glee
Nálam rendesen ritkaszágszámba esik azért, hogy valaminek második esélyt adjak, mert van ez az igencsak idegesítő tulajdonságom, hogy ha én valamiről eldöntöm, hogy az egy kis doboz cementet sem ér, akkor az nálam egy eldöntött, kész tény. Az esetek többségében még az sem vesz rá arra, hogy újra bizalmat szavazzak valaminek, hogy a környezetemben rengetegen szavaznának az újrakezdésre.
A Gleevel először akkor futottam össze, amikor az RTL-en anno adni kezdték, akkor megnéztem legalább három részt, a főszereplő lányt elkönyveltem a legidegesítőbb sorozatszereplőnek, akivel valaha találkoztam, és rövidre zártam kötődésemet a történethez. Másodszor talán tavaly nyáron vagy ősszel próbálkozhattam, amikor ismételten kétségbeesetten kutattam valamilyen jó sorozat után ( a jó kb. egyenértékű a van benne egy meleg srác/ több meleg srác, imádnivaló kiadásban), de a pilot rész ismételten megállított. Még gyorsabban temettem el a glee-t valahol jó mélyen, és szinte biztosra vettem, hogy soha többet nem találkozom majd vele.
Akkor mégis mi vezetett ahhoz, hogy a nyári szünetem első két hetét azzal töltöttem, hogy megragadva minden pillanatot, igazi függővé váltam, és már most hiányzik az egész? Miért adtam én egyáltalán harmadik esélyt, ha már a második is kudarcba fulladt? Miért álltam neki újra, mikor már itt a blogban is párszor kifejezésre adtam az ellenérveimet és a rossz érzéseimet? Egyrészt, valamelyik nap random odakeveredtem az HBO-ra, és épp a koncertfilm ment, és mivel a zenét még mindig értelmesebb elfoglaltságnak tartom, mint a brazil szappanoperákat és a teleshopot, ezért odaragadtam. Rá kellett jönnöm, hogy akármennyire erősre építettem a védelmemet, egy-két szereplő még mindig nagyon-nagyon érdekel, és, még ha utáltam is beismerni, volt azért jópár dal, ami tetszett. Na nem mintha a dalokat nem követtem volna figyelemmel az évek során... Mindig volt egy-két kedvencem, amit youtubeon titokban hallgatgattam. De még ez sem lett volna elég, ha nem lett volna ennyi ember körülöttem, aki minden kétségem ellenére állította, hogy a glee igenis jó sorozat. Gondoltam, hogy próba cseresznye alapon, most már ténylegesen utoljára belevágok a négy évadba, és a nyaramat rendesen beosztva, majd szép lassan végzek vele augusztusra.
De, ember tervez, a függőségre hajlamos idiótaságom meg végez, így már ma a hátam mögött tudhatom mind a 88 részt. És, akármennyire nehezemre esik ezt bevallanom, a GLEE a legnagyobb kellemes csalódás nálam a filmek és sorozatok rengetegében, imádtam minden percét és az egyik legjelentősebb kedvencemmé vált. Na most. Tudom, hogy a legtöbben milyen szkeptimizmussal állnak az egészhez: Hogy egy amerikai juharszirup az egész, hogy a dalok egyáltalán nem erős feldolgozások, hogy idegesítik őket a szereplők, stb, stb... Pontosan ismerem ezeket a gondolatokat, mert ugyanezek jártak az én fejemben is éveken keresztül. De, ha engem kérdeztek, ez az egész megérdemel egy próbát.
Hogy miért? Egyrészt akármennyire Amerika és az ottani iskolai rendszer, a sorozat olyan problémák tömkelegét hozza elénk, ami akármikor megtörténhet velünk. S ha nem is mindig nyújt száz százalékos megoldást ezekre, legalább szembesít azzal, hogy "hééé barátom, lehet, hogy holnap veled is ez lesz" Aztán a szereplőgárda természetesen nem hibátlan, sokszor ténylegesen idegesítőek, de pont ez teszi őket szerethetővé. A dalok pedig... Nem mondom azt, hogy minden egyes számot szerettem, és igen, sokszor az eredeti közelébe sem érnek a feldolgozások, de rengeteg olyan dal is volt, amit egyszerűen imádtam, és még azt sem mondhatnám, hogy csak tipikus popszámokat dolgoztak át, sőt. Érzelmileg persze egy hatalmas hullámvasút a sorozat, az egyik pillanatban még a földön fetrengek a nevetéstől, a másikban pedig már a plüssállataimat ölelgetve könnyezek, de ez csak még szerethetőbbé teszi az egészet.
Ha engem kérdeztek, igenis érdemes megnézni a Gleet, rendesen elgondolkodtat a maga módján, és meg is változtat , szóval minden funkcióját betölti, amire nekem szükségem volt. Na, ennyit a hivatalos dolgokról. Ha tovább mentek, akkor ott már egy fangirl-réteggel átitatott rész következik a véleményemmel a szereplőkről, a kedvenceimről, a legjobb dalokról, és hasonló lényegtelen, de kikívánkozó dolgokról.
Remélem az, aki megpróbálkozik azzal, hogy ebbe a részbe beleolvasson, bekötötte a biztonsági öveket, mert egyrészt nagyon hosszú lesz az út, másrészt olyan nehezségekkel kell szembenézni, mint egy himalája méretű fangirl-hegy, valamint rengeteg-rengeteg abszolút személyes vélemény, aminek valószínűleg köze sincs a valósághoz.
Először is muszáj kijelentenem, hogy IMÁDTAM A GLEET. Egyszerűen imádtam, és már most hiányzik, és nem tudom, hogy bírom ki szeptemberig, valamint, hogy eddig egyetlen olyan sorozat sem volt, amit rendszeresen néztem volna és ne tudtam volna kibírni, hogy összegyűljön egy évadnyi rész, de a gleet ezentúl kénytelen leszek nézni rendszeresen mert nem fogom túlélni nélküle. Szóval köszönöttel tartozom mindenkinek, aki szilárdan kiállt amellett, hogy a glee jó sorozat, mert igazuk volt. ABSZOLÚT NAGYON ÚRISTEN.
Fogalmam sincs egyébként, hogy melyik szegmenssel kezdjem, szeretnék hirtelenjében kitölteni valami 44 napos kihívást, írni a szereplőkről, akiket imádtam és akiket nem bírtam elviselni, valamint még egy "a legjobb számok" listával is készültem, a kedvenc részeimről és jeleneteimről nem is beszélve. El nem tudom képzelni, hogy ezt bárki végigolvassa, úgyhogy nyugodtan tekerjetek arra a részre, ami legalább egy minimális szinten felkeltette az érdeklődéseteket.
A kihívásról annyit, hogy itt megpróbáltam minél tömörebb válaszokat adni, mert utána úgyis mindent bővebben kifejtek. Éljen a nyári szünet, hogy ennyire ráérek, ugye?
1. Kedvenc fiú karaktered: Blaine Anderson / Noah Puckerman
2. A legkevésbé bírt lány karaktered: Rachel Berry (lesz magyarázat, ne ijedjetek meg)
3. Kedvenc eredeti dalod: Only Child, ez egyértelmű.
4. Kedvenc epizód az első évadból: Mattress vagy a Vitamin D, lényegében mindkettő a dalok miatt
5. A kedvenc barátságod: Puck-Finn, Finn-Santana, Blaine-Tina, Blaine-Sam
6. Kedvenc New Directions dal az első évadból:Jump, True Colors és a Like a Prayer
7. Kedvenc párod: nem mintha kérdés lenne, de Klaine
8. Kire szeretnéd, hogy a show megemlékezzen egy epizóddal: A Beatles valószínűleg túl merész húzás lenne, a 1D indokolatlan, de elviselném a rihanna specialt mondjuk
9. Kedvenc duetted az első évadból: Smile - Finn és Rachel
10. Kedvenc vendégszereplőd: Whoopi Goldberg mindenképp, aztán Matt Bomer és Josh Groban
11. Kedvenc szóló az első évadból: Jessie's girl - Finn
12. Kedvenc felnőtted a sorozatban: szintén a nem kérdés kategória. Burt Hummel, ladies and gentlemen
13. Kedvenc dalod a Warblerstől: Misery és a Raise your glass
14. A legkevésbé szeretett részed: 4. évad 4. rész. nem tudom az mi volt, de hát... na mindegy
15. Egy dal, amit szeretnél hallani a sorozatban: A Bastilletől a Pompeii, így hasraütésre.
16. A karakter, akivel a leginkább hasonlítotok: a negyedik évad alapján TINA. amúgy nem tudnék választani.
17. Kedvenc idézeted: van egy csomó, nyílván. random most: Just because I hate everybody doesn't mean they have to hate me too.
18. kedvenc duett a harmadik évadból: A perfect kurttől és blainetől, az I'm still standing quinntől és artietól és a what a feeling racheltől és tinától
19. Legkevésbé kedvelt fiú szereplő: WAHAHAAA. SEBASTIAN.
20. Valaki, akit szívesen látnál vendégszereplőnek: Aaron Johnson ha megborotválkozik, és Simon Cowell
21. Egy jelenet, ami megnevettetett: nehéz egyre rábökni, de mondjuk amikor Tina azt képzelte, hogy helyeket cseréltek. messze az egyik legviccesebb jelenet ever, és hát Puckerman és Hudson együtt... lenyűgöző
22. Kedvenc részed a harmadi évadból: a dalok miatt a mash-off mindenképp és az Asian F Mike Chang miatt
23. Egy karakter, akiről többet megtudtál volna: MIKE CHANG MIKE CHANG MIKE CHANG
24. Kedvenc New Directions dal a 3. évadból: Stayin alive meg a you get what you give
25. Egy karakter, akit szívesen eljátszanál: egy kicsit Tina, egy kicsit Brittany, de még akár Sugar is :D
26. Legkevésbé kedvelt felnőtt a sorozatban: az az April nőszemély. idegesített a hangja.
27. Kedvenc színész és színésznő: Iqbal Theba, Mark Salling, Darren Criss és Dianna Agron
28. Legkevésbé kedvelt páros: Artie és Tina. mindig furák voltak nekem
29. Kedvenc gif: nem mertem még eddig tumblira merészkedni, de ahogy a poszthoz gift kerestem, szembejött velem ez, és sajnos muszáj: http://t.co/Mq2pVfASvN
30. Kedvenc szóló a harmadik évadban: Fighter - Blaine és az It's not unusual, szintén Blaine
31. Kedvenc női karakter: Sue, meg Santana
32. Kedvenc epizód a második évadból: a hatodik és a tizenhatodik rész.
33. Kit látnál szívesen leöntve azzal a jégkása-szerű cuccal: azt az új kisribit, aaa Kittyt.
34. Egy jelenet, amin sírtál: melyiken nem sírtam? Mindegy, szerintem a 0404 nem kíván magyarázatot.
35. Kedvenc duett a második évadból: Sing Miketól és Tinától és a One Love Puckermantől és Artietől
36. Egy jelenet, amitől mérges lettél: baaaah Sebastian megjelent.
37. Legkevésbé kedvelt dalod: Hirtelen nem is tudom mit mondjak. talán a fix you meg a the scientist
38. Kedvenc szólód a második évadból: i want to hold your hand- kurt, valerie - santana, only child - rachel berry
39. Kedvenc New Directions dal a második évadból: Empire state of my mind, Time Warp
40. Valami, ami szeretnéd, hogy a jövőben megtörténne: *ujjakat keresztbe tesz* lécciléccilécci Klaine könyörgöm
41. Kedvenc szóló a negyedik évadból: Blaine - Don't stop me now, Santana - Girl on fire
42. Kedvenc duett a negyedik évadból: Heroes - Blaine, Sam Wake me up before you go-go - Blaine, Sam Bye,Bye, Bye/I want it that way - Will, Finn
43. Kedvenc New Directions dal a negyedik évadból: I love it
44. Kedvenc Musical: a rocky horror picture show
Ha már a dalokba ilyen rendesen belekeveredtünk... Eleinte azt hittem, csak négy-öt dal lesz évadonként, amit kifejezetten szeretni fogok, de rá kellett jönnöm, hogy itt is tévedtem, mivel rengeteg olyan számot megszerettem ezektől a nyomiktól, és volt, hogy napokig azok mentek a fejemben. Nagyon nehéz lett volna csak tíz dalt kiválasztanom, ezért egyrészt készítettem egy évadonkénti listát így im allgemeinen, és összeszedtem a tíz kedvenc mash-upomat is, mivel ezek külön csücsköt kaptak a szívemben.
1. ÉVAD KEDVENCEI A MASH-UPOK NÉLKÜL
15. Vocal Adrenaline - Rehab-az egyik legjobb feldolgozás volt így rögtön az évad elejére, meg amúgy én kb. minden vocal adrenaline fellépést szerettem.
14. New Directions - Don't stop believing - Nem mertem kihagyni, mert tényleg itt kezdődött minden.
13. Quinn, Satana, Brittany - I say a little prayer - Ez kifejezett kedvencem volt már elsőre is.
12. Quinn - You keep me hanging on - Lehet, hogy csak azért, mert szeretem az eredetit is, vagy mert Quinn nagy kedvencem volt az első részben
11. Rachel - Gives you hell - Azon kevés részek közé tartozik, ahol nem idegesített Rachel, és ez a dal jó lett tőle.
10. Kurt és Mercedes - 4 Minutes - egyemmeg kurtöt a pompomruhájában. amúgy ez szerintem egy kifejezetten erős feldolgozás.
09. New Directions - Like a Prayer - a kedvenc madonna dalom tőlük is jól hangzik
08. Rachel és Finn - Smile - ez a dal pl. kifejezetten passzolt Rachel hangjához
07. Santana és Mercedes - The Boy is Mine - itt szerettem bele Santana hangjába
06. New Directions - True Colors - ez meg csak olyan kis egyszerűen nagyszerű
05. New Directions - Hello, Goodbye - az egész részt megkoronázta ez a dal
04. Vocal Adrenaline - Bohemian Rhapsody - mondtam, már, hogy imádom a vocal adrenalinet? :D
03. Rachel, Finn, Puck, Jessie - Total Eclipse of the heart - ez csak annyira epic lett a run joey run után
02. Finn - Jessie's girl - mert ebbe a dalba csak a gleen keresztül szerettem bele
01. New Directions - Jump - mert kicsit underrated, ahhoz képest, hogy mennyire jó.
2. ÉVAD MASHUPOK NÉLKÜL
15. Santana és Mercedes - River deep-Mountain High - bármennyire nem voltam ilyenkor már mercedes mellett annyira, Santanával hihetetlen ütős duó voltak
14. Mike és Tina - Sing! - előtte kb. beszélni sem hallottuk szegény Mike-ot :D
13. Finn - Just the way you are - jó, lehet, hogy ez egy kicsit sok volt, de annyira édes
12. New Directions - Empire State of my mind - ez kifejezetten megmaradt
11. The Warblers - When I get you alone - nem tudom, miért szeretem ezt mostanában ennyire, de na.
10. New Directions - Sing - ahhoz képest, hogy mennyire féltem tőle, nem lett olyan rossz
09. Santana - Valerie - Santana hangja még mindig fantasztikus
08. Noah és Artie - One love - igazi megváltás volt, hogy Puck kijött a sittről :D
07. The Warblers - Raise your glass - sweet memories, sweet-sweet memories
06. New Directions - Time Warp - imádom a rockyt, ez a dal meg.. waah
05. The Warblers - Misery - nem, menthetetlen vagyok.
04. Kurt - I want to hold your hand - kisebb fangirl-hullámok miatt, meg mert bátor lépés volt
03. New Directions - Born this way - nagyon megfogták a lényegét, na. Mike pólója meg kell.
02. Noah, Artie, Sam - Friday - klasszisokkal jobb, vagy mi a fene
01. The Warblers - Teenage Dream - those were the times....
3. ÉVAD MASHUPOK NÉLKÜL
15. Tina, Rachel - What a feeling - mert imádtam ezt a részt meg a flashdance egy jó film
14. New Directions - Black or White - jacko a király, vita nincs
13. Joe, Sam, Mercedes, Quinn - Stereo Hearts - bírtam ezt a kis klubot, na
12. New Directions - Stayin Alive - mert annyira ódzkodtak a diszkótól, pedig jól tolták
11. Santana, Tina, Mercedes - Shake it out - ettől is rettegtem, de szép lett
10. Sam, Mike, Artie, Rory, Joe - What makes you beautiful - kommentek nélkül
09. New Directions - ABC - mert kedvenceim kaptak szólót és mert Mike apukája, meg Mike im allgemeinen
08. The Warblers - Uptown girl - a kis pacsirtákról nem mondtam le, muhaha
07. Quinn és Artie - I'm still standing - imádom az eredetit is, meg olyan kis furcsa ez a páros
06. Kurt és Blaine - Perfect - a dal címe.
05. Santana, Sebastian - Smooth Criminal - nem szerettem (hahh) Sebastiant, de ez igen jó
04. A végzősők - You get what you give - olyan szomorú jajjj
03. Blaine - It's not unusual - volt, hogy napokig az eredeti ment random a fejemben, erre pont elénekelte Blaine
02. Santana, Puck, New Directions - America - nem szeretem a musicaleket, de ez áá, imádnivaló
01. Blaine - Fighter - EZ MEG FENOMENÁLIS EGYSZERŰEN VALAMIÉRT NAGYON JÓ
4. ÉVAD MASHUPOK NÉLKÜL
15. New Directions - Chasing pavements - nehéz volt hozzászokni az új csapathoz, de ez nem rossz
14. Rachel és Brody - Give your heart a break - azért brody jól nézett ki, na
13. Jake és Kitty - everybody talks - mert imádom ezt a dalt
12. Santana - Girl on fire - Santana hangja meg még mindig a+
11. New Directions - You're the one that i want - GREASEEEE.meg ahogy visszatérnek a régi arcok
10. New Directions, Rachel, Kurt, Santana - Mamma Mia - ez egész jó így.
09. Blaine - Against all odds - sírok
08. Sam és Blaine - Heroes - kisebb fangirlroham jött rám, mikor elkezdte sam
07. New Directions - I love it - I DON'T CARE, I LOVE IT
06. Marley, Unique meg a lányok - Locked out of heaven - ez a dal annyira jó, hogy elrontani sem lehet
05. Blaine és Kurt - Just can't have enough - khmmkhmm vettük a célzást
04. Blaine - Don't stop me now - szerettem díva Blainet.
03. New Directions - Anything could happen - ez is egész kis pofás lett
02. Rachel, Quinn, Santana - Love Song - szerettem ezt a hármast így
01. Blaine és Sam - Wake me up before you go-go - GUILTY PLEASURE, EVERYONE
ÉS A MASHUPOK
15. Survivor / I will survive
14. Boyfriend/Boys
13. singing in the rain / umbrella
12. Americano / Dance Again
11. Halo / Walking on sunshine
10. Thriller / heads will roll
09. Let's have a kiki / Turkey Lurkey Time
08. I can't go with that / You make my dreams come true
07. stop! in the name of love / free your mind
06. It's my life / confessions
05. Start me up / livin on a prayer
04. Fly/ I believe I can Fly
03. Rumour has it / Someone like you
02. Bye Bye Bye / I want it that way
01. Hit me with your best shot / One way or another
Nem, és még nem fáradtam ki teljesen. Vagyis, de, igazából már ki vagyok minden szinten, de minbdenképpen szeretnék megemlékezni a szereplőkről is, legalább így magamnak, mert valószínűleg eddig már senki nem jut el.
Szóval leszámítva azt, hogy mindenki néha egy önző döggé változott, de ténylegesen mindenki, összességében szerettem a szereplőgárdát, főleg persze a nagy öregeket, a régi titán harcosokat, de szerencsére nagyon gyorsan sikerült megbarátkoznom az új szereplőkkel is. De, csak a korrektség kedvéért, nem hiszem, hogy Jaket, Marleyt és a többieket valaha is annyira fogom szeretni, mint az elballagottakat. De ez azt hiszem, valahogy mindig így van.
Mindegy, illene belevágnom. Rachel Berry, Rachel Berry the only berry on her family tree. Nem, nem szerettem Rachelt. Az első évadban például kifejezetten ki nem állhattam, és még a másodikban is rengetegszer kiborultam rá, mert egyszerűen önző volt, törtető, csak a saját érdekeit nézte, idegesített, ahogy mindenen kiakadt, stb. Aztán, a harmadik évadban kezdtek feje tetejére állni a dolgok, és tényleg úgy éreztem, hogy Rachel megváltoztat, és már voltak viszonylag hosszabb periódusok, amikor nem lettem tőle idegbeteg. A negyedik évadban még azért néha megrezegett a léc, de összességében mindenképp azt kell mondanom, hogy ha nagy nehezen is, de Rachel az egyik legkevésbé kedvelt karakterből már nemcsak semleges, hanem a pozitív kategóriába is felhozta magát, és bár soha nem lesz a kedvencem, azért most már nem is fújok rá annyira. Arról ne is beszéljünk, hogy Lea Michelenek milyen gyönyörű hangja van. Kicsit sajnálom is, hogy Rachel ennyire odavan a musicalekért, mert én meg nagyon nem, és elbírnám több könnyűzenében Lea hangi adottságait. Még azt kifelejtettem, hogy nálam nagyon-nagyon meg kell küzdeni azért, hogy egy negatívként elkönyvelt karakterről megváltozzon a véleményem, úgyhogy ezért mindenképp pluszpont. Csak történhetett volna egy kicsit előbb.
Ahogy Becky egyszer hívta, Finny Bear azért sokkal egyszerűbb dió volt. Finn ugyan elsőre nekem egy kicsit túl egyszerű karakternek tűnt, vagy tipikusnak, vagy nem is tudom, hogy hívjam ezt, a végére nagy kedvencemmé vált, mert bár valószínűleg a legtöbb hibát elkövető karakterek közé tartozott, ő mindig nagyon megnyerően látta be ezeket a gyengeségeket, és pont ezért, nem egyszer sírtam miatta. Ahogy felvette például azt a rohadt lady gaga cuccot. Azért is volt abszolút szükség az ő karakterére, mert tökéletesen hozta azt a döntésképtelenséget a népszerűség és a többiek véleménye - azt csinálni amit szeretsz párbajban, ami azért szerintem sok tini problémája. Szerettem, hogy ilyen kis mackó, meg az önbizalomhiányát, amit az istennek sem tudott leküzdeni, és nem utolsó sorban amennyire nem értettem először, hogy került Cory Monteith ebbe a szerepbe, később annyira imádtam a hülye mosolyát, a grimaszait, meg a néha előkerülő "hova kerültem" fejét.
Végigrohanok gyorsan a legtöbb glee tagon, ez a tervem, aztán még kitérek azokra, akik megérdemlik a figyelmet. Artie nekem egy hatalmas kérdőjel volt az egész sorozatban, Igazából soha nem idegesített fel annyira, hogy ne szeressem, de egyszer sem éreztem magam annyira közel hozzá, hogy a kedvenceim közé soroljam, vagy hogy egyáltalán különösebben érdekeljen. Tudjátok milyen ez... Amikor ment egy közös szám, sosem kerestem azt, hogy ő épp lehet, sosem az ő grimaszait figyeltem a próbateremben, stb. Sokáig ugyanez volt a helyzet Tinával is, annyira nem figyeltem rá, először talán akkor tűnt fel, amikor elkezdtek járni Mike Changgel. De az igazi fordulópontot nálam a negyedik évad hozta, és ezért is örülök annak, hogy ezt is megnéztem. Amit ugyanis ebben az évadban csinált, az a fenomenális. Mikor megtetszett neki Blaine... Annyira indokoltnak éreztem, és annyira együttéreztem vele, mint egyszer. És imádtam, mert így egy csomó jó poén neki jutott, meg minden. Ki gondolta volna, hogy a kis dagogó Tinából ilyen kis vadállat lesz. Jajj, és neki köszönhetjük ugye az egyik legjobb jelenetet is, mivel ő képzelte el ezt az egész " Én vagyok Rachel Berry" jelenetet, ami egyszerűen felülmúlhatatlan, szerintem a színészeknek is az egyik legemlékezetesebbb forgatásuk lehetett :D Mercedes körülbelül három-négy részen át szimpatikus volt, utána viszont egyre inkább kezdtem eltávolodni tőle, sokszor eszméletlenül idegesített, de tényleg, és nagyon kevés olyan alkalom volt, hogy igazán megérintette volna a szívemet. Valahogy nekem túl sok lett a harmadik évad végére, nála tényleg jót tett, hogy egy kicsit kevesebbet szerepelt, mert így a végére ismételten megbékélhettem vele.
Már csak egyetlen gyöngyszem van az eredeti hatosban, az én egyetlen és utánozhatatlan Kurt Hummelem. Kurt volt az, aki miatt egyáltalán második esélyt adtam a sorozatnak, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy így harmadszorra végig is nézzem az egészet. Mit is mondhatnék? Ha én egyszer valakit megszeretek... Nem mondom, hogy Kurt hibátlan volt, de képtelen voltam bármiért is haragudni rá. Brittanynek igaza volt, tényleg egy igazi unikornis. Imádtam az arckifejezéseit, a hülye kézmozdulatait, a díva énjét, a dalait, amikor mély hangon énekelt, amikor magasan énekelt, és a BECENEVEIT. valamiért mindenkinek olyan beceneveket tudott adni, hogy néha szerintem még Sue is féltékeny volt rá. Mármint komolyan, csak ennyit idéznék: "I take a lot of crap from a lot of people, but I refuse to take it from Sebastian, the criminal chipmunk." Szóval Kurt egy kicsit a példaképem is. Meg nem tudom. Szeretem ezt a nyomit, de ha nem jön össze Blaine-nel, megfejelem. Csak ennyit akartam. Meg még annyit, hogy: "Go with God, Satan... Santana."
Quinn Fabray... Én nem tudom, hogy az nyűgözött-e le, hogy Dianna Agron ennyire szép, vagy az az orrhang, ami a beszédhangját sokkal normálisabbá teszi, mindenesetre az első évadban kifejezetten szerettem Quinnt, ami elég nagy hülyeség tőlem, mert általában nem állok le az ilyen embereknél. Mindegy, szóval Quinnek is megvoltak a maga dolgai, nekem valamiért mégis egy abszolút pozitív szereplő képe jelent meg, a pink haját pedig sírom vissza, mert az fantasztikus volt. Említettem már, hogy az egész női bagázsból Santana hangját szerettem a legjobban? na, most mondom. Az ő karaktere nem bontakozott ki előttem elég gyorsan, így eleinte nem is figyeltem rá, viszont mikor már előjött ez a mindenkit oltogatós énje, akkor már imádtam. Néha annyira okosan vágott oda és vissza mindenkinek, akinek kellett, hogy csak na. Az meg kifejezetten jó volt, hogy néha azért megmutatták, hogy sebezhető és érzékeny is tud lenni. Igazából engem azért egy kicsit felkészületlenül ért ez a leszbi téma, nagyon sokáig nem vettem komolyan, de ez csak még érdekesebbé tette az egész karaktert. Az meg, hogy most beköltözött Rachel és Kurt menő lakásába, még inkább lehetőséget ad neki, hogy szárnyalhasson, és na. Santanát szeretem, fogjuk rá. Brittany, Brittany... Eleinte őt sem vettem komolyan, a különbség annyi, hogy őt később sem tudtam. Néha olyan hülyeségeket mondott, hogy lefordultam a nevetéstől a székből, és annyira isteni idióta volt, hogy meghaltam. Igazából ezt az egész negyedik évados szereplését nem értettem, ez már egy kicsit elvett abból a Brittanyből akit én megszerettem, először, ahogy szétcsúszott, aztán ez a zseni-dolog. Itt már nem klappoltak annyira a dolgok. Mindegy, túltettem azért rajta magam valahogy.
És ki maradt ki? A tüneményes Noah, aki hivatalosan az egyik legnagyobb kedvenc szereplőm, mert... nem is tudom igazából megindokolni, egyszerűen imádom. Először is ott van az a mohawk, az mindenképp szót érdemel, aztán van mark sallingben valami robbie williams szerű, ami szintén csábító, az arckifejezései, a kommentjei, amik aranyat érnek, azok az alkalmak, amikor szólózhatott, a nagy szerelmei, a gitárja, meg úgy az egész személyisége magával ragadott, és bár mindig jófiú párti voltam, Puckerman azért rendesen odavágta a rendszernek. Nem tudtam rá haragudni, bármilyen hülyeséget követett el, és szenvedtem, amikor börtönben volt, és nem láthattam őt eleget. Puckerman for president.
Az első évadban volt egy láthatatlan kedvencem, akit szinte lehetetlen volt egy másodpercnél többre a képernyőn látni, viszont én már ekkor is imádtam: Mike Chang. Szerencsémre aztán később kapott szerepeket, sőt, még énekelni is hagyták, de még ekkor sem tudtam tőle elszakadni, és annyira megtudtam volna róla még többet és többet és többet. Mike Chang fantasztikus, és kb. az első ázsiai akárvalaki, aki megtetszett. És milliárdokat fizetnék, hogy úgy tudjak táncolni, mint ő. Ha kémiából még egyszer A- -t is kapott.
Aztán Sam Evans. Hát én őt az elejétől kezdve meglehetősen nagyon szeretem, minden sebezhetőségével együtt. Egyrészt azon kevesek közé tartozik, akinél csak ritkán volt az önzőség az indok valamire, imádom, ahogy a családjával bánt, imádtam a justin bieber haját, a barátságát blainenel, a SZÁJÁT (how can you not), meg egyszerűen az ártatlan és naiv lényét, meg azt, ahogy támogatni tudja az embereket. Sam Evans, Let me love you.
Az új kölkökről még röviden. Marley szerintem egy tündérbogár, de egy kicsit túlzottan is, remélem egy kicsit színezik majd azt a karaktert. Viszont olyan kis megszeppent aranyos lánykának jó. Jake-t, mint Puckerman öccsét túlzásnak tartom, ez nálam nagy csalódás volt. Pedig magában a karakterben van fantázia, meg itt még lehetnek jó kis bonyodalmak, de ő is túl gyorsan tért jó útra. Aztán itt van ez a Ryder ember, ez meg olyan kis semmilyen, mármint kicsit big time rush feelingem van tőle, de összességében aranyos. A teen jesust, a kis raszta fiút imádtam, volt benne valami nagyon sármos, és valamiért Sugar is belopta magát a szívembe. Aki viszont valamiért egyelőre nagyon nincs az ínyemre az a kis transzi gyermek Wade/Unique. Valamiért hosszú távon nem bírom elviselni, nem is a fél lány-fél fiú dolog miatt, csak irritál a mimikája meg a gesztusai. de még szoktatom magam hozzá.
Hát kiről nem beszéltem még? Sue Sylvester. Meg is sértődne, ha tudná, hogy a nyamvadt glee klubbot előrébb helyeztem, mint őt. Istenem, el sem tudom mennyire, mekkora arc az én szememben Sue, és mennyire hozzámnőtt már. néha azért el bírnám viselni, hogy egy sue éljen a fejemben, és mindig megtalálja a megfelelő visszacsapásokat. Meghalok a becenevein is amúgy. És a világ legédesebb dolga, ahogy Porcelan-nek hívja Kurtöt. Will Schuester is érdemelne pár jó szót gondolom, bár nálam ő végig egy semleges nyugvópont volt, igazából sosem voltam érte úgy igazán oda, de nem is idegesített, jó leszámítva a justin timberlake fejét, de ennyi. Emma még az elején nagyon kis édes volt, de egy idő után elvesztettem az érdeklődésemet iránta. És nehogy megfeledkezzek Figgins igazgatóról, aki a legviccesebb karakter ever, egyszerűen minden egyes jelenetért odavoltam, ahol megszólalt. De hát ha már a felnőttek, akkor Kurt apukája, Burt a legfantasztikusabb. Egyszerűen mintapéldánya a szülői fajnak. Szimplán.
Remélem mindenki azt hitte, hogy akkor végeztünk mindennel ,de egyetlenegy karakter kimaradt a pakliból. Nem véletlenül, mert az igazi, fő, titkos oka annak, hogy harmadszor is volt még motivációm nekiállni azután a koncert után, aaaaaaazzzzz... BLAINE. Igen, wow, micsoda meglepetés, de hát én akkor is egyszerűen imádom. Oda meg vissza vagyok az emberbe, és képtelen vagyok mondatokba foglalni, miért, de egyszerűen csak szeretem, és mióta megjelent, azóta minden egyes pillanatban őt keresem a képernyőn. Jó de most komolyan. Olyan kis alacsony, és úgy tud nézni, és amikor sír, meg amikor mosolyog, és miért öltözködik úgy, mint az a Louis Tomlinson, akit még nagyon szerettem, meg a hangja, meg a segge, honnan van valakinek, aki ilyen alacsony, ilyen segge, meg a dalok, meg a táncmozdulatok, meg a csokornyakkendők, és úristen amikor összejön Kurttel és minden pillanatuk együtt, és nem tudok rá haragudni, és amikor szomorú, meg amikor sammel összebarátkoznak, meg az a titkos remény a szemében, TÚÚÚL SOK. HA EZEK NEM JÖNNEK ÖSSZE ÚJRA ÉN KINYÍROK VALAKIT . NAGYON. DE BÍZOM A JELEKBEN. MEG AZOKBAN, AKIK HISZNEK BENNÜK. MEG EBBEN A KÉT NYOMIBAN. ÖSSZE KELL JÖNNIÜK.
Hát, így utólag biztosan a legfontosabb dolgokat hagytam ki, és még annyi mindent mondanék, de teljesen mindegy, mert úgysem olvassa végig senki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó