My life's a fantasy that you're not smart enough to even dream
azon gondolkodtam, hogy álomnaplót kellene vezetnem, mert ilyenkor nyáron mindig több álmom marad meg, mint iskolaidőszakban, mivel nem az ébresztőóra vagy a szobatársaim készülődése kelt fel, hanem én magam. De aztán rájöttem, hogy ezek olyan hülyeségek, hogy nem igazán értékelné őket senki. Mármint...ma például egy asztalt kellett összeraknom éjszaka, teljesen egyedül, és az üveglap egyszer csak nylonná változott, és leestek a virágok, mert ugye úgy kellett összeszerelnem, hogy közben tele van virágos vázákkal meg evőeszközökkel, aztán eltört a lába is... nem volt egy túlzottan pozitív álom. Meg ott van a múlt heti eset is, amikor konkrétan azt álmodtam, hogy Niall Horan vagyok, ami már nem tudom, milyen szintű elmebajnak a jele lehet, viszont legalább vicces volt. Szóval, az álomnapló ötlet elvetve, legfeljebb ha valami figyelemreméltóan érdekeset álmodok össze, azt megosztom mindenkivel.
Másrészről. Az otthoni nyugodt, pihenős időszakom a mai nappal azt hiszem, lezárult, holnap erőteljesen belevetem magam az ügyintézés ingoványos világába. Meglátogatom az Apeh-et, hogy adószámot kérjek, ami egyébként sokkal érzékenyebben érint, mint kellene...konkrétan nagyon nincs kedvem belegondolni, hogy a bármilyen általam összekaparászott pénz egy része állambácsihoz megy, hogy aztán utcákat nevezzenek át belőle, vagy új hülyeséget vezessenek be a felsőoktatásba, vagy akármi. Mindenem tiltakozik ellene, és nem azért, mert nekem hiányozni fog az a pénz. Csak ne pont ők kapják meg. Utána beugrok a pannonworkhöz, hogy regisztrálódjak, ugyanis...dobpergés... hétfőtől két hétig dolgozok. Apu szerezte a munkát a bankban (protekció, tudom, de miért ne tegyük meg, ha megtehetjük? nem akartam kukoricát címerezni), napi nyolc óra, fogalmam sincs mit kell majd csinálnom, bár gyanítom, hogy kb. ilyen pecsételgetés, borítékolgatás, iratmegsemmisítés, válogatás...szóval ilyen nudli dolgok. Ööö..ebben reménykedek legalábbis, mert máshoz nem nagyon értek, szóval..remélem nem várnak el tőlem túlzottan sokat. Hogy milyen érzésekkel vágok neki? RETTEGEK. szó szerint. Nem attól, hogy belehalok majd a munkába, az érdekel a legkevésbé, hanem hogy elrontok valamit, nem lesnek velem megelégedve, rossz első benyomást teszek hétfő reggel... szóval minden ilyentől. emiatt nagyon nincs jókedvem mostanában.
Úgy elmentem volna a veszprémi utcazene feszt. csütörtöki napjára, a 30Y&Kiscsillag kombó több mint jól hangzott, de egyszerűen a munka miatt ilyen finomságokat nem igazán engedhetek meg. Maximum a pénteket tudnám valahogy beleilleszteni a NYÁR programfüzetembe, de akkor meg igazából csak az Intim Torna Illegál érdekel, mondjuk az nagyon. Viszont ha mennék, akkor le kellene szerveznem, hogy 1. kivel 2, mikor 3. hogy jutok oda 4. hogy jutok haza. Kérdem én: miért mindig ilyen bonyolult minden? miért kell nekem órákat szervezgetnem, hogy valami összejöjjön? Költői kérdés volt.
A két hetes munkaidőszakom után viszont szeretném felpörgetni a dolgaimat, mindenkivel találkozni, akivel csak lehetséges, meg ide-oda menni, még a nyaralásig, mert július végétől ugye megint besűrösödik minden. Norvégia, utána tábor, és augusztusban elméletileg még Pécsre is megyek... Már most úgy érzem, hogy semmire sem lesz elég ez a szünet. Arra biztosan nem, hogy kipihenjem magam.
A Foci EB-ről még nem is írtam semmit, de megint ott tartunk, mint két éve a VB-n, hogy nagyjából kinéztem magamnak négy csapatot, és bumm...ők maradtak az utolsó négyben. A németeknek nagyon örülök, de még várok Özil góljára, a portugáloknál Coentrao a fő kedvenc, de esküszöm kezdem megszeretni CR-t is :D Az olaszok nevét nem tudtam megjegyezni, de tetszik valami abban a csapatban, meg a játékukban.. a spanyolok meg? Hát, magukért beszélnek.
Csütörtökön meglátogatom egy kicsit a pesti belvárost. Viszonylag nagyon ritkán jutok el a fővárosunkba, Bécs és Pozsony is többet látott engem, mint BP, és magyarországon sem tartozik a kedvenc városaim közé, de azért van benne rengeteg szeretnivaló, vásárlás szempontjából pedig mindenképp a legjobb. SZóval, ha csütörtök délelőtt láttok valakit elveszetten bolyongani a váci utca környékén, naaa, az leszek én, egészen biztosan.
még mindig félek a hétfő reggeltől. utána már nem lesz olyan rossz.
RÁJÖTTEM, HOGY A KEDVENC ONE DIRECTION DALOM (UP ALL NIGHT) ÍRÓJA VOLT A PRODUCERE AZ ALL TIME LOW ALBUMAINAK, SŐT A SIMPLE PLAN UTOLSÓ ALBUMÁN IS DOLGOZGATOTT, AMI AZT JELENTI, HOGY ZENEILEG MÉG SEM CSŐDÖLTEM BE TELJESEN. SÍROK A GYÖNYÖRTŐL.
|