Hiába próbálják velem elhitetni, hogy egy év eszméletlenül hosszú idő, sajnos az utóbbi időben képtelen vagyok ebben hinni, és talán ezért is kezdett el eszméletlen intenzitással foglalkoztatni az, hogy mit kezdjek a jövőmmel. Mindig is szerettem előre eltervezni a dolgaimet, és időben meghozni a fontos döntéseket, még ha általában ezt aztán az utolsó pillanatban valami teljesen új, megdöbbentően jobb és hasznosabb ötlet keresztbe is húzta. Viszont nem számolhatok mindig az ilyen életmentő ötletekkel, és érdemes lenne kitalálnom, hogy jövő ilyenkor milyen egyetemek mely szakait jelöljem majd meg a jelentkezési lapon. Terv az van bőven, és még esélyem is lenne, minden általam szimpatikusnak tartott szakon (hacsak ugye nem fogok ki borzalmas napokat bizonyos tavaszi-nyári időszakban, ahol bizonyítanom kellene, hogy megértem, mint a cseresznye.És ötleteim is vannak, egyre több olyan szak van, amit el tudnék képzelni magamnak. De a döntés nehéz, és nem is valószínű, hogy egyedül meg tudnám hozni. Ezért szeretnék mindenkit megkérni, aki belekezdett ebbe a posztba, hogy formáljon véleményt: Akár személyesen, akár itt kommentben, akár e-mailben vagy twitteren, vagy facebookon, akárhol, csak szükségem lenne jópár visszajelzésre. Tapasztalatokra, ötletekre, megérzésekre, bármire, ami segíthet. 
 pszichológia. 
Most már lassan három éve, hogy a pszichológia az a-tervem, de épp mostanra kezdtem benne totálisan elbizonytalanodni. Pedig minden olyan gyönyörűen indult. Az ötlet azután fogalmazhatódhatott meg bennem, miután elolvastam Daniel Keyes összes megjelent könyvét, valamint Jostein Gaarder írásait, és a kettőt vegyítve, mind a filozófiai, mind a pszichiátriai részt finomítva a pszichológiát kaptam az egyenlet megoldásaként. És mint egy jobbfajta álomban, mindenki találgatott. Még a "nem értem, miért nem a matekkal foglalkozol, ha ennyire jól megy" szüleim, és a legközelebbi barátaim is teljesen beleszerettek az ötletbe, és akkor még nem is akart minden második lány és harmadik fiú ezen a szakon kikötni. Azóta persze a dolgok rengeteget változtak. Először is ugye leesett a tantusz, hogy tényleg, szinte mindenki ide szeretne menni, és ez bántotta a kis lelkemet, de túltettem rajta. Másrészről viszont annyira beleélte magát MINDENKI a történetbe, hogy lassan úgy érzem, a környezetem lenne megsértve, ha nem pszichológusnak mennék, ami meg ugye már megint az, hogy nyomás alá helyeznek, amit nem tudok elviselni. Harmadszor pedig, meguntam minden egyes alkalommal elmagyarázni, hogy nem, én nem az a pszichológus szeretnék lenni, aki a fehér köpenyben a kanapén fekvő beteg vallomását jegyzeteli, hanem a sportpszichológia, a kriminálpszichológia érdekel, vagy az a történet, ahol kutatásokat, felméréseket végzek, és kikövetkeztetek valami nagyon fontos dolgot. És, hogy még bonyolultabb legyen a dolog, azt sem tudom, melyik egyetemet választhatnám. Nagyon csábítana külföld is, de tartok is tőle. Ha viszont itthon maradok, akkor sem csak az ELTE az egyetlen alternatíva, mint arra többen is rávilágítottak már. 
 skandinavisztika
ha egyedül a szívemre hallgatnék, akkor természetesen az ELTE skandinavisztikáján  kötnék ki. Mármint komolyan... azt a szakot kb. nekem találták ki, azt tanulhatnám, ami a legjobban érdekel és amit a legjobban szeretek, de, mint arra szíveskedik mindenki felhívni a figyelmemet, nem nagyon tudnék a diplomámmal mit kezdeni. Illetve megfontolandó az is, hogy ha nagyon szeretném, bármelyik más választott szak mellett elkezdhetnék valahol norvégul tanulni, és akkor mégis lenne más szakma is a kezemben. Ha a szüleimet kérdezitek, ők például azt mondanák, hogy szerintük nem kellene az eszemet és a tehetségemet erre elpazarolni. Én nem tudok semmilyen észről vagy tehetségről, őket kell kérdezni, mire gondoltak. Mindenesetre a skandinavisztika azért titkos favoritom. 
 nemzetközi tanulmányok, nemzetközi gazdaság
Kicsit kilóg itt a körből, de legalább így lenne egy kicsi esélyem, hogy valamilyen szinten kapcsolatban maradjak a matekkal. Igen, az élet viszonylag nehéz, ha a kedvenc tantárgyaid, mint olyanok, az irodalom és a matek, valamint a nyelvek. De választani tudni kell. Szóval tulajdonképpen, ezzel a két szakkal is az a problémám, hogy nem igazán tudom, mihez kezdhetnék mondjuk friss diplomásként, nem mellesleg pedig még a pszichológiánál is magasabb a ponthatára, tehát ha nem ezt jelölöm meg elsőként, tulajdonképpen meg sem kell jelölnöm. Mindegy, alternativaként már régóta itt motoszkál a fejemben. 
 politológia
Igen, tudom, nehéz engem elképzelni mondjuk az új oktatásügyi miniszternek, vagy valami ilyesminek, de esküszöm lenne kedvem ehhez is, bár nem sok. Nagyon sok rizikó van ebben, elég meredek ötlet, és nem is tudom, miért jutott eszembe, de néhány őrültebb álmomban el tudnám viselni a politikus létet. 
 tanár, pedagógus
Ez is tipikusan csak álmaimban jött elő nagyon sokáig, amíg meg nem tudtam, mennyire fantasztikus életpályamodell vár a tanárokra például Németországban, és egyből megnőtt a kedvem ahhoz, hogy tanár legyen. Nevetséges, amit itthon a tanárainkkal csinálnak, és ha csak itt lenne lehetőségem, lemondanék a tanárságról. Viszont tudom, hogy később imádnék fiatalokkal foglalkozni, megérteni az ő világukat, belelátni egy kicsit az ő dolgaikba, meg különben is, a katedra másik oldaláról szemlélni a világot. Legszívesebben gimiben tanítanék, talán nyelveket, vagy irodalmakat, és tuti, hogy nagyon boldog életem lehetne. 
 kommunikáció és médiatudomány
Jó, igen, ennek a szaknak már a neve is annyira csábító és hívogató, nem lehet neki ellenállni, és annyira sajnálom, hogy ennyire felkapott lett mostanában, mert tuti, hogy itt is fantasztikusan érezném magam, és talán még az sem érdekelne, hogy fogalmam sincs, mihez kezdhetnék az egyetem után. 
És az álmok, amik soha nem fognak megvalósulni, de talán majd egy másik életben
 Nyitni egy cukrászdát és tejturmixbárt, és fantasztikus dolgokat kreálni
 Elmenni lakberendezőnek
 Vagy építészmérnöknek. Ha tudnék ugye normálisan rajzolni.
 filmrendező. Csak azért, hogy zenéket választhassak
 író, újságíró. Bár ez még valamilyen véletlen folytán összejöhet. 
Hirtelen ennyit sikerült összegyűjtenem. Én komolyan szeretnélek megkérni titeket, hogy segítsetek, mert minden egyes apró vélemény lendíthet egyet a saját hozzáállásomon is.