Csak a hét második felében kerül a magyar mozikba A nagy Gatsby, és ez az első film az évben, aminek megjelenését kifejezetten vártam, aminek egynél többször hajlandó voltam megnézni a trailerét, és amit biztos, hogy moziban fogok megnézni először. Próbáltam 10 pontban összeszedegetni, miért is ekkora durranás számomra. 
1. A könyv - Fitzgerald ugyanezen című regényének filmadaptációjáról van szó, és a könyv tavaly nyár óta a kedvencem közé tartozik. Nagyon megfogott az, ahogy Fitzgerald a mondatokkal bánik ( beleolvastam már az eredeti angol szövegbe is, nem csak a magyar fordítás zseniális), imádtam az egész történetet, teljesen bevonzott a Gatsby világa és így teljesen kapóra jött, hogy ilyen hamar megfilmesítik a sztorit. 
2. Leonardo DiCaprio - A film legnagyobb húzóneve Gatsby megtestesítője lett, akit nem, még mindig nem a Titanic alapján kell elhelyezni a színészvilágban. Leo az egyik kedvenc színészem, egyre több olyan filmmel jön ki ráadásul, ami egyből a megkellnézni listámra került. Én tényleg hiszek abban, hogy nem is találhattak volna tökéletesebb embert Gatsby szerepére. 
3. A soundtrack - A film egyik különlegessége lesz, hogy a jazz-korszakot mai zenei aláfestéssel jelenítik meg, amihez azért rendesen összegyűjtötték a könnyűzene krémjét. Emeli Sandé Crazy in love feldolgozásába egyből beleszerettem, de Lana Del Rey dala is tökéletesen passzolni fog szerintem A nagy Gatsby hangulatához. De lesz itt még Beyoncé, Florence + the Machine, és Gotye is. 
4. Baz Luhrmann - Bár engem speciel a Moulin Rouge egyáltalán nem nyűgözött le, és valószínűleg sosem fog a kedvenc filmjeim közé tartozni, és az Ausztrália sem volt ezért hatalmas was ist das, a Romeo és Júlia viszont, ciki nem ciki, az egyik kedvenc klasszikus mű adaptációm, tudom, hogy sokan szidják, szerintem viszont tök jó, és remélem, hogy Luhrmann a Gatsbyben ezt a formáját hozza majd. 
5. A dzsesszkorszak - Sokáig egyáltalán nem voltam képben azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán ki élt és mi történt az 1920-as években, és igen, mint szerintem sok más fiatalnak, nekem is az Éjfélkor Párizsban volt az, ami egy kicsit elhelyezte egy idővonalon Fitzgeraldot ( TOM HIDDLESTON SOK-SOK FELKIÁLTÓJEL), Hemmingwayt és Picassot. Szóval nekem már ott megtetszett, ahogy visszarepültünk az időben, és várom, hogy ez a vásznon hogy valósul majd meg a héten. 
6. A díszletek - egy kicsit az előző kettőből idenyilazhatnánk, ugyanis egyrészt a korszak magával ragadó bája és Luhrmann mindig jellemző aprólékosan kidolgozott díszletei arra engednek következtetni, hogy az új film is elkápráztató lesz. Csak remélni merem, hogy nem esik költői túlzásokba az egész, a trailer alapján nálam még a pont elfogadható kategóriában van minden, és bízom abban, hogy ez így is fog maradni. 
7. A szereplők - Bár Leo már megkapta a maga külön pontját, muszáj kiemelnem az egész szereposztást. Ezzel a szerepével számomra tényleg Carey Mulligan lett a világ legnagyobb mázlistája ( HÁT KI A FÉRJE, HÁT KI??) , én bízom Tobey Maguire-ben is, és hát Isla Fischer sem hiszem, hogy csalódást okozna majd bármilyen tekintetben. 
8. Tom és Nick - Nem tudom, ezzel biztosan egyedül vagyok az egész világon, de én valamiért teljesen oda meg vissza voltam olvasás közben a narrátok Nick, és Daisy férje, Tom minden párbeszédéért, volt valami furcsaság az ő viszonyukban, olyan el sem tudtad igazán dönteni, milyen hangulat volt közöttük, és érdekel, hogy ez a filmben megjelenik-e majd egyáltalán. 
9. A trailer - Őszintén szólva nem szoktam előzeteseket nézni, számomra ezek általában semmit nem jelentenek, sosem a trailerek alapján választok magamnak filmet, de egyszerűen itt nem bírtam ki, és a létező összes előzetest megnéztem, hogy egy kicsit még jobban fájdítsam a szívem. Szóval számomra már ez a  pár perces összevágás is meggyőző és reménytkeltő volt, így biztos nem fogom sajnálni mozira a pénzt. 
10. A vegyes kritikák - az a paradicsomos oldal például egyáltalán nem írt szépeket az amerikai premier után, és úgy alapjáraton olvastam nem olyan szép véleményeket, de hát ettől szép az ember, nekem sokszor tetszettek már agyonszidott műremekek, és ugyanígy sok szerintem felülértékelt film okozott számomra csalódást. És ha valami megosztó, az már közelebb áll a szívemhez.