Honnan ismerd fel az elsőéves egyetemistát?
A szerző szeretné felhívni olvasói figyelmét, hogy a pontok és a valóság közötti egyezésről neki nincs joga dönteni, valamint, hogy nem érintett ismerőseitől vette a példákat, és hogy természetesen minden állítás szubjektív és nem általánosítható erre az állatfajra.
1. " Az érettségi semmiség, nem értem, mit izgul rajta mindenki."
Felhívnám mindenki szíves figyelmét arra, hogy ugyanazon egyedek, akik most eme átgondolt mondattal idegesítik minden még a középiskolában szenvedő ismerősüket, egy évvel ezelőtt természetesen rendesen rástresszeltek a témára, és ugyanúgy, ahogy minden végzős, minden hülyeségtől tartottak, rettegtek a mumus tételektől, a matekfeladatoktól vagy épp az emelt nyelvi érettségi hallásértésétől, hinni nekik, és magunkat szapulni, amiért még ehhez a "semmiség"-hez is kevésnek érezzük magunkat, teljesen felesleges. Ők is pontosan ugyanezen mentek keresztül egy évvel ezelőtt.
2. Az érettség kérdése
Míg középiskolás éveikben sokkal kisebb jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy két teljes évvel fiatalbb vagy náluk, ez mostanra megsokszorozódott, és te hirtelen eszméletlen törpévé zsugorodtál össze, aki " örüljön annak, hogy még ilyen kicsi" "meg se próbáljon felérni az ő agyi szintjükre" " mert ő még ehhez fiatal". Ha ti még nem találkoztatok ilyen egyetemistákkal, hadd fejezzem ki, mennyire irigyellek titeket: ENNYIRE NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON. De most komolyan, sokszor azt hiszem, hogy tényleg ők szarták a spanyol viaszt, hirtelen annyival tapasztaltabb lett mindenki.
3. Mr. és Mrs. Elfoglalt
Ő most annyira szabad, és egyetemista, és tele van barátokkal, hogy egyszerűen semmire nincs ideje (igazából még arra sem, hogy bejárjon órákra ugye. minek az?), főleg nem azokra az elmekre, amik a régi "unalmas" életéhez kötik. Egyszerűen bármikor beszédbe elegyedsz vele, az első két mondatában benne lesz, hogy "de én most annyira elfoglalt vagyok, blablablabla" és tegyünk pontot az i-re, most nem a viszgaidőszakról beszéltem.
4. A virágnyelv
Van ez a jó új szokás is, hogy imádnak mindent szórejtvényekbe, képekbe, titkosírásokba foglalni, hogy úgy beszélhessenek életük legújabb szerelmeiről ( a színészek, énekes és sportolók mellé most már természetesen becsúsznak a való élet fantasztikus új egyedei is), hogy mindenkivel tudathassák, hogy igen, velük ez most tényleg megtörténik, viszont a pár megtisztelt beavatotton kívül az istennek se lehessen kibogozni, miről is van szó tulajdonképpen.
5. "Kérem vissza a gyerekkoromat!"
Annak ellenére, hogy fantasztikusan érzik magukat tivornyázó, alkoholmámoros, partiorientált életükben, csak ott motoszkál a fejükben, hogy jó lenne újra 4-5 évesnek lenni, ezért eszméletlen érdeklődést mutatnak mesefilmek, és tinikönyvek iránt ( állítólag ennek az is az oka, hogy a nehéz előadások után nincs agykapacitásuk komoly könyveket olvasni. múltkor ugye rendesen elmagyarázták azt is, középiskolában miért nem érdemes komoly könyvet olvasni. ha dolgozol, akkor még jobban elfáradsz. megoldás: ne olvass! mindegy, ez most más tészta, nem személyeskedek, ugye) és téged is arra próbálnak ösztönözni, hogy csak ilyenekkel vedd körül magad, és egyből támadások célpontja leszel, ha kijelented, hogy te ezen most szeretnél már túllépni.
a lista bővülőben, a kutatások csak most kezdődtek
|