Közepesen cinikusra vett, a rajongó énemtől a lehető leginkább elvonatkoztatott beszámoló a ma esti koncertféleségről, amit ByeAlex produkált. A félreértések elkerülése végett, imádom Alexet, és ha vehetjük úgy, akkor ez az iromány amolyan fordított szurkálódás minden rosszindulatú újságírónak, mondván, ilyet mindenki tud írni. Mert egyébként tényleg. 

Az egyik legnagyobb kockázata annak, ha valaki ingyenes rendezvényen ( lásd falunapok, gyereknapok és kisvárosi fesztiválok) lép fel ( szép magyarosan, haknizik), nem feltétlenül fog rajongó, minden dalt ismerő és partiképes közönséggel találkozni. Főleg persze, ha az embert csak pár hónapja ismerte meg az ország, de már ezen rövid idő alatt is rekordmennyiségű mocskolódás és rosszindulat érte.  Teljes album hiányában meg persze a repertoár sem ölt hatalmas méreteket, így vérmes reményekkel a mai ByeAlex koncertre elindulni teljesen felesleges lett volna.

Elvárásaim a közönséggel kapcsolatban abszolút teljesültek is. Az első sorokban középkorú házaspárok, kisgyerekes családok és elvétve egy-két korombeli fiatal. A koncertre kijelült tér azért ha szellősen is, de megtelik valahogy, de már ekkor, a bepakolás előtt is látszik, hogy sokan nem önszántukból álltak be a fűbe. A két-háromévesek biztosan jobban örültek volna az Alma együttesnek, ahogy a feleségük által elrángatott, magukban morgó férjek is szívesebben söröztek volna egy focimeccs előtt. Azért akadt jópár szülőkorban lévő, igencsak lelkes hölgyemény, akik a modern technika segítségével most már telefonjukra is felvehették a nagy kedvencet, a malmői hőst. Aki egy kb. negyedórás pakolgatás után meg is érkezik, szexisten gitárosa mögött, egy ilyen pultos-laptopos csávót hozva még magával. ( Mint azt a közönségben többen is megjegyezték, az élő zene azért nem ártott volna a produkciónak, így is messze Dani gitárjátéka vitte a hátán a dalokat, nem ártott volna a többi hangszer sem). A szemüveg meg a sapi elmaradhatatlan, ezt egyébként a dögmeleg ellenére egy narancssárga pulcsival és egy ilyen "hűűűdemenővagyokmertabokámfelééranacimvége" farmerrel toldja meg. Nincs lacafaca, a közönség köszöntése után egyből a mélyvízbe ugrunk. A legeslegmélyebb vízbe az elkövetkezendő időszakra, a nyitásként kiválasztott Justin Timberlake szám, a Lovestoned ugyanis messze a leggyengébb, ami a koncert alatt elhangzik. Alex még keresi a hangokat, meg a normális angolkiejtést, és finoman szólva nem a legjobb, ami hozzánk elér a sokadik sorba. Mi lesz ebből? -kérdezem, és remélem, hogy a saját számok azért dobnak majd egyet az amúgy meglehetősen lagymatag hangulaton. A közönség nem is túl lelkes a kezdet után, pedig Alex szellemesen még kedveseknek is nevez minket,  és megjegyzi, hogy Malmőben kétszer annyi ember előtt sikerült fellépnie, mint az egész város lakossága. Na, ez az este gyenge húzása, a mellettünk álló negyvenes apuka szerint legalábbis mindenképp, aki egyből egy "ne sértegess minket, te disznó"-val válaszol. Ha szerencsénk van, Alexékhez ez nem ért el. A kedvesem akusztikus verziója már több örömöt okoz, igazi megváltás a kezdeti döccenők után, Dani vokálozik Helga helyett (megjegyzem, baromi jól, kicsit számomra mindig is fura volt a női hang a kedvesemhez), a "dj" kölök meg úgy látszik ahhoz a dobszerű izéhez is ért, ami tulajdonképpen egy óriás fa építőkocka (remélem tudjátok, mire gondolok. ha a neve is megvan, megsúghatjátok, hátha művelődök egy kicsit). Plusz megjegyzés, hogy Alex itt valamiért képőes megfogni azt a rohadt mikrofonállványt, és nincs ott az idegesítően mozogó keze a szem előtt.  Gyorsan pörgünk is tovább, Alex legújabb szerzeményével, a Nekemte-vel, amit én csak egyszer hallottam előtte, így szinte teljesen új élményként hat. Van egy kis szerencsétlenkedés a technika részéről, ami miatt az első refrén annyira hangos lett, hogy előttünk a kislányok befogták a fülüket... Ezt leszámítva viszont ez a "nem is annyira Alexes" Alex-dal meglehetősen jól hangzik így koncerten, végre áttérünk a suttogásról az énekre is, és kövezzetek meg, de abszolút hallgatható Alex hangja, ilyen koraesti lődörgős programra legalábbis mindenképpen. További érdekesség, hogy ez a Nekemte így utólag sokkal erőteljesebb, hatásosabb dalnak hangzik élőben, mint a rögzített stúdió verzió. Ó, az élő zene előnyei. A Láttamoztam a viva tévé reklámjaihoz is tökéletesen passzolt, de a mostani időjárás is szinte felhívás keringőre ahhoz, hogy még magasabbra emelkedjen a hangulat. Ez történne legalábbis egy normális koncerten, az itteni közönség azonban még mindig nem az igazi. A dal viszont jó, legjobb jó gitárosunk ismételten kap egy kis lehetőséget arra, hogy megbolondítsa az egészet, és bár a technika még mindig makacskodik, azért megoldják a dolgokat. Ezzel kapcsolatban tudjuk meg Alex útjáról, hogy egy benzinkúton megállva a kocsija tetején hagyta a telefonját és a pénztárcáját, amit csak itt, a koncert helyszínén vett észre, de szerencsére mindene megvolt. A mázlista... A Messzirőlt még a Petőfi Rádiónak írta Alex, és ez is viszonylagos ismeretlenségnek örvend. Pedig egész jó, sőt, az este egyik legjobbja, főleg azért, mert a vokálban ismételten Dani segít. Furcsa, hogy a "Ki ismeri a Csókolomot?" kérdésre csak pár kéz emelkedik a magasba, de azt hiszem, fantasztikus közönségünkről már mindent elmondtam. Pedig a Csókolom jó, szerintem Alex legjobb dala, itt koncerten viszont valamiért nem működik. Talán pont azért, mert megpróbálják azzal fogaszthatóbbá tenni, hogy kicsit rockosabban hangszerelik, meg vanm egy instrumentál betét, ez viszont pont azt a hangulatot veszi el, amiért annyira lehet szeretni a Csókolomot. Akárhogyan számoljuk, a saját számok tárházának itt vége szakad, kíváncsi vagyok, mit húz még ki barátunk a kalapból. Gyorsan megemlíti azért, mennyien bántották őt a hülye dal meg az eurovízió miatt, felemlegeti az index fikázó cikkét a ZP-s koncertről, majd előveszi a kedvenc költőjétől, Adytól örökölt mégis-morált, és bejelenti, hogy most csakazértis Charlie whisky-jég kombója jön feldolgozva. Nincsenek vérmes reményeim pont az említett cikk miatt, de... Kiderül, hogy az est legjobb számáról beszélünk. Alexnek megjönj a hangja, és teljesen más hangszereléssel, egy kicsit újragondolva kapjuk meg a jeget dupla whiskyvel, ami még a falunapokon szocializálódott tömeget is megmozgatja, és a végére tényleg hangulat kerekedik. Ezt kihasználva aztán Alex a mobiljáról veszi a közönséget az utolsó Kedvesem-éneklésnél, hogy később ezt majd egy videóban felhasználhassa. Kedves tőle, bár nem hiszem, hogy ez lett volna élete koncertje és közönsége. Megköszöni a részvételt, aztán el is tűnnek, mint a kámfor, hogy minden rajongóval készülhessen fotó és mindenki kezére kerülhessen aláírás. 

Na, ez is egy nézőpont. Másrészről viszont még mindig szeretem azt, amit Alex csinál, és nem csalódtam egyáltalán ebben a koncertben sem.