Furcsa érzés, mikor az egész családod komplett idiótának néz. Igazából kívülről tényleg vicces lehet minden, amit mostanában művelelek, de a lelkemnek akkor sem épp a legjobb érzés, hogy a családom ennyire semmibe veszi tinédzserkori álmaimat és hülyeségeimet. Oké, szegények kicsit tényleg túl sokat kaptak mostanában az eszméletlen rajongásaimból, mert évközben azért ennek a nagyobb részét a koleszos szobatársaimra zúdítom. Csak így nyáron, mikor elszigetelve élem az életemet a nagyvilágtól (ennek több oka is van, majd egyszer részletesen), mégiscsak szükségem van arra, hogy valakire rázúdítsak mindent. És telefonban meg msnen mégsem ugyanaz a dolog, tehát ilyenkor mindenki kap rendesen, akivel találkozom. Teljesen mindegy mennyi időre, ha csak egy órácskára is futunk össze, biztos, hogy úgy távozik, hogy legalább kétszer hallja valamelyik síugró, Harry Potter színész, vagy legújabban valamelyik 1D tag nevét. Gondolhatjátok, akkor a szüleim és az öcsém mennyit kapnak ebből. Főleg az öcsémre szeretem zúdítani a dolgaim, mert egészen viccesen tudja fogadni őket. Igazából vannak furcsa fintorai meg eléggé szarkasztikus mondatai, amiket nem tudok komolyan venni, és így mindig elvicceljük az egészet. Meg, őt könnyű meggyőzni arról, hogy igenis érdemes szeretni azt, akit én szeretek. Tom Feltonnál például elég volt elejteni  azt, hogy szereti az Arsenalt, és már nem nézett rám olyan csúnyán, amikor róla kezdtem beszélni. A síugrásra még könnyebb volt rászoktatni, és végülis még kedvenceket is normálisan tudott választani. Tehát, mondhatjuk azt, hogy öcsémmel elég jól jártam (: Igazából ahhoz képest, hogy az én szempontomból ez egy tök hülye leosztás (mármint a nővér - öcsike), és egész kiskoromban egy nagy, erős, mély hangú, és helyes haverokkal rendelkező bátyra, vagy egy szép, okos, szerethető és támogató nővérre vágytam, tényleg nem panaszkodhatom. Két év van közöttünk, ő most tizenhárom éves. Ez elég vicces, mert ő is mostanában kezd kamaszodni, és hát...két dudás egy csárdában...Azt gondolná az ember, hogy folyton marakodunk. De, nem tudom, ez pozitív vagy negatív dolog-e, öcsém elég erősen hallgat rám, és általában nem ad okot a vitákra. Az esetek nyolcvan százalékában rögtön belemegy abba, amit én szeretnék, tíz százalékban meg tudom győzni, annyira meg vagyok kompromisszumképes, hogy a maradék tíz százalékot is kezelni tudjam. Amennyire én irányító típus vagyok otthon, és mindig megmondom a tutit, öcsém annyira csendes és visszahúzódó, szóval igazából jól megvagyunk. Szeretek vele beszélgetni, mert tök érdekes gondolatai vannak a világról, és mert ő az egyetlen, aki megérti, amikor kiborulok mondjuk valamelyik drágalátos szülőmön. Szeretek a közelében lenni, mert egyszerűen mindig meg tud nyugtatni, ő sokkal kevésbé idegesíti fel magát dolgokon (oké, ez azért mostanában nem mindig van így, a hormonok egészen beindultak), és még azt is imádom benne, hogy bárhol vagyunk, nekem kell megszólalnom, vagy amikor mondjuk anyuék ismerőseivel beszélgetünk, általában az ő élettörténeteinek és elképzeléseinek ismertetése is az én feladatom lesz. Sokan, köztük a volt tanáraim, azt mondják, hogy elnyomom őt. De szegények annyira nem látnak a felszín alá. Én soha egy szóval nem mondtam öcsémnek, hogy ugyanabba a gimnáziumba jöjjön, mint én. Ez az ő saját döntése volt, és ha ő így döntött, miért ne támogathatnám ebben? Ugyanúgy azt sem én találtam ki, hogy járjon el kézilabdázni, hogy kezdjen el angolul tanulni, vagy hogy a Muse legyen a kedvenc zenekara. Ezek mind az ő elképzelései voltak, és én büszke vagyok rá ezekért a döntésekért. Az egyetlen, amibe néha belekontárkodom, az a baráti köre, de oda is csak ilyen " ezzel a hülyével nehogy szóbaállj" szinten. Mivel falun vagyunk, mindenki ismer mindenkit, és pontosan tudom, hogy melyik az a társaság, amit, ha jót akar, akkor érdemes elkerülnie. De itt sem erőszakoskdom, vagy megfogadja amit mondok, vagy nem. Szóval, örülök, hogy ilyen testvérem van, és örülök, hogy itt vagyunk egymásnak jóban-rosszban. Azért ezt a bejegyzést nem fogom megmutatni neki, nehogy itt túlzottan beleélje magát a dolgokba, vagy teljesen hülyének nézzen. Maradjon ez a mi titkunk (: