A mai nap teljesen összekavart lelkileg meg gondolkodásügyileg is. Egyszerűen rengeteg olyan esemény történt, amit külön-külön is napokig tartana feldolgozni, és most egyszerűen nincs időm mindegyikkel eleget foglalkozni. Na, ne gondoljatok azért olyan rettentően fontos dolgokra, mindegyik egy apróságnak tűnhet egy ember számára, de számomra valamiért mindig pontosak. 
Nézzük a pozitív oldalát a napnak. Sebastian Vettel, most már végre hivatalosan is kétszeres világbajnok. El sem tudjátok képzelni, mennyire örülök ennek. Rettentően büszke vagyok rá, egyszerűen hihetetlen, amit véghez vitt. Azok után, hogy tavaly mennyire támadták az első győzelme után, hogy azt milyen lehetetlen helyzetből hozta vissza, és nem biztos, hogy ő érdemelte ki a leginkább, hogy mennyit vádolták a redbullt azzal, hogy még vert helyzetben is csak Vettelt támogatják... azok után tudott mutatni egy olyan szezont, ami előtt azt hiszem, illik fejet hajtani. Elképesztőek az eredmények, és elképesztő maga Seb, az a hozzáállás, amit még ilyenkor is mutatni tud, az a fajta elkötelezettség a sportág iránt, amit nála látok. Nagyon szerethető ember (szerintem), az évek során egyre szimpatikusabb lett, és hihetetlenül büszke vagyok rá, hogy ilyen fiatalon már ilyen sok minden van a háta mögött. Azt még el kell mesélnem, ha már Sebnél tartunk, mert valamiért azért nem gyakran jön itt szóba az F1, hogy megvan az a rossz szokásom, hogy azoknak a híres embereknek, akiket szeretek, buta beceneveket adok, amik amúgy általában nem is illenek a személyiségükhöz. Szegény Seb extra-extrán beleesett a csapdámba, és egy fél év Vetti-cicázás után most már csak simán Cicaként szerepel a szótáramban. És nem is ez a kínos, hanem hogy ma délelőtt apu csak annyit kérdezett tőlem: Na, és a cica nyert? Szóval, igen, vannak itt ilyen dolgok. 
Nem akartam ilyen gyorsan megint előhozni a síugrást, de erről írnom kell. Ma reggelt meghalt autóbalesetben Pavel Karelin, orosz síugró. Bár nem volt személyes kedvencem, épp a nyáron kezdtem el megszeretni, és a halálhíre sokként ért. Még most sem tudom felfogni, hogy ez valóban megtörtént. Huszonegy éves volt. Huszonegy. Csak hat évvel volt idősebb nálam, és még annyi minden állt előtte. Győztes versenyek, hazai rendezésű olimpia. Itt is szeretném elmondani, mennyire tisztelem és mennyire sajnálom, hogy ilyen hamar kellett elmennie innen. Nyugodjék békében. 
Amiről még mindenképp írnom kell, az az X-factor. És ne ijedjetek meg, a magyar verziót pár mondatban elintézem, az angol az, ami most igazán érdekel. De nézzük előbb a hazai pályát. Akinek mindenképp örülök, az Barczi Gergő, Alexa, és a 25 év felettiek. Nagyon sajnálom viszont Petrát. És aki rettentően felhúzott ma este, az Geszti Péter volt és a hajdúbojlerek. Igen, az ikerlányok számomra egyáltalán nem szimpatikusak. A hanguk teljesen átlagos, ha nem lennének szépek (?) és ikrek, a táborban már rég pakolhattak volna és húzhatnának haza. De ez élet nem mindig igazságos ugye. 
És ami a brit X-Factort illeti...teljesen rákattantam mostanában. Nagyon kíváncsi voltam az idei felhozatalra, és szerencsére sikerült magamnak már az élő show előtt kedvenceket választanom, így nagyon nagy várakozásokkal indultam neki a tegnap estének. Volt rengeteg érdekes dolog. Ott van például ez a Frankie gyerek. Van valami érdekes benne, abban, ahhoz a dalokhoz nyúl. És még ha sokak szerint tönkre is tette a The A Team-et, szerintem volt az ő verziójában valami egyedi, ami miatt tulajdonképpen többször is újra kellett hallgatnom. Nem, a közelében sem volt Ed-nek, hogy is lehetne, de őszintén szólva, ebben a srácban legalább látok fantáziát. A többi fiú is egész jó volt szerintem,  még James egyszerűsége is megfogott. Nagyon kellemes meglepetés volt számomra a The Risk, szerintem remekül mutatnak a színpadon, és a dalválasztás is jó volt. A többi csapat viszont kikészített, a Nu Vibe tömény unszimpátia, például. A huszonöt felettiekből nem sokra emlékszem, leginkább az maradt meg, hogy mennyire nem bírom Kittyt. És végül, de nem utolsó sorban a lányok. Alapjáraton már a mentoruk, Kelly is nagyon szimpatikus, amennyire nem bírtam régebben, annyira őt tartom most a legjobb zsűritagnak. Egyedül Sophie lóg ki nálam a sorból, őt nem igazán tudom hova tenni. Mischának például gyönyörű hangja van, bár én a rapet nem erőltettem volna egy rolling in the deep-be, tetszik a stílusa és az ötletessége. Amelia egyszerűen hihetetlen csajszi, teljesen elvarázsol, és a rózsasízn haját leszámítva mindent szeretek benne. De...egy valakiről még nem beszéltem. Egy lányról, aki utolsónak lépett színpadra, de higgyetek nekem, megérte rá várni. Tudtam, hogyx jó dalt fog majd választani, hiszen eddig is minden sikerült neki. De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy Janet Devlin előáll az egyik kedvenc Coldplay dalommal, a Fix You-val. És tudjátok mit? Élveztem az ő előadását. Nem szeretném hasonlítani senkihez, gyönyörű volt, és teljesen janetes. Imádom ezt a lányt, és szurkolok neki, hogy minél tovább eljusson. Hihetetlen tehetség és igazán elbűvölő lány. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, napi zenének itt van a fix you, én meg most már igazán abbafejezem magam, mert tudom, hogy halálra idegesítettelek titeket.