A nyáron nem volt miről nagyon írni, viszont a mai nappal elkezdődött ez az iskolának csúfolt rettenet, úgyhogy épp elérkezett az idő arra is, hogy egy kicsit beavassalak titeket unalmas mindennapjaim részleteibe. Látom a szemetekben a csillogó érdeklődést. Se. 

 

Talán azzal kezdeném, hogy tegnap délután sikerült immár ötödszörre beköltöznöm a kollégiumban. Akárhogyan nézem, ez az öt már elég ijesztő szám, röviden összefoglalva perpill nincs olyan ember nagyon a koleszban, aki többet húzott le itt nálam. Már itt drámai változásokkal számoltam az elkövetkező tanévvel kapcsolatban, mivel az egyik legjobb barátnőm és egyben szobatársam más harci mezőkre távozott, tehát tulajdonképpen elég rendesen belevágott a pesti egyetemisták életébe. Ami azt jelentette, hogy új szobatárs is várt ránk, akinek a kiléte egészen tegnap estéig meglepetés volt. Hát, mindenkire számítottam, mint szobatársra, de akit ténylegesen kaptunk, hát, rá semmiképp sem. Az új lányunk ugyanis szintén idén lesz egyetemista, csak épp Győrbe jár egyetemre, ezért kényelmes megoldásnak tűnt idejönnie koleszba. Másrészről falumbeli, ami azt jelenti, hogy időtlen idők óta ismerem és szeretem is. Oké, a stílusához még egy kicsit szoknunk kell, meg az összeszokás is időbe fog telni valószínűleg, de egyelőre tetszik ez a felállás. A másik két szobatársam maradt a régi, éljen, ezaz, hurrá. A beköltözéssel sem volt amúgy különösebb probléma, öcsém is nagyon jó szobába került két emelettel felém, és nem tudom... szerettem a tegnap estét, mert jó volt újra látni ezeket az idiótákat, meg beszélgetni, és hülyéskedni.  Van egy-két dolog, amit nehezen tudok kezelni, például a még szokásosnál is lassabb internetkapcsolat, de csak napok kérdése, és újra teljesen beleszokok a koleszos rendszerbe. Na jó, az még mondjuk mindig furcsa, hogy öcsém itt lakik velem, de mégsem. Mármint gondolkodtam rajta, hogy felmenjek hozzá, mondjuk ma este, de nem akarom megzavarni itt a nagy haverkodásban, hadd illeszkedjen be előbb ő, rám meg majd ha marad ideje, akkor mesélhet a saját dolgairól. Mondjuk lehet ő is valami hasonló filozófia mentén halad, mert nem igazán érzem, hogy olyan eszeveszetten keresné a kontaktust velem, de igazából ezt így is beszéltük meg, szóval minden oké.

 

Óóó, apropó, ahogy visszaolvasgattam, mit írtam eddig... az EGYETEMISTÁK. Ahogy öregszem (egy vén róka vagyok már, ne is tagadjátok), hirtelen azt veszem észre, hogy mindenki, de tényleg, szinte mindenki már az egyetemen téblábol én meg még épp gyúrom a középiskolás éveimet. Alapvetően mindig nagyon tájékozott vagyok minden egyetemmmel kapcsolatos témában, mivel anyukám (nem is tudom, hogy ezt meséltem-e egyáltalán), egyetemen tanít már mióta az eszemet tudom. Most épp számvitelt meg valamilyen önkormányzatokkal kapcsolatos cuccot,ha valakit érdekelne, de a lényeg az, hogy miatta minden újdonságról értesülök, és egész rendes betekintést nyerek az egyetemista létbe. (ami később gondolom jól fog jönni). Ha ehhez hozzáadjuk, hogy, mint azt előbb említettem, az egyik legjobb barátnőm is most lépett le Pestre, kaptunk egy egyetemista szobatársat, és akkor még a twitteren általam követettekről ne is beszéljünk.... hát, rendesen körül lettem bástyázva. Nem mintha annyira bánnám, csak egy kicsit furcsa így hirtelen mindenhonnan az egyetemi dolgokat kapni. Jajj, és a furcsa itt hatalmas pozitív jelző, mert engem az ilyenek mindig is érdekeltek. 

 

Na, de a mai napomról. Őszintén szólva, semmi kedvem nem volt ehhez az iskola témához, én a koleszban tökéltesen ellennék akármeddig, csak iskolába ne kelljen menni. Mindegy, valahogy kikászálódtam reggel az ágyamból és elvánszorogtam a "kedvenc" épületemig, ahol végighallgattam a csodálatos évnyitót, mosolyogtam, és mosolyogtam, elfoglaltam a helyemet az osztályteremben, ahol újból realizáltam, hogy a padtársam jelen pillanatban Amerikában van, szóval ez így semmiképp sem parti. (mondtam már, hogy túl sok volt így a változás egyszerre? Ki jogosított fel mindenkit arra, hogy csak úgy sitty-sutty távozzon az életemből?) Nyugi, ez csak vicc, én senkire sem haragszom. Szóval padtárs nélkül maradtam, ami egyébként rohadt nagy buli, vagy legalábbis én annak szoktam megélni, általánosban pl. volt olyan, hogy még a legjobb barátnőmnek sem engedtem, hogy odaüljön. Mindegy, ez egy másik történet. A lényeg, hogy egy picit nagyon izgultam a faktjaim miatt, mivel nyár elején az angol-biosz-matek hármast jelöltem be, és az eddigi évek statisztikája alapján a biosznak és a mateknak egy időpontba kellett volna esni... De csak kellett volna, mert idén valami csoda történt, vagy a felsőbb erők is azt szeretnék, hogy pszichológus legyek, mindenesetre sikerült minden faktomnak külön helyre kerülnie, ezért aztán jól meg leszek áldva terhekkel. Ez órarend formájában úgy néz ki, hogy:

 

A páros héten, azaz a mostanin, hétfőn hat órám lesz, teljesen nudli nap, csak a fizika bolondítja meg egy kicsit hatodik órában, azt nem tudom, hogy bírom majd ki alvás nélkül. A keddem viszont nagyon durva lesz, ha minden igaz, KILENC órával. Kezdek egy dupamatekkal faktként, aztán jön egy kedves biológia, ének magyar trió, majd két angolom faktként, és ezt még megfejelem másfél óra felsőfokú német felkészítővel. Ne kérdezzétek, hogy fogom túlélni. Szerdán nem lesz első két órám, és utána is laza a nap a hetedik óráig. Csütörtökön kicsit necces a helyzet a hat-hetedik órai bioszfakttal, azt egy kicsit erősnek érzem. A péntekem viszont csodás, mert csak ÖT, azaz ÖT órám lesz. A páratlan hetem is elég barátságos, a hétfőm kb. ugyanolyan, kedden bioszfakttal nyitok, lesz hat órám, utána 8-9. órában német felkészítő, szerdán csak öt órám lesz, két angol, egy matek, egy magyar és egy töri, ez talán a legbarátságosabb nap, csütörtökön hétórázom, de túlélhető, pénteken meg nagyon laza hat órám lesz. Összességében meg vagyok ezzel elégedve, egyedül a keddjeim ijesztőek, de azok nagyon. 

 

Meg leszek terhelve nagyon, de ez kell is, hogy elterelje a figyelmemet arról, hogy mennyire nem szeretek most pár embert, és mennyire szenvedek ettől, mert eddig úgy-ahogy bírtam őket. meg az is jó lenne, ha nem kellene folyamatosan arra gondolnom, hogy a kedves és drága osztálytársaim vajon mennyire gyűlölnek, de ez igazából lényegtelen, mert na. Nem fogok nyafogni, nem azért írtam. 

 

Elég sok minden alakulóban van most, tényleg bele kellene húznom idén, mert nagyon ellustultam tizedikben. Persze, oké, kitűnő lettem, de nem éreztem úgy, hogy ezért mindent beleadtam volna, főleg a második félévben lustultam el, NAGYON. Nem tudom, mit írhatnék még, remélem mindenkinek jól telnek ezek az első napok, és nem kaptak már így az első nap tanulandó verset, meg átnézendő anyagot (nem röhög. nem, nem, nem vicces). És... mossatok mindig fogat, mert az jó. 

1

1