Drága érdektelenül lefelé görgető barátaim, akik szerint úgysem lehet itt semmi értelmesről olvasni, életem egyik legfantasztikusabb hetén vagyok túl, ami egyszerűen olyan szinten feltöltött pozitív energiákkal, hogy még most sem hiszem el, hogy félhettem, sőt retteghettem ettől az egésztől pár nappal ezelőtt. Egyébként úgyamúgy színjátszóstáborban voltam, ami igen, legalább annyira félelmetes, mint amilyennek hangzik, de édes istenem, kurvajó volt, ha szabad így kifejeznem magam. Sikerült a végére teljesen elengednem az "úgysemfognakszeretni" hozzáállásom, nagyon sok olyan emberrel tudtam végre beszélgetni rendesen, akivel ezt már rég meg kellett volna tennem, meg persze ráadásként megismertem egy csomó új arcot, akik egyszerűen nagyszerűek, és annyi jókedvet meg vidámságot aggattak rám, hogy tegnap elsírtam magam, mikor el kellett tőlük jönnöm. Ja, szóval ne higgyetek nekem mostantól, ha azon nyafogok, hogy félek valahova elmenni, mert minden bizonnyal azok lesznek életem legmeghatározóbb programjai, de tényleg. 

Nem is próbálkozom meg azzal, hogy konkrétasn elmeséljem, mi minden ért ebben az egy hétben, mert teljesen felesleges lenne. Az viszont biztos, hogy teljesen átírta a saját magamról meg a világról alkotott képemet, így rengeteg új blogolási témát találtam, meg rájöttem arra is nagy cselesen, hogy ha valamit igazán szeretik, nem szabad, hogy bármi megállítson. Szóval itt a rossz hír: Történik ami történik, én továbbra is írogatni fogok. Most épp szedem össze a gondolataimat egy újabb íráshoz, addig élvezkedjetek az új kinézetben, amire szükségem volt már, igen.