Akkor nekifutok még egyszer, mert az előzőleg megírt posztot olyan hihetetlen ügyességgel töröltem ki, amilyenre csak én vagyok képes. Mindegy, másodszorra talán jobban össze tudom szedni a gondolataimat, kicsit tárgyilagosabb is leszek, legalábbis igyekszem, és megpróbálom rövidre is fogni, bár sikerült egy olyan témát kifognom, amikről ha lehetne, órákig tudnék írni. 

 

ONE DIRECTION. Ha egy éve ezt így megemlítettem, az ismerőseim legnagyobb része tágra nyílt szemekkel bámult rám, hogy nekem ugyan meg mi a bajom. Ha ma tenném meg ugyanezt, valószínűleg hasonló tekinteteket kapnék, csak míg az első esetben a fejük mellett megjelenő szövegbuborékba azt írhattam volna, hogy "Te meg miről beszélsz?", addig a mostani képregény feliratai a következők lehetnének: "Hogy szeretheted te őket?" "Miért akarsz arról az öt buziról beszélgetni?" "Te komolyan azt hiszed, hogy amit ők csinálnak, az zene?"Mentségükre legyen mondva, én magam is meglepődtem, hogy megszerettem a fiúkat. Általában nem az ilyen zenei körökben mozgok, és utálok mindenféle fiúbandát, és velük kapcsolatos őrületet. Így, természetesen mindenkit meg tudok érteni, aki az elmúlt hónapokban, főleg ezen a nyáron ilyen-olyan módon, de kiakadt azon, hogy Louis, Zayn, Liam, Harry és Niall ilyen gyorsan ennyire sikeres lett. Még én sem tudom igazán felfogni, hogy a beléptemkor 300 főt számláló magyar rajongói facebook oldal ma már több, mint 7000 lájkolót számlál, hogy míg régen egy-egy külföldi lapban megpillantott poszter is hatalmas kincsnek számított, addig ma már nem találsz olyan magazint, amiknek ne ők lennének a címlapján, és ne lenne legalább  egy poszter benne az öt fiúról. Pont emiatt a gyorsaság, plusz a tehetségkutatós múlt miatt (ugyan már, mindenki ismeri ezeket az érveket... Az X Factoros felfedezettek nem is igazi sztárok, nem dolgoztak meg a sikerért, nem járták végig a szamárlétrát, etc) kelthetett szerintem ekkora felháborodást, hogy most már tényleg, töményen a 1D folyik a csapból is. 

 

Nézzétek, én pontosan tudom, hogy kívülről az egész olyan, mintha Justin Biebert megszorozták volna öttel, hogy úgy jobban eladhatók legyenek, de innen, "belülről", ismerve a történetüket, egészen másképp fest a sztori, és szeretném, ha ezt is elolvasnátok, mielőtt végérvényesen elítélitek az öt srácot. Nem, nem azt kérem, hogy szeressétek őket...Teljesen felesleges kérés lenne, és egyébként is, én tiszteletben tartom a véleményeteket, amit viszont nem bírok elviselni, vagy legalábbis egyre nehezebben megy mostanában, az a tiszteletlenség és bunkóság, amit a témával kapcsolatban látok. Nem, nem az ironikus és vicces oltásokról beszélek, amiken bevallom, én is jókat szoktam nevetni, hanem arról, amikor ténylegesen olyan dolgokat írtok a fiúkról, amiket nem érdemelnek meg, még ha csak egy "nyálas buzi fiúcsapat is a tizenéves tinisunák legnagyobb örömére". Ott van példának okáért az, hogy nem is érdemlik meg a figyelmet és a sikert, hiszen nem is küzdöttek meg érte. Igen, tény, hogy az X Factorból jöttek, ami azt jelenti, hogy a verseny után már alapból volt egy viszonylag masszív rajongói táboruk, főleg Nagy-Britanniából. De, mint ezt remélhetőleg azért most már megtudtátok, egyenként indultak, és csak a táborban rakták össze őket. Általában, ha valamelyik producerzseni megkreál egy fiúbandát, vagy épp egy baráti társaságból összeállt banda beállít a stúdióba, hosszú hónapokig gyakorolnak, a stylistok különböző stílusokat varázsolgatnak rájuk, megpróbálják a hangjukat elviselhetővé tenni és a harmóniákat megteremteni énektanárok segítségével, és nem utolsósorban táncokat tanulnak, mielőtt kieresztik őket a prédára éhes tinilányok elé. Na, ez az a felkészítés, ami a One Direction életéből kimaradt, nekik a semmiből kellett tv-ben eladható produktomot teremteni, pár hét alatt öt idegenből egy csapattá válni, ráadásul, azt is tudták, hogy minden héten elő kell majd valamit húzni a tarsolyból, és egy orszég előtt kell ténylegesen egy csapattá érniük. Azt ne mondjátok nekem, hogy ez csak ilyen hipp-hopp feladat, és ebben nincs munka és küzdés. Amit tudom, hogy nagyon sok támadás ér még, azok a fiúk hangi kvalitásai. Kezdjük ott, hogy szerintem mind az öten tehetségek. Nem állítom azt, hogy egetrengetően különleges hangjuk van, amit fantasztikusan kezelnek, de tökéletesen megállják a helyüket a mai piacon. Igen, néha hamisak. De ki nem? Komolyan kérdezem. (az adam lambert most nem fogadható el válasznak, oké?) Ha a popipart nézzük, nehéz olyan előadót rittyenteni elém, akinek nem csúsztak be már hamis hangok, ráadásul ,megint hangsúlyoznám, egy csapatnál ezt néha még nehezebb kikerülni. De hogy ne csak Katy Perryt és Selena Gomezt hozzam fel példának, a Coldplay énekesének, Chris Martinnak is vannak problémái egyes hangokkal, és Adam Levine sem találja meg mindig a tökéletes pontot pár Maroon 5 számnál. De ez szerintem így természetes, az ember nem nyújthat mindig tökéletest, és épp ezért nem tudom komolyan venni, ha valaki ezzel érvel, bocsánat. Még egy dolog, és befejezem a védőbeszédemet, ez a stílus. Igen, tudom, ez tényleg egy gyenge pont, és a What makes you beautiful és a One Thing eléggé olyanra sikeredett, ami egy ilyen csapattól elvárható. De egy dolgot ne felejtsetek: A fiúk még nagyon fiatalok. Sokan, rengetegen jöttek már azzal, hogy a Take That mennyivel jobb, és a 1D soha nem fog hozzájuk felérni. Komolyan, ti hallottátok már a Take That első két lemezét? Láttátok az első videóikat? Semmivel, de semmivel nem csináltak igényesebb zenét, mint a srácok. Akkor miért ne lehetne, hogy a 1D is később megérik, és fogasztható zenét készít? Nézzétek, a zenei ízlés ehhez megvan, Harry már a most készülő albumról is azt nyilatkozta, hogy a Foster the People, a Coldplay, a Kings of Leon és a The Script inspirálták, és még ha ez jelen pillanatban nem is észrevehető, később, ha együtt maradnak, én biztos vagyok benne, hogy kijöhetnek még fantasztikus albumokkal. Persze, számíthatunk arra, hogy hamar feloszlanak, de az igényes szólóalbum akkor még mindig  itt marad nekünk alternatívaként. Még egy utolsó dolog, ezzel a "de a 1D nem is magának írja a dalokat" kijelentéssel kapcsolatban. Igen, így van, a legtöbb számuk nem saját szerzemény, de nem hiszem, hogy ezzel oilyan rohadt egyedülállóak lennének a popiparban, úgyhogy ja. Másrészt meg már az Up All Night-on is közreműködtek pár dal írásában, az új lemezen pedig még több ilyet ígérnek. de most már tényleg befejezem a védekezést.

 

És akkor áttérnék arra a két fő dologra, amit én kifejezetten nem szeretek a bandával kapcsolatban: A MENEDZSMENT ÉS A RAJONGÓK. Az előzőről annyit, hogy bár nagyon hálás vagyok, és nyilván rengeteg dologgal segítik a fiúk munkáját, de egyszerűen olyan szinten idegesítő pénz- és sikeréhes banda az egész, hogy legszívesebben tarkónütném őket valamivel. Onnan kezdve, hogy a fiúkat leszerződtetik a Nickelodeonnal, hogy le se lehessen kaparni róluk a tinilányok kedvence jelzőt, azon keresztül, hogy ha rajtuk múlna, már rég Amerikában élne mind az öt fiú, egészen addig, hogy töröltetik velük a nem partiképes tweeteket, és arról is hallottam már, hogy helyettük írkáltak volna, mindezt azért, hogy tartsák az általuk hamisan kivetített képet, fúú... Nagyon fel tudnak húzni. És azt hiszem, kicsit ideillik a "Zayn törölte a twitterét" eset is. Dióhéjban a történet: Pár napja Zayn a sok utálkozó miatt törölte a twitter profilját, ezen persze minden rajongó nagyon durván kiakadt, de csodák csodájára aznap, amikor a 1D bejelentette az új single nevét, illetve az album megjelenésének kb. időpontját, már vissza is érkezett Zayn a twitter köreibe. Az egész számomra addig teljesen hihető volt, amíg Zayn vissza nem tért azon a délelőttön, amikor a nagy bejelentés megtörtént, így viszont nekem nagyon gyanús az egész sztori. Mert mi történt így? Azzal, hogy Zayn törölte ezt a profilt, és a rajongók így reagáltak, minden, de minden figyelem a One Directionre irányult, és szerencsés - szerencsétlen tudott Zayn esetéről, és mire lelankadt volna a figyelem, huss, már itt is volt, és be is jelentették az újdonságokat. Egészen biztos vagyok abban, hogy Zaynt nagyon sok támadás érte, és abban is, hogy ezt nehéz lehet kezelni, de egyszerűen az időzítés túl jó ahhoz, hogy ne kezdjek el magamban ilyeneken spekulálni. 

A másik "kedvencem" pedig a rajongói tábor. A legtalálóbb szó talán az lenne, hogy IDEGESÍTŐ. Főleg az utolsó két-három hónapban, amikor minden tinilány felfedezte magának a WMYB és a One Thing csodáját, eljutott addig, hogy Harry milyen helyes kis cukimuki, és már a világ legnagyobb 1D-fanjának tartja magát, aki szabadidejének tökéletes eltöltését abban látja, hogy twittertrendeket alkot minden egyes nap, hogy halálra idegesítse nem directioner követőit meg úgy alapjáraton az egész világot. És tudjátok mit? Az ilyenek rohadtul idegesítenek, főleg azért, mert ezt a képet mutatják mindenkinek, és így az az első következtetés, hogy hát akkor a One Direction rajongók ilyenek, kész pont. Pedig, akár hiszitek, akár nem, itt is vannak természetesen kivételek, olyan lányok, akik fantasztikus emberek, és tényleg, érdemes lenne őket megismerni. (nem, itt nem magamra gondoltam. én minden szinten idegesítő vagyok). És igen, az is zavar, hogy a kis "jahajjj, Henry csak egy kicsivel szexibbb mint Luisz, és különben is olyan gyökér vagy, hogy azt mondod, hogy buzik, nem is buziiiik" lánykák megpecsételik az egész 1D rajongói tábort, és a halálba kergetnek mindenkit. Akinek nem inge, nem veszi magára, de komolyan, én megértem azokat, akiknek az idegszálaik már tönkrementek emiatt a lányok miatt. De én mindig csak annyit súgnék pluszba, hogy nem ítélhetsz el valakit az alapján, hogy milyen zenét szeret. 

 

Hogy mit akartam kihozni ebből az egész bejegyzésből? Talán egyrészről azt, hogy semmi sem fekete vagy fehér. Az, hogy szeretem a fiúkat, nem jelenti azt, hogy minden egyes apróságot támogatok, és mindennel egyetértek, ami körülöttük folyik, de ha arról van szó, azért zavar, hogy bántják őket. Zavar, mert nekem az az alapelvem - talán pont miattuk vált azzá - hogy megpróbálom a lehető legkevesebbet inzultálni mások kedvenceit, mert tudom, hogy nekem is rosszul esik, ha azokat kritizálják előttem, akiket szeretek. Hangsúlyozom még egyszer, nem azért írtam le ezt itt, hogy mindenkit directionerré változtassak. Eszemben sincs, utáljátok őket nyugodtan, amennyire csak akarjátok. Csak arra kérek mindenkit, hogy ne skatulyázzon be engem amiatt, mert szeretem a srácokat. Itt sokkal többről van szó, mint zenéről, nekem sokat tanított meg ez az öt srác, és rengetegszer megnevettett (mert igen, rohadt viccesek, a fene egye meg).Szóval, ezt, egy icipicit, tiszteletben lehet tartani? Hmm, nem tudom, én megpróbáltam.