Olyan vicces, hogy mennyire leszívja az ember agyát az, ha napi kilenc órán keresztül egy helyben kell ülnie, papírokat válogatnia, excel táblázatokat kitöltenie, vagy csak szimplán nézni ki a fejéből, és várni a következő feladatra. Megjegyezném, a  három közül egyébként ez utóbbi a legmergterhelőbb, mert kétpercenként lecsukódik a szemed és félálomba merülsz, aztán felriadsz, hogy a rohadt életbe, első nap elaludni életed első munkahelyén nem épp a legtisztességesebb hozzááállás. Ebben a monotonitásban egyébként az egyik legnagyobb pozitívum, hogy nagyon jól el tudsz kalandozni közben izgalmasabb vidékekre - legalábbis gondolatban. Amúgy egyáltalán nem ilyen borzalmas a helyzet, ne tessék megijedni. Tulajdonképpen kicsit hihetetlen számomra, hogy azért fizetnek nekem, hogy a negyven fokos meleg helyett egy légkondicionált irodában üldögéljek, háróm órát iratokat rendezzek, aztán egy órát számolgassak, a maradék időben pedig a bank szolgáltatásainak listáját tanulmányozzam. Nem panaszkodhatom, igazán, csak már hiányoznak a megszokott életem bejáratott hozzátartozói, leginkább a zene ugye, meg a sok nevetés. És hogy őszinte legyek, a koránkelés is eléggé megvisel, épp elég volt szeptembertől júniusig elviselnem. Meg furcsa ez az egész munkakörnyezet, már így egy nap után is piszokra elegem van a jópofizgatásból, ami ebben a felnőtt világban működik...Úgy tudnak az ember arcába mosolyogni, hogy az elképesztő, közben pedig pontosan tudod, hogy a halálba sem kívánnak, mikor már ötödször jelented be azt, hogy "igen, ezt is megcsináltam" és már nem tudnak neked mit kitalálni, pedig még csak az első napodon vagy a tízből...Mindegy, már legalább túlestem a szokásos kérdéskörökön is, a hajam is megkapta a dicséreteit (szegény, ha mindig elpirulna, amikor szépen beszélnek róla, már rég vörös lennék szőke helyett...valószínűleg az egyetlen értékelhetően kinéző rész bennem), úgyhogy a szokásos udvariassági köröket lefutottuk. 
Furcsa egyébként még pár dolog, például, hogy bármikor megcsörrenhet a telefonod, és maximum akkor néznek rád, ha nem veszed fel... Na jó, mivel egyelőre nekem még a woki mit deim popo a csengőhangom, ezért nem mertem felhangosítani, és rezgőn van... És bármikor kimehetek inni egy pohár vizet, vagy meglátogathatom a mosdót..Oké, ezek így teljesen logikus dolgok, csak annyira furcsán hatnak az iskolai rendszer után. 
De többet erről nem szeretnék beszélni, az egész családom kifaggatott már, és higgyétek el, hullafáradt aggyal épp elég volt négyszer-ötször elmesélnem (csak ezért felhívtak telefonon!), hogy hogyan mentek a dolgok. Amúgy egészen tűrhetően kezelnek, bár én azt hittem, alig látok majd ki a munka alól, ehhez képest... mindig meglepődnek, hogy milyen hamar végzek mindennek, meg hogy feltalálom magam (ezt azért nem mondanám). És egyelőre nagyon sok volt az üres járat, ami csak azért rossz, mert hang vagyok zenét hallgatni, vagy olvasni. Csak ülök és nézek ki a fejemből. Lényegtelen.
Már nagyon régen nem volt rendes blog, ilyenkor nyáron mindig rámjön a fogmosás, ne haragudjatok. De szeretnék amúgy írni, rengeteg témám van talomban, meg meg a rajzos kihívást is folytatnom kell, de nem tudom, ez a két hét milyen hatással lesz a lelkemre, meg a kimerültségi faktoromra, meg úgy mindenre...azért igyekszem minél gyakrabban idekeveredni. Twitteren meg mindig ott vagyok, vagy nem, de az biztos.