Valamikor június közepe óta várom a napot, hogy végre írhassak erről a témáról. Kezdjük talán azzal, hogy ha atipikus sorozatnézőket keresnétek, semmiképp se essen rám a választásotok, mert ilyen szempontból egy teljes csődtömeg vagyok. Két évvel ezelőttig nagyjából semmilyen sorozatot sem néztem rendszeresen, ennek rengeteg oka volt, amibe most nem folynék bele részletesebben. Akkori álláspontomat még az Így jártam anyátokkal és a Skins változtatta meg, előbbit csak ímmelámmal nézegettem, semmi következetességgel, a Skins viszont az első sorozat volt, amit tényleg, rendesen figyelemmel követtem, legalábbis ami az első négy évadot illeti, utána alábbhagyott a lelkesedés. Aztán voltak ilyen félresiklásaim, mint a Vámpírnaplók és a Gossip Girl, mindkettőt két évad után hagytam abba, mert beleuntam. Volt azonban egy sorozat, ami már régóta bekerült a látóterembe, mivel MINDENKI, de tényleg, a legkülönbözőbb emberek a környezetemben nézték és rajongtak érte. Csak hogy egy kisebb ízelítőt adjak, rajongó volt a kémiatanárnőm, fiú- és lányosztálytársaim, a szüleim, a festőművész nagybátyámék, anyuék amerikai egyetemi évfolyamtársa és természetesen a netes ismerőseim is. És ez teljesen összekuszálta a gondolataimat, mert el nem tudtam képzelni, hogy létezhet egy olyan tv-műsor, ami ennyi teljesen különböző embert csábíthat a képernyők elé. Bevallom, pontosan ezért is határoztam el, hogy a nyaram egy jelentősnek mondható részét arra használom, hogy behozzam a lemaradásom, és végignézzem a Született Feleségeket. Igazából így utólag visszagondolva, nagyon jól sikerült kiválasztanom az időpontot, hiszen így, hogy mind a nyolc évad már leforgatva pihent a különböző oldalakon, nem kellett azt a kínzó érzést átélnem, amíg hónapokig vársz egy új évadra, egy új részre. Úgyhogy, bár először még egy kicsit elmaradottnak éreztem magam miatta, úgy érzem, jól döntöttem, hogy egyben daráltam le az egészet. 

Most megpróbálok úgy egy kis összefoglalóval szolgálni, hogy minél kevesebb spoilert ejtek el, hogy azok is elolvashassanak itt mindent, és kedvet kaphassanak ehhez a tömör csodához, amit a Született feleségek jelképez, akiket eddig még nem vonzott be ez a világ. Aki viszont olyan apróságokra is kíváncsi, mint hogy ki volt a kedvenc szereplőm, melyik volt a kedvenc jelenetem, vagy épp ki az, aki a legjobban felidegesített a negyven perces adagok során, az nyugodtan kattintson majd a továbbra, azután minden kis nyalánkságot és személyes véleményt megtalál. 

Hol is kezdhetném? Talán jobb, ha így rögtön az elején kijelentem, hogy a Született feleségek a LEGJOBB SOROZAT, amit valaha láttam, és azt sem hiszem, hogy a közeljövőben találnék ennél jobbat. Egyszerűen minden benne van, ami ahhoz kell, hogy én a nap bármelyik órájában elszórakozzak: vicces, szarkasztikus, ugyanakkor rengetegszer megható, és néha romantikus is, sokszor a hajad téped az idegességtől, máskor meg akaratlanul is rágni kezded a körmöd, annyira izgulsz, pár alkalommal könnyekben törsz ki, vagy épp káromkodnod kell, mert annyira felhúztad magad valamin. Ahogy részről részre haladsz előre, egyre inkább a történet részévé válsz te is, együtt érzel és gondolkozol velük, örülsz a sikereiknek, és elkeseredsz, ha valami bennük is összetört. Hogy teljesen őszinte legyek, én magam sem gondoltam volna, hogy pár hónap alatt ilyen szinten magával tud majd ragadni valami, de egyre inkább azon kaptam magam, hogy minden egyes, az életemben vagy a környezetemben előforduló szituációban akaratlanul is a nyelvemre jött a következő mondatindítás: "Igen, ez olyan, mint amikor a született feleségekben...." Eleinte még nem volt feltűnő, de állítom nektek, a végefelé szerintem már a legtöbben körülöttem a halálba kívántak. 

De egyébként tényleg ez a sorozat egyik legnagyobb értéke: Megmutatta nekem, hogy akármennyire próbálkoznék, úgysem tudnék tökéletes lenni. Megtanította, hogy minden embernek megvannak a hibái, és hogy mindenki titkol körülöttem valamit. Hogy az a sok mosolygó arc, ami szembejön velem az utcán, sokszor csak egy maszk, egy álarc, hogy sokszor ezeknek az embereknek fáj a legjobban valami. Rávilágított arra is, hogy mennyire fontos az, hogy őszinték legyünk ahhoz, akit szeretünk, és soha ne felejtsük el azokat, akik tényleg szeretnek minket. Rengeteg olyan apróságot is mutatott még, amik segítettek abban, hogy jobban megismerjem önmagam, felismerjem és megpróbáljam kezelni a saját hibáimat. És soha, egy pillanatra sem unatkoztam. Nem tört rám az az érzés, ami sok sorozatnál, hogy egy idő után meguntam a szereplőket, vagy épp a sztori vált  sablonossá, és önmagukat ismételték a történések... Nem, erről itt szó sem volt. Az írók minden pillanatban megleptek valamivel, és amikor már azt hitted, ennél jobban már nem eshet le az állad a csodálkozástól, akkor megint előhúztak valami olyat az ötlettárukból, amire én egyáltalán nem számítottam. A tragédiák, a rejtélyek, a partik és ünnepségek mind-mind annyi izgalmat és csodát rejtettek, hogy azt összegyűjteni is nehéz lenne. 

Persze, merészség lenne azt állítanom, hogy kivétel nélkül minden karaktert imádtam, sőt, még azt sem mondhatom, hogy egy-egy kedvenc szereplőm minden lépésével egyetértettem. De ez is egy külön plusz szépséget adott a történetnek. Annyira jó volt, amikor néha arcbacsapott a valóság, hogy lehetsz te a világ legkülönlegesebb embere is, nem élheted le az életed hibák nélkül. De ami talán ennél is fontosabb volt, és ami reményt adott nekem rosszabb napjaimon, az az, hogy nem számít ki vagy, és honnan jöttél, ha bajban vagy, mindig lesz majd valaki, aki támogat és segít neked. Lehet ez a családod, életed párja, a barátaid, a szomszédod, de akár az ellenséged is. Annyira jó volt látni, hogy senki nem maradt egyedül, és a végén mindig odaugrott valaki, és az utolsó pillanatban kirántotta őt a gödörből. Jó lenne hinni abban, hogy ez a való életben is így van. 

Amit még mindenképp ki szeretnék emelni, az a színészi játék. Persze, talán szükségtelen is mondanom, de a 4 főszereplő hölgyemény hatalmasat alakított a kamerák előtt. Sokan mondják, és biztos igazuk van, hogy a sorozatbeli színészkedés egészen más, mint egy filmben szerepet elvállalni, a karakter sokkal inkább hozzád nő, egészen más a kapcsolat a színész és a szerepe között mint egy kétórás film esetében, és ezt én is így gondolom. De azt hiszem, semmivel nem egyszerűbb a sorozatszínészek élete mint akármelyik másik művészé, sőt... Ezúton is szeretném még egyszer kiemelni, hogy amit Felicity Huffman, Eva Longoria, Teri Hatcher és Marcia Cross ebben a nyolc évadban műveltek, az valami fantasztikus és minden tiszteletet megérdemel. Emellett muszáj megemlítenem a mellékszereplők zsenialitását is, hiszen amit hőn szeretett feleségeink férjei, családtagjai és ismerősei nyújtottak... hát azért az sem nevezhető mindennapinak. 

Nem szeretném már sokáig ragozni a dolgot, az izgalmas részek úgyis a tovább után olvashatóak majd (: A lényeg, amit, csak hogy nyomatékosítsam mindenkiben, még egyszer elmondanék: A SZÜLETETT FELESÉGEK EGYSZERŰEN ZSENIÁLIS, A VILÁG EGYIK LEGJOBB SOROZATA, ÉS MINDENKINEK, NEMTŐL, KOROSZTÁLYTÓL ÉS EGYÉB FELESLEGES BESOROLÁSOKTÓL FÜGGETLENÜL AJÁNLOM. 

És akkor mostantól felkötni a nadrágokat, ismétlem, erős spoilerveszély, de fanni személyes hülyeségei a sorozatról a tovább alatt (: