Először is, még most is konkrétan olyan meleg van (így fél kilenc környékén), hogy legszívesebben beszabadulnék egy hűtőbe, és ott is maradnék, amíg el nem múlik a meleg. Komolyan, nem sok ennyire jelentéktelen dologtól szoktam hisztis lenni, de az időjárás mint olyan, nagyon ki tud készíteni. Főleg, ha a hőmérő higanyszála (vagyis a digitális kijelzőn a szám) 23-23 fok fölé emelkedik. Azalatt semmi gond, élem a kis megszokott életem, de ha elérkezik hozzám a meleg levegő, teljesen hisztis leszek, és próbálok túlélni úgy,hogy közben a lehető legkevesebb embert bántsak meg és okozzak nekik lelki sérülést. Tényleg szörnyű vagyok ilyenkor, és egyszerűen a francba kívánom a meleget. Ha szeptemberben is ez lesz, szerintem sztrájkolni fogok, vagy nem tudom.

Másodszor, rámjönnek néha ezek a belebolondulós időszakok, amikor csak arról vagyok képes értelmesen társalogni, vagy éppen teljesen értelmetlenül fecsegni, amiben épp elmerültem. Ez jelen pillanatban a Harry Potter fanficek világa. úú, tudom, hogy elég megosztó dolog ez az egész világ, sokan kifejezetten utálják, de én a nyáron egészen megbarátkoztam velük. A titok valahol ott van, hogy teljesen különálló történetként kezelem őket, meg sem próbálom a karaktereket a regénybeliekhez hasonlítani (bár egy-két írónak egész jól sikerül megfognia a szereplők lényegét), és így, akarva-akaratlanul egészen belekeveredtem ebbe a világba. Bár csak nagyon óvatosan közelítem meg a dolgokat, és csak egy két párosítást szeretek...őket viszont nagyon. Szóval jelen pillanatban ott tartok, hogy Draco és Luna, mert egyrészt ők a kedvenc karaktereim, másrészt Tom Felton és Evanna Lynch miatt, harmadrészt meg mert magyar írásokat még nem találtam, és így legalább az angol tudásom is fejlődik. De inkább nem szeretnék belemelegedni a témába, mert aztán tényleg lehetetlen lesz leállítani, és azt hiszem, annak ez a nem is igazán tudom, minek íródott blog fogja kárát látni. 

Bűn és Bűnhődést kellene olvasnom, de sűrgősen, mert én már májusban, amikor megnéztük a Patrick Dempsey-s filmet, elhatároztam, hogy nekem erre a könyvre szükségem van. Ahhoz képest már egy hónapja itt fekszik az asztalamon, de sehogy sem tudok túljutni a hatvanadik oldalon. És annyira érzem, hogy velem van a baj, hogy már megint csak lusta vagyok és a könnyebb utat választom. Bár nem tudom, mennyire nevezhetjük Ibsen Vadkacsáját és egy vaskos pszichológia könyvet (ráadásul egy időben olvasva. tehát azt sem tudom, melyikben hol tartok) könnyebb választásnak. Egészen valószínű, hogy semennyire sem. Főleg, hogy az utóbbiból nem sok mindent értettem még meg, és lehet, hogy egy időre hanyagolni fogom, és inkább visszatérek a sakndináv drámákhoz vagy Bulgakovhoz. Ibsen viszont kellemes meglepetés volt, mert mégiscsak kötelező lesz egyszer (legalábbis remélem. nem szeretnék csalódni a magyartanárnőmben), egyelőre nagyon tetszik az egész, imádom a karaktereit, hihetetlen, hogy egy drámában is mennyire érdekes embereket lehet megírni. Bár olvasni azért még így is jóval nehezebb, mint a regényeket, szerintem boldogulni fogok vele. 

Úú, viszont ilyen lightosabb könyvekkel (amiknek semmi köze sem a kötelezőkhöz, sem a pszichológiához) régen találkoztam, mondhatjuk úgy, hogy cudarul állok velük, úgyhogy ha van olyan könyv, ami mostanában tetszett nektek, amit szerettek, és amit olvasásra ajánlotok, nyugodtan írjátok meg, mert ötletem sincs, mire kellene elköltenem apu sulicsekkjeit (leszámítva a német harry pottereket. de azok nem olyan vészesek. olcsóbban meg lehet őket rendelni, mint magyarul. ). Minden ajánlásnak örülök, de tényleg.