Életemben először sikerült belenéznem ebbe az Éjjel-nappal Budapest című abszolút értékes és minőségi műsorba. Na, nem mintha nem lett volna ennek már előzménye. Amikor anno dazuma ősszel egy hétig Németországban dekkoltam ilyen cserediákprogramnak hívott "mindenkijóljárdeénalegjobban" programban, drága egyetlen tünemény lánykám, Nicole hatalmas rajongója volt a számomra akkor ismeretlen " Berlin Tag und Nacht" című tv programnak, és mint jó rajongó, velem is próbálta megszerettetni az egészet. A német verzió javára szóljon, hogy valamennyivel kevesebb volt a buta tyúk az általam látott két részben, vagy épp nem értettem őket annyira németül, hogy egyáltalán rendesen felmérjem az agyi  képességeiket. Azért megnyugtattam magam, hogy Nicole nélkül nem vetemedtem volna ilyenre, és soha nem is hiányzott volna, hogy újra belecsöppenjek a Berlin Tag Und Nacht világába. Erre, pár héttel ezelőtt hallom a beharangozó reklámokat, hogy húúú de vadiúj sorozattal indít az rtl, Budapest éjjel-nappal, ez lesz aztán itt a móka... Na nálam már a cím is gyanús volt, de megnyugodtan konstatálhattam, hogy az intro grafikája is dettó a német másolata volt, így számomra már ekkor nyílvánvalóvá vált, hogy ha valamit, ezt biztosan nem fogom nézni. Nem szeretnék újabb rosszmájú, de teljesen jogos kritikával előállni, megtették ezt már sokan előttem és helyettem, csak annyit jegyeznék meg, hogy fél órája hallgatom a fantasztikus drámai szituációkat, de szerintem több agysejtemet elveszítettem mint egy jó házipálinkás este során. 

A címben beharangozott érettségiről.. Abszolút korrekt volt és könnyen megoldható lett volna, ha nem lennék olyan kis béna és fanni, hogy néhány helyen a jót átjavítom a rosszra, vagy csak simán rosszul tippelek. Nem panaszkodom, semmi nem volt nehezebb annál, mint amire számítottam, sőt, a hallásértés és a szövegértés szemtelenül könnyű volt. Talán mindent elmond az, hogy a szövegértésnél, amire egy óránk volt, félkor már az egész terem a kétszer átnézett feladatlapja felett ült, és próbálta valamivel elütni az időt. A nyelvhelyesség fogott ki rajtam egy kicsit, de tényleg inkább a fanni-faktornak tudhatóak be a hibáim, nem a bonyolult feladatoknak. Eszméletlenül jó érzés túllenni rajta, már most látom, mekkora könnyebség lesz ezt jövőre is átélni. A furcsa egyedül az volt, hogy egyáltalán nem izgultam, végig nagyon nyugodt voltam, talán túlzottan is. Sosem hittem abban, hogy gyakrabban kellene magam vizsgahelyzetbe hozni, mert segít leküzdeni a gyomorideget, de az élet megint megcáfolt. Ha ugyanezt az érettségit tavaly írtam volna meg, sokkal idegesebben álltam volna neki. Idén azonban, mindenféle nyelvvizsgák és oktv-k után sokkal jobb érzés volt odaülni az érettségihez. Tehát igen, ha középszintű nyelvről van szó, az érettségi tényleg nem megoldhatatlan, de természetesen minden apró hibámra haragszom. Éljen a maximalizmus. 

Annyi jó tavaszi-nyári hangulatos dallal találkoztam mostanában, olyan szívesen megmutatnám nektek is, ha lenne rá igény. Meg szívesen írnék arról is, hogy miért hallgatok én nyáron mindig halálosan más zenét, mint máskor, aztán Simon Mártonról meg a Polaroidokról is kell majd szót ejtenem, arról, hogy hogyan nem sikerült megtanulnom gitározni, hogy mennyire tönkretesz a front, mint olyan, hogy miért nincs az én blogomon soha "haul" meg hasonló fantázianévre keresztelt poszt, hogy miért cseréltem le a csengőhangomat a telefonomon, hogy miért gondolom azt, hogy a mai sztárocskák közül messze Bruno Mars énekel a legjobban, hogy mennyire epedezve várom a nagy gatsby megjelenését, hogy idén nem volt elég időm az eurovízióval foglalkozni, hogy byealexre irigy vagyok a Munch kiállítás meglátogatása miatt, meg hasonló semmiségekről, de érdeklődés hiányában ezek elmaradnak.