Az jutott valamelyik nap az eszembe, hogy bár egész sokat írogattam ide a blogra a nyáron, eszméletlenül keveset árultam el abból, hogy mi is zajlik az életemben. Igen, imádok az érzéseimről írni, zenéről, meg mindenn újdonságról, ami a világban történik, de nagyon ritkán jutok el addig, hogy csak egy olyan "jajj blogolni volt kedvem, írok egy kicsit arról, mi is történik velem épp" bejegyzést összehozzak. Egyrészt talán azért, mert úgy érzem, nincs is rá nagyon igény (tulajdonképpen a blogra sincs igény, de néha próbálom hitetgetni magam azzal, hogy rajtam kívül legalább egy, maximum két ember elolvassa azt, amiket lefirkantok ide), másrészt pedig egyre kevésbé szeretek az ilyen dolgaimról itt a blogban írni. Nem tudom, mi és mikor változott meg ezzel kapcsolatban, régebben a leglényegtelenebb eseményekről is hosszú-hosszú írásokat össze tudtam hozni, most meg már a tényleg fontos dolgokkal is bajban vagyok.
Meg aztán mindenféle egyéb problémám is van, amit nem fogok itt kiteregetni, csak néha annyira jól esne, ha valaki így teljesen random megkérdezné tőlem, hogy mi nyomja a lelkem, és én kiapanaszkodhatnám magam. De a legnagyobb bajom, hogy egyszerűen nem találok olyan embert, akivel ezeket tényleg meg tudnám beszélni, mert állandóan falakba és akadályokba ütközöm, amiket egyrészt saját magam állítok, másrészről viszont a másik fél is rendesen benne van. Arról meg ne is beszéljünk, amit már szerintem legalább ötször kitárgyaltam itt a blogon, hogy nekem mi a francért kell mindig sokkal jobban szeretnem az embereket, mint amennyire ők szeretnek engem? Költői kérdés volt, biztos a fentiek szivatnak így valamelyik hülyeségemért.
Ma csak ilyen teljesen lényegtelen töredékekre számíthattok, ami eszembe jut, kiírom magamból, tényleg bocsánat. Szóval valamelyik nap arra vetemedtem, hogy végignéztem jópár blogot, blogokat, amiket még soha életemben nem láttam, és megint szembeköpött a valóság, mint az szokása, és megmutatta nekem, hogy még mindig annyira elképesztően idegesítő dolgok vannak a mai fiataloknál. És most nem a tipikus példákkal jönnék, mert ezerszer megírták már előttem is, hogy mennyire rossz, hogy mindenki ennyire kapálózik az egyéniségért, közben meg mindenki ugyanolyan, én ezen már régesrég túltettem magam, ennél sokkal jobban idegesít ez a... nem is találom rá a megfelelő szavakat, mert nem teljesen bunkóság, nem is cinizmus vagy szarkazmus, de valami a három között, ami mostanában a fél blogos világra jellemző lett. Szóval ez az állandó támadás minden ellen, ez a lázadás és tagadás... A falra másznék tőle. Nem tudom rendesen elmagyarázni miről beszélek, de... a lényeg, hogy falra tudok menni ettől a sok sötétségtől, negativitástól meg nem tudom mitől. Mert ez nem depresszió, mondom, ebben egy csomó támadás és már majdnem bunkóság van, és komolyan, ennél már a sima fogmosásokat is szívesebben olvasom. de úgy látszik, ezzel nem sokan vannak így, mindegy.
Idén valahogy elfelejtettem olvasni. Míg 2010-ben elolvastam 120 könyvet (erről még listát is készítettem), addig idén szerintem kb. tizenötnél tartok, de lehet, hogy ezzel is túloztam. Pedig rengeteg könyv csücsül itthon olvasásra várva, csak valamiért mostanában nem tudok rájuk odafigyelni, és ráhangolódni az egészre. Ezért is határoztam el, hogy szeptembertől nekivágok annak, hogy rendszeresen olvassak, azaz kb. minden nap, és az elolvasott könyvekről megpróbálok mindig véleményt is alkotni, és ezt leírni, hogy így számon tudjam tartani, hányadán is állok magammal, és ne hagyjam magam elkallódni, mert az olvasás még mindig a világ egyik legjobb hobbija, és igazán nem szép tőlem, hogy hanyagolom.
Akkor nekifutok még egyszer, mert az előzőleg megírt posztot olyan hihetetlen ügyességgel töröltem ki, amilyenre csak én vagyok képes. Mindegy, másodszorra talán jobban össze tudom szedni a gondolataimat, kicsit tárgyilagosabb is leszek, legalábbis igyekszem, és megpróbálom rövidre is fogni, bár sikerült egy olyan témát kifognom, amikről ha lehetne, órákig tudnék írni.
ONE DIRECTION. Ha egy éve ezt így megemlítettem, az ismerőseim legnagyobb része tágra nyílt szemekkel bámult rám, hogy nekem ugyan meg mi a bajom. Ha ma tenném meg ugyanezt, valószínűleg hasonló tekinteteket kapnék, csak míg az első esetben a fejük mellett megjelenő szövegbuborékba azt írhattam volna, hogy "Te meg miről beszélsz?", addig a mostani képregény feliratai a következők lehetnének: "Hogy szeretheted te őket?" "Miért akarsz arról az öt buziról beszélgetni?" "Te komolyan azt hiszed, hogy amit ők csinálnak, az zene?"Mentségükre legyen mondva, én magam is meglepődtem, hogy megszerettem a fiúkat. Általában nem az ilyen zenei körökben mozgok, és utálok mindenféle fiúbandát, és velük kapcsolatos őrületet. Így, természetesen mindenkit meg tudok érteni, aki az elmúlt hónapokban, főleg ezen a nyáron ilyen-olyan módon, de kiakadt azon, hogy Louis, Zayn, Liam, Harry és Niall ilyen gyorsan ennyire sikeres lett. Még én sem tudom igazán felfogni, hogy a beléptemkor 300 főt számláló magyar rajongói facebook oldal ma már több, mint 7000 lájkolót számlál, hogy míg régen egy-egy külföldi lapban megpillantott poszter is hatalmas kincsnek számított, addig ma már nem találsz olyan magazint, amiknek ne ők lennének a címlapján, és ne lenne legalább egy poszter benne az öt fiúról. Pont emiatt a gyorsaság, plusz a tehetségkutatós múlt miatt (ugyan már, mindenki ismeri ezeket az érveket... Az X Factoros felfedezettek nem is igazi sztárok, nem dolgoztak meg a sikerért, nem járták végig a szamárlétrát, etc) kelthetett szerintem ekkora felháborodást, hogy most már tényleg, töményen a 1D folyik a csapból is.
Nézzétek, én pontosan tudom, hogy kívülről az egész olyan, mintha Justin Biebert megszorozták volna öttel, hogy úgy jobban eladhatók legyenek, de innen, "belülről", ismerve a történetüket, egészen másképp fest a sztori, és szeretném, ha ezt is elolvasnátok, mielőtt végérvényesen elítélitek az öt srácot. Nem, nem azt kérem, hogy szeressétek őket...Teljesen felesleges kérés lenne, és egyébként is, én tiszteletben tartom a véleményeteket, amit viszont nem bírok elviselni, vagy legalábbis egyre nehezebben megy mostanában, az a tiszteletlenség és bunkóság, amit a témával kapcsolatban látok. Nem, nem az ironikus és vicces oltásokról beszélek, amiken bevallom, én is jókat szoktam nevetni, hanem arról, amikor ténylegesen olyan dolgokat írtok a fiúkról, amiket nem érdemelnek meg, még ha csak egy "nyálas buzi fiúcsapat is a tizenéves tinisunák legnagyobb örömére". Ott van példának okáért az, hogy nem is érdemlik meg a figyelmet és a sikert, hiszen nem is küzdöttek meg érte. Igen, tény, hogy az X Factorból jöttek, ami azt jelenti, hogy a verseny után már alapból volt egy viszonylag masszív rajongói táboruk, főleg Nagy-Britanniából. De, mint ezt remélhetőleg azért most már megtudtátok, egyenként indultak, és csak a táborban rakták össze őket. Általában, ha valamelyik producerzseni megkreál egy fiúbandát, vagy épp egy baráti társaságból összeállt banda beállít a stúdióba, hosszú hónapokig gyakorolnak, a stylistok különböző stílusokat varázsolgatnak rájuk, megpróbálják a hangjukat elviselhetővé tenni és a harmóniákat megteremteni énektanárok segítségével, és nem utolsósorban táncokat tanulnak, mielőtt kieresztik őket a prédára éhes tinilányok elé. Na, ez az a felkészítés, ami a One Direction életéből kimaradt, nekik a semmiből kellett tv-ben eladható produktomot teremteni, pár hét alatt öt idegenből egy csapattá válni, ráadásul, azt is tudták, hogy minden héten elő kell majd valamit húzni a tarsolyból, és egy orszég előtt kell ténylegesen egy csapattá érniük. Azt ne mondjátok nekem, hogy ez csak ilyen hipp-hopp feladat, és ebben nincs munka és küzdés. Amit tudom, hogy nagyon sok támadás ér még, azok a fiúk hangi kvalitásai. Kezdjük ott, hogy szerintem mind az öten tehetségek. Nem állítom azt, hogy egetrengetően különleges hangjuk van, amit fantasztikusan kezelnek, de tökéletesen megállják a helyüket a mai piacon. Igen, néha hamisak. De ki nem? Komolyan kérdezem. (az adam lambert most nem fogadható el válasznak, oké?) Ha a popipart nézzük, nehéz olyan előadót rittyenteni elém, akinek nem csúsztak be már hamis hangok, ráadásul ,megint hangsúlyoznám, egy csapatnál ezt néha még nehezebb kikerülni. De hogy ne csak Katy Perryt és Selena Gomezt hozzam fel példának, a Coldplay énekesének, Chris Martinnak is vannak problémái egyes hangokkal, és Adam Levine sem találja meg mindig a tökéletes pontot pár Maroon 5 számnál. De ez szerintem így természetes, az ember nem nyújthat mindig tökéletest, és épp ezért nem tudom komolyan venni, ha valaki ezzel érvel, bocsánat. Még egy dolog, és befejezem a védőbeszédemet, ez a stílus. Igen, tudom, ez tényleg egy gyenge pont, és a What makes you beautiful és a One Thing eléggé olyanra sikeredett, ami egy ilyen csapattól elvárható. De egy dolgot ne felejtsetek: A fiúk még nagyon fiatalok. Sokan, rengetegen jöttek már azzal, hogy a Take That mennyivel jobb, és a 1D soha nem fog hozzájuk felérni. Komolyan, ti hallottátok már a Take That első két lemezét? Láttátok az első videóikat? Semmivel, de semmivel nem csináltak igényesebb zenét, mint a srácok. Akkor miért ne lehetne, hogy a 1D is később megérik, és fogasztható zenét készít? Nézzétek, a zenei ízlés ehhez megvan, Harry már a most készülő albumról is azt nyilatkozta, hogy a Foster the People, a Coldplay, a Kings of Leon és a The Script inspirálták, és még ha ez jelen pillanatban nem is észrevehető, később, ha együtt maradnak, én biztos vagyok benne, hogy kijöhetnek még fantasztikus albumokkal. Persze, számíthatunk arra, hogy hamar feloszlanak, de az igényes szólóalbum akkor még mindig itt marad nekünk alternatívaként. Még egy utolsó dolog, ezzel a "de a 1D nem is magának írja a dalokat" kijelentéssel kapcsolatban. Igen, így van, a legtöbb számuk nem saját szerzemény, de nem hiszem, hogy ezzel oilyan rohadt egyedülállóak lennének a popiparban, úgyhogy ja. Másrészt meg már az Up All Night-on is közreműködtek pár dal írásában, az új lemezen pedig még több ilyet ígérnek. de most már tényleg befejezem a védekezést.
És akkor áttérnék arra a két fő dologra, amit én kifejezetten nem szeretek a bandával kapcsolatban: A MENEDZSMENT ÉS A RAJONGÓK. Az előzőről annyit, hogy bár nagyon hálás vagyok, és nyilván rengeteg dologgal segítik a fiúk munkáját, de egyszerűen olyan szinten idegesítő pénz- és sikeréhes banda az egész, hogy legszívesebben tarkónütném őket valamivel. Onnan kezdve, hogy a fiúkat leszerződtetik a Nickelodeonnal, hogy le se lehessen kaparni róluk a tinilányok kedvence jelzőt, azon keresztül, hogy ha rajtuk múlna, már rég Amerikában élne mind az öt fiú, egészen addig, hogy töröltetik velük a nem partiképes tweeteket, és arról is hallottam már, hogy helyettük írkáltak volna, mindezt azért, hogy tartsák az általuk hamisan kivetített képet, fúú... Nagyon fel tudnak húzni. És azt hiszem, kicsit ideillik a "Zayn törölte a twitterét" eset is. Dióhéjban a történet: Pár napja Zayn a sok utálkozó miatt törölte a twitter profilját, ezen persze minden rajongó nagyon durván kiakadt, de csodák csodájára aznap, amikor a 1D bejelentette az új single nevét, illetve az album megjelenésének kb. időpontját, már vissza is érkezett Zayn a twitter köreibe. Az egész számomra addig teljesen hihető volt, amíg Zayn vissza nem tért azon a délelőttön, amikor a nagy bejelentés megtörtént, így viszont nekem nagyon gyanús az egész sztori. Mert mi történt így? Azzal, hogy Zayn törölte ezt a profilt, és a rajongók így reagáltak, minden, de minden figyelem a One Directionre irányult, és szerencsés - szerencsétlen tudott Zayn esetéről, és mire lelankadt volna a figyelem, huss, már itt is volt, és be is jelentették az újdonságokat. Egészen biztos vagyok abban, hogy Zaynt nagyon sok támadás érte, és abban is, hogy ezt nehéz lehet kezelni, de egyszerűen az időzítés túl jó ahhoz, hogy ne kezdjek el magamban ilyeneken spekulálni.
A másik "kedvencem" pedig a rajongói tábor. A legtalálóbb szó talán az lenne, hogy IDEGESÍTŐ. Főleg az utolsó két-három hónapban, amikor minden tinilány felfedezte magának a WMYB és a One Thing csodáját, eljutott addig, hogy Harry milyen helyes kis cukimuki, és már a világ legnagyobb 1D-fanjának tartja magát, aki szabadidejének tökéletes eltöltését abban látja, hogy twittertrendeket alkot minden egyes nap, hogy halálra idegesítse nem directioner követőit meg úgy alapjáraton az egész világot. És tudjátok mit? Az ilyenek rohadtul idegesítenek, főleg azért, mert ezt a képet mutatják mindenkinek, és így az az első következtetés, hogy hát akkor a One Direction rajongók ilyenek, kész pont. Pedig, akár hiszitek, akár nem, itt is vannak természetesen kivételek, olyan lányok, akik fantasztikus emberek, és tényleg, érdemes lenne őket megismerni. (nem, itt nem magamra gondoltam. én minden szinten idegesítő vagyok). És igen, az is zavar, hogy a kis "jahajjj, Henry csak egy kicsivel szexibbb mint Luisz, és különben is olyan gyökér vagy, hogy azt mondod, hogy buzik, nem is buziiiik" lánykák megpecsételik az egész 1D rajongói tábort, és a halálba kergetnek mindenkit. Akinek nem inge, nem veszi magára, de komolyan, én megértem azokat, akiknek az idegszálaik már tönkrementek emiatt a lányok miatt. De én mindig csak annyit súgnék pluszba, hogy nem ítélhetsz el valakit az alapján, hogy milyen zenét szeret.
Hogy mit akartam kihozni ebből az egész bejegyzésből? Talán egyrészről azt, hogy semmi sem fekete vagy fehér. Az, hogy szeretem a fiúkat, nem jelenti azt, hogy minden egyes apróságot támogatok, és mindennel egyetértek, ami körülöttük folyik, de ha arról van szó, azért zavar, hogy bántják őket. Zavar, mert nekem az az alapelvem - talán pont miattuk vált azzá - hogy megpróbálom a lehető legkevesebbet inzultálni mások kedvenceit, mert tudom, hogy nekem is rosszul esik, ha azokat kritizálják előttem, akiket szeretek. Hangsúlyozom még egyszer, nem azért írtam le ezt itt, hogy mindenkit directionerré változtassak. Eszemben sincs, utáljátok őket nyugodtan, amennyire csak akarjátok. Csak arra kérek mindenkit, hogy ne skatulyázzon be engem amiatt, mert szeretem a srácokat. Itt sokkal többről van szó, mint zenéről, nekem sokat tanított meg ez az öt srác, és rengetegszer megnevettett (mert igen, rohadt viccesek, a fene egye meg).Szóval, ezt, egy icipicit, tiszteletben lehet tartani? Hmm, nem tudom, én megpróbáltam.
Általában nem szoktam ide angol idézeteket kipakolgatni, de most muszáj. Szóval van ez a srác, Brady Szuhaj, egy amerikai banda basszerosa, de ez most a történet szempontjából teljesen lényegtelen. A lényeg, hogy van egy ilyen vlog-szerűsége, ahol régebben hetente, mostanába már ritkábban egy jó öt-tíz percet eldumálgat random témákról. Húú, ha jól emlékszem, májusban múlt tizennyolc, és igazából olyan szinten egyetértek vele a dolgok többségében, hogy csak így bámulok, hogy ilyen ember létezhet. Tehát ajánlom mindenkinek Bradyt, elhoztam azokat a videókat, amiket a leginkább szeretek, öö... elég gyorsan beszél, tehát az angoltudás az úgy szükséges, de... nézzétek meg, ha van egy kis időtök, az idézetről meg tényleg csak annyit, hogy: THIS.
"In life, there are going to be people who don’t have the same opinion as you, and that opinion that they have is gonna piss you off a lot. But the funny thing about life is that everyone can have an opinion. You can’t get angry at someone for having a different opinion than you. You can’t tell someone to kill themselves because you don’t agree with their views. You can respectfully disagree with what they say and in no way do you have to believe what they say, but you have to deal with what people think. I can say that I believe in gay marriage as much as I want and be totally supportive and vocal about it and it is my right to do that. You as a person can also disagree with what I’m saying. But hating on someone because they have a different opinion than you is a pretty damn stupid. And that’s my opinion. Point of this: grow the fuck up"
és akkor a videók... igen, ebben a one direction-ről is beszél, de tudjátok, annyira vicces az egész, hogy konkrétan szétröhögtem magam rajta, főleg azon, hogy Niall robotot az ír kormány tervezte, hogy megölje Obamát... hatalmas. (Az első öt-hat perc a lényeg)
Ez pedig az a videó, ami után a fenti idézet született, igen, itt kitér a melegek helyzetére is, ha érzékenyen érint titeket a téma, akkor ne nézzétek meg :D
Ebben meg csak szimplán nagyon édes, wuhúúú. meg a tűzijátékos rész haláli.
Imádom ezeket a kihívás dolgokat, de ha nem egyszerre vagy maximum háromszorra csinálok meg valamit, akkor az egész történet a süllyesztőbe megy. Random kihívást kerestem, mindenféle különösebb cél nélkül, találtam is egyet, úgyhogy, jobb dolgom nem lévén, belekezdtem.
1. A jelenlegi kapcsolatod, vagy ha szingli vagy, írj arról, milyen a szingli lét.
Jajj, hogy én mennyire imádom, amikor végre összekerülsz a rég nem látott rokonokkal, és az az első kérdésük, hogy sikerült-e összeszedned valami jóképű legénykét.... Mintha nem mondtam volna el nekik legalább ezerszer, hogy egyelőre eszemben sincs becserkészni bármilyen férfinemű egyedet, és különben is, ha valaha erre vetemednék, szerintem egy önként jelentkező sem lenne, ezért jobb elő sem hozni a témát. De egyébként köszönöm, fantasztikusan elvagyok én ebben a "szingli" életben (irtózom ettől a kifejezéstől, de gyerünk, használjuk... akármennyire egy kiélt harmincas nő jut eszembe, aki melegítőben lődörög otthon és tömi magába a csokit... Bridget Jones nem feltétlenül csak jót tett az egyedülálló nőkkel). Igazából a tizenhat évemmel szerintem ez így is természetes, az lenne a furcsa, ha már az ereimet vagdosnám, csak azért, mert nincs pasim. Hogy mikor lesz, az jó kérdés, mert tényleg, nem vagyok valami jó parti, úgyhogy...addig is várom a szőke herceget a fehér lovon, és, a mai divattal ellentétben nekem ez a kombináció így, ahogy van, megfelelne.
2. Hol szeretnél lenni 10 év múlva?
Ha jól számolom, akkor már 26 leszek, rég magam mögött hagytam az egyetemet, még abban az esetben is, ha egy évet elösztöndíjaskodtam valamelyik fantasztikus észak-európai országban. Reményeim szerint dolgozni fogok, hát... mondjuk talán Németországban vagy Ausztriában, de ez csak olyan biztos középútnak mondom, a legjobban nyílván Norvégiának örülnék, de még az is megeshet, hogy itthon ragadok. Ha minden jól alakul, telelennék nyelvvizsgákkal, lassan megérkezne az életembe az előbb említett herceg, és, csak hogy megint ilyen ár ellen ússzak, nem tervezem, hogy a gyerekkérdést (ami tulajdonképpen még egy ha? jellegű kérdés, és nem csak a mikor, és mennyi vetődik fel) az idők végezetéig húzogatom, mert szeretném a gyerekeimet felnőni látni. Húú, remélem ezzel a gyönyörű jövőképpel most mindenkit halálra rémítettem.
3. A véleményed a drogról és az alkoholról.
A drogról.. Magukat a szereket teljes mértékben elkerülöm, és elítélem azokat a fiatalokat, akik csak a buli, a hecc, a "mert mindenki más is csinálja" kedvéért bármilyen ilyen szerhez nyúlnak, mikor van másik út is. Viszont elismerem, és tisztelem azokat, akik egyszer a drogokon éltek, és mára sikerült leszokniuk. Az ő teljesítményük szerintem hatalmas, és legszívesebben minden segítséget megadnék nekik, hogy újra megtalálják a helyüket a társadalomban. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalok elé odategyék az elrettentő példákat a témával kapcsolatban, akármennyire nehéz, meg kell nézni a Requiem for a dream-et, és meg kell nézni a Trainspotting-ot, és le kell belőle vonni a helyes következtetéseket. Az alkohol meg a tizenéves korosztály meg egy külön regényt megérne. Ha valaki el tudja nekem azt magyarázni, hogy miért jó tizenegy-két évesen (és ez már megint akkora torzítás, mert a tizennégy, tizenöt évest sem tudom megérteni, sőt, a saját korosztályommal is gondban vagyok), talajrészegen fetrengeni valahol, kihányni a beled, totális idiótát csinálni magadból, másnap a többiek elbeszéléséből megtudni, hogy mi történt, és mindenre ROHADT BÜSZKÉNEK lenni, azt megtapsolom. Igen, a büszkeség zavar a legjobban. Engem nem érdekel, mindenki annyit és ott iszik, amennyit és ahol akar, csak ne úgy kezelje már, mintha ő lenne itt a jani. Mert lehet, hogy most még annak hiszi magát, de később nem feltétlenül fog ez pozitívan visszaütni. És most nagyon röviden, nagyon kis részét érintettem mindkét témának, de majd később kitérek rá bővebben.
4. A véleményed a vallásról.
Nem hiszek abban az Istenben, akihez annyian imádkoznak, aki miatt vasárnaponként templomba járnak. Nem mondom, a Bibliából rengeteg mindent tanulhat az ember erkölcsről és szeretetről, de ezen kívül nekem a történet ezen része, kifejezetten kiélezve az egyház szerepére a vallásban, nagyon böki a csőröm. De ! Nem mondanám, hogy ateista vagyok, mert valamilyen felsőbb rendű erőnek akkor is kell lennie. Egyelőre azt még nem döntöttem el magamban, hogy pontosan milyen ez az erő, és hogy mennyire avatkozik bele a saját, személyes dolgaimba. Szeretnék hinni abban, hogy több életünk van, és hogy nem csak ilyen korlátozott időt kapunk a földön. Ha pedig a világ különböző vallásait vizsgáljuk, a leginkább az ókori görög isteneket szeretem, ők valamiért el tudták azt érni, amit semmilyen más istenség sem, hogy legalább szeretnék hinni bennük, még ha nem is tudok. De, csak hogy tisztázzuk, én minden vallást elismerek és tisztelek, és senkit eszembe sem jutna ezért negatív megkülönböztetésben részesíteni.
5. Mesélj az életedben egy olyan pillanatról, amikor legszívesebben megölted volna magad!
Hála, hát nem tudom kinek, leginkább saját magamnak, erre még tényleg, soha nem volt példa. Akármennyire padlóra kerültem, akármennyire úgy éreztem, hogy soha, senki nem fog szeretni, hogy mindenki cserbenhagyott, hogy teljesen egyedül maradtam, hogy az emberek utálnak, vagy csak szimplán nem jelentek nekik semmit, mindig, mindig ragaszkodtam az életemhez. Egyszerűen nem tudom elképzelni, ahogy megfosztom magam a legnagyobb ajándéktól, amit valaha is kaphattam, ahogy elveszem a lehetőséget saját magamtól, hogy kikecmeregjek a gödrökből, és visszajussak a napfényre. Egyelőre nálam ez nem alternatíva, és remélem, soha nem is lesz az.
6. Írj tíz érdekességet magadról
1. A képeimet a gépen rendszerezni szoktam, de csak kb. háromhavonta egyszer, addig minden egy kupacban van, és ott próbálom megtalálni, amit éppen keresek.
2. Általánosban teremhokiztam is, és volt pár verseny, amin nem is volt annyira béna a csapatunk. Csak közepesen.
3. Imádom a tintahalat, mert olyan íze van, mintha nem is tudom, egy puha radírt ennél.
4. Oviban sosem aludtam a pihenő alatt, viszont ha csokit ígértek annak, aki végig alszik, akkor úgy aludtam, mint a bunda.
5. Semmi kedvem nem lenne kimenni Amerikába.
6. Volt már régebben is egy twitter-profilom, de azt törölnöm kellett, mert ilyen idióta spam volt rajta folyton.
7. Általánosban pár hétig tükörírással jegyzeteltem az órákon, és ettől az új Leonardonak éreztem magam.
8. Mindig összekevertem régen Elton John és John Lennon nevét.
9. Nem szeretem a petrezselymet, se a babot.
10. Imádok egyszerre több rágóval rágózni, sokkal viccesebb.
7. A csillagjegyed, és írj arról is, hogy szerinted illik-e rád a jellemzés.
Bika vagyok, aminek egyébként azért örülök, mert nagyon sok számomra fontos ember is bika, meg bikának lenni egyébként is zsírkirályáság. Öö... azt írják nagyon jó barát vagyok, de veszélyes ellenség, mert mindig én győzök. Legyen így ! Amúgy ebben lehet valami, mert khmm... ha nem tudom már visszatartani, akkor kitör belőlem a versenyszellem, és a legeyszerűbb játékot is vérremenő harcként kezelem. De ezen próbálok javítani. "Különös érzékkel képes felismerni saját hibáit és mérsékelni magát". ide megint jöhet a plusz egy, én nagyon sokszor tudom, mi a baj velem, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ez változzon, az más kérdés, hogy ez mennyire sikerül. Ha valamit nagyon akar, azt minden áron eléri: ez annyira azért nem igaz, mert kerülöm a konfliktusokat, és képes vagyok lemondani dolgokról, csak hogy ne kelljen veszekedni. "A Bika nő könnyen becsapható", erről nem nyilatkoznék, viszont a következő állítás, miszerint ösztönösen megérzem, ki hazudik nekem, inkább állja a helyét, jobb ha vigyáztok. Abban is igaza van az elemzőnek, hogy imádom a luxust sajna,viszont anyagi gondjaim nincsenek, hála a csöpp kis eszemnek. "Szeret enni" A LEGNAGYOBB IGAZSÁG A FÖLDÖN "ezért hajlamos az elhízásra" hogy menne el mindenki a...ja igen, ez is igaz. egy másik elemzés szerint a Bika nyugodt és kitartó, ezt megint adom. " Minden változástól fél, minden új irritálja, viszont jól boldogul a megszokott közegben. Szereti a rendet maga körül, de nem viszi túlzásba. " Ezt viszont cáfolom, vegyétek pont az ellenkezőjét. Abban igazuk van, hogy ha egyszer valakit megszerettem, nagyon nehéz kiesni a "kegyeimből", viszont ha egyszer elfogy a türelmem... akkor vigyzázzon mindenki. "Humora, természetes életvidámsága kellemes emberré teszi. Mivel alapjaiban naív, a vicceket lassabban érti meg" ezt is vállalom, azt hiszem. Sokáig olyan büszke voltam arra, hogy nem vagyok anyagias, pedig bikaként annak kellene lennem, de ha mostanában magamra nézek... kezdek ebben is elromlani, egyre inkább látom a pénz jó oldalát, fúúj én. "Ritkán lesz öngyilkos, annyira szeret élni." Na, tessék, mit írtam az előbb. "Álltalában jó zenei érzékkel rendelkeznek. " hát, igen, ennyi. Azért szerintem a jellemzés jó 70-80 százaléka igaz rám, ami furcsa, belegondolva, hogy mennyi bikát ismerek.
8. A pillanat, amikor leginkább elégedett voltál az életeddel
Klisé lesz, de ez Norvégia, talán amikor Bergenben sétáltunk a régi kikötőben, mert életem egyik legnagyobb álma volt oda eljutni, és egyszerűen annyira csodálatos volt, és valahol mélyen éreztem, hogy oda még vissza fogok jutni, ha minden kötél szakad, akkor is. Fantasztikus érzés volt.
9. Mit remélsz a jövővel kapcsolatban?
Nem igazán értem, mire irányul pontosan ez a kérdés. Ha a saját jövőmet nézzük, nagyjából mindent leírtam a kettes pontnál, amire a leginkább szükségem lenne. Ha úgy anblock az emberiséget nézem, igazán örülnék, ha a közeljövőben kitalálnák, hogyan lehet a tengervízből gazdaságosan és normálisan ivóvizet készíteni, illetve találnának megoldást a teleportálásra, mert eszméletlen időt elemészt az életünkből az utazás. Igazából ez a két legfontosabb újítás, aminek én személy szerint eszméletlenül örülnék, mert az ilyen 5D-s tévékkel meg hasonlókkal nem nagyon lehet már meghatni. Meg jó lenne, ha előtérbe kerülnének a normális politikusok, akik tényleg el tudják irányítgatni az országaikat.
10. Az első szerelmed.
Ezt hmm... talán két poszttal ezelőtt tárgyaltam ki, hogy a szerelmi életemről nagyon nincs értelme beszélni, mert egy nem létező fogalom, hacsak nem soroljuk ide a rajongásom, mindenféle híres ember felé ,akkor viszont regényeket tudnék írni az érzéseimről. Mindegy, ha ezt leszámítjuk, akkor szerelmes még konkrétan soha, de soha nem voltam, fogalmam sincs, milyen érzés, fogalmam sincs, honnan fogom egyáltalán tudni, hogy szerelmes vagyok, meg hogy mi ez az egész mizéria, és egyelőre tényleg várakozó állásponton vagyok, mert az érzelmeim csak nem akarják megmutatni, hogy mi maradt ki eddig még az életemből.
Néha sokkal egyszerűbb olyan előadókról elkészíteni ezeket a top 10-es listákat, akik nem tartoznak szorosan a kedvenceim közé. A BEP például régen számomra nagyon szerethető volt, rengeteg slágerüket agyonhallgattam kiskoromban, de amit az elmúlt pár évben készítettek, az már egyáltalán nem jött be, és így szépen eltávolodtam tőlük. Ennek ellenére nem volt nehéz összeszednem azt a tíz dalt, amit én legjobban szeretek tőlük. Sőt, még itt is hosszú percekbe telt, amíg kitaláltam, melyik tíz számról legyen szó, és mi alapján rendezzem őket sorba.
10. Just can't get enough
Igen, nagyon vicces pont egy kivétellel kezdeni, de ha minden igaz, ez lesz az egyetlen 2010 utáni kislemez, ami felkerült a listámra. Ez is csak azért, mert szeretem benne Fergie hangját, ami szerintem még mindig nem kap elég lehetőséget a banda keretein belül, ezért is szerettem jobban a saját dalait (komolyan, a Big girls don't cry, a London Bridge, a Clumsy és Glamorous nálam a fél mezőnyt kenterbeverik). Ez a dal meg olyan kis semmilyen, nem egy nagy eresztés, de a tizedik helynek megteszi.
9. Don't phunk with my heart
Ha a videója nem olyan lenne, amilyen, valószínűleg sokkal előrébb került volna ez a dal a listámon, viszont akárhányszor meghallom, eszembe jut az az idióta műsor, meg a vodoozás, meg minden hülyeség, meg ahogy kinyúlik Taboo keze, és tényleg, eszméletlenül nem bírom a klipet, pedig maga a szám az szerintem a BEP egyik legjobb szerzeménye.
8. Don't lie
Olyan kis kellemesen aranyos nyári dal, sokáig nem tartozott a kedvenceim közé, aztán kb. egy éve úgy rámjött, hogy hééé, a don't lie nem is olyan rossz, és egyre többet és többet hallgattam, és azóta nagyon megszerettem. Igazából sok mást nem tudnék róla írni, talán nem a legtipikusabb BEP szám, de valamiért közel áll a szívemhez, ezért itt a helye ezen a kis listán is.
7. Pump it
A videó itt sem különösebben a szívem csücske, a dal viszont annál inkább, főleg - tegyetek úgy, mintha meglepődnétek - Fergie része, ami nálam már akkor nagyot ütött, amikor elkezdték játszani a Pump it-ot a rádiók. A refrén is fantasztikus szerintem, és tipikusan olyan számról beszélünk, amit el is felejtesz mennyire szeretsz, aztán egyszer véletlenül meghallod valahol, és akkorát partizol rá magadban, amekkorát csak tudsz.
6.Where is the love?
Annyira szép ez a dal, és azon kevés BEP szerzemény közé tartozik, ami tényleges és nagyon fontos üzenetet és mondanivalót közvetít, ezért, ha csak az eszemre hallgatnék, kérdés nélkül első lenne a listán. Viszont itt van az idióta szívem, ami sokkal inkább húz a kicsit pörgősebb vagy vadabb dalok közé, így a Where is the love? épp hogy csak, de kicsúszott az első ötből. Ez viszont semmit nem voln le az értékeiből.
5. My humps
Ahh, nosztalgia idő. Mikor ez a dal a legnagyobb fénykorát érte, én épp belecsöppenőben voltam a kamaszkorba, és elviselhetetlenül idegesítő lehettem, ahogy kis taknyosként ugráltam körbe a házban, és halandzsáztam valamit az eredeti szöveg helyett...de ez már a történelem része. Szóval ez a szám nagyon sokat jelent nekem, és imádom az egészet, úgy, ahogy van.
4. Meet me halfway
Sokáig nagyon semleges volt, csak aztán meglehetősen sokat láttam a tvmben, vagy hallottam a rádiómban a meet me halfwayt, és akarva-akaratlanul is beleszerettem, mert a refrén az tényleg megér egy misét. Ha lenne hangom, még énekelném is - na jó, igazából éneklem is, de ez egyelőre rajtam kívül senkinek sem jó hír.
3. Let's get it started
Az egyetlen BEP dal, ami megvan cd-n. Történt ugyanis, hogy abban az évben, amikor ez a sláger menő volt, meg a Maroon 5 This love-ja, a nagybátyámék vettek nekem egy ilyen válogatás CD-t, és emlékszem, tök sokáig csak ezt a két számot hallgattam rajta, mert csak ezek tetszettek. Szóval, a Let's get it started-dal már meglehetősen szoros kapcsolatot alakítottam ki az évek során, ezért kúszhatott fel egészen a harmadik helyig.
2. I gotta feeling
Annak ellenére, hogy zavar, hogy Guetta nélkül lassan egy listát sem tudok elkészíteni, és hogy tudom, hogy igazából mennyire nudli minden szempontból ez a szám, nem bírom nem szeretni. Tipikusan az a dal, amit, ha meghallasz, már kezded is énekelni, és nem tudom, én mindig megörülök, ha szembejön velem valahol. Az mondjuk az évszázad szégyene, hogy Rebecca Blacket mennyit cikizték, pedig ő legalább rendesen fel tudta sorolni a napokat, nem úgy mint egyesek, akiknél két szombat szerepel. Részletkérdés.
1. Shut up
Kicsi voltam még, kábé még a tojáshéj is rajta volt a popsimon, amikor a shut up fúúúúdemenő volt, a szlovák zenecsatornánkon szerintem egy nap hatszor-hétszer leadták, és nekem fogalmam sem volt, miről szól a dal, amíg egyik unokanővérem felvilágosított, hogy mit jelent a Shut up ! akkor meg elképedtem, hogy ez mennyire állati, hogy valaki ezt így el meri énekelni (tényleg kicsi voltam), és mint egy gengszter jártam körbe a házban, és én is toltam a refrént. Mert megtehettem. Na, de amúgy szerintem tényleg ez a Black Eyed Peas egyik legnagyobb mesterműve, és néha még most is rámjönne a hülye megfordított baseballsapkában gengszterkedés ettől a számtól.
AJÁNLOM AZ OLDALT
