Vannak néha ilyen teljesen értelmetlen gondolataim, amikkel a környezetemben élők sem tudnak nagyon mit kezdeni, de a változatosság kedvéért, és hogy ne evezzek mindig olyan vízekre, amivel akaratlanul is megbántok másokat, ilyenekkel jövök ma este. ( Erről a megbántós dologról meg röviden annyit, hogy csak a nagybátyámat fogom idézni, aki az egyik festményére firkálta azt, hogy " aki nagyon egyedül van, azt hiszi, minden rá vonatkozik" Ajánlom mindenkinek, hogy rágódjon el egy kicsit ezen a mondaton, sokkal több van benne, mint amennyi elsőre látszik)

Miért tűnik úgy, mintha a pirítósban kevesebb kalória lenne, mint a sima kenyérben? Lehet, hogy ez csak az egyéni kényszerképzetem, de valamiért ha reggelira pirítóst eszek, sokkal kevésbé érzem a bűntudatot, mintha bevágnék két karéj vajas-lekváros kenyeret. Pedig elméletileg a vízen kívül semmi nem változik drága barátunkból a pár perces pirítási periódus ( tudom, tudom, ezt a négyes alliterációt még Babits barátunk is megirigyelné) során, tehát a sok makacs és rosszindulatú szénhidrátgombócka ugyanúgy bekerül a szervezetembe. 

Miért készítenek ízesített alkoholmentes söröket? Ezt az egyet különösen nem értem. Szerintem az ízesített sörökre azért vetemedik az ember fia ( pardon, lánya, tudom, a fiúk nem élnek ilyen semmiségekkel), mert valami problémája van a rendes sör ízével, és mert mondjuk a citromos verzió sokkal üdítőbb és kevésbé kesernyés, viszont, ha minimálisan is, legalább van alkoholtartalma. Aki viszont alkoholmentes, ízesített sört iszik, az mit is keres konkrétan? Miért nem felel meg neki a sima szénsavas üdítő, abban legalább kevesebb a kalória, nem? Sosem fogom megérteni. 
 

Miért vagyunk olyan képmutatóak, ha a sütisütés és az ételfestékek jönnek szóba? A napokban sütöttem rózsaszín és mentazöld muffinokat, szerintem eszméletlenül édesek lettek, viszont kimondatlanul is magamon éreztem a vádló kérdéseket, hogy minek mérgezem magam direkt, és nem szégyellem-e magam különben is. Szerintem az az ironikus az egészben, hogy az emberek többsége evett már cukrászdában sütit, volt már fagyizóban, ivott már üdítőitalokat, és szerintem folytatnom sem kell a sort. Mi van? Mindegyik tele van ételfestékkel, általában többnél annál a két cseppnél amit én bele merészeltem tenni a muffinomba. Semmivel nem lettem ettől bűnösebb, mint akármelyik környezetemben élő ember. 
 

Akik imádják a nyarat és utálják a telet, soha nem gondoltak még a bogarakra? Most komolyan...Állandó vitákba keveredek amiatt, hogy a nagy többséggel ellentétben imádom a telet, a nyárban pedig szerintem semmi extra nincs a szüneten, meg pár esős-szomorú napon kívül, de az egyik legütősebb érvemről a tél mellett mindig elfeledkezek: Ezek pedig azok az átkozott bogarak, rovarok, és egyéb ilyen kicsi, csípős izék.. Nem leszek képmutató, nem mondom, hogy akkora állatbarát lennék, de komolyan, ha valakiket el lehetne innen tüntetni, azok az ilyen szúnyogok, méhek, dongók, darazsak, pókok és egyéb gyönyörűségek lennének. A hangyáknak már csak a jelenléte is halálra idegesít, a többiek a zümmögésükkel teszik tönkre a mindennapjaimat, ha pedig megcsípnek, az már csak a hab a tortán. Télen bezzeg nincsenek ilyen problémáim...

Miért olyan nyomorék az ország/ az rtl klub, hogy nem tud 2, azaz 2 darab női zsűritagot belepasszírozni az X Faktorba? Most teljesen komolyan, vegyük már elő egy kicsit a feminista énünket... Még akkor is, ha halálra idegesített Ildikó állandó bőgőgőörcse, és valószínűleg Gabi miatt is néha azért a falat fogjuk kaparni, egy kicsit megnyugtatóbb lenne, ha, mint azt ahogy az eredeti brit verzióban, vagy épp az amerikaiban meg tudják tenni, itthon is egyenlő lenne a női és férfi mentorok aránya. Persze, tágabb tekintetben már fel sem hozom a témát, hol vagyunk mi még a skandináv országoktól, ahol kötelező egy bizonyos százalék felé esnie a nők arányának, de ők még ezt is meghaladják? Ugyan már, ha még X Faktor szinten sincs erre esély, miért lenne máshol?