Alapvetően Ady számomra mindig is egy semleges nyugvópont volt a Nyugatosok között, sosem rajongtam érte annyira, mint Kosztolányiért, de nem is ellenszeveztem vele, mint például néha Babitscsal. Egy valamiben viszont számomra mindenképpen minden magyar költő felett áll, és ez az, ahogy ő látta a magyar népet. Úgy érzem, ő volt az egyetlen, aki tényleg ráérzett, milyen is az a nagyon sokszor emlegetett magyar mentalitás, és akármit tapasztalok kis országunk lakóival, mint tömeggel kapcsolatban, folyton csak ez az egy sor jut eszembe: Nekünk Mohács kell. 
Mert bár a hétnek az eredeti, nagy magyar tervek szerint arról kellett volna szólnia, hogy minden iskolás nagy boldogan énekli az Összefogás dalát, addig táncolnak barackfák körül, amíg bírják, és persze megtanulják, minél többször, annál jobb, hogy Trianon, aaaz, bizony nagyon csúnya dolog volt, és mi szegény, szerencsétlen magyarok, minket amúgy is csak üldöz a balszerencse. (Erről az egészről is megvan a véleményem, egyszer majd szentelnék neki egy posztot, de félek, hogy lekapcsolnak nagy kopasz bácsik vagy politikusok és megvernek, és ez nem lenne jó)
Ehhez képest pedig hova tűnt Trianon halovány fénye, mikor ismételten helyzet van, jön a Duna, mert nincs jobb dolga, és azt vette tervbe, hogy jól eláraszt itt mindent. Áháá, gondolta ő. De ekkor jöttek a magyarok, akik, ha ellenségről van szó, legyen ez akár a török, akár a természeti erők, képesek arra, ami semmi máskor nem sikerül: SEGÍTENEK EGYMÁSSAL ÉS ÖSSZEFOGNAK. Érdekes módon ilyenkor jönnek az önkéntesek ezerrel, lánctalpasok jönnek velem szemben Győr utcáin, és a mi koleszunkban is rendőrök alszanak ma. Ezt pedig nem lehet barackfatáncolással elérni, de még azzal sem, ha huszadszor is elismételjük, hogy márpedig Trianon, az, ha az nem lett volna... Csak a mi lett volnáktól nem halad előre ez az ország. Pontosan ilyenkor van szükségünk frissítő zuhanyokra, pofnöntésre, ahogy tette azt a Duna is. Mert lehet itt Trianonon meg a múlton siránkozni és búsúlni, meg fel lehet emelni a seggünket, kimenni a töltéshez és pakolni azokat a zsákokat. És ha a magyarnak ez kell, hogy normálisan és emberien viselkedjen, ha nekünk tényleg mindig Mohács kell... ám legyen.