Kedves Napóleon nászéjszakája!

Lévén még soha nem írtam egy ilyen érzelmektől túlfűtött eseménynek levelet, kicsit zavarban érzem magam. Na jó, annyira azért nem, tekintve mekkora fuccsba torkolott az este. 

Pedig szerintem mindkét résztvevő úgy gondolta, hogy Ön, mint a nászéjszaka valami csoda, egy csak álmainkban létező kép, aminek még a földi vetülete is varázslatos lesz. Hogy majd életük legszebb pillanatai között tartják számon ezt a napot. Hogy még a nyertes csaták után is ez ugrik be Bonaparte bácsi fejecskéjébe: "óóóó az az éjszaka, az milyen tökéletes volt"

De sajnos mindketten tudjuk, hogy másképp alakultak a dolgok. Lássuk be, ezzel azért előre nem lehetett számolni. Mert ugyan ki gondolta volna, hogy annak a kutyának aznap este pont Napóleonék szobája felé akad  dolga. És ki gondolta volna, hogy annyira éhes lesz, hogy nem tudja visszafogni magát. Vagy lehet nem is éhes volt? Csak annyira feldúlta őt a látvány... a szenvedély, hogy nem tudta kontrollálni magát? Ezt már soha nem fogjuk megtudni. 

Amit viszont biztosan tudunk, hogy ez a kutya megzavarta azt a bizonyos illúziót, amit ön, kedves nászéjszaka látszatni engedett. Berontott a paradicsomba, Bonaparte és újdonsült felesége tündérvilágába, és egyetlen mozdulatával darabokra tördelte azt. 

Mondjuk, szerintem egészen kegyes megoldás volt, hogy szegény Napóleonunk lábát vette célba. Mennyivel kellemetlenebb lett volna a történet, ha feljebb céloz ez a pára. Vagy épp a szende szűz kisasszonyt szemeli ki magának. Azt hiszem, sokkal kevesebbett tudnánk erről a balul elsült eseményről. vagy épp többet? Ki tudja, az emberek olyan rosszmájúak manapság. 

De ön erről már nem sokat hallhatott, hiszen több száz éve csak halvány emlékként él mellettünk. Csak a figyelmeztetés ólálkodik a fejünk felett, megmérgezve mindennapjainkat: Bármiylen tökéletesen eltervezett is egy esemény, egy állat mindig megzavarhatja, egyetlen szempillantás alatt. Ezért is érdemes ügyelnünk arra, hogy legfontosabb dolgainkat ne egy parasztudvar mellett, avagy egy állatkertben tegyük meg. Köszönöm Önnek, mélyen tisztelt nászéjszaka, hogy erre megtanított. Örök hálám. 

Ui: Ezer bocsánat Napóleon úrtól, hogy nem sok dicső tette maradt legemlékezetesebb számomra, hanem ez a momentum. Adja át üdvözletemet.