Tudjátok mi a vicces? Hogy december huszonötödike van, és ebben a hónapban egy, azaz egy darab bejegyzést írtam nektek, ami kb. egy mentegetőzés volt és egy ígéret arra, hogy ezentúl gyakrabban írok. Hát ez nem jött össze. Sok mindenre tudnám fogni, de inkább nem teszem, mert egyrészt gondolom senkit nem érdekel, másrészt pedig nem szeretnék különböző dolgokba kapaszkodni. 
Szóval a decemberem tulajdonképpen ha varázslatosnak nem is volt mondható, igazából elég jól telt. Rengeteg új élményt befogadott a pici agyam, lelkem meg mindenem, valamiért szinte egész hónapban szeretettúladagolásban szenvedtem, és még azokat is megölelgettem volna, akik máskor a halálra idegesítenek. De tűrtőztettem magam, csak közepes mértékig voltam elviselhetetlen. Oké, ezt így nagy merészség kikiáltani, talán meg kellene kérdeznem mást is, de mindegy, a lényeg, hogy egyelőre úgy tűnik, mindenki túlélte. Mármint engem. Túlélt engem. Ez azért nagy teljesítmény még azoktól is, akik csak egy kis szeletet kapnak a hülyeségeimből. Képzelhetitek, mi lehet akkor mondjuk a szobatársaimmal és a családommal. Hogy is mondjam... .egyre nehezebben viselnek el, de én ezt teljes mértékben és abszolút megértem, szerintem én is utálnám magam, ha nem én lennék. Tessék, már megint előjöttek a skizofrén dolgaim... Úgyhogy inkább hanyagoljuk is botrányosan idegesítő viselkedésemet és evezzünk kellemesebb vizekre (mint azt megfigyelhettétek, a teljesen felesleges, és roppantul fárasztó közhelyekből a mai napig sem fogytam ki.. sőt rengeteg van még a tarsolyombam)
Itt van ugye lekerülhetetlenül ez a karácsony téma. Nem tudom említettem-e már korábban, de én eszméletlenül szeretem ezt az ünnepet. Nem az ajándékok meg a sok kaja miatt, az tulajdonképpen számomra tényleg teljesen mellékes (például tegnap annyira belemerültem a mézeskalácssütésbe, hogy este nyolckor eszméltem, hogy még meg sem jött a "jézuska" meg semmi ilyesmi). Hanem a hangulat miatt. Egyszerűen imádom a karácsonyi fényeket, az este váratlanul (vagy kevésbé váratlanul) betoppanó vendégsereget, a karácsonyfa díszítését és a kalandot, amíg valahogy bekerül ez a fa a helyére, a karácsonyi zenéket és filmeket, a csillagszórót, a szomszédokat, akik ilyenkor nem szólnak be, ha hangosan hallgatom a zenét, a gyertyákat és igazából a hasonló körítéseket is. Most papolhatnék fél órát arról, hogy a szeretet így, a szeretet úgy, de szerintem teljesen felesleges ennyire ebbe az irányba kalandozni. Inkább képzeljetek ide egy kis csöpögő maszalagot a szeretet fontosságáról. 
Ami viszont nagyon zavar az idei karácsonyban, az az időjárás. Szerintem már eddig is sokat nyafogtam itt is és tulajdonképpen mindenhol arról, hogy nincs elég hideg, nincs hó, stb. És tudom, hogy nagyon sokan meleg időjárás pártiak... De az, hogy december huszonötödikén tizenegy fokban rövidujjúban rohangálok az udvaron és semmi bajom, mert a szemembe süt a nap és abszolút nem fázok... az már mindennek a legeslegteteteje. Ha ez így folytatódik, meg fogok bolondulni.
Na de arra szerettem volna kilyukadni, hogy minden erre járónak eszméletlenül boldog karácsonyt , kellemes ünnepeket, finom süteményeket, ajándékhegyeket, és jó sok havat kívánok. Legyetek boldogok és kiegyensúlyozotttak meg minden ilyesmi. és ne legyen lelkiismeretfurdalásotok, ha a kelleténél egy kicsivel több bejgli csúszik le. 
Már nem ígérek semmit, de próbálok holnap hosszabban írni.