Szinte kötelességemnek érzem, hogy megemlékezzek az Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatójáról, A Dalról, hiszen most már hatodik éve (na, ha valami, ez ijesztő) hogy figyelemmel követem az ESC-t, törhetetlen lelkesedéssel, és minden évben egyre markánsabb véleménnyel és hatalmas kedvencekkel. Az elmúlt két évben szinte semmi okunk nem lehetett panaszra, hiszen az Ádok Zoli féle országégetés után legalább olyan produkciókat sikerült kiválasztanunk, amiket bármikor fel lehet vállalni Európa előtt, és legalább a döntőbe sikerült bekerülnünk, még ha ott aztán kulloghattunk is a szimpátialista végén. 
Nagy lelkesedéssel vártam az idei év magyar jelöltjeit is, de már a harmincas lista megjelenésekor elképesztő csalódás ért. A mezőny egyáltalán nem adott okot a bizakodásra és alig akadt egy-két szám, ami megragadta volna a figyelmemet és komolyabban megtetszett volna. Nyílt titok, hogy én már tavaly is Kállay Saunders dalának, az I love you-nak szavaztam volna bizalmat, így nagyon vártam, hogy idén mivel áll majd a zsűri és a közönség elé. Bár a My Baby szerintem elmaradt az I love you-tól mindenféle tekintetben, azért András - főleg a többiek semmilyensége és idegesítő számaik miatt - az egyik favoritom lett. Ugyanígy jártam ByeAlexszel is, akit már a Csókolom miatt megszerettem az mr2-n, és örültem, hogy idén is akad majd egy ilyen "petőfis" dal majd a harmincban. Na, kb. itt ki is merült a "potenciális továbbjutók fannis listája" Szinte imádkoztam azért, hogy ne Radics Gigit küldjük Malmöbe. Hogy miért? Igen egyszerű okai vannak: Egyrészt a szám  egy bosszantóan tipikus popdal, roppant idegesítő refrénnel. Aztán, Gigi tőlem aztán a csillagokat is leénekelhetné, de egyszerűen semmit nem képes átérezni abból, amit énekel. Néha az az érzésem, fel sem fogja, milyen szavak jönnek ki a száján. Harmadrészt, lehet, hogy itthon most ő az egyik legjobb énekesnő, de csak a hanggal nem válthatjuk meg a világot. Azt meg már meg sem említem, hogy idén már most rengeteg női indulóról tudunk, a németek például egyből a Cascadát küldik, de többek között az osztrákok, a dánok, a norvégok, a finnek, az ukránok, és a szlovének is egy-egy dívát küldenek Svédországba, ezért Gigi úgy elvegyülne és eltűnne közöttük, mint a sicc. Jajj, és egy plusz rizikó, hogy nem tudja magát kihúzni, majdnem olyan rossz a tartása mint nekem, csak én ugye nem állnék ki ennyi ember elé. A másik befutónak kikiáltott induló, akitől már előre a hideg rázott, a dal meghallgatása előtt, az a Pál Dénes- Agárdi Szilvi duó. Egyszerűen annyira hatásvadásznak tartottam az egész összeállítást, jóhogy nem egyből szivárványt hányó unikornisokat küldünk fel a színpadra. Biztosan mindketten tök jó emberek, nem ellenük szól a felháborodásom, hanem a koncepció ellen, ennyire azért nem kell a szánalomra és a kegyelemkenyérre alapoznunk, és a dal maga pedig, mint az az elődöntők alatt kiderült, szívfacsaró...an szörnyű. Keresztes Ildikó szerintem tisztában volt azzal, hogy neki nem feltétlenül a malmöi szereplés a cél, de legalább gazdagított engem pár perc nevetéssel, amíg angolul próbált meg nyilatkozni. Cserpes Laura még Giginél is tucatabb volt a dallal együtt, Vastag Tomi oroszlánkirálykodása pedig olyan két-három évvel ezelőtt még talán be is jött volna, most viszont már unalmasnak hatott, az o-o-o királyával, Rácz Gergővel együtt. A döntő nyolcas mezőnyén kívül bennem még talán Baricz Gergő hagyott nyomott, aki természetesen nem Sévdországba való volt, az ő számában viszont legalább volt valami egyedi. 
És akkor Alexről, meg az országunkról... Megpróbálnék tömör lenni, de egyszerűen felháborított, ahogy az ország jelentős része lereagálta a Kedvesem eurovíziós indítását. Mondjuk, tizenhat évnek elégnek kellett volna lennie, hogy rájöjjek,a jó kis magyar mentalitást nem lehet kiírtani ilyen gyorsan bájos és jóindulatú kis népünkből, de reménykedni mindig lehet, nem? Amilyen támadások viszont Alexet és a Kedvesemet érték szombat óta, már az én csőrömet is bökik. Alapvetően azzal dobálózni, hogy meg volt bundázva az egész... Ha Gigi nyert volna, teszem azt, akkor lehetne ilyenekkel dobálózni, hiszen még a tv2 is reklámkampányokat forgatott vele meg tökömtudja, de hogy Alex... hát hogy jönne ő ehhez az egészhez? Értitek, a gyerek el sem akart indulni ezen az egész cuclimuclin. Az meg a másik, hogy utólag már könnyű hibáztatni mindenkit, szavazni meg lehetett, az Alex rajongók megtették, ez lett az eredménye. Én személy szerint elmondhatatlanul örülök annak, hogy nem egy tucat popszámmal vágunk neki az eurovíziónak, és legalább megmutathatjuk, hogy igen, nézzétek, nálunk ilyen is van. Igen, nagy az esélye, hogy nem jutunk tovább az elődöntőn. Na és? Legalább emelt fővel hagyhatjuk el a színpadot, mert Alexszel egy költőt, ezzel egy fantasztikus dalszöveget, és egyedi hangulatot küldünk ki Malmöbe. És ha magyarul fogja énekelni a dalt? Tavaly mindenkinek az szúrta a szemét, hogy Csabáék miért angolul énekelnek, idén meg a magyar nyelv a baj? Hát komolyan, mi a jó nekünk? Inkább tanuljuk meg megbecsülni azt, amink van, örülni Alex sikerének és szurkolni neki májusban. Mert ha még mi, magyarok is agyba-főbe támadjuk, akkor hogyan várhatnánk el, hogy bárki is ránk szavazzon. (Mellékes utólagos megjegyzés: az ötlet, hogy egyes részek a dalban svédül legyenek, egyszerűen fantasztikus. imádnám, ha így lenne)