Drága Triceratops!

Nem is tudom, mivel kezdjem. Valamiért úgy érzem, hogy akármennyire próbáltuk megtalálni a közös hangot, nem sikerült...mintha egészen más korból jöttünk volna. Nem is tudom, mivel kezdjem. Megbántani semmiképp sem szeretnélek, mert valószínűleg én húznám a rövidebbet, és nemsokára a szarvadon pihennék, és hulla jól érezném magam. Ha érted mire gondolok... Úgyhogy inkább megpróbálok a szép emlékekről mesélni egy kicsit, hátha megmosolyogtatnak. 
Mit szólnál mondjuk ahhoz, amikor először találkoztunk? Talán három éves lehettem, a te korodat pedig tartsuk inkább titokban...a biztonság kedvéért. Lényeg a lényeg, miniatürizált változatban egyszer csak megjelentél a szobámban. Műanyag voltál, egy játékhoz képest olyan közepesen magas, és az arcodon valamilyen rejtélyes félmosoly ült már akkor is, amit nem lehetett nem szeretni. Az öcsém összes barátja közül te voltál az egyetlen, aki egyáltalán felkeltette  az érdeklődésemet. Délutánonként gyakran odaosontam a szekrényéhez, amin tartott, és amíg ő traktorozott vagy aludt, én néztelek téged. Nem nagyon tudtam veled mit kezdeni, eszembe sem jutott, hogy hozzád szóljak, vagy megérintselek... tudod, pont az volt a legjobb az egészben, hogy csak messziről néztelek... Már akkor is olyan távolinak tűntél. Talán pont ezért nem is lett köztünk szorosabb a kapcsolat. Tudtam, hogy felesleges lenne közelednem, hiszen te a saját világodban élsz. Talán...talán ha egy picivel többet koncentráltál volna a jelenre, másképp alakul minden. De ezt már sosem tudjuk meg. Mindenesetre, még mindig ott pihensz valahol a padlásomon, egy jojó, és egy összefilctollazottt játékbaba között. Megtisztelő pozíció. 

Kedves egy óvatlan mozdulattól is kiszakadó harisnya!

Sokáig gondolkodtam, hogy merjek-e neked egyáltalán írni. Tudod, sokkal egyszerűbb megoldás lett volna a fizikakönyvemet választanom, csak az az igazság, hogy őt sokkal kevesebbet tanulmányoztam, mint téged. Veled, drága egyetlenem, sajnos rettentően szoros a kapcsolatom. Pedig eleinte semmi gondom nem volt veled, szerintem hároméves koromban nagyon jó barátok lettünk, akkor még vastag voltál, és színes, és kis virágok voltak rajtak, és soha, de soha nem szakadtál ki, még akkor sem, amikor biciklizés közben véletlenül az árokban kötöttem ki. Kitartottál mellettem, és épp ezt imádtam benned annyira. De ahogy idősebb, és idősebb lettem, minden megváltozott. Mindketten beláttuk, hogy egy idő után el kellett hagynom a rózsaszín-píros csíkos részedet, és meg kellett barátkoznom egy másik személyiségeddel...tudod, ezzel az eszméletlenül vékony fajtával. Én értékeltem az átalakuládosat, tényleg, mert abban bíztam, hogy ettől majd vállalhatóbban és esetleg nőiesebben fogok kinézni. 
De mi van most? Tudod mi van? Elmondom neked. Folyton keresztbehúzod a számításaimat. Hamis ígéretekkel kecsegtetsz, és semmibe veszed a terveimet. Ahelyett, hogy - mint minden normális harisnya - csak szépen felkúsznál rám és nyugton maradnál a nap végégig, te különös örömöt lelsz abban, hogy amintv lehet, kilyukaszd magad...tönkretéve ezzel az EGÉSZ NAPOMAT. Tudod milyen érzés, amikor két perce ültem fel a buszra, és te máris azon ügyködsz, hogy hogyan kerülhetnénk közelebb ahhoz a rocker sráchoz, akinek a szegecses nadrágja megfelelő segítséget tud nyújtani a terveid végrehajtásához?Arról ne is beszéljünk, amikor a suliban beérve az az első dolgod, hogy fizikai kontaktust teremtesz a padom szélével, és addig heccelitek egymást, amíg megint lyukas leszel, pedig ezerszer elmondtam neked, hogy én ezt nem szeretem. Miért olyan nehéz neked, hogy egy kicsit is figyelj rám? Nem, nem várom el azt, hogy én legyek az egyetlen az életedben. Nem vagyok féltékeny típus ilyen szempontból, de ez már mindennek a teteje. Nem tudnál néha, csak párszor, nem ilyen felesleges afférokba keveredni? Mert mindig én sérülök meg...és tudod mit, már elegem van? 
És mintha ez nem lenne elég, még mások előtt is nevetségessé teszel a viselkedéseddel. Láttad, hogy múltkor is hogy néztek ránk... Azzal a nagy lyukkal magadon mintha csak azt hírdetnéd "hééé srácok, nézzétek, ez a lány nem tud olyan boldoggá tenni, mint az a drótkerítés a szomszédban, de olyan hülye, hogy még lecserélni sem képes": El sem tudod képzelni, mennyire fáj ez nekem. 
Talán az lenne a legegyszerűbb, ha szakítanék veled. Csak fognám, és kitennélek a lakásból. Végülis nyár van, ilyenkor annyira nem is hiányoznál.. De azt hiszem gyenge vagyok, és mélyen, legbelül tudom, hogy akármennyire ki nem állhatom a természetedet és a viselkedésedet, szükségem van rád. 
De csak hogy tudd: UTÁLLAK. Teljes szívemből. 

Olyan vicces, hogy mennyire leszívja az ember agyát az, ha napi kilenc órán keresztül egy helyben kell ülnie, papírokat válogatnia, excel táblázatokat kitöltenie, vagy csak szimplán nézni ki a fejéből, és várni a következő feladatra. Megjegyezném, a  három közül egyébként ez utóbbi a legmergterhelőbb, mert kétpercenként lecsukódik a szemed és félálomba merülsz, aztán felriadsz, hogy a rohadt életbe, első nap elaludni életed első munkahelyén nem épp a legtisztességesebb hozzááállás. Ebben a monotonitásban egyébként az egyik legnagyobb pozitívum, hogy nagyon jól el tudsz kalandozni közben izgalmasabb vidékekre - legalábbis gondolatban. Amúgy egyáltalán nem ilyen borzalmas a helyzet, ne tessék megijedni. Tulajdonképpen kicsit hihetetlen számomra, hogy azért fizetnek nekem, hogy a negyven fokos meleg helyett egy légkondicionált irodában üldögéljek, háróm órát iratokat rendezzek, aztán egy órát számolgassak, a maradék időben pedig a bank szolgáltatásainak listáját tanulmányozzam. Nem panaszkodhatom, igazán, csak már hiányoznak a megszokott életem bejáratott hozzátartozói, leginkább a zene ugye, meg a sok nevetés. És hogy őszinte legyek, a koránkelés is eléggé megvisel, épp elég volt szeptembertől júniusig elviselnem. Meg furcsa ez az egész munkakörnyezet, már így egy nap után is piszokra elegem van a jópofizgatásból, ami ebben a felnőtt világban működik...Úgy tudnak az ember arcába mosolyogni, hogy az elképesztő, közben pedig pontosan tudod, hogy a halálba sem kívánnak, mikor már ötödször jelented be azt, hogy "igen, ezt is megcsináltam" és már nem tudnak neked mit kitalálni, pedig még csak az első napodon vagy a tízből...Mindegy, már legalább túlestem a szokásos kérdéskörökön is, a hajam is megkapta a dicséreteit (szegény, ha mindig elpirulna, amikor szépen beszélnek róla, már rég vörös lennék szőke helyett...valószínűleg az egyetlen értékelhetően kinéző rész bennem), úgyhogy a szokásos udvariassági köröket lefutottuk. 
Furcsa egyébként még pár dolog, például, hogy bármikor megcsörrenhet a telefonod, és maximum akkor néznek rád, ha nem veszed fel... Na jó, mivel egyelőre nekem még a woki mit deim popo a csengőhangom, ezért nem mertem felhangosítani, és rezgőn van... És bármikor kimehetek inni egy pohár vizet, vagy meglátogathatom a mosdót..Oké, ezek így teljesen logikus dolgok, csak annyira furcsán hatnak az iskolai rendszer után. 
De többet erről nem szeretnék beszélni, az egész családom kifaggatott már, és higgyétek el, hullafáradt aggyal épp elég volt négyszer-ötször elmesélnem (csak ezért felhívtak telefonon!), hogy hogyan mentek a dolgok. Amúgy egészen tűrhetően kezelnek, bár én azt hittem, alig látok majd ki a munka alól, ehhez képest... mindig meglepődnek, hogy milyen hamar végzek mindennek, meg hogy feltalálom magam (ezt azért nem mondanám). És egyelőre nagyon sok volt az üres járat, ami csak azért rossz, mert hang vagyok zenét hallgatni, vagy olvasni. Csak ülök és nézek ki a fejemből. Lényegtelen.
Már nagyon régen nem volt rendes blog, ilyenkor nyáron mindig rámjön a fogmosás, ne haragudjatok. De szeretnék amúgy írni, rengeteg témám van talomban, meg meg a rajzos kihívást is folytatnom kell, de nem tudom, ez a két hét milyen hatással lesz a lelkemre, meg a kimerültségi faktoromra, meg úgy mindenre...azért igyekszem minél gyakrabban idekeveredni. Twitteren meg mindig ott vagyok, vagy nem, de az biztos.

1. Pityu, én féltelek. Te? Egy fél telek? De margit, te egyáltalán nem úgy nézel ki, mint egy fél telek... inkább mint egy hosszú legelő tele büdös bocikkal. 

2. Az az egyetlen baj a Zumbával, hogy a különböző spanyol, francia és olasz dalok olyan szinten fülbemászóak, hogy napokig bennragadnak a fejedben, és semmivel, de tényleg  semmivel nem tudod kiűzni őket. 

3. Annyira szeretem a Nikon reklámjának a zenéjét, de fogalmam sincs, mi az a dal. Ha bárkinek információja van ezzel kapcsolatban, az kiabáljon nekem, amilyen gyorsan csak tud. 

4. Szégyen, de az öcsém sokkal jobb zenéket hallgat mint én. Épp ezért most kértem tőle 2 Nirvana albumot, aztán egyet-egyet az Arctic Monkeys-től, a The Killerstől, a Franz Ferdinandtól, a Kaiser Chiefstől, a The Temper Trap-től, a Bloc Party-tól, van itt még Foo Foghters, Enter Shikari, és természetesen három albumnyi Muse is. Csak bírjam erővel :D

5. Annyit gondolkodom mostanában semmitmondó és lényegtelen dolgokon, hogy az már engem is zavar. nem kommentálom.

6. Realizáltam, hogy a nyáron eddig több könyvet olvastam ki angolul, mint magyarul, és emiatt eszméletlenül büszke vagyok magamra, mert az egyetlen értelmes célkitűzésem az volt a nyárra, hogy az angoltudásom fejlesszem. 

7. A sorozatokkal viszont nem haladok olyan jól, mint szerettem volna. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy az elmúlt két hétben regeteg volt rossz a net, így nem tudtam töltögetni rendesen. Egyelőre a Született feleségek a nagy terv a nyárra, A-tól Z-ig, és ha emellé még belefér, akkor a Misfitsnek, a Doctor Who-nak, A Scherlocknak, A trónok harcának, vagy valami egészen másnak még szívesen hagynék teret. 

8. A brit x factor hetedik évadát nézem újra, és a válogatók eszméletlenek, főleg úgy, hogy már most tudom ugye, hogy mi lesz a vége. 

9. Imádom a feketeribizlis radlert, sokkal-sokkal jobb, mint a citromos vagy almás vagy akármilyen ízesített sör, és most sikerült beszereznem hat üveggel, úgyhogy...örülök. máshogy nem bírnám ezt a meleget. Miért van ilyen meleg?

10. Amiatt elkezdtem ezt a blogbejegyzést...nekiálltam a harmincnapos rajz kihívásnak. Nem tudok rajzolni, meg semmi ilyen, ráadásul paintet használok, amiben még bénább vagyok, és nem is törekszem arra, hogy normálisan nézzenek ki. Itt az első három nap:

ez egyszer már három éve is menő volt, aztán úgy másfél éve is, és most megint. én meg lusta vagyok huszonkilenc részre bontani, úgyhogy itt van egyben, egyétek. 

1. nap: Írj néhány alapinformációt magadról
Fogalmam sincs, hogy mit tartunk manapság alapinformációknak, mert mondjuk lehet hogy titeket nem is érdekelne, hogy balkezes vagyok és imádom Norvégiát, de ez nekem fontos. Amúgy Fanninak hívnak, és nem szeretem, ha becéznek – ez alól kivételt csak azok az emberek jelentenek, akiket szeretek, vagy akiket úgysem tudnék meggyőzni arról, hogy a fannikának, a fancsinak, és egyéb finomságoknak semmi hasznuk. 96-ban születtem, David Beckham és Lily Allen születésnapján, majdnem 4 kilóval, hajnali 3 óra 33 perckor. A világ végén élek, Narniában, de néha átszökök Roxmortsba az egyik titkos alagúton. Amúgy a gimnáziumom Győrben van, már négy évet kipipálhattam a hatból. Szőke a hajam és ilyen göndörhullámos izé. A szemem meg zöld a legtöbb megvilágításban, de néha kék vagy szürke. Ha zöldség lennék, valószínűleg sárgarépa, kukorica, brokkoli vagy spenót szeretnék lenni. Van egy plüsspatkányom meg egy plüssrépám. Néha azt hiszem, hogy tudok rajzolni és írni, de nem. Pszichológus szeretnék lenni, de nem klinikai, hanem bármilyen más. Mondjuk a norvég síugrócsapat sportpszichológusa. Tejestea mániában szenvedek. A britek tudhatnak valamit. Színjátszózom.

2. nap:  10 dolog amit kedvelsz, 10 amit nem
10 általam kedvelt dolog:  csíkos táskák, red bull cola, síugrósáncok szerte Európában, a norvég zászlók, a kispárnám, a kaktuszom, a tic-tacos dobozok, a repülős útnál a bőröndökre ragasztott kis matricák vagy szalagok vagy nem is tudom micsodák, a rénszarvasos plédem, a pénztárcám
10 általam nem kedvelt dolog:  bab, póker, a ruhákból előbukkanó cérnaszálak, az elromlott fülhallgatók, a fésűk, az övek, a gereblye, könyvek amik már egy kinyitástól teljesen összegyűrődnek, a mikrofonok, a trapéznacik

3. nap: Írd le a napodat nagy részletességgel
Egy átlagos hétköznapot választottam, hogy tudd, mivel nézek mindennap szembe. Elméletileg fél hét körül csörög a szobatársaim ébresztőórája, és ha nem alszom el nagyon, akkor olyan hét körül már fel is ébredek. Magamra rángatok egy felsőt meg egy nadrágot, amit a bőröndömből varázsoltam elő, nagyjából belerámolom a könyveimet a táskámba, a fürdőben három perc alatt elintézek mindent, bekapcsolom a zenét és húsz perc alatt begyaloglok a suliba. Az órákon legtöbbször félálomban vagyok, vagy jegyzetelek, vagy nem, a szünetekben beszélgetek a többiekkel, vagy olvasok vagy eszek, vagy mindezt egyszerre. Fél kettőkor vagy fél háromkor végzek, és ha úgy döntök, hogy eszek, akkor az osztálytársaimmal átmegyünk a menzához, türelmetlenkedünk egy sort, megesszük a levest, rendelünk valami másodikat, és mikor azzal is végeztünk, felpattanunk és ki-ki megy a saját dolgára. Én többek között vissza a kollégiumba. Ott délutánonként a többiekkel beszélgetünk, filmeket nézünk, teát főzünk, vagy elvonulok olvasni és zenét hallgatni egy kicsit, sokszor twitterre is fellépek, este eszembe jut, hogy tanulnom is kellene valamit, akkor ha valami fontosabb van, azt megcsinálom a lehető legrövidebb idő alatt, aztán úgy tizenegy felé eljutok zuhanyozni, utána még beszélgetünk vagy zenét hallgatok és éjfél körül elalszom. Fantasztikus.

4. nap: Hat dolog ami nélkül nem tudsz élni
Néztem pár ilyen kihívást, és mindenki ilyen elvont fogalmakról írt, én a dolgoknál tényleg dolgokra gondoltam. szóval ne számítsatok ilyen szeretet, zene, barátság dolgokra. bocsi.
LaLou, azaz a laptopom nélkül: bár csak karácsony óta van meg, azóta ő az élettársam hivatalosan. A drágaságom egyébként piros színben tündököl, és imádom, mert teljesen kiszolgálja az igényeimet :D Szóval hozzám nőtt és nem is tudnám elengedni. Meg persze a wifi kapcsolat is jöhet hozzá, ha már így…
A bőröndöm: Oké, ez elég furcsán hangozhat, de őt már negyedik éve gyűröm, megjárta velem a koleszt minden egyes iskolai héten, emellett velem volt már Egyiptomban, Spanyolországban. Csehországban, Ausztriában, Belgiumban, Angliában, Franciaországban és Németországban is. Ő az állandó utaskísérőm, és imádom. Nem egy nagy szépség, viszont eszméletlenül praktikus és kitartó egyed.
A telefonom: na nem a telefonálás miatt, mert azt utálom, viszont a rajta lévő zene elengedhetetlen kelléke az életemnek, és ha úton vagyok, vagy csak nincs közelben a laptop, akkor itt a legkényelmesebb zenét hallgatni. + rajta van még pár általam kreált történet is, azt sem szeretném elhagyni.
A norvégmintás tornacipőm: ha már egyszer annyit küzdöttem érte, és ha már ebben a furcsa magyarországban megtaláltam a tornacipőt, amin egy norvég zászló van… akkor már maradjon is csak meg.
A szürke melegítőnacim: mert maga a tökély, ha kényelemről van szó.
A könyveim: ez csalás. de nekem rájuk szükségem van a túléléshez. igazából vicces, mert akárhogy nézzük, a fent felsoroltak közül bármelyik nélkül ellennék. mindegy. furcsa kérdés, furcsa válasz.

5. nap: Öt hely amit meg akarsz látogatni
Norvégia: nem csak látogatni. Ott lenni, érezni, mindent. Szükségem van arra az országra. hosszabb indoklás nélkül.
Anglia: Már voltam ott, és imádtam, pont ezért térnék vissza. Londonban van valami, ami magával ragad.
Innsbruck, Ausztria: mert síugrás. mert Schlierenzauer. Mert Tirol. Mert gyönyörű.
Finnország: mert a finnek elbűvölőek. érdekel a nyelv. és a kultúra. és a városok.
Spanyolország: mert Barcelonát imádtam, de érdekelne Madrid és Valencia is. meg a hangulat miatt.

6. nap: Mi az ami szomorúvá tesz?
rengeteg minden. Lehet az egy könyv, egy film, egy videóklip, egy dalszöveg, ha nem figyelnek rám oda vagy keresztülnéznek rajtam, ha szomorú gyerekeket látok, ha negyven fok van és kánikula, ha elrontottam valamit, ha túl sok az elvárás, egy idézet, ha valakik körülöttem veszekednek, a búcsúzkodás, ha valaki elmegy, ha valaki kinevet, ha valakinek nem hiányzom.

7. nap: Szoktál olvasni? Mik a kedvenc könyveid?
Igen igen igen igen. Nagyon fontosnak tartom az olvasást, az egyik kedvenc időtöltésem. A legnagyobb kedvenceim Jostein Gaarder Narancsos lánya és minden más könyve, Daniel Keyes kötetei, Jane Austen Büszkeség és Balítélete, Henrik Ibsen drámái, A Zabhegyező és A Mester és Margarita, Agatha Christie krimijei, Jo Nesbo regényei, Stieg Larsson könyvei, Ben Elton és Robert Merle művei, a Jane Eyre és az Üvöltő szelek, és persze az elmaradhatatlan Harry Potterek és az Éhezők viadala.

8. nap: Négy dolog, amit el szeretnél mondani különböző embereknek
- hogy hiányoznak. Nem számít, milyen kis időre nem beszélünk, nem számít, hogy épp csak elbúcsúztunk, hiányoznak. Akkor is, ha én nekik nem. Egy idő után mindenkit hiányolok az életemből.
- hogy ne higgyenek azoknak, akik azt mondják nekik, hogy csúnyák, semmirekellőek, elviselhetetlenek, unalmasak vagy furcsák. Vagyis a furcsát higgyék el, és örüljenek neki nagyon. az egyik legjobb jelző.
- Ha én valamire azt mondom, hogy érdekes, az nem jelent rosszat. Marha elterjedt lett, hogy mindenre, amit bűnrossznak tartunk, de nem merjük azt mondani, rávágjuk, hogy érdekes. Nálam az érdekes még pozitív jelző.
- ne próbáljatok meg megérteni. semmi értelme.

9. nap: Mutasd be a legjobb barátod!
Nincs legjobb barátom. Ha nagyon mélyen belegondolok, sosem volt. Ezt nem panaszkodva mondom, igazából el sem tudom képzelni, milyen egy ilyen kapcsolat. Vannak nagyon-nagyon-nagyon jó barátaim, akikkel tényleg mindent meg tudok beszélni, de ez nem egy személyben összpontosul. Majd ha ez megváltozik, értesítek mindenkit.

10. nap: Mi a kedvenc idézeted?
- Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság.
- Próbáltam álmodozni, de gondolataim folyton elkalandoztak.
- Talán hülyeség azért szeretni valamit, mert mindenki más is szereti, de ennél is nagyobb hülyeség, ha azért nem szereted, mert mások szeretik.

11. nap: Mi az a 3 szó amit minden nap említesz?
gyökér:  szörnyű szokás. le kellene szoknom róla. de olyan jól hangzik.
nem: az első szavam is ez volt. pluszba tizenhat vagyok. még jó hogy tiltakozom.
éhes: tuti, hogy minden nap kijelentem egyszer, hogy éhes vagyok.

12. nap: Kedvenc focicsapatod
ööö…kínos csend. Nem mintha nem szeretném a focit, csak sosem tudok kedvenc csapatot választani. Kedvenc játékosok vannak, imádom Özilt, Torrest, Fabregast, Coentraot, de konkrét kedvenc csapatom nincs. általában azt szoktam mondani, hogy német-spanyol drukker vagyok. Idióta párosítás, de már 2006 óta így ragadtam meg.

13. nap: Három vallomás, választásod szerint
- megvan a gépen Rebecca Black Friday című száma videóval, és gyengébb pillanataimban meg szoktam nézni és hallgatni.
- rágom a hajam és a körmöm is, és ahogy egyre inkább próbálok róla leszokni, egyre kevésbé megy.
- már megint loptam egy kocka csokit öcsémtől. rossz szokás.

14.nap: Terveim a jövőre nézve
Szeretnék Norvégiában élni. Ha ez nem jönne össze, akkor bárhol máshol Skandináviában. Vagy Nagy-Britanniában. Vagy Németországban. Vagy Ausztriában. Szeretnék pszichológus lenni, de ezt már említettem. Ha ez nem jönne össze, akkor kibékülnék a skandinavisztikával vagy az ilyen nemzetközi elemzős, politikus cuccossal. Más ötletem nincs. Szeretnék egy olyan KICSI tipikus norvég házat Bergenben, egy férjet meg pár -  nem sok – gyereket. És ha majd megöregedtem, és elkezdek őszülni, akkor szeretnék hajfestést is.

15.nap: Álompasid
gyűlölöm ezt a kérdést. Képzeljetek ide minden sablont a belsőjével kapcsolatban. Annyi változtatással, hogy legyen egy kicsit abszurd humora… Legyen ironikus, néha majdnem szarkasztikus. A fárasztó poénok tényleg nagyon fontosak. Amennyiben külföldi lenne, legyen cuki akcentusa. Jajj, és mély hangja. És lehetőleg ne legyek nála egy fejjel alacsonyabb. És mutasson nekem sok zenét. Az sem hátrány, ha ő maga is zenél. de a lényeg, hogy fogadjon el úgy, ahogy vagyok. (meg legyen szőke, herceg, valami menő kocsival. csak vicceltem. bár a szőke rész stimmelhet)

16. nap: Ha holnap vége lenne a világnak, mit csinálnál a földi életed hátralévő idejében?
bevágnék egy csomó nutellát és fagyit, mert már úgy sem számít. Elrepülnék Norvégiába, felülnék a síugrósánc tetejére, na ott enném ezt a rengeteg kaját.

17. nap: Mi szeretnél lenni ha idősebb leszel?
már vagy hússzor elmondtam, de továbbra is nem klinika pszichológus, elsősorban.

18. nap: Nevezd meg azt a sorozatot, aminek a rabja vagy/voltál
Nem sok sorozatot néztem rendszeresen vagy teljesen végig, mert lusta vagyok. De amit kifejezetten imádtam, az a Skins UK első négy évada volt, és a Gossip Girl első évada. És hogy később mi lesz? Az majd kiderül a reklám után.

19. nap: 10 dolog (nem ember), ami boldoggá tesz
- csoki. sajnálom egy nagy darab sablon vagyok.
- ha új cipőt kapok. a cipőkkel ilyen furán fura a kapcsolatom.
- az apró figyelmességek
- egy síugróverseny, vagy bármilyen sportesemény
- rénszarvasok
- Képeslapok más országokból
- egy sokatmondó dalszöveg
- verseskötetek
- ha rádióban a kedvenc számomat meghallom
- a tejes tea

20. nap: Ki tette a legnagyobb hatást az életedben, és miért?
az időjárás. azzal, hogy létezik. Nem tudom, ez annyira értelmetlen kérdés, mert most hiába írnám, hogy Gregor Schlierenzauer, igazából nem igaz. Még az sem, hogy a High School Musical, vagy valamelyik tanárom, vagy a szüleim. Semmi nem jó.

21. nap: Öntsd ki a szíved!
blugyblugyblugyblugyblugy… nem jött ki minden, mert az alján ottmaradt a sűrűje.

22. nap: A legrosszabb dolog, ami valaha történt veled
hogy elhittem, hogy szerethetnek.

23. nap: Egy levél bárkinek. Akárkinek
Kedves télapó! Nekem megígérted, hogy idénre már tényleg itt hagysz nekem pár kicsi rénszarvast, de még mindig nem tetted meg. Sosem mondtam, hogy Rudolfra, vagy valamelyik nagymenőre lenne szükségem, elég lenne pár bébiszarvas is. Ha lehet, akkor idén decemberre. Köszönöm: fanni

24. nap: Hét dolog ami gyakran megfordul a fejedben
- A One Direction Up All night című dala
- hogy éhes vagyok
- hogy mennyire nem értem meg az emberi bunkóságot
- hogy hogyan tud valaki tökéletes fürdővizet csinálni, anélkül, hogy órákig tekergetné össze-vissza a csapokat
- hogy mindenki ennyire hülye-e titkon, mint én
- hogy hová tettem a telefonom már megint
- hogy mit hallgassak

25. nap: Olyasvalakivel randiznál, aki egyszerű és lenyűgöző személyiségű, vagy olyannal aki híres és egyszerű személyiségű?
micsoda klisé, mindenki az elsőt mondaná, aztán ha odaáll elé a kedvenc sztárja, akkor már tök mindegy a személyiség. én is tutira elgyengülnék. A randizás viszont nem jelenti azt, hogy összekötném vele hosszabb távon az életem.

26. nap: Mik azok az apró dolgok amitől zavarban érzed magad?
tulajdonképpen mindentől. de főleg a hivatalos dolgoktól. én nem tudok hivatalos lenni. nekem ez egyszerűen nem megy.

27. nap: Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
építészmérnök, tanár, divattervező, író, lakberendező, újságíró, riporter.

28. nap: Hiszel a szerelemben első látásra - miért?
nem, mert még nem éltem át. majd ha átélem, akkor nyilván hinni fogok benne. de egyelőre nekem elég hihetetlen. hogy tudsz valakinek a külsejébe beleszeretni? náá mindegy.

29. nap: 4 mód, ahogy el lehet nyerni a szíved
 - viccek, viccek, viccek,
- apró figyelmességek, mármint ha például megjegyeznek pár információt rólam, és hasonlók.
- ha valaki képes velem órákig a zenéről vagy a sportról beszélgetni
- ha valaki kimutatja, hogy hiányzom neki. jajj.