Tudod, vannak ezek az álomnak nevezett képzelgések. Nem, nem azokra gondolok, amelyikek éjszaka érnek utol, amelyek az utolsó pillanatokban vernek át, ahol nem tudod teljesen követni az eseményeket, és elsodor magaddal az a sok gondolat, ami még ébren, a nap folyamán fogalmazódott meg benned. Nem, én azokról az álmokról beszélek, amiket egy-egy unalmasabb töriórán dolgozol ki magadnak, amik egy-egy könyv olvasása közben ötlenek fel benned, amik miatt egy film utolsó fél órájában kisírod a lelked, és amelyek többségéről tudod, hogy soha nem teljesülhetnek. De te mégis kergeted őket, akarva-akaratlanul ott maradnak a gondolataidban, és egyre többször kapod azon magad, hogy ezekre az álmokra, ezekre a reményekre a gondolsz. Ha elbambulsz egy hosszú autóút alatt, ha esténként nem tudsz elaludni, ha egy családi vacsora túl unalmasra sikerül, ha zenét hallgatsz, vagy épp a kémiakönyved fölött görnyedsz, és próbálod megjegyezni a formaldehid különböző reakcióit. És egy idő után, egy idő után beszélni kezdesz ezekről az álmokról. Talán először csak a naplódnak, de lassan úgy érzed, azokkal is meg kell osztanod őket, akiket szeretsz. És jönnek a családtagok, a barátok, ismerősök és ismeretlenek, akik türelmesen végighallgatják a történeteidet. Reagálnak, a maguk módján. Vannak, akik elsőre kinevetnek, olyanok is, akik csak egy-egy furcsa pillantással illetnek. És persze vannak, akik elfogadják, hogy ezeket az álmokat kergeted. Talán még tetszik is nekik. Talán veled álmodnak tovább, és segítenek tökéletesíteni a részleteket. És lehet, hogy kimondva már nem is tűnik olyan elérhetetlennek ez az álom. Bízni kezdesz benne. Bízol abbanm, hogy egy nap talán tényleg elérheted, hogy egy nap, ha ez az álmod teljesül, boldog lehetsz. Nem is tudod, mi az a boldogság, és arra sincs garancia, hogy ezt az érzést csak akkor érheted el, ha megállás nélkül szaladsz a fejedben kialakított képek után. De mit veszíthetsz? Mit veszíthetsz, ha nekiállsz tenni valamit ezekért az álmokért? Semmit, és épp ezért próbálod meg. Már pontosan tudod, hogy nem fog mindenki támogatni. Lesznek, akik csak egyszerűen megtagadják a segítséget, de az is előfordulhat, hogy valaki direkt keresztbe tesz neked. De téged ez már nem érdekel. Az egyetlen, ami éltet, az a remény. A remény, hogy egy nap majd eléred, amit szeretnél. És még mindig nem vagy egyedül. Bár hosszú az út, és sok a buktató, mindig találhatsz magadnak társakat, akik veled és érted harcolnak, akik végig kitartanak melletted. Akik hisznek benned, és hisznek az álmodban. És akik tudják, hogy ez egyszer valósággá válhat. Támogatnak, és veled örülnek, amikor sikerül. Mert sikerülhet. Mindenkinek sikerülhet. Talán nem egészen úgy, ahogy először elképzelted, nem ott és akkor, ahogy a belső mozidban megjelent, de te is elérheted. És ha ezt egyszer is megtapasztalod, ha megismered ezt a különleges érzést, ami akkor áraszt el, amikor egy álmodat látod megvalósulni, onnantól kezdve nem hagysz fel az álmodozással. Soha.