Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Kedves David !

Oké, nem megy nekem ez a magázás, annyira idiótán érezném magam, még ha Anglia miniszterelnökéről is beszélünk. Bocsi. De ha Natalie megtehette, hogy már a bemutatkozásakor káromkodott, ráadásul többször is, akkor talán nekem is megengeded, hogy ilyen közvetlenül írjak neked. Mondjuk az is igaz, hogy soha nem leszek olyan elbűvölően bájos és szép, mint Natalie, de ez megint más tészta. Szóval, ha esetleg nem tájékoztattak volna még erről, az egyik kedvenc filmem abszolút kedvenc szereplője vagy, úgyhogy megérdemled, hogy elmeséljem neked, miért is zártalak annyira a szívembe. 
Először is, elragadó a humorod. Ez nálam az első a legfontosabb pont, akár filmet nézek, akár a való életben keresgélek beszélgetőpartner után... fárasztó poénok nélkül nagyon nehéz bármit is élvezni, ezt azért lássuk be. Ráadásul te ezt olyan kis bájosan ügyetlen módon végzed, hogy már ezzel teljesen és totálisan megtaláltál. Aztán azt is imádom benned, hogy annak ellenére, hogy miniszterelnök vagy, valahogy olyan közelinek és emberinek tűnsz. Meg sem próbálod úgy beállítani a történetet, mintha te lennél itt a Jani, mintha bármiben is felsőbbrendű lennél...nem, pont azt szeretem benned, hogy annyira - bocsánat a kifejezésért, nehogy sértésnek vedd - mindennapinak tűnsz. Eloszlatod a hülye illúzióinkat azokról a fenti emberekről, és tudod mit? Ez nálam abszolút nyerő pont. 
Nem tudom, te mennyire szívesen emlékszel az idióta táncodra a Downing Street-i házadban, de az speciel a kedvenc jeleneteim közé tartozik az egész filmben. Egyszerűen imádnivaló, ahogy egyébként az is, ahogy a történetünk elején próbálsz ellenállni Natalie-nak. Hogy azt ne is említsem, amikor felajánlod neki, hogy majd a miniszterelnöki testőrség ellátja a baját a volt barátnak, aki azt állította, hogy nagy a feneke. És amikor megkapod a képeslapot, felpattan, és ilyen YOLO módon végigkopogtatod az utcát. És az énekhangod abban a karácsonyi dalban.... na az is megérne egy misét. 
Mit is mondhatnék még? Imádom a kapcsolatodat Natalievel, remek párost alkottok, és annyira kiváncsi lennék, hogy mi történt veletek a flm után. Mert egészen biztos vagyok benne, hogy azóta is rengeteg csodálatos közös élményetek lett. Annyi mindent tudnék kérdezni, ha egyszer találkoznánk. Hogy például miért pont Girls Aloud-ra kellett táncolgatnod, mikor nektek, briteknek annyi, de annyi fantasztikus zenétek van. Hogy hogyan kerültél egyáltalán a miniszterelnöki székbe, hogy milyen a kapcsolatod a királynővel, tudod, hasonlók. Vagy megkérnélek én is, hogy énekelj nekem valami karácsonyi dalt. Tudod, azért is imádom annyira azt a filmet, mert annyi, de annyi szeretet van benne. Ha megnézem, egyszerűen - hiába sírom el magam közben jópárszor - mindig jó kedvem lesz, és úgy érzem, van értelme annak az egésznek, hogy én itt lent keverek a Földön. És lehet, hogy nyálas, és túlzottan romantikus, és bugyuta, de engem ez sem érdekel. Szerintem fantasztikus, úgy ahogy van.
Még a végére annyit, hogy add át üdvözletem minden ismerősödnek, különösképp a nővéred gyerekeinek és... nem tudom. Hogy szoktak elbúcsúzni egy miniszterelnöknek írt levélben? Vagy ezt ne is számítsuk annak? Végülis minden voltam, csak formális nekem. Akkor csak írok egy nagy, kövér hellót, és remélem, hogy csak egy pillanatra is mosolyra derítettelek.