Remember all the things that you and I did first
Hatalmas szerencsém, hogy nem fogadtam meg még valahogy úgy harmincegyedike és elseje között, hogy az új évben többet fogok írni nektek, mert már most úgy érezném, hogy nem sikerült betartanom az egészet. Egyébként a dolog most csak azért vicces, mert titeket akartalak megvédeni saját magamtól az elmúlt pár napban (már ha még jár erre valaki, amit erősen kétlek, mert valljuk be, nem igazán sokat törődöm szegény rénszarvasom játékaival). Lényeg a lényeg ugyanis, hogy december huszonkilencedike óta tulajdonképpen máig nem lehetett velem semmiről értelmesen beszélni, mert az agyam valahol egészen máshol járt, és nehezemre esett olyan mindennapi dolgokra koncentrálni, mint mondjuk a tanulás vagy csak a szimpla odafigyelés órákon. Ennek oka, neeem, nem a szerelem, mielőtt még itt bárki rosszra gondolna. Illetve, ha a szerelmet viszonylag tág fogalomnak értelmezünk, és mindenféle sportokat, mint olyanokat is hozzácsapunk, akkor akár nagyon is annak hívhatjuk. Szerintem idén az átlagosnál többen értesültetek már róla (főleg azok, akik akármilyen értelemben a közelemben vannak/voltak. de a magyar sajtó is meglehetősen sokat foglalkozott vele. mármint a semmihez képest), de azért elmondom húszmilliószor, hogy megrendezték a 60. jubileumi négysáncversenyt. Nem szeretném sokáig ragozni, hogy ez mégis mi mennyit hova, és mennyit jelent, elég talán az eurosport hangzatos reklámát idéznem, miszerint " Van néhány kiválasztott sportág, ahol egyes versenyek még az olimpiánál és a világbajnokságnál is fontosabbak. A síugróknál ilyen a Négysáncverseny." A név egyébként nagyon találó: a síugrók tulajsonképpen egy hét alatt négy versenyen vesznek részt, négy sáncról ugranak, és akinek összesítésben a legtöbb pontja lesz, az nyeri meg a versenyt. Mivel elég rendesen belekeveredtem ebbe a sportágba, konkrétan már ott tartok, hogy vadászni kell az olyan ugrók után, akiknél nem sikítok fel, hogy jajj őt is mennyire imádom, ezért nyílvánvalóan rettenetesen vártam ezt az egész mizériát. Az első versenyen aztán egyesek a szívbajt hozták rám... Schlierenzauer ugyanis az első kérben rettentő szélviszonyok és időjárás mellett olyan kicsit ugrott, hogy a verseny kezdete utáni első órában már búcsút is inthetett a győzelemnek, ami természetesen a kicsi lelkemnek nagyon nem tetszett. Úgy alakult azonban, hogy a zsűri sem igazán lelkesedett az egész mindenségért, és újraindították a versenyt, amit aztán Schlieri meg is nyert, és rögtön 18 pontos előnyre tett szert. Eszméletlenül boldog voltam, körbeugráltam a házat, és reméltem, hogy végre tényleg eljött Schlieri éve. A második versenyen már nem volt olyan határozott előnye, de itt is sikerült még négy ponttal növelni az előnyt, és én olyan szinten szorítottam azért, hogy Ausztriában is legalább annyira összejöjjön neki a dolog, hogy az összetettet megnyerhesse, hogy konkrétan csak erről beszéltem. Mindenkivel, aki az utamba került. (ha esetleg ezek közé az emberek közé tartozol, akkor utólag is bocsánat). Szegény osztálytársaimnak is rengeteget kellett szenvedniük, de a szobatársaim, a családom és még a twitteres közösség is túlterhelődött szerintem rendesen. az innsbrucki forduló iskolaidőben volt, ezért nem láthattam, de a lényeg, hogy Schlierenzauer második lett, így az összetettre még mindig ő volt a legesélyesebb. Tegnap pedig, a bischofshofeni, maratoni hosszúságú, de aztán az időjárás és a sánc rossz állapota miatt csak egy körben megtartott negyedik verseny harmadik helye meghozta számára a sikert, és röpke 25 ponttal sikerült megnyernie élete első Négysáncát. Hihetetlenül büszke voltam, és eszméletlenül örültem, el sem tudom mesélni az akkori érzelmeimet.
De hogy miért meséltem el ma mindezt? Amellett, hogy egy kicsit szeretném, hogy velem együtt örüljetek, esetleg elkezdjetek síugrást nézni, a legnyomósabb indokom az, hogy Schlieri a mai napon töltötte be a huszonkettedik életévét. Hihetetlen, hogy mennyi eredmény van mögötte mindössze huszonkét évesen. A teljesség igénye nélkül: Csapatban olimpia és többszörös világbajnok, egyéniben többszörös világbajnok (síugrás és sírepülés), és olimpia harmadik helyezett. Rekordmennyiségű "futamgyőzelemmel" nyert világkupát síugrásban, sírepülésben is övé lett tavaly a vk, és most már négysánc győzelme is van. 38. világkupa versenyt nyert meg, ezzel az örökranglistán már most a harmadik. És még mindig csak huszonkét éves... És még akkor is, ha az angoltudása enyhén nincs a topon, ha sokak szerint nagyképű és sokszor idegesítő, szerintem egy csodálatos és tehetséges ember, rettentően sokszínű... és úgyis tudjátok, mennyit tudnám még ezt ragozni. Lényeg a lényeg, remélem, hogy csodálatosan telt a mai napja, és a továbbiakban is hasonló eredményeket tud elérni (már csak a saját lelke megnyugtatása miatt is). Boldog szülinapot, Gregor!
|