Találkoztatok már azzal a jelenséggel, amikor a felnőttek, az igazán nagy és okos emberek próbálják megmagyarázni, hogy miért cigizik egyre több és több fiatal, és előbb vagy utóbb mindannyian ott lyukadnak ki, hogy mert az olyan menő és szexi. Lehet, hogy velem van a baj, és már megint félrekapcsoltak bennem valamit, de szerintem egyáltalán nem lesz valaki attól szexi, hogy cigi van a szájában. Ne értsetek félre, nem azt mondom ezzel, hogy nincsenek olyan emberek, akik eszméletlenül überszexuálisan vadítóan tökéletesek egy szál cettával a szájukban... Mert vannak ilyenek, kár is tagadni. Viszont muszáj belátnunk, hogy ezen tünemények a nikotinbomba nélkül is elragadóak annyira, hogy elabolják a szívünket. A többi, átlagos kis cigiző emberke meg számomra egyáltalán nem lesz attól vonzó, de még csak szimpatikus sem, mert rágyújt. Még egyszer, nem a dohányosokkal van bajom, csak egyszerűen nálam semmilyen plusz értéket nem közvetít az, ha rgyújt előttem valaki. Nem is nagyon szeretnék belemenni abba, hogy miért cigiznek manapság ennyit már a 14-15 évesek is, ez maradjon az ő dolguk, én úgysem tudom megváltoztatni az ő gondolkodásmódjukat, akkor meg pusztuljon a férgese. Én meg nagy nyugodtan magamba szívom a passzív-füstöt, aminek egyébként már a gondolatától is rosszul vagyok, és a végén előbb halok meg, mint ők. Ez lenne a sors fintora, ugye? Természetesen gyújtottam már rá, talán összesen életemben ötször, és abból csak az első egy alkalommal voltam józan, ami ezért így egy annyira borzalmas élménnyé vált a szememben, hogy azóta csak alkoholos befolyásoltság alatt mutattam ki, mennyire gyenge személyiség is vagyok valójában. Erre egyáltalán nem vagyok büszke, és mostanában már a bulikba is úgy megyek, hogy végig azt szajkózom magamba, hogy "No cigi No", olyan Go Johnny Go dallamban és így egyelőre minden tökéletes. Hegyi beszéd gondolom nem hiányzik senkinek, úgyis mindenki a fejetekbe rágta már, hogy ha szívjátok azt a kaksit, akkor csak nektek lesz rosszabb, de én már belefáradtam abba, hogy bárkit is meggyőzzek arról, hogy attól, hogy csak hétvégente, csak vizsgaidőszakban, vagy csak haverokkal cigizik, még ugyanúgy tönkreteszi magát. 

Meg ne kérdezzétek, miért jutott pont ez ma eszembe. Ez a depresszív időjárás mindig előhozza belőlem a magvas gondolatokat. Valamelyik órán például az jutott eszembe, hogy mennyire überfantasztikus élete lehet azoknak, akiket jó szomszédokkal áldott meg a sors. A saját helyzetemről beszélve, nem mondom azt, hogy szerencsés vagyok, mert nem, de az igazat megvallva, lehetne sokkal rosszabb is a helyzet. A szembeszomszédunk egy a nyolcvan felé közelítő néni, de rá semmi panasz nem lehet. Kiskorunkban egy csomószor voltunk nála málnát enni, macskázni, kergetni a tyúkokat, meg ilyenek, most pedig mindig átveszi a csomagokat, ha nem vagyunk otthon, szól, ha bármit elfelejtettünk, szóval egy igazi jóságos tündérszomszédnéni. Az egyik szomszédunkban egy idősebb házaspár lakott, de a bácsi pár évvel ezelőtt meghalt. Velük már kicsit több gondom volt, többek között az, hogy egy időben disznókat tartottak, ami hát... hogy magyarázzam el ezt nektek, kedves városi lelkek? Vonzza a legyeket és büdös. Röviden. Meg van két rettentően, elképzelhetetlenül rossz fiúunoka, akik annyira hangosan tudnak ordibálni, általában akkor amikor én aludnék vagy olvasnék egy kicsit. A másik oldali szomszédság...Annak is megvan a maga pikantériája, ugyanis az általános iskolai természettanrnőmhöz és férjéhez van szerencsém. Ami sosem szerencsés. Mármint tanár mellett lakni. Elég ciki, ha mondjuk az anyukádnak szidod épp a tanári kart a kertben sétálva, és egyszer csak szembejön veled. Meg aztán van két böhömnagy kutyájuk, akik kifejezetten nem szeretnek engem. És megették a kiscicánkat. Azóta hadviselésben vagyunk. A legviccesebbek meg mondjuk a hátsó, kertszomszédjaink, ők ugyanis szlovákok, újgazdagok, és egy kukkot nem beszélnek magyarul. Nem mintha olyan nagyon kommunikálni akarnnak velünk...Általában csak a kertészük meg a bejárónőjük van otthon, ők magukat nem is gyakran látni... Hát ennyit a szomorú valóságról. Mennyivel jobb lenne, ha álmaim hercege next door lenne... Vagy épp az annyit keresett lelki társam és legjobb barátnőm. Vagy egy hiperszuper angoltanár. Megkönnyítené a helyzetem. 

Ezt a képet meg csak azért osztom meg, mert a körmeim ilyen fantasztikusan norvég zszlósok lettek és annyira örülök nekik, hogy nagyon.