Az almáspitét már huzamosabb ideje ismerem és olvasom is, így viszonylag nehéz lesz úgy tennem, mintha most járnék először az oldalon és fantasztikus első benyomások után kutatnék. Ennek ellenére megpróbálom nem minden mondatomban figyelembe venni, hogy a blog azon kevesek közé tartozik, akiket ténylegesen rendszeresen olvasok, és minden egyes bejegyzés érdekel, attól függetlenül, hogy épp egy átlagos iskolai napról, könyvekről vagy épp a kritikákat osztogató szerkesztők kritikájáról van szó. Itt jegyezném meg, hogy meglehetősen nehéz úgy kritikát írni egy oldalról, hogy szerkesztője épp a napokban fejezte ki, mik azok, amiket nem bír elviselni az ilyen kritikákban. Igyekszem hát, amennyire csak tőlem telik, ennek megfelelően kitérni minden fontos pontra, hogy egy általános, összefogó képet kaphassunk. Vagy valami ilyesmi. 

Első benyomások
Ha a portálkeresőből bukkan valaki az oldalra, már ott szembetalálja magát ezzel a csodálatraméltóan tündéri zsiráffal, amit valamiért nem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel sokkal megfontoltabb és indokoltabb választásnak tűnik, mint a legtöbb itt beállított kép. Az oldalcímben, vagyis ebben a "mert a zsiráfok cukik" megállapításban ténylegesen lehet valaki, mert még én, aki im allgemeinen egyáltalán nem állat-párti, is nagy érdeklődéssel kattintottam az almáspitére. Ami, ha szabad megjegyeznem, szintén erős választásnak tűnik, teljesen kilóg a sok angol, hangzatos név közül, és így magára vonzza a figyelmet. Ha pedig az oldalra kerülünk, wuhéé, onnan már nincs megállás.

Kinézet, összkép, hatások
Első ránézésre az én szememnek kicsit sok. A színösszeállítás, mármint, de én mindig is érzékeny voltam a nagyon élénk színekre. Ennek ellenére az összhatás olyan szempontból nem zavaró, hogy a színek passzolnak egymáshoz, és jól összebarátkoztak a fehérrel. A zsiráfról már előbb is említettem, hogy parádés, továbbra is messze ő a kedvencem az egész kinézetben, mindenképp megemlítendő, hogy ilyet aztán tényleg nem lát minden második tucatoldalon az ember. A kódolás is teljesen korrekt egyébként, minden olvasható nagyságú és színű. Eleinte furcsának tartottam a betűtípust, amit a modulfejlécekben van, viszont ha eleget néztem, hozzászokott a szemem, és tulajdonképpen tényleg teljesen illik a képbe. Tetszik még, hogy az oldalsó modulban a nagyobb betűkkel egy kicsit megtörik a monotonitás. Összességében  tehát nekem egy icipicit sok, de ez valószínűleg az én érzékenységem számlájára írható, hiszen kiemelkedőbb hibát nem tudnék felhozni, és látszik, hogy rengeteg munka van abban, hogy az oldal úgy nézzen ki, ahogy. Amit még fontos megemlítenem, hogy kifejezetten értékelem, hogy a kinézet nem cserélődik minden második héten, ez is csak azt, mutatja, hogy egy-egy designban mennyi munka van. 

Az oldalsó modulok, bemutatkozás, etc.
Ahogy rendszeres látogatásaim során észrevettem, a modulok címei mindig egy-egy dal kiragadott sorai, aminek pont ugyanannyira lehetnek előnyei, mint hátrányai. Mivel a betűméret viszonylag nagy, elkerülhetetlen, hogy az emberek elolvassák a címeket. Ilyenkor azon egyedek, akik ismerik az adott dalt (én pont így vagyok most  a bleeding out-tal), biztosan értékelik ezt, azok viszont, akiknek fogalmuk sincs erről, valószínűleg értetlenül bámulnak csak, és egy legyintéssel elintézik az egészet. Nekem egyébként az Intim Torna Illegálos verzió volt a kedvencem, de ezt gondolom senki nem kérdezte. A bemutatkozást én kifejezetten szeretem, kellemesen viccesen ironikus hangulata van és mindenképp figyelemfelkeltő, már csak a sorozatgyilkosos rész miatt is. Bevallom őszintén, ezt a fizikatételes részt egyáltalán nem értem ott fent, kicsit nekem ez túl - hogy is fejezzem ki magam - személyes? iskolaszagú? nem odaillő? A lényeg, hogy nem tudok vele annyira megbarátkozni, bár ennek ahhoz is köze lehet, hogy rühellem a fizikát. A többi részben nincs mibe belekötnöm, az ilyen listás dolgok mindig is bejöttek, a zenei rész pedig a kedvencem. 

Bejegyzések, und so weiter...
Akkor ugorjunk a mélyvízbe. Alapjáraton eléggé megosztóak lehetnek olyan szempontból ezek a posztok, hogy Arachme sosem kertel, mindig megmondja a véleményét, és általában egyáltalán nem finom és kedves módon. Ezt az olvasók vagy megeszik, bőszen bólogatnak, és élvezik, hogy végre valaki ki is mondja, amiken ők már hetek óta morfondíroznak, vagy végtelenül unszimpatikusnak, nagyképűnek és elszálltnak tartják majd a szerkesztőt. Nem tudom, mennyire lehet itt egy járható középutat keresni, én hajlanék erre, de én sosem szerettem felesleges konfliktusokba keveredni, ugye. Ez nem arról szól, hogy valaki nem őszinte, sokkal inkább arról, hogy FELESLEGESEN nem húz ki minden egyes gyufát. Bár,ameddig Arachme fel van készülve arra, hogy esetleg a stílusa miatt támadások érhetik, mindenképp támogatom abban, hogy maradjon ilyen szókimondó, és védje meg az igazát. A bejegyzések témái viszont, ahogy azt már a kisebb bevezetőmben is megemlítettem, abszolút megnyerőek, aktuálisak és sokszor túllépnek a fogmosáson és az átlagos tucattémákon, amit mindenképp értéknek tartok a mai blogos világban. Tetszik, hogy egyáltalán nem próbál meg megfelelni azoknak a mai trendeknek, ahol az "írások" legtöbbször csak pár összeválogatott "inspiráló" képből állnak, és hála az égnek nem csak arról olvashatunk, hogy épp melyik plázában miket sikerült beszerezni.  A külön kiemelt  irományok nekem kifejezetten tetszenek, ebben jelenik meg leginkább az az ironikus-vicces stílus, amiért én rendszeres látogatója és olvasója lettem a blognak. Nem tudom, mennyire követhető, amit megpróbáltam itt elmondani, annyit még hozzátennék, hogy a számomra kicsit túlzó szókinmondóság ellenére Arachme blogja az egyik kedvencem a mai gp-s mezőben, pont azért a szoksínűségért, amit említettem, illetve azért, mert nem alkuszik meg az inspirációs - "véleménymondós" blogok szürkeségével, hanem megpróbál valami több lenni, és ez sikerül is neki. 

Az extrák, kiegészítések
Az irományok tehát messze viszik a prímet, de érdemes hozzátenni, hogy az oldalon még különböző segítségeket is találhatunk. Emellett persze itt van a kritikakérés is, amit szintén élvezhető stílusban valósít meg Arachme, a kritikáknak van értelmük és tényleg tudnak segíteni. A kedvencem mégis a zsiráf naplója újabban, ami ugye oldalt olvashat, és tulajdonképpen eszement édes bolondság, a legjobbik fajtából. Tényleg jó olyan oldalakra bukkanni itt a gp-s világban, ami ennyire sokszínű, kitűnik a többi közül, és sokkal többet tud nyújtani, mint a legtöbb ilyen oldal. 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.