Már hetek óta azon gondolkodom, hogy mennyit változtam az elmúlt három évben. Nem tudom, miért pont ezt az időpontot neveztem meg kiindulásnak. Igazából nem is nagyon emlékszem már, milyen voltam 13 évesen. Az viszont biztos, hogy az akkori énem viszonylag hamar elítélte volna a mostanit, és valószínűleg nem szerette volna. Sőt, biztos, hogy nagyon fújt volna rá. Esetleg félt volna tőle.Ó igen, régebben majdnem mindenkitől tartottam, aki idősebb volt nálam. Nem tudom, hogy ez egy automata védelmi reakció volt, vagy csak valami óvodai trauma utóhatása, mindenesetre biztos voltam benne, hogy mindenki, aki idősebb nálam, teljesen hülyének néz, és titokban ezer százalék, hogy kinevet. De most nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy mi változott meg azóta.

Először is, ez fog talán a legfurcsábban hangzani, de sokkal gyerekesebb lettem. 13 évesen minden vágyam volt, hogy az emberek komolynak, érettnek tartsanak, és úgy érezzék, hogy szorult  belém valamennyi értelem, ezért aztán viszonylag hamar kinőttem az infantilis dolgokat, és így visszagondolva...tényleg komoly voltam. Ehhez képest mostanában...A gyerekesség mintapéldánya lehetnék. Egyrészt körülbelül fél évtizedes késéssel, de beleestem rendesen a mániákus rajongó korszakomba. És ez eleinte zavart azért. Most már hozzászoktam valamennyire, próbálom elfogadni a helyzetet, de azért még mindig kényelmetlennek és kellemetlennek érzem, hogy fontosnak tartok ilyen teljes semmiségeket. És próbálok küzdeni ellene. De nem igazán sikerül (: 

És ott van ez az állandó nevetés. Nem emlékszem, hogy különösebben sokat nevettem volna tizenegy-két évesen, de még tavaly is viszonylag normális voltam ebben a tekintetben, aztán egyszercsak a dolgok megváltoztak, és bummm... fanni elkezdett nevetni. Nevetni minden apró poénnak szánt, néha nem is vicces dolgon. Nevetni minden hülyeségen, ami eszébe jutott. Nevetni azon, amin senki más nem. És nem csak apró kacajokat ejteni, egyáltalán nem. Szó szerint a földre borulni a nevetéstől, fetrengeni és felszedni az összes port a padlótól, miközben a szemem már könnyezik a sok nevetéstől. Többféle nevetési technikát kidolgozni. És tudjátok mit? Ez sokat segít. És általában sokkal boldogabb vagyok, mint pár éve. Csak...megpróbálom megkeresni a vicceset minden helyzetben. És ez általában sikerül is. És olyankor már az sem érdekel, ha az emberek hülyének néznek. Ettől ők nem lesznek vidámabbak, én pedig nem fogok kevesebbet nevetni. Egészségükre. 

Aztán. Az ízlésem. Mindenféle tekintetben, de főleg a zenéknél. Egyszerűen teljesen elfordultam a régi zenei világomból. Azok az előadók, akiket most is imádok, de már régebben is a kedvenceim közé tartoztak...egy kezemen meg tudnám számolni az ilyeneket. Kicsit nagyon elfordultam a magyar alter kultúrájától. És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretném azokat a dalokat, amiket akkor. Ha valamelyiket meghallom a rádióban, még mindig jobb kedvem lesz, csak egyszerűen most már direkt nem hallgatom őket, illetve az új dalok már nem tetszenek annyira.  És hogy mi lett helyette? Szinte minden, amit el tudtok képzelni. Teljesen összekeveredtem, egyszerre hallgatok brit popot, és mindenféle rockot, ismeretlen skandináv zenéket és a legmainstremebb dalokat a földön, és egyszerűen nem tudnám meghatározni, hogy miért tetszik az, ami tetszik.

Mmm... és a stílusom is megváltozott. Talán..jobban ki merem mondani azt, amit gondolok, és kevésbé érdekel, hogy ha mások idiótának néznek. Néha még mindig túl komolyan veszem a dolgokat, néha még mindig visszatáncolnék egy-egy kijelentésem után, de talán, ilyen szempontból egy kicsit bátrabb lettem. És már kevésbé félek. Még mindig nem bízom meg könnyen az emberekben, és még mindig sokszor úgy érzem, hogy csak a felszínen szeretnek és egyébként titokban kinevetnek, de egyébként... az egész már valahogy más. Ennek ellenére, ha és amennyiben igazából nem szerettek (ez itt főleg azoknak szól, akikkel sokat szoktam beszélgetni, ilyen twitter meg tumbli nevű fertőkön), akkor igengyorsan közöljétek velem, és akkor felszívódom. abban nagyon jó vagyok :D

Persze nagyon sok rosszal jártak ezek a hülye változásaim. Kevesebbet olvasok és rengeteg dologgal sokkal kritikusabb vagyok, mint eddig voltam. Sokkal kevésbé teperek azért, hogy mások szeressenek, emiatt viszont néha bunkónak tűnök. Nem nézek elég filmet és sorozatot, és sokszor túl sokat beszélek. idegesítő, hogy ennyit nevetek és...talán furcsa, hogy ennyire más lettem. Nem gondoltam volna. De próbálok rendben lenni vele, és nem gondolkodni annyit. még a végén megőrülök.