Kedves Kristen Stewart!

Aljasnak érzem magam, amiért pont téged választottalak ki. Mármint komolyan, mennyi de mennyi ember van ebben a celebvilágban, akit nem szeretek... Hidd el, van rengeteg olyan, aki sokkal tehetségtelenebb nálad, lehetetlenebb, idegesítőbb, bunkóbb, butább, és csak egyszerűen kevésbé érdemli meg a figyelmet mint te. Akkor miért pont neked írok? Csak egy hirtelen ötlet volt. 

Igazából, mint emberrel, nincsenek is veled problémáim. Vannak interjúk, ahol nagyon szimpatikusnak tűnsz, vannak, ahol kevésbé, de ez egyáltalán nem indokolná a levelet. Még a Roberttel való kapcsolatodat is abszolút könnyen elfogadtam, esküszöm van bennetek valami szerethető. 

Amit viszont annyira már nem szeretek - nem terveztem ennél csúnyább vagy degradálóbb szót használni, mert én tényleg tisztellek - az a színészi játékod. Egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Pedig esküszöm, régebben voltak jó húzásaid. A Speak!-ben például kifejezetten szerettelek, és a Pánikszoba is passzolt hozzád. Még az alkonyatban is volt valami esetlen báj, ami azonban azóta történt...az számomra értékelhetetlen. A kalandparkról szót sem ejtek, az alkonyat folytatásokból csak a fogaid maradtak meg, ahogy a film teljes egészében itt virítanak előttem, és a hófehér és a vadász... életemben nem sajnáltam még mozis pénzt annyira, mint amit ott akkor rád pazaroltam. Valami nagyon nincs rendben a mimikáddal, az én számomra ez legalábbis az esetek kilencven százalékban észrevétlen marad, és csak az üres arcodat bámulom. Ha férfi lennék, talán még meg is elégednék ezzel, mert kár tagadni, szép vagy meg mittudomén, de minden valószínűség szerint lány vagyok, szóval... ez sem igazán segít. 

Természetesen  ha találkoznánk, eszembe sem jutna, hogy arcon rúgjalak. Neem, még véletlenül sem. Vedd ezt csak inkább  amolyan képletes rúgásnak..hogy felébresszelek, hogy mutass is ki valami érzelmet azon az arcon. És akkor teljesen rendben leszünk.