Először is köszönöm azt a rengeteg türelmet, amivel minden egyes kritikakérő viseltetik irántam, mivel tudom, hogy a pofátlanság összes határát áthágtam már azzal, hogy csak ilyen csigatempókban tudom elkészíteni az irományaim. Mindegy, ami késik, egyelőre nem múlik, így a harmadik kritikaalanyom nem más, mint Guhel, és blogja a para-paradise.gp. Férfiasan bevallom, nem járok túl gyakran az oldalra, és csak néha ragadtam ott olvasgatni és körülnézni, így talán kicsit neutrálisabban állhatok az egész kivesézéshez, mint az előző két blog esetén.

FÖRSZT IMPRESSÖNSZ VAGY MI A HALÁL
Egy kisebb kuszaságot érzékelek, ahogy fellépek az oldalra, annak ellenére, hogy bár a színek nagyjából talán rendben is lennének, valamilyen rendezetlenség árad az egész oldalból, de ez csak apróságokban mutatkozik meg. Az persze egyből lejön, hogy egy blogos oldallal lesz dolgom, de így elsőre nem biztos, hogy ottragadnék minden információt és bejegyzést alaposabban átolvasni. Nem is igazán tudom, mitől lesz egy első benyomás mindenféleképpen hatásos és pozitív, de azért azt tanácsolnám Guhelnek, hogy mindenképp gondolkodjon el egy picit azon, mivel tudná odatapasztani már az első pillantások után is a potenciális olvasóit a monitorhoz.

A KINÉZET MEGFOG, A BELSŐ MEGTART?
Én speciel nem értek egyet ezzel a gp-s berkekben is igencsak eluralkodó hozzáállással, de tegyük fel, hogy a nagyokosoknak igaza van, és koncentráljunk először a designra, mint olyanra. Ami elsőként feltűnik és megragad, az természetesen a háttér, ami nálam teljes mértékben bejövős, tetszenek a színei és mindig is szerettem az ilyen mintákat. Gondolom az oldal hátterének kiválasztásánál is az lett volna a cél, hogy a színek passzoljanak a háttérhez, ami amúgy sikerülne is, itt viszont engem a kódolás egy kicsit megzavar. Tudom, hogy az egyéni szocprobléma, hogy nem kifejezetten rajongok a zsiráfméretű modulfejlécekért, pedig amúgy a szín, ami itt szerepel, még tökéletes is. Nekem a legnagyobb problémám az alapbetűszínnel van, egyszerűen ez a szürke nekem nem passzol a háttér okkersárgás-barnás árnyalatához. Ezt én mindenképp cserélném vagy egy sötétebb szürkére, vagy valamilyen sötétkékes színre. Az apróságokat leszámítva viszont komolyabb dolgokba nem tudok belekötni, valamiért nem zavar sem az, hogy szinte alig lelhetünk fel képet az oldalon, sem az, hogy Guhel nem használja agyba-főbe a különböző kiemelési formákat.  Jajj, és még egy igazán tűszurkálós, gonoszkodós apróság: a pink szívek, mint cserekérési formák nekem egy kicsit kilógnak és virítanak ezek között a megnyugtató színek között. De így cakkumpakk szerintem abszolút szép és hangulatos kinézetet lehet alkotni az oldalnak, ha pár icipici változtatást eszközölünk. 

IT'S JUST A JUMP TO THE LEFT
Nézzük akkor, mit találhatunk az oldalsó moduloknál. Tulajdonképpen mindent, amit egy blogos-személyes oldaltól elvárhatunk. Természetesen a bemutatkozásnál kezdünk, ami hála az égnek túlmutat a tipikus "randomszavakategymásutánírok" verzión, kifejezetten értékelem, hogy egész mondatokat olvashatok, amik ráadásul még kellően figyelemfelkeltőek és érdekesek is. Kicsit talán ez a "nemvagyoktehetségesnemvagyoksemmilyen" irány húzhat egy negatív strigulát az olvasókban, de ezen gyorsan túllendülünk a további modulokkal. Amire még talán érdemesebb odafigyelni, az a mostanában rendesen és teljesen jogosan elterjedt teendők/vágyak/akármilyen lista, tetszik, hogy azok a vágyak, amiket a szerkesztő megfogalmaz, nem állnak meg a két gombóc fagyi, meg a buli a haverokkal szintjén, hanem tényleges, hosszútávú álmokat olvashatunk, amik szerintem sokkal személyesebbé varázsolják az egészet. Még a modulcímekről nem írtam, ha jól érzékelem, idei nagy felfutónkkal, macklemore-ral és az ő dalrészleteivel van dolgunk... Ez valószínűleg azért erős húzás, mert a nyáron valamiért mindenki rácuppant barátunkra, így mikor fellépnek az oldalra, egyből örvendezhetnek, hogy milyen lelkitársat találtak. ( Na ilyen szempontból volt nekem hülyeség Kosztolányi kötetcímeit választani. Kicsit hátrányból indulok)

AMI MIATT EGYÁLTALÁN ELKEZDTÜK EZT AZ EGÉSZET
Azaz maga a blog, merthogy egy blogos oldalnál mégis ezen kellene, hogy a hangsúly legyen. Mivel Guhel blogja eddig nem tartozott az állandó olvasmányaim közé, kicsit több időbe telt, hogy véleményt alkothassak az írásairól, de próba cseresznye, nekem ez jött le a gyorstalpalomból: Azért akárhogyan nézzük, túlsúlyba kerülnek a fogmosós-élménybeszámolós bejegyzések, amikről annyi pozitív mindenképp elmondható, hogy nincsenek elnyújtva, mint a rétestészta, és az esetek többségében igenis érdekesek és néhol viccesek is. Viszont engem mindig a kicsit mélyebb témákat érintő posztok fogtak meg egy blogban, szerencsére azért ilyeneket is találtam, és ezeket nagy érdeklődéssel és szívesen olvastam. Összességében Guhel írásaiba nem nagyon tudnék belekötni, mivel élvezetes és könnyed olvasmányok, ami elengedhetetlen egy jó blognál, viszont nekem több "tartalomra" lenne szükségem ahhoz, hogy ténylegesen rendszeres olvasóvá válhassak. 

MINDEN AMI PLUSZBA KERÜLT FEL
Mindig is értékeltem, ha egy blogos oldal nem csak és kizárólag a blogból áll, hanem rendesen körül lehet rajta nézni, úgyhogy ezt nagy bátran meg is tettem Guhel esetében is. Tök pozitív, hogy megtalálhatóak ezek a tipikus személyes-oldalas tesztek, ezeket én mindig is imádtam töltögetni is meg olvasgatni is. Ami még nagyon bejön, hogy olvashatjuk Guhel saját verseit, valamint a képeit is megnézhetjük. Az a pár írás természetesen nagyon tetszik, de ebből lehetne még még még sokkal több. 

ZUM SCHLUSS
Összességében Guhel oldalán mindent megtalálhatunk, amit egy tipikus mindennapi blogtól elvárunk. Így elsőre Guhel nagyon szimpatikus lánykának tűnik (jó, a norvégmánia összetartó erő, lebuktam, na, lépjünk tovább) Kisebb javítgatnivalók vannak csak az oldalon, amiken ha túllépünk egy nagyon színes és igenis tehetséges lányt ismerhetünk meg. Ha a jövőben esetleg több mélyebb gondolatot is olvashatunk majd tőle, annak én speciel nagyon örülni fogok.