Egyre inkább nevetségesnek tartom, ahogy mostanában egyre több korombeli eszeveszetten küzd azért, hogy egyedi és különleges legyen és ezt még hangoztatja is. Furcsa, mert szerintem ez egy eléggé eltévedt elképzelés. Már csak azért is, mert nincs két ugyanolyan ember, mindenkiben van valami különleges, de ugyanúgy minden ember ugyanolyan valamilyen szinten, bárkivel hoz össze a sors, nem nehéz közös tulajdonságokat, gondolatokat, kedvenceket találni. Persze, a csordaszellem erősen ott van mindenkiben, az érzés, hogy jó lenne valahová tartozni. És mostanában már egyre inkább legyőzi ezt az az érzés, hogy "én ugyan nem akarok olyan lenni, mint mindenki más. Én saját magam akarok lenni, nem hasonlítani senkire" És elkezdünk elkeseredetten kergetni egy olyan célt, ami ott van az orrunk előtt. És mivel nem vesszük észre, mit csinálunk, jönnek egyre inkább a hülyeségek, amiken ugyan próbálok elsiklani és nem nevetni, de egyre kevésbé sikerül. Van például egy ismerősöm, a változatosság kedvéért egy fiú, akinek a jelszava és alapvető hozzáállása hogy ő itt Mr.Egyedi, ő teljesen különleges, önálló és utánozhatatlan. És igen, nem bírom ki furcsa gondolatok nélkül, mikor az öltözködésről beszélve kinyögi, hogy  mivel ő nem szeretne úgy kinézni, mint a többiek, ezért színes farmereket hord. Öö...itt akadt meg a lemez, mert vagy én vagyok igen erősen színvak (Someone's clearly color blind here. oké bocsi ez kellett) vagy pedig mostanában azért egyáltalán nem számít szokatlannak, ha egy fiú színes nadrágokban mászkál össze-vissza. És félre ne értsetek, nem azzal van a bajom, hogy ilyen nadrágokban járkál, nem is azzal, hogy egyedi szeretne lenni, hanem hogy ezt ilyen módon kombinálja és hangoztatja, amit én egyszerűen nem tudok megérteni. 
Sokan mondták már, vagy legalábbis gondolták, hogy én azért választottam (választottam? inkább csak ő talált meg engem) ezt az egész norvégmániás, síugrásos dolgot, hogy kitűnjek, hogy legyek valaki, hogy megjegyezzenek valamiről. Ez több szempontból is nevetséges, vegyük például csak azt, hogy mennyire lettem ezzel egyedi. Oké, talán az osztályban én vagyok az egyetlen, talán a koleszban is, és azért valószínűleg Győrben sem hemzsegnek a norvégmániások. De még az országot sem kell elhagynom, hogy találjak hozzám hasonló őrülteket. Arról meg ne is beszéljünk, hogy tumblrön mennyi lelki társat találtam (: Másrészről, nem hiszem, hogy ha csak azért szeretném Norvégiát, hogy megjegyezzenek, ennyire hitelesen el tudnám játszani a hülyeségeim. Ugyan már, a színészi tehetségem minden csak, nem egy nagy szám. Ezt csak szerettem volna tisztázni, a további félreértések végett.
Olyan nehéz ilyenkor vasárnap esténként értelmes dolgokról írni nektek. Legtöbbször már azon jár a fejem,  hogy mi lesz holnap, mire kellett volna tanulnom, miből fogják a tanárok a héten szétszivatni a fejem, hogy végre be kellene pakolnom a bőröndömbe, meg kellene fürödnöm, hajat kellene mosnom és hogy mennyire nem akarok megint péntekig mindenfajta internetet nélkülözni. Illetve, az internet még nem is lenne gond, de egyelőre még ősrégi számítógép sincs a szobában, ahonnan nyomathatnám a bolondos kis videóimat és nézegethetnénk a képeket, és filmezhetnék és hasonlók. Úgyhogy inkább be is fejezem, mielőtt túlzottan az agyatokra mennék. Szép hetet mindenkinek (: