Számolom vissza a napokat a tizenhetedik szülinapomig, és elkeserítően alacsony a mostani összeg. Igazából kb. tizenkét éves koromban fogalmazódott meg bennem, hogy én legszívesebben tizenhat éves lennék örökre és még ha volt is pár miniatűrnyi völgyecske az elmúlt egy évemben azért magasan vitte a prímet mindenféle tekintetben, ezért most nagyon rámjött, hogy nem szeretnék tizenhét lenni, mert a tizenhét már nagy és felelősségteljes, azaz ellenkezője mindannak, amit én képviselek, ráadásul szemtelenül közel esik a tizennyolchoz, amit pedig ténylegesen szeretnék elkerülni. 
Szóval jövő hét csütörtökön  átváltozom egy tizenhét éves idiótává ami annyi bonyodalommal fog járni, hogy majd újra és újra emlékeztetni kell magam, hogy amikor megkérdezik mégis milyen öreg vagyok ne sweet sixteent mondjak, plusz jól át is kell írnom pár helyen a bemutatkozásomat. Undorító dolog ez az idő meg az öregedés, jól be is kellene tiltatni. Majd tartok egy egyszemélyes sztrájkot, megnézek valami sírós mesét, lurkó kekszet zabálok, anyutól pompomos csokit kérek és előrekesem a hercegnős hálóingem és akkor én majd húú de lázadok. Hátha az idő magába száll egy kicsit ilyen fenyegetések láttán. Jobban tenné.