Mostanában szokásommá vált, hogy abból a dalból adom a címet a blognak, amit épp hallgatok. Ezért általában egyáltalán nem kapcsolódnak a bejegyzés tartalmához, de legalább hangzatosak. Az esetek többségében (tehát például adjatok hálát az égnek, hogy nem a csicskalángost hallgatom éppen, mert akkor tuti az lenne a cím, hogy nyenyenyenye). Szóval, félreértés ne essék, ismét nem a nevem eredetét fogom kitárgyalni. (pedig egyébként ez is olyan téma, amiről órákig tudnék beszélni)

Épp azon gondolkodtam, mennyire hiányzott az írás, amikor nem blogoltam. Egyszerűen tele volt a fejem kusza gondolatokkal, olyan ötletekkel, amiket le kellett volna írni, csak egyszerűen nem volt hozzá elég hely, türelem, életerő. Nem is tudom, mi történt velem. Ezért megpróbáltam mást írni. Verseket. Én a versírással úgy vagyok egyébként, hogy abszolút nincs hozzá tehetségem, ihletem meg pláne nem. Ha én úgy gondolom, hogy na én akkor most verset fogok írni, akkor leülök, megírok egy két-három versszakos szöszmöszt kényszerrímekkel, valamilyen teljesen átlagos témáról, teljesen sablonosan. Erre bármikor képes vagyok, nem kell hozzá semmilyen ötlet, az agyam sem kell túlságosan megerőltetni. De ennél többre nem vagyok képes, és roppantul dühít, hogy nem tudok egy normális verset összehozni. Aztán próbálkoztam novellákkal. Amikkel semmi baj, csak sem elkezdeni, sem befejezni nem tudom őket. Ott állok egy egészen tűrhető történettel, és egyszerűen nem tudok a végére két olyan zárómondatot alkotni, ami ütne, és nem vinné el az egészet a katasztrófa irányába. De ha gondoljátok, ilyen félkész dolgokat teszek majd fel. A regényírás is itt tornyosul előttem, mint hatalmas feladat, van is egy nagyon jó történetötletem, még az egyik álmom alapján, csak ahhoz még elég sok pszichológiát meg biológiát kellene tanulnom, hogy azt pontosan és reálisan meg tudjam írni. Meg persze vannak hülye tinisztori ötleteim is, amiket nyílván senki nem olvasna el, mert az én hülye személyiségemhez vannak igazodva, példáu hogy hogy jön össze a cserediák csaj a síugróval (ez például egyébként még nem is olyan vészes történet. csak kicsit nyálas). De...és itt jön a legfontosabb problémám, eszméletlenül lusta vagyok. Nem igazán tudom, hogy kezdjek hozzá, írjak-e előbb vázlatot, vagy csak bele a vakvilágba? Úgyhogy inkább jegelem ezeket a dolgokat, és ezért is jöttem vissza a bloghoz, hogy legalább itt ki tudjam ereszteni ezeknek a dolgoknak egy részét.

Nem tudom, mitől vezérelve, de vettem magamnak múltkor egy IMet, meg a Bravonak a magic kiadását vagy mi, ami elméletileg a Harry Potterrel hivatott foglalkozni. Épeszű ember kezébe egyiket sem ajánlom. De tényleg. Egy ideje már megfogadtam, hogy nem veszek többé ilyen magazinokat, de néha-néha mégis elfog a kisértés, hátha találok benne valami normális dolgot. De nem. Tanulnom kellene már a hibáimból. Először is ez a HP dolog valami ötszáz forint volt, és volt benne kb. két oldal, amit érdemes volt elolvasni, és ami tartogatott újdonságokat. Volt pl. egy  "cikk" az ilyen különleges lényekről és tárgyakról, és a felét lefordították magyarra, de a törpegolymók és az aranycikkesz ezek szerint számukra ismeretlen szó volt, mert mindkettőt az angol megfelelőjével helyettesítették. Volt interjú Dan-nel, ahol olyanokat mondott, hogy már megint köpni-nyelni nem tudtam, Emmával, és egy mini-interjú Tommal és Ruperttel. Ez utóbbi kettő már megint nem mondott semmi újat, de őket legalábbb szeretem, meg minden. Áá, ne próbálkozzatok meg vele, nem ér annyit az egész. Az IM meg egyre gyerekesebbnek tűnik számomra. Most nem azért az egyhúszért, de ilyen, sőt ennél sokkal igényesebb cikkeket bármelyik cserém vagy twitter-követőm tudna írni. Sajnos mostanában már nem nagyon találok magamnak olyan újságot, ami hosszabb időre lekötne. Múltkor beleolvastam anyu Nők Lapjájába, csalódás volt. A glamour, joy és társai néha elszórakoztatnak, de azok sem az igaziak. Az Elle persze jó, bár rég forgattam utoljára, pont azért, mert sajnálom rá a pénzt. Higgyétek el, a zsebpénzemből épp elég arra spórolni, hogy éhezés esetén tudjunk pizzát rendelni a koleszba, vagy néha elmehessünk moziba (: Esetleg újságügyileg pozitív tapasztalat? Javaslat?