I'll never talk again
Azt mondják az okosok, hogy arról ne igazán beszéljünk és írunk, amihez nem értünk. Mindez szép és jó, de ha ez a valami befolyásolja az életemet is, ráadásul egyáltalán nem olyan módon, ahogy én szeretném, akkor azt hiszem, igenis jogom van ahhoz, ha a magam módján is ugyan, de írjak erről.
És azért azt sem mondhatom, hogy semmit sem konyítok a politikához. Sajnos, valami miatt nálunk valamikor úgy tizenhét-tizennyolc éves korunkban adnak először tájékoztatást arról, hogy mi is folyik ma Magyarországon (ha jól informáltak, töriórákon azért remélhetőleg lesz erről szó). Ha annál fiatalabb vagy, maximum a hírekből, a szüleidtől, és egyéb helyekről informálódhatsz. De ha megkérdezik tőled, hogy mi tartozik az alkotmánybíróság feladatai közé, szerintem azért erősen bambulsz, keresgélsz egy darabig az emlékeid között, majd rájössz, hogy nem, ilyenről tényleg nem tanultam. Tavaly részt vettünk egy európai uniós csapatversenyen, és mivel a csapatban én voltam az egyedüli, akit tényleg érdekelt a téma, és egy semmittevős hétvégémen még időm is volt, elég rendesen belemerültem a témába. Egy mappában ott csücsül kb. harminc-negyven oldal saját kézzel kijegyzetelve, és a szüleim HVGit is előszeretettel lapozgatom azóta. Bár a tudásom eléggé sekélyes, azért szerintem többet tudok erről az egészről, mint egy átlagos korombeli. Legalábbis itt Magyarországon. Mivel Európa több országában is van középiskolában olyan óra, ahol ilyenekről tanulnak. (Most hirtelen nem jut eszembe a neve. Ajj. pedig régebben tudtam). Na mindegy. Nem is ez a lényeg, bár ez is megérne egy misét.
Amiről igazából írni szerettem volna, az a mostani oktatási reformok, vagy micsodák. Egyszerűen hihetetlen, miket lehet olvasni. Egyik döbbenettől a másikba esem, és nem tudom elhinni, hogy komolyan elhiszik egyesek, hogy ezzel valamit is meg tudnak oldani. Aztán, mire rájöttek, hogy nem mindenkinek tetszik, amit kitaláltak, kezdik a mentegetőzést. Annyira látszik az egészen, hogy csak nem tudnak egy épeszű rendszert kialakítani, és helyette jönnek ezek a pótcselekvések, amiknek meg aztán tényleg nem sok értelmük van. Egyrészt, nem tudom, miért nem lehet hozzáértő embereket odaállítani. Nekem ne magyarázzák be, hogy nincsenek okos emberek az országban, biztos olyanok is vannak, akiknek a narancssárga a kedvenc színük, szóval nem hiszem, hogy ezzel lenne a baj. Másrészt, nem hiszem el, hogy az ezeken a fenomenális ötleteken dolgozó embereknek nincsenek iskoláskorú gyerekei, vagy nem emlékeznek a saját gyerekkorukra. Harmadrészt meg, ennél sokkal nagyobb problémái is vannak az országnak, sőt, az oktatásnak is, nem hiszem, hogy azzal kellene ennyit foglalkozni, hogy tanulhat-e a gyerek angolul elsőben, vagy nem. Egyébként, miért ne tanulhatna? Annyira vicc kategóriába esik ez az egész. Meg amennyit a szünetekkel szórakoztak. Igen, azzal egyetértettem, hogy a nyári szünetből el lehetne csippenteni egy kicsit a téli szünet javára (igazán botrányos, hogy mostanában már a másfél hetes karácsonyi szünetnek is örülni kell). Ha megnézzük, Magyarországon az egyik leghosszabb a nyári vakáció, viszont az összes többi pihenőnk hossza azért az átlag alatt van. És igen, ez engem zavar. De ennél nagyobb hülyeséget, mint hogy az amúgy is rövid őszi és tavaszi szünetet kurtítsák tovább...elképzelni nem tudok. Most nem ezért, vagy azért, de hogy egy gonosz példával éljek, hát hogy fogja így elvinni a milliókat kereső politikus a gyerekeit tavasszal vagy ősszel a Bahamákra, vagy Dubaira? Sehogy. Szegény gyerek örülni fog, hogy otthon lehet egy kicsit, és nem kell a suliban gubbasztania.
Igen, jogos a kérdés, hogy hogy a francba jövök én ahhoz, hogy ilyenekről írjak és véleményt alkossak? De könyörgöm, ez az egész elméletileg rólam, rólad, rólunk szól. Nem Orbán Viktorról, nem Hoffmann Rózsáról, nem Fideszről és MSZPről, hanem rólunk, diákokról, akiknek a feje fölött olyan döntéseket hoznak, amikről semmit nem sejtenek. Abba már bele sem merek gondolni, hogy hányszor fognak még változtatni az érettségi követelményeken, mire én odakerülök, és az egyetemen hány milliárdnyi problémám lesz a legújabb rendeletek miatt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Bocsi, hogy az USA baromságáról rizsáztam, de úgy gondoltam, hogy témába vág, ha már egyszer tuti, hogy kicsiny hazánk is "fel akar zárkózni". : )
„ Mindennel egyetértek. Magyarországon pont azok döntenek az oktatásról, akiknek fogalma sincs a mai diákok, tanárok, iskolai dolgozók véleményéről. Azok döntenek, akiket nem érint. Azok döntenek, akiknek tulajdonképpen mindegy. Mindent átveszünk más országokból, hülyébbnél hülyébb ötletek jelennek meg ott, és valósulnak meg nálunk. Azok az országok nem vezetnek be bizonyos intézkedéseket, bezzeg a magyarok biztos.
Az USA most azt tervezi, hogy a gyerekek csak számítógéppel tanuljanak majd pár év múlva. Ez agyrém. Aláírásuk nem alakul ki, semmi kézírás, nem tudnak majd egy hivatalba se bemenni. Bár az a szomorú, hogy lehet, hogy nem is lesz rá szükség. Számítógéppel intézkednek, a nevük helyére, 3 X, és meg is van oldva a dolog. Bár arra kiváncsi leszek, hogy ezeknek a gyermekeknek a szülei mit fognak majd érezni, mikor a fia/lánya jó esetben is csak a saját nevét tudja leírni írottan.
Ha az USA-ban ezt az ötletet el is vetik, (nagyon remélem) lefogadom, hogy Magyarország ezzel a kormánnyal be fogja vezetni eme idióta - már bocsánat, de szerintem az - intézkedést. Lehet, hogy hülye vagyok, de engem elborzasztana az a tudat, hogy a gyermekem csak számítógépen tud ügyet intézni, a kézírása pedig nulla.
Ráadásul a rossz szem garantált, mivel nem elég, hogy órákon gép előtt ülnek, - azért egy egész délelőtt bizony minimum 4-5 óra - de még a házit is ott adják be? 7 éves gyerek szerintem ne számítógépezzen egész nap.