A fiatalság letelik, ó, igen. De a fiatalság bizonyos értelemben csakolyan, mintha állat volnál. Nem, nem annyira állat, inkább ilyen kis málenkij játék, amit az utcán árulnak, kicsi csolovek bádogból, belül egy rugóval, kívül egy felhúzóval, grrr grrr grrr felhúzzák, az meg igyol, jár, Ó testvéreim. De csak egyenes vonalban tud igyolni, és bang nekimegy a dolgoknak, bang bang, és nem tehet róla. Fiatalnak lenni annyi, hogy egy ilyen málenkij gép az ember.

Miféle világ ez különben is? Ember a Holdon, emberek röpködnek a Föld körül, mint muslincák a lámpa körül, de a földi törvényre és rendre ügyet se vet már senki.

Rettenetes grjáznüj vónnüj egy világ ez, Ó testvéreim. 

És volt egy bolsoj cikk a Mai Fiatalságról ( ez én volnék, úgyhogy meg is hajoltam és vigyorogtam bezúmno), valami igen okos kopasz csolovek tollából. [...] Ez a tudós csolovek a szokásos véscseket sorolta, hogy aszongya nincs szülői fegyelmezés, meg kevés az igazi tanár, aki kiverje az istentelen rosszaságot az ártatlan dedekből, hogy brühühűzve esdenének irgalomért. Glúpüj volt az egész, szmehálnom kellett, de azért kellemes érzés, hogy az ember folyton szerepel a hírekben, Ó testvéreim. 

A jó zene és a jó költészet elcsitítaná a Mai Fiatalságot, mi több, civilizálná a Mai Fiatalságot. Civilizálná ám a szifilizált micsodámat.

A szabadság hagyománya a legfontosabb. Az egyszerű emberek hagynák odaveszni, ó, igen. A nyugodt életért eladnák a szabadságot. Ezért kell őket bökdösni, bökdösni…

A KÖNYV.