Gondolom tartozok valamiféle magyarázattal amiatt, hogy a szeszélyeimnek és hangulatingadozásaimnak köszönhetően állandóan a kinézetet változtatom. Próbálok valami olyat keresni, amit ténylegesen meg tudok szokni és szeretni fogok, most egyelőre kibékültem ezzel is, de ki tudja meddig tart ez az állapot. Arra jutottam, hogy bűnözhetek egy kicsit a bejegyzésemmel, és írok nektek pár olyan dologról ,ami halálra, de ténylegesen halálra idegesít mostanában. Mivel az érettségi és egyéb elfoglaltságaim miatt viszonylag sok időt kellett már a nyári szünetemből Győrben töltenem, elkerülhetetlen volt, hogy egy kicsit visszarázódjak a buszos-átszállásos közlekedésbe a miniatűr világvégi falucskám és a város között. De egyszerűen borzasztóan elegem van belőle. Nem is magával az utazással van bajom, azt kifejezetten élvezem, főleg, ha van nálam valami zenelejátszásra képes készülék, amit viszont rohadtul gyűlölök, az az embertömeg. Aki nem élt még ilyen nyomorék faluban, mint én, az nem is tudja elképzelni, milyenek az ilyen közönségek. Vagyis javítom magam, valaki kifejezetten élvezi az ilyen környezetet, hogy minden jöttmenttel szóbaállhat és jópofizhat, amikor csak szeretne, de én undorodom ettől a magatartástól. Miért kellene a félórás buszút alatt szórakoztatnom azt a srácot, akit utoljára kb. öt éve láttam, akkor sem beszéltem vele három szónál többet és kifejezetten nem szeretem, mint embert, mert idegesít. De az egész falu felháborodik, ha te nem vagy ennyire sem képes, és hallgatsz, mint a sír. Vagy, ami mégjobban felhúzott a múltkori utamon...Van egy lány, kb. négy évvel idősebb nálam, és a sors fintora, hogy őt is Fanninak hívják. Tudni kell róla, hogy ő volt az egyetlen, aki az ártatlan, harmadikas, örömmel teli énemmel el tudta hitetni, hogy csúnya, és soha nem is lesz szebb. Konkrétan a saját fülem hallatára oltott az idősebb pasiknak amiatt, hogy épp milyen szoknya volt rajtam, vagy hogy volt megcsinálva a hajam. Ő valószínűleg nem is emlékszik már rá, bennem viszont nagyon mélyen megragadnak az ilyen sebek. Ezek után a napokban szembejött velem az utcán, és tök sértődötten köszönt, csak amiatt, mert én nem köszöntem neki előre. Na ott majdnem  eljutottam arra a pontra, hogy elengedem magam, és valami bődületesen csúnyát mondok, de aztán rájöttem, hogy azzal egyikünknek sem jobb. Szépen rámosolyogtam, köszöntem, de azért rendesen odavágta az idegeimet, mert MI A FRANCNAK VAN FELHÁBORODVA? MIÉÉÉRT? Konkrétan az egész falu ilyenekkel van amúgy tele, és ilyenkor áldom az eszem, hogy én innen tizenkét évesen kikerültem, ezzel egy csomó sérüléstől megvédve magamat. Így, hogy csak a nyaraimat töltöm itt, és akkor is a minimálisra szorítom a társalgásokat, így azért elviselhető az egész, de kimondom kerekperec, nem szeretek ebben a faluban élni. Annyi, de annyi a rosszmájú és rosszindulatú ember itt, néha az utcára sincs kedvem kimenni, és ha ismerőst látok, először csak a gyomrom fordul fel, csak aztán tudok magamból értelmes köszönést kipréselni. Utálom, hogy mindenkinek olyan elvárásai vannak itt velem szemben, amit én nem várok el tőlük, sőt nem is szeretném, hogy megtegyék. És még jobban zavar, hogy azok is barátságosságot meg kedvességet várnak el tőlem, akik konkrétan megnyomorították az általános iskolai életemet. Erről majd később egy külön bejegyzésben is szeretnék írni, mert az amerikai tinik rémálmát, az állandó csesztetést én már harmadikos koromban átélhettem, és igen, elég meghatározó élménye volt a gyerekkoromnak. Meg más terveim is vannak a bloggal kapcsolatban, nem, nemcsak a designcsere, hanem mindenképp szeretnék írni az elkövetkező napokban filmekről, amiket nemrég néztem meg, akkor arról, hogy miért nem tudok megérteni senkit, aki a melegházasságok ellen van, arról, hogy miért vonz engem a külföldi élet, aztán terveztem jönni egy Life Ruiner listával, azaz azon férfiemberek neveivel, akik teljesen tönkretesznek lelkileg, meg elmaradtam a fél éves zenei listámmal is, azt is bepótolnám. Szóval tervek vannak, csak a lendület hiányzik néha, de azért írok, ha tudok. A véleményeknek, kommenteknek pedig mindig örülök, mindent elolvasok, csak őszintén. Az oldalkritikák is készülnek, de kérjetek nyugodtan ott oldalt, igen, pontosan ott. Mivel viszonylag hosszan fejtem ki a véleményem, nem garantálom, hogy egy-két napon belül kész leszek, de mekkora meglepetés lesz, ha majd a semmiből felbukkanok a kritikával, ugye?