
75. imádom a karácsony előtti készülődést, a sütisütést, az ajándékvásárlást és készítést, a karácsonyi vásárokat, a forralt bort és forró teát, a világíó égősorokat, a karácsonyfadíszeket és a karácsonyi dalokat.
76. tele van a szobám növényekkel, de egyedül egy kaktusz az enyém, a többit anyu menekíti be ide, ha nincs már máshol hely.
77. utálom, hogy ha mások előtt gratulálnak nekem, főleg mivel általában nem érdemlem meg. és nagyon nem szeretem, ha valaki felemlegeti egy-egy eredményemet, mert semmi értelme.
78. enyhe ekcémás tüneteim vannak, amik főleg télen jönnek ki a fejbőröm, a nyakamon és a szemöldökömnél. ez utóbbi miatt úgy nézek ki néha, mintha piros szemhéjfestéket használnék.
79. azóta nem hívom Sp-t söpönek, mióta megtudtam, hogy finnül cukit jelent.
80. a nagybátyám és a nagynéném is festőművész, az ő képeik vannak a szobámban, ezért a posztermániámat a koleszban élem ki, ahol viszont az egész fal tele van a kedvenceimmel.
81. ültem már pónin, lovon, tevén, sőt egy pillanatra malacon is (ez utóbbi volt a legijesztőbb, a teve viszont a legjobb)
82. ha nem Norvégiában fogok élni ha felnövök, akkor mindenképp Ausztriát, Dániát, Finnországot, Észtországot vagy Angliát választanám.
83. tuti, hogy egy csomó jó hülyeség azután fog eszembejutni, hogy összegyűjtöttem ezt a százat, és emiatt nagyon mérges leszek magamra.
84. a kézírásom nagyon sokszor változik, néha pufilufi betűkkel írok, mostanában pedig jobbra dőlő nagy betűkkel. néha szépen, néha csúnyán.
85. mivel első évben a tanárok többsége elhitte, hogy jókislány vagyok, akinek ráadásul a jegyei is jók, mostanában zavrtalanul aludhatok órákon, aminek azért megvan az előnye.
86. nagyon sokféle zenét hallgatok ,tényleg, amit csak el tudtok képzeni, de dubsteppel nem nagyon lehet meghatni, az nálam kívül esik a hallgatható kategóriáján.
87. nem rajongok a hercegnős mesékért, mert kiszámíthatóak, és a kedvenc disney mesém a herkules. ebből tudok pár dalt németül és norvégul, és az oroszlánkirályból is tudok pár dalt norvégul.
88. szerintem azok az emberek, akikkel szoktam néha twitteren vagy tumblin beszélgetni, el sem tudják képzelni, mennyit jelentenek nekem. (igen, ez volt a nyálas információ)
89. szeretem az ignorál, irreleváns, dependens és maladaptív szavakat. jajj és a szuicídumot is.
90. össz-vissz három magassarkúm van, mert annyira nem rajongok értük, viszont ez a három kifejezett kedvencem. Igaz az elegancia néha még hiányzik a cipők mellől.
91. általában jól bírom a hideget és imádom a havat. de reggel, ha morcosan kelek fel, akkor nem tudok rajongani egyikért sem.
92. röplabdáztam két és fél évig, és most is nagyon szeretnék, csak az edzések időpontja ütközik a színjátszóval.
93. nem szeretem a mostanában divatos bulikat, legyen akár szó a diszkókról, a házibulikról vagy a beülök a kocsmába inni dolgokról. nem az én stílusom, de nem ítélek el senkit, akinek ez tetszik. egyszerűen csak azt kérem, hogy mások értsék meg, hogy én nem ilyen vagyok, és hogy ne nézzenek le emiatt.
94. a sorozatnézés nem nekem való, mert mindig csak lemaradok, elmaradok részekkel, és a végén azt veszem észre, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem.
95. a magyar celebvilággal sok mindent tudnék csinálni, ha egyszer elém kerülnének.
96. ha valaki bejön a szobámba, a gitáron és a tükrökön kívül legelőször a rengeteg könyvet szúrja ki.
97. utálok a babakori énemről videókat nézni, viszont sajnos az egész családom imádja ezeket a videókat. ilyenkor legszívesebben elbújnék valahova.
98. mindig egész órakor kezdek el tanulni, vagy maximum félkor, azaz ha hét óra öt perc van, fél nyolcig mindig elszórakozom.
99. szörnyű vagyok az ilyen rendszeresen csinálni kell dolgokban... például sosem tudtam rendesen leckefüzetet vezetni. mindig elfelejtettem beleírni.
100. most, hogy ennyi értelmetlen dolgot összehordtam, már csak egy dolgot szeretnék mondani: el sem tudod képzelni, mennyire hálás vagyok, hogy elolvastál mindent. és írd le, hogy mi az amin meglepődtél, mi az, amit már tudtál, miben hasonlítunk, miben különbözünk...mindenre kíváncsi vagyok. és tüsszentettem egyet, úgyhogy ez igaz is (:
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
