Tartozom még a filmes összefoglalómmal, ugyanis április vége óta nem igazán adtam arról hírt, hogy állok az ezévi célkitűzésemmel, azaz hogy minél több és jobb filmet megnézzek, ami eddig kimaradt az életemből. Pedig eszméletlenül termékenyre sikeredett a május és a június eleje is, és bár mostanra egy kicsit belassultam, bíztat a tudat, hogy mindjárt elérem a bűvös 100-as határt, ami tulajdonképpen az eredeti célom volt. De hogy miket láttam az elmúlt időszakban? Hálómra akadt jópár sörrel elmegy, de amúgy szörnyen bugyuta történet, de hála az égnek ismételten beleszerethettem jópár, mára már alapműnek számító filmbe, láthattam mozisikert is, meg rengeteg vígjátékot is, hála annak a ténynek, hogy egy évig ingyen nézhetünk hbo-t. Ahogy megszokhattátok. a tovább rész mögött találhatóak majd a gifek a kedvenc jeleneteimről, de előtte még egy gyors összefoglaló/ajánló a legnagyobb élményeimről. 

Nagyon nagy élmény volt számomra például az A Hard Day's Night, mivel a Beatles örökké beférkőzte magát szívem valamelyik csücskébe, így minden, ami hozzájuk kapcsolódik, természetszerűen a kedvencemmé válik. Örülök, hogy eljuthattam moziba megnézni A nagy Gatsbyt, erről ugyan már írtam itt a blogon is, de mindenképp fantasztikus filmélmény volt, DiCaprio meg, hát nem is részletezném. Az év végi iskolai filmdömpingben igazából idén csak két darab fogott meg, egyrészt megdöbbentett a Sophie Schollról szóló német film, másrészt pedig egy kicsit újra beleszerettem Hugh Grantbe és elámultam a fiatal Nicholas Hoult-tól az About a Boy nézése közben. Valamiért Justin Timberlake több filmje és beleakadt a hálómba, és amennyire könnyed és vicces volt a Barátság extrákkal, annyira gondolkodtatott el a Lopott idő alapötlete. Arról is olvashattatok már; hogy milyen nagy hatással volt rám Spielberg ebben az időszakban, a Ryan közlegény megmentése, a Schindler listája és a Kapj el, ha tudsz is feliratkozott a legnagyobb kedvenceim listájára. Kifejezetten szerettem még az Adam című filmet, természetesen a még mindig elbűvölő Hugh Dancy miatt is. Igazi nagy halnak számított a Trainspotting is, bár előtte annyi magasztalást hallottam erről a filmről, hogy annyira már nem is tudott elérni engem. A Vicky Cristina Barcelonát a könnyedsége meg a morcosan szexi Javier Bardem miatt szerettem, a Blue Valentine pedig rendesen elgondolkodtatott azért. A Rém hangosan és írtó közel szimplán fantasztikus élmény volt és akármikor újranézném, Az élet fája pedig számomra nagyon nehezen befogadható, de vizuális élményekben páratlan filmnek bizonyult. Kedves és pozitív élmény volt a Villámcsapás Chris Colferrel, valamint a Hová lettek Morganék? Hugh Grant és Sarah Jessica Parker párosával. Meglepő módon még a The First Time is tetszett, és a Now is good-ban is megfogott valami. Tegnap pedig még a Girl, Interrupted is felkerült a listára, ami ismételten megfoghatatlan élmény volt.