Biztos csak én vagyok totál szerencsétlen, béna, és tehetségtelen, de nálam sajnos a körömlakkok használata egyáltalán nem abból áll, ahogy azt a filmekben és reklámokon mutogatják, hogy kéremszépen fogjuk, felkenjük, két perc alatt megszárad, aztán legalább egy hétig hibátlanul fennmarad. Nálam ez egészen egyszerűen nem működik. 

~ Piros az egész ujjam. 
Akármennyire igyekszem, akármennyire koncentrálok, egyszerűen képtelen vagyok úgy kifesteni a körmeimet, hogy körülötte ne legyen konkrétan az egész ujjam olyan színű, mint a körömlakk. Jobb esetben. Rosszabb esetben a tenyeremre is kerül belőle, sőt, nem egyszer már a karomon is találtam gyanús foltokat. Ha meg a szerencsétlen jobb kezemben van az ecset... hát azt ne tudjátok meg, ott szem nem marad szárazon. 
~ Egyenletlen.
Megfogom az ecsetet, belemártom  a lakkba, és ha rákenem a körmömre, annak ilyen egyenletesnek kellene kinéznie. Kellene, mert nálam ez, csodák csodájára ismételten nem működik. Hol itt világosabb, hol ott sötétebb, hol az egyik körmömre kétszer annyi festék kerül, mint a másikra. 
~ Megszáradunk?
Naivan mindig hiszek a feliratoknak, miszerint ezek a lakkok eszméletlenül gyorsan száradnak és én már két percen belül visszatérhetek mindennapi életembe. Csakhogy ez egyáltalán nem így működik. Ha véletlenül kifognék egy olyan lakkot, amit tényleg csak egyszer kell felvinni (én még nem találtam meg ezt a csodát, szóljatok, ha létezik ilyen), arra is már hatványoznom kell a megszáradási időt, de ha valamire két réteget szánok... a végtelenségig várhatok a tökéletes száradásra. 
~ A takarónyomok.
Amikor már nagyon megunom azt, hogy az istennek sem akar megszáradni a nyomorult lakk, fogom magam, és lefekszem aludni. Ennek eredménye tulajdonképpen az lesz, hogy a körmeimen ilyen menő anyagminták lesznek, és elveszíti a fényességét, ami akár jól is nézhetne ki, ha nem bosszantana a tudat, hogy mindez nem történt volna meg, ha normális idő alatt megszáradt volna ez a szerencsétlen. 
~ Torlódás, fennakadás, dugó. 
Valószínűleg ez is egyéni probléma lehet, legalábbis mástól még nem hallottam róla, de nekem rendszeresen beragadnak a körömlakkjaim, és hosszú percekig kell feszegetnem, mire kinyílnak. Pedig esküszöm, mindig igyekszem letörölni a szélére lecsöpögő körömlakkot, hogy ne száradjon oda, de akkor is. folyton odaragad, folyton és halálra idegesít. 
~ Az ezerféle átlátszó lakk. 
Az ilyen lakkokban teljesen és totálisan műveletlen vagyok. Alaplakkok, fedőlakkok, vitaminos lakkok, csillogó lakkok, nekem kb. egyremegy, az a lényeg, hogy átlátszóak. Biztos van értelme mindegyiket rendeltetés szerint használni, de én sokszor ahhoz is lusta és türelmetlen vagyok, hogy bármilyen átlátszó lakkot pluszba felvigyek, ezzel még sokszorosra növelve a száradási időt. 
~ Pattogunk, pattogunk. 
Akármilyen húúú de tartós lakkot vettem eddig, mindegyikről kiderült, hogy maximum akkor tartósak, ha egész nap ülök, és meg nem mozdulok. Minden egyéb esetben indokolatlanul gyorsan kezd el lepattogni ez a borzadály, és egy idő után egészen nagyon csúnyák lesznek szegény pici körmeim. Újrafesteni meg nincs időm minden egyes nap. 
~ Fürödni? Tilos.
Néha elkönyvelem magamban, hogy nincs jobb körömlakklemosó a melegvizes fürdőnél. Akárhányszor beszállok a menő kis kádunkba, szomorúan tapasztalom, hogy arra specializálódott, hogy megölje az nagy műgonddal elkészített kis körmeimet. Így egy az egyben válik le a lakk amúgy, felettébb menő. 

Legyetek kíméletlenül őszinték és szembesítsetek az igazsággal: Ezek a problémák tényleg csak nálam fordulnak elő? 

Az írói válságom kicsúcsosodásának azért nem tekinteném, hogy semmi másra nem vagyok képes ma, mint egy tumblis tíznapos kihívásra, sokkal inkább fognám ezt az " év vége van ezért természetszerűen piszok módon elfáradtam" és a " hétfőn érettségizek és bár tudom, hogy még egy rakat tételt meg kellene tanulnom, de túl lusta vagyok" életérzésre. Saját fordítás, igény esetén kérdés nélkül is elvihető, olvasni meg olvassatok emberek könyveket, mer az jó. Szerintem ebben még Besenyő Pista bácsi is egyetértene velem. 
 A kedvenc idézeted bármilyen könyvből - miért jelent ez neked ilyen sokat?
Rengeteg idézetet ideírhattam volna. A Zabhegyező minden mondata megérné, hogy idekerüljön, de ugyanez a helyzet nálam a Perks of being a wallflowerrel, vagy akár John Green könyveivel is. Eszembe jutott a Gépnarancs is, meg természetesen Daniel Keyes, a klasszikusok közül pedig Kosztolányi és Bulgakov is, de valamiért ismételten, sokadszorra is kedvenc ifjúsági regényemnél, Jostein Gaarder narancsos lányánál kötöttem ki. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Ez az egy sor többet tanított nekem az életről, mint sok többszáz oldalas könyv, és mert csak így a pofádba mondja az igazságot, szimplán, sallangok nélkül. 
" A valószínűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény." / Jostein Gaarder: A narancsos lány /
 A kedvenc könyved - 10 ok, hogy miért kellene mindenkinek elolvasnia
Ha már A narancsos lányt elsütöttem, és egyébként is már legalább ötször megemlítettem, hogy olvassátok el, most más kedvencemről írok, Daniel Keyes egyik regényéről, a Virágot Algernonnak - ról
1. Mert zseniális a témaválasztás. Nem hiszem, hogy létezne olyan ember, aki még nem gondolt arra, mi történne akkor, ha az embereket mesterségesen intelligensebbé lehetne tenni. 
2. Mert Daniel Keyes történetszövései mindig páratlanok, legyen szó akár Az ötödik Sallyről vagy Billy Milliganről. 
3. Mert abszolút életszerűen követheted végig a főszereplő okosodását a nyelvezeten keresztül is. 
4. Mert meghökkent a vége.
5. Mert letehetetlen, és iszonyat gyorsan pörögnek az oldalak a kezedben olvasás közben. 
6. Ha egy kicsit is érdekelt a pszichológia és a pszichiátria, egyszerűen nem hagyhatod ki.
7. Mert a főszereplőnk eszméletlenül szeretnivaló
8. Mert mint minden kedvencemnek, ennek a könyvnek is nagy tanulságai vannak azért. 
9. Mert nem bírtam ki könnyek nélkül a végét.
10. Mert egyszerűen fantasztikus. 
 A rendes könyveket vagy az e-könyveket, számítógépes olvasást szereted jobban?
Nálam a kettő tökéletesen megfér egyébként egymás mellett, de ha választanom kellene, azért természetesen a papírkötés mellett döntenék. Még akkor is, ha rengeteget szenvedek azzal, hogy a sulis könyveim mellett/helyett az ötszázoldalas csodákat cipelem. Még akkor is megéri, az élmény miatt. Meg a könyvespolcom semmi pénzért nem adnám senkinek. 
 A legjobb dolog, amit valaha az interneten olvastál
Sajnos egy csomó angol tumbli idézetem van lementve, ami ide tökéletesen, de tényleg tökéletesen passzolna, és nehéz egyetlen kedvencet találnom. Legyen mondjuk ez, teljesen random, viszont igaz.
"being naturally intelligent but completely unmotivated at the same time is literally the worst and that is the only reason i hate school"
 Kedvenc idézeted egy kedvenc könyvedből
"Egyszerre voltam benn is, kinn is, s az élet kimeríthetetlen tarkaságát egy lélegzetre éreztem elbájolónak és undorítónak.">  Természetesen nem maradhatott ki Fitzgerald Gatsby-je sem. örök kedvencem. 
 Könyv a legjobb cselekménnyel
Gondoltam fantasztikusan vicces leszek és ideírom az Ulyssest, de aztán letettem erről a tervemről. Igazából a cselekmény nálam általában nem elsőrendű kérdés, az érzések és a mondanivaló mindig fontosabb, de akkor legyen Ben Eltontól a Halál egyenes adásban.
 5 könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia
- Burgess: Gépnarancs
- Sallinger: Zabhegyező
- Kosztolányi: Esti Kornél
- Orwell: Állatfarm
- Ibsen: Vadkacsa
 2 könyv, amit nem szerettél - miért?
Az egyik az Ízek, imák, szerelmek, egyszerűen nagyon nem volt az én világom, pedig abszolút lelkesen álltam neki, a másik pedig Az arany virágcserép, az egyik legcsalódáskeltőbb kötelezőm volt. 
 A legrosszabb könyv, amit valaha olvastál
Mivel egy kicsit gonoszság lenne a Szent Johanna Gimit idedobni, inkább azt mondom, hogy régen a könyvtárból mindig hoztam haza ilyen egynapos gagyi ifjúsgi regényeket, na azokra nem vagyok büszke. ilyen tizenkettő egy tucat könyvek, na. 
 5 szerző, akiket az embereknek olvasniuk kellene
próbálom nem az öt könyv szerzőit felsorolni, szóval.. .
- John Green
- Robert Merle
- Ernest Hemingway
- Agatha Christie
- J.K. Rowling

Steven Spielberg, kéremszépen, tönkretett. Nagyon alattomosan ráadásul, mert nem is nagyon számoltam azzal, hogy a nyár esős napjait azzal fogom tölteni, hogy pont az ő filmjeit nézegetem. Nekem Spielberg neve eddig maximum a számomra teljesen érdektelen Jurassic Parkkal és a Cápával kapcsolódott össze, meg persze, valahol, mélyen elrejtve tudtam, legalábbis hallottam róla, hogy Hollywood legjelentősebb rendezői között tartják számon. Az már csak az IMDb segítségével derülhetett ki, hogy az egyik nagy kedvencemet, A terminált is ő rendezte. Ha erről esetleg valaki eddig lemaradt volna, mindenképp ajánlom, Tom Hanks zseniális, mint mindig, és még Jones kisasszonyt sem lehet utálni ebben a szerepében. 

A Ryan közlegény megmentése, a Kapj el, ha tudsz és a Schindler listája már hónapok óta várakoztak a gépemen arra, hogy megnézzem őket, és nem, tudomásom sem volt arról, hogy ugyanazon rendezőnek a munkái. Mindegyik filmhez elég szövevényesen jutottam el, a Kapj el, ha tudsz például természetesen a főszereplőpáros miatt rabolta el a szívem, és úgy voltam vele, hogy ha már a két általam talán legjobban tisztelt színész, Leo DiCaprio és Tom Hanks egy filmben játszik, azt nem hagyhatom ki. Egyébként abszolút élvezhető film volt, mindig is szerettem a bűnöző és nyomozó közötti pszichológiai játékokat, itt pedig abból volt bőven, úgyhogy több, mint két órán keresztül élvezhettem a két csodabogár lenyűgöző játékát egy számomra abszolút lenyűgöző történet szálain keresztül. Mindez mégis eltörpült amellett az összesen majdnem hat óra mellett, amit a másik két film megnézésével töltöttem. (Időmilliomosnak tűnök, tudom. Pedig csak szervezettség kérdése az egész)

Nem is tudom, mivel kezdjem. Tegnapelőtt délután úgy vágtam neki a Ryan közlegény megmentésének, hogy valószínűleg nem fogom tudni majd befejezni, mivel az első jelenetsorokba beletekertem, és ijedten kapkodtam el a fejem attól a brutális realitástól, amit a képernyőn láttam. Kertelés nélkül nyerhetünk ugyanis betekintést abba, miről is szólt valóban a háború, hogyan hulltak el életek, és nem, ez sem abból, áll, hogy szétlocsoltak két liter kecsapot a tengerparton. Aztán persze, ahogy kibontakozott előttem az egész történet, ehhez is hozzászoktam, és a több mint két óra csak úgy elrepült mellettem. Észre sem vettem, és már a könnyeimet törölgetve a stáblistát bámultam és próbáltam magamhoz térni. Ami a legjobban megfogott, talán az, amit az egész film üzent és amit én ebből felfogtam. Nehéz megfogalmazni, mit tanított meg számomra a Ryan közlegény megmentése, de azt hiszem, hónapokig fogok még forgolódni az ágyban a látottakon forgolódva. Azt gondolom, említenem is felesleges, hogy amúgy, egyébként, teljesen mellesleg a színészi játék is fullosan elvarászolt, életemben először sikerült elhinnem, hogy Vin Diesel valamikor jól nézett ki, Tom Hanks pedig... Hát, ő meg Tom Hanks, különösebben nem szeretném magyarázni. Csak ajánlani tudom azt a filmet, még olyan érzékeny lelkű lánykáknak is, mint én, akik igazából nem igazán tartják magukat a "háborús filmeket is megnézek" kategória tagjainak. Ezért megéri elszakadni az elveinktől egy kicsit. Elérzékenyülni meg természetesen ezen is el lehet.

A Schindler listájáról meg annyit, hogy kötelezővé tenném mindenkinek, hogy így 17-18 éves kora körül (is) megnézze. Nem is találhattam volna alkalmasabb időpontot a ma délutánnál, hiszen Anne Frank születésnapjáról beszélünk. Rengeteg filmet megnéztem már a második háborúról, és mivel németet tanulok, még az ottani, egészen különleges nézőpontot képviselő filmvilágba is betekinthettem. De eddig azt hiszem, a Schindler listája volt messze a legjobb film, amit a holokauszttal kapcsolatban végignéztem. Egyszerűen annyira őszintén, annyira tisztán meséli el azt, ami itt, Európában történt. Nem köntörfalaz, de nem is túloz el semmit, az egész annyira...életközeli. Hogy ennek ahhoz lehet-e köze, hogy az egész filmet fekete-fehérben forgatták (egy-két színes részlet persze van, pont annyi, és pont úgy, ahogy az kell), vagy a színészek hihetetlenül erős játékához ( Liam Neeson szeme fekete-fehérben is átvilágít rajtad, Ralph Fiennes az orrával együtt is hihetetlenül játszik, Ben Kingsleyt meg meg sem említsük..), vagy Spielberg mesélőerejéhez, vagy az összeshez egyszerre, azt nem tudom, az viszont biztos, hogy minden szemtelenül el van találva ebben a filmben. A legcsodálatosabb pedig az, hogy az egész film úgy beszél neked jóságról, igazságról, és becsületről, hogy nem rágja azt a szádba, mint egy Coelcho regény. Egyszerűen fantasztikus, még mindig nem tértem magamhoz, és szeretném hangsúlyozni, hogy az egyik legerősebb film, amit valaha láttam. 

Az idei évig annyira nem is kötött le az, hogy órákig a laptopom elé kucorodva filmeket nézzek, viszont a 2013-as év villámcsapásként ért, és rájöttem, hogy egy csomó mindent kihagyok azzal, hogy egy köteg kult- vagy alapfilmnek számító csodát kihagyok, így úgy döntöttem, végetvetek a filmes analfabétaságomnak, és idén ténylegesen belevetem magam a sűrűjébe. Ami eddig szerencsésen össze is jött, idén már több, mint 70 filmnél tartok, de ahogy darálom le az újabb és újabb darabokat, egyre inkább döbbenek rá, mennyire borzalmasak is a filmnézési szokásaim. Megpróbáltam őket egy csokorba összeszedni, ezzel is arra emlékeztetve magam, hogy jó lenne, ha a jövőben ez nem így történne. 

~ Az öt perces stop. 
A legnagyobb hátránya annak, ha laptopon nézem a filmeket, hogy hatalmas a kísértés arra, hogy viszonylag rövid szakaszonként megállítsam, gyorsan csekkoljam, mi történt ezalatt a nagyvilágban, megakadjak valahol, és csak negyedóra múlva jusson eszembe, hogy hopp, elkezdtem nézni egy filmet. Ezzel azonban az egyébként is mérhetetlenül sok időt igényelő filmek ( főleg a legalább két és fél órás darabok) még tovább húzodnak, vagy egyszerűen sosem érek a végükre. 
~ Felpörgetve.
Ez a legújabb őrületem, mióta ennyit használom a vlc-t. Van ez a szomorú igazság, hogy én a lassú, vontatott filmeken képes lennék elaludni, valamint hogy nagyon kevés olyan film van, amit valamilyen szinten nem tartanék lassúnak, ezért valószínűleg a legszentségtörőbb és idegesítőbb tulajdonságomnak számít a filmrajongók körében, hogy egyes filmeket nem bírom ki az eredeti tempójukban, és egy kicsit felgyorsítom. Általában tíz százalékkal, nagyon súlyos esetekben hússzal. A film egyébként esküszöm semmit nem veszít az élvezhetőségéből, mindent teljesen felfogok, egyszerűen tizenpárperccel lerövidítem őket. 
~ Unalom? Kaja. 
Ha véletlenül belebukok egy olyan részbe, ahol percekig egymást csépelik csak a szereplők, azaz számomra semmilyen izgalommal nem kecsegtet, fogom magam, elsétálok a legközelebbi kajafelvevőhelyig, betankolok magamnak és szépen eleszegetem az ipari mennyiségű kaját magamba tömöm a film alatt. Ezt mondjuk az alakomon kívül senki nem bánja, de engem igenis zavar.
~ Soundtrack - mánia.
Ha meghallok egy dalt a filmben, amit valahonnan nagyon ismerősnek tartok, de meg nem tudnám mondani a címét és az előadóját, egyszerűen megállítom a filmet, addig keresgélek a neten, amíg rá nem akadok, és legalább kétszer lejátszom, mielőtt visszaugranék a filmre. Na, pontosan így lehet tökéletesen elpazarolni minden idődet. 
~ Pozíciókeresés.
Képtelen vagyok egyhelyben végigülni mind a két, vagy akár három órát, nekem egyszerűen szükségem van arra, hogy bizonyos időközönként pozíciót váltsak, a hasamra feküdjek, törökülésbe üljek, betakarózzak, felvegyem a magzatpózt, etc. Ezt általában persze akkor szoktam elkövetni a tökéletes időzítésemnek köszönhetően, amikor a film legizgalmasabb jeleneténél tartunk, így azt a fél percet mindig vissza kell pörgetnem, és előről kezdenem az adott jelenetet. 
~ Nem tehetek róla, fáradt voltam. 
Rengeteg hiperszuperjó filmen bealszok. Egyszerűen nem a film hibája, mert utána másnap minden gond nélkül megnézem, egyszerűen csak nagyon sok remekműnek az első 8-10 perce még nem az igazi, legalábbis nekem nem... Igen, ez a 8-10 perc a legkritikusabb, ha azt túléltem megállás nélkül, akkor az egész menni fog... de ha itt elálmosodok...egy idő után rácsapok a spacere, lecsukom a laptopot és legalább fél óráig álomvilágba menekülök. 
~ Mi is történt?
Van az a verzió is, amikor úgy teszek, mintha figyelnék a filmre, és a képernyőt bámulom, de ha valaki megkérdezné, mi is történt az elmúlt pár percben, nem tudnék rá válaszolni. Ilyenkor sajnos megint vissza kell pörgetnemm sokszor több perces jeleneteket is.

Hogy mit tudtunk meg ebből? Hogy még mindig borzalmas filmnéző vagyok, és saját magammal cseszek ki, amiért ennyire nem tudok koncentrálni arra, amit épp csinálok. Ezért is szeretem jobbana tévénkben nézni a filmeket, olyankor legalább nem tudok össze-vissza katintgatni (:

Belenézek így nagy hirtelen az Alkonyat cucmológia negyedik részére, amit még nem, soha nem láttam, így minden újdonságnak számít. Például az, hogy mennyire gagyi lett az esküvői jelenet, hogy nem, Kristen Stewart még mindig nem jó színésznő, hogy a nagy esküvőhöz még új zenét sem tudtak szerezni, hogy Emmett túl vicces az egész sorozathoz, Charlie meg túl jófej, valamint hogy ez a szerelmi háromszög egyszerűen még a gagyibbnál is sokkal gagyibb. Valamint hogy Alice és Jasper ilyen akrobatikus menőtáncot is tanultak valamikor. És még csak fél óra sem telt le a kettőből, mi lesz velünk később? Vicces lenne liveblogban végigírni benyomásaimat a Hajnalhasadásról, de azért mégsem kárhoztatnék erre senkit. 

Helyette inkább annyit, hogy nagyon megtetszett Naominál ez a vélemény-kvíz dolog, amivel már régóta szemeztem tumblin, de a lustaság nagy úr, és eddig nem nagyon akaródzott lefordítanom. Most viszont, hogy megvannak a kérdések, senki sem akadályozhat meg abban, hogy a válaszokkal is megismerkedhessetek.