Egész hétvégén azon gondolkodtam, hogy miért lett hirtelen ennyire rossz kedvem. Szinte egyik napról a másikba teljes letargiába estem, jöttek a szokásos gondok úticimborának (igen, igen műveltebb olvasó, próbáltam Aranyt evokálni), azaz előtörtek a szokásos problémáim magammal kapcsolatban, a személyiségemmel kapcsolatban, és azzal kapcsolatban, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzám. Aztán hirtelen rádöbbentem, hogy november van, és akármennyire hozhat majd még rengeteg szép dolgot ez a hónap, és akármennyire imádom a hideg és a síugrás kezdete miatt, a november most már évek óta a szokásos vdepresszív időszakom. Ilyenkor jön el mindig az a pont, amikor egyszer csak kiborul a bili, és hetekig el vagyok veszve a nagy világban. Két vagy akár három hétig is folyamatosan és egyre erősebben száguldanak a gondolatok és az érzések, hogy én nem vagyok jó senkinek, nem kellek senkinek, és senki nem szeret. DIvatosan fogalmazva felerősödik a foreveralone énem, és egyszerűen nem engedi, hogy kitörjhek és elfelejtsem az ilyen hülyeségeket. És ettől a ponttól kezdve minden apróságot észreveszek. Komolyan rosszul leszek attól, ha valaki nem köszön vissza, ha egy barátom élesebb hangon szól rám, ha valaki nem figyel arra, amit mondok, ha valaki titkol valamit előttem, ha valaki csak egy rossz szót is szól rám,  a szívem, lelkem, akármim még apróbb szilánkokra törik össze. Még a  szokásosnál is érzékenyebb leszek, és tulajdonképpen bármikor el tudom magam sírni azon, hogy engem soha a büdös életben senki nem fog majd szeretni. És igen, ilyenkor tisztában vagyok azzal, hogy a családom mindig itt áll majd mögöttem és talán pár barátom is (bár ki tudja), de valljuk be őszintén, azért nem csak erre van szüksége az embernek (és szerintem most mindenki tudja, hogy mire gondolok).
És ne higgyétek, hogy kétségbeeséseim csak a valós életre korlátozódnak (jujj, most jön az izgi rész. se). VIrtuális életem (úristen, ilyenem is van? hát mondjuk nevezzük ezt ennek. mert na. ) ilyenkor ugyanannyira kétségbeejtőnek és szomorúnak tűnik. Érted? Olyan vagyok, mint egy hisztis liba? Kisebb szívfájdalom, ha valaki, aki fontos nekem, nem ír vissza twitteren, tumblin vagy facebookon (és valamit erről a fontosságról: van ez a hülye szokásom, hogy eszméletlenül gyorsan tudok megszeretni embereket, és hihetetlenül ragaszkodó is vagyok, el sem tudnátok képzelni, mennyire.. Ez nagyjából azt jelenti, hogy ahhoz, hogy valakit én érdekesnek tartsak, valaki iránt érdeklődjek, valakit fontosnak tartsak, egyáltalán nem kell sok minden, nem kellenek nagy dolgok, de még rengeteg hosszú beszélgetés sem. Általában két-három mondattal be lehet magam lopni egy ici-picit a szívembe, és onnantól hihetetlenül gyorsan lehet egyre mélyebbre és mélyebbre kerülni benne. El sem tudjátok képzelni, mennyi embert szeretek, még ha nem is tudom definiálni most ezt a szót rendesen, itt a blogolós kommentelők közül, twitteren, tumblin, vagy akárhol... ez olyan. nem tudom. fannis dolog. lehet, hogy a kisebbségi komplexusaim miatt van, hogy minden kedves szónak a kellőnél nagyobb figyelmet szentelek...de tényleg el sem tudnátok képzelni, mennyi mindent jelentetek nekem. a blog történetének leghosszabb zárójele ezennel bezárul). 
Szóval most megy az ádáz harc a november ellen. Nem mondhatnám, hogy túlzottan jól haladok, mert a családban sincs olyan hűű de felhőtlen és minden hepi hangulat, és nem tudom, a koleszról meg a suliról meg inkább ne is beszéljünk, mert megint csak ideges leszek. A lényeg az, hogy ezentúl megjegyzem és örök életre felírom magamnak, hogy novemberben a szoksásosnál is több visszajelzésre és megerősítésre van szükségem, emellett rengeteg csokira és egyébb endorfinnövelő dologra. És pozitív gondolatokra, mindenekelőtt. Különben nehéz lesz átvészelni ezeket az időszakokat. Mert évről évre rosszabbak lesznek. Nem is tudom, mi kellene nekem. egy jó fejbekólintás, amiért ennyire hülye vagyok, hogy ilyen dolgokon kesergek, ahelyett, hogy fontosabb problémákon rágódnék. de minden nem megy karikacsapásra. Én igyekszem, tényleg igyekszem, de... szeretetre van szükségem ahhoz, hogy ezeken a dolgokon túljussak. nem csak így novemberben, bármikor.