Hannibal ante portas
Emlékeztek még, hogy pár héttel ezelőtt milyen válságba került az összes sorozatnézési szokásom? Hogy bármibe kezdtem, megakadtam pár rész után, és az istennek nem akaródzott a további részeket letöltenem. Nos, ahelyett, hogy azzal orvosoltam volna a gondjaimat, hogy valamit most már a változatosság kedvéért tényleg végignézek, inkább belekezdtem egy újabb gyöngyszembe.
Sosem értettem, miért is nem nézek én tulajdonképpen egyetlen nyomozós, fbi-os, akármilyen ilyen sorozatot, mivel tízéves korom óta az Agatha Christie regényeken nevelkedek, ráadásul a kedvenc kortárs krimiíróim is Skandináviából jöttek, valamiért még sem vett rá eddig senki és semmi arra, hogy belekezdjek a nyomozósdiba sorozatszerűen. ( A Sherlock kivétel, mert az egy másik univerzum, és mindenek felett áll) Na, eddig. A Hannibalban viszont sikerült megtalálnom mindent, amit eddig a nyomozós sorozatokból hiányoltam.
 
Először is, végre sikerült egy olyan nyomozó-figurát alkotniuk, aki nem annyira tökéletes és mindenki felett állóan okos, mint amiket általában megszoktunk. Hapsikánk, Will Graham, ugyanis hiába van megáldva azzal a különleges képességgel, hogy hatalmas empátiájának köszönhetően a legelvetemültebb sorozatgyilkosok helyébe is tudja képzelni magát, ezzel jelentősen megkurtítva a nyomozási időt, olyan labilis lélekkel és idegrendszerrel rendelkezik, hogy konkrétan már az első részek után is rettegve várod, mikor roppan össze, mikor tesz majd valami olyat, ami visszafordíthatatlan, és egyáltalán meddig bírja épp ésszel felfogni, mi történik vele. Will egyszerűen bosszantóan szeretnivaló, és tényleg a legjobb a karakterben, hogy lehet érte aggódni. A színész, Hugh Dancy meg hát, igen, felkerült azért a future husband listámra.
És mi tehetné még fantasztikusabbá a történetet, mint Hannibal, a kannibál? A Will mellé kis cihológusként rendelt Hannibal Lecter ugyanis saját maga is szívesen lakmározna a szívemből meg a tüdömből, de mindezt olyan groteszkül finom módon, hogy nem tudok nem csodálattal nézni az emberre. Mads Mikkelsen tökéletes választás volt a szerepre (annyira DÁN, annyira SKANDINÁV, úristen), külön fűszerezi a karaktert, hogy engem végig Hitlerre emlékeztet. Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy a mi kis pszichopatánk csöndben és nyugalomban áll a legnagyobb izgalmakkor is, lenyűgöz a hidegvére és ahogy ezt a nyugodtságot tényleg mindig meg tudja őrizni. Aztán az az irónia, ami elő-előbújik néha... A konyhaművészetéről nem is beszélve... Az egyik legérdekesebb sorozatkarakter, akivel valaha találkoztam.
A fantasztikus főszereplőpáros mellé pedig kapunk azért rendesen a kellék-mellékszereplőkből, a nyomozást irányító fekete rendőrbácsi például tipikusabb nem is lehetne, de az egyre többet feltűnő pszichiáternő karaktere még rengeteg érdekességet tartogathat magában. És, az utolsó durranás, és ami végleg meggyőzött arról, hogy nekem a Hannibalra a mindennapjaimban is szükségem van, az az, hogy végre elszakadtak a nyomozós sorozatok " egy rész, egy eset" beütésétől, és egy-egy esetet több részen keresztül boncolgatnak, szereplők tűnnek el és térnek vissza, és az ügyek nem záródnak le negyven perc alatt, azaz számomra, minden groteszk eleme ellene a Hannibal sokkal valósághűbbé válik a legtöbb sorozatnál,még ha ez paradoxonnak is hangzik.
Pazar a hangulatvilága, minden annyira bajlós és sötét, sehol nem találtam még meg a happy endemet, bezzeg vér, meg szarvasagancsok, azok mindenütt vannak. Bár eddig csak négy részt sikerült végignézem, ez alapján is szeretném mindenkinek ajánlani a Hannibalt, mert ténylegesen valamivel többet és egy kicsit mást ígér, mint amire én elsőre számítottam.
birds are flying over Europe's skies
Ez egy kérdéssorba ágyazott tiltakozás lesz a mai divatközpontúság ellen mindenféle szinten, hacsak a végén ki nem derül, hogy én is ugyanolyan divatbuzi vagyok, mint mindenki más. lássuk meg.
1. Eredetileg egyenes vagy göndör a hajad?
Göndör. Vagyis ilyen göndör-hullámos keverék, attól függően, hogy hány napja nem mostam, meg hogy épp milyen az időjárás. Ha esőben megázik, akkor a legszebb.
2. A hajadat magadnak fested vagy fodrászhoz mész?
Kétszer tett bele fodrász szőke csíkokat, egyébként nem csinálok vele semmit, hagyom, hadd nőjön.
3. Minden nap ugyanolyan a frizurád?
Nem. Ha frissen mostam, meg nincs meleg, akkor kiengedve hordom, ha viszont elegem van belőle, akkor összekötöm vagy a fejem tetejére copfba, vagy tusulókonytba, és nem, nem érdekel, ha mások szerint nem menő, nekem nem tetszik, ha nem a fejem tetején van. ehh.
4. A manikűrt-pedikűrt magadnak készíted vagy szalonba jársz?
Az, hogy néha csúnyán kifestem a körmöm, az manikúrnek számít? mert akkor ja, magamnak szoktam.
5. Milyen gyakran fested a körmödet?
Mostanában gyakran, mert kaptam menő színű lakkokat, amiket jó érzés elpazarolni.
6. Csak nyáron vagy télen is fested a lábkörmeidet?
Évente egyszer, ha. Pedig amúgy nem is rossz ötlet szandálhoz. De hát kinek van ilyenre ideje? :D
7. Mennyi ideig tart a sminkelés nálad?
2 perc, de akkor már egyszer elrontottam a spirálozást és a zsepikkel meg a sminklemosóval szórakozom.
8. Mit sminkelsz először? Az arcodat vagy a szemedet?
Nem szeretnék butának tűnni, úgyhogy nem válaszolok.
9. Gyűjtöd a sminktermékeket vagy csak akkor veszel valamit, ha szükséges?
Képzeljük el, ahogy fanni gyűjti a sminkcuccokat...Nem, mindig annyi van, amennyi kell, vagy még annyi sem.
10. Milyen gyakran használsz műszempillát?
Ez kezd kellemetlenné válni. Nem, még soha nem.
11. Teljes arcsminket készítesz minden nap?
Öööö... nem. Ciki vagyok. Egyre cikibb.
12. Akkor is van rajtad smink, ha egyedül vagy otthon vagy ha a családoddal vagy?
Már mi a retkes retekért lenne, te jóóó ég.
13. Elhagynád a házat smink nélkül?
Már nem egyszer megtettem, és meg is fogom még.
14. Mennyi “high-end” terméked van?
Hööööö?
15. Esténként eldöntöd, hogy mit veszel fel másnap?
Nem, reggel felkelek, kiveszem a bőröndömből a velem először szembejövő felső-naci kombót, és ha a színösszeállítással nincs baj, az lesz. Az igénytelen mindenemet.
16. Milyen gyakran váltogatod a táskáidat?
Sulitáskát addig hordok, amíg hordhatatlan nem lesz. Olyan másfajta táskám meg nincs sok, de azokat változatosan hordom. ehh.
17. Mikor kelsz fel és mikor fekszel le?
Túl későn fekszem, általában 11, de inkább éjfél, kelni meg suliidőben hétkor, hétvégén meg amikor megébredek.
18. Milyen gyakran sportolsz?
A tesiórákon kívül heti egyszer, de nem viszem túlzásba, tudom, ez nem szép tőlem, na.
19. Bal vagy jobbkezes vagy?
Bal.
20. Milyen magas vagy?
172 cömö
21. Beszélsz idegennyelveket?
Beszélek németül és angolul, de szeretnék még olaszul, spanyolul és norvégül meg finnül
22. Vannak háziállataid?
Nincs. én vagyok az állat. de akarok kishalakat, mert azokat nem kell babusgatni és fogdosni.
23. Milyen gyakran vagy online a blogon?
Attól függ, hogy milyen hangulatban vagyok, meg minél többet kell tanulni, annál többet vagyok itt.
24. Olvasol kommenteket blogokon?
ha a téma érdekel, akkor igen.
25. Írsz listát azokról a termékekről, amiket más blogon látsz és meg akarod venni?
Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke...
26. Hogy jött a blogod neve?
a rudolf, a jávorszarvasból. ott van, hogy reindeer games. ja. szeretem a kis rénszarvancsokat
27. Milyen kamerát használsz?
Öcsém fényképezőjét lopom el, ha kell. nem tudom milyen márka, de kék a színe.
28. Milyen gyakran takarítod ki a házat?
Csak porszívózom meg port törlök. aztattól függ. nyáron heti kétszer.
29. Mi a kedvenc színed?
almazöld, fura bézsesfehér, mentol-mentaszín, szederbor-szín, fekete, óceánkék, szürkéskék
30. Káromkodsz?
Azt a leborult szivarvégit, hát persze, hogy igen.
31. Mit csinálsz a nap hátralévő részében?
az utó-eurovízió-depressziómban szenvedek tovább, talán megírok egy német tételt, talán nem, és lustulok meg összepakolok holnapra.
Mein Schatz
Mein Schatz ist ein solches Mädchen,
das von Wölfen erzogen wurde,
und sie hat mit einer Fata Morgana getanzt,
dann ist sie still verduftet,
mein Schatz.
Sie ist mein Schatz.
Mein Schatz ist ein solches Mädchen,
das von sieben Kontinenten umarmt wird,
sie planscht in schönen Meeren
und sie wiegt sich im Tanz unter den Wolken,
mein Schatz.
Sie ist mein Schatz.
Refrain:
Jetzt gibt’s für mich keinen anderen,
nur meinen Schatz, meinen Schatz.
Egal, wo sie ist,
so ist es mir recht, es ist mir recht.
Weil mein Schatz mich immer wieder findet.
Ich würde so lullen:
so ist es mir recht, es ist mir recht,
dieses Lied.
Mein Schatz ist ein solches Mädchen,
das von grilligen Träumen gerissen wird,
Morgens wird ihre Haare von Winden geflecht,
deshalb ist mein Schatz anders.
Sie ist mein Schatz.
Mein Schatz legt sich mit der
Unendlichkeit an und fürchtet sich niemals,
sie baut eine Kutsche aus Rosmarin,
Grillen ziehen sie.
So beruhigt sie mich still.
Sie ist mein Schatz.
Ha nagy, erős és okos leszek és a pici porontyaimat kell felnevelnem az okos és természetesen eszméletlenül überszexuális görög, olasz, német, norvég, svéd, dán, finn vagy lengyel férjemmel, ezt fogom nekik éjszakánként elmormolni, nehogy lelki töréseket szenvedjenek,. Korán hozzászoktatom őket a német nyelvhez, mert borzalmas, ha csak életed későbbi szakaszában találkozol vele, nekem elhihetitek.
Eurovízió 2007-2013
Amíg viszonylag a köztudatban él az Eurovíziós Dalfesztivál, megpróbálom megvalósítani egy régóta tervezett posztomat, és összeszedni, hogy az elmúlt hat évben mely produkciókba szerettem bele a leginkább és kik hagyták bennem a legmélyebb nyomot. Remélem az első hellyel kapcsolatban nem okozok majd meglepetést, a többi dal viszont még bármilyen csodát és furcsaságot felfedhet. Eurovíziós top 25 az elmúlt hat évből. Mondjuk ebből a huszonötből az első öt az, akiket azóta is folyamatosan figyelemmel követek és albumukat is hallgattam már (meg Eric és a Jedward, de ezek a gyengeségeim már múlóban vannak)
25. Kalomoira - Secret Combination (Görögország), 2008
A 2008-as versenyen minden nőnemű fiatal odavolt Dima Bilan korcsolyázós - magyar hegedűs - hú de szerelmes produkciójáért, én meg csak így ültem, hogy miért, miért, miért... Sok minden nem maradt meg az ez évi dalokból, de a görögök rózsaszín göncös csajszija beleégett a retinámba és a dal is bőven fülbemászó volt ahhoz, hogy az évjárat egyik legjobbja legyen.
24. Jessy Matador - Allez! Ola! Olé! (Franciaország), 2010
Bevallom, anno 2010-ben egyáltalán nem maradt meg bennem a dal, de a zumbaóráimon gyakran táncolunk erre, és így akarva-akaratlanul rákerestem, erre nem kiderült, hogy ESC - dal volt három éve? Hangulatos, és az egyetlen francia énekes, aki az évek során megmaradt nekem.
23. Blue - I can (Egyesült Királyság), 2011
Jó, igen, élőben ez finoman szólva is borzalmas, de amíg csak a videót hallottam/láttam, addig minden teljesen rendben volt, és tapadt a dallam ezerrel. Ha meg ugye Lee Ryanék még énekelni is tudtak volna... hát akkor nem hoznak még egy necces helyezést a briteknek.
22. Ivi Adamou - La La Love (Ciprus), 2012
Van valami ezekben a görögös dallamokban ami teljesen magával ragad, és akaratomon kívül jópár déli dal felkerült erre a listára. Tavaly igazi felüdülésnek számított Ivi La La Love-ja, és értékelni tudtam volna, ha idén is egy kicsit több pörgősebb számmal találom szembe magam (mindig csak azok a fránya balladák)
21. Compact Disco - The Sound of our Hearts (Magyarország), 2012
Tavaly nagyon örültem, hogy a CD-t küldtük ki Bakuba, egyrészt azért, mert már régóta követtem őket az mr2 segítségével, másrészt azért, mert értékes és felvállalható zenét küldtünk ki. Még ha csak a huszonikszedik helyet is értük csak el, a döntő legalább megvolt, és szerintem már ez is nagy szó.
20. Farid Mammadov - Hold me (Azerbajdzsán), 2013
Tudom, tudom, Azerbajdzsán valamiért nem tartozik a szívünk csücskébe ESC szinten ( pedig Magyarország csak nekik adott KÉTSZER max. pontot), de én valamiért szerettem az idei Rómeó és Júlia musical betétdalt, amivel neveztek. Ha nincs a színpadkép, pontosabban az a kétszázméteres-vörösruhás nő, akkor talán még jobban nekik szurkoltam volna.
19. Eleftheria Eleftheriou - Aphrodisiac (Görögország), 2012
A görögök valamit akkor is jól csinálnak. Nem szeretném őket amúgy ennyire, ha nem mindig haláli pörgős, hangulatos, nyári zenékkel jönnének, de hát így meg úgy fülembe másznak a dallamok. Ahogy az Aphrodisiacé is, ami számomra megtestesíti a tipikus nyári sláger fogalmát.
18. Koza Mostra - Alcohol is free (Görögország), 2013
Az idei tumbli kedvenc a meleg-opera-dubstep-drakula román produkción kívül egyértelműen a görög csapat volt, én speciel imádtam a bácsika hangszerét, a trombitás fiút, aki trombitázás közben ugrált össze-vissza, meg a meglehetősen helyes gitáros-énekes fiút, na és a dalt, ami szerintem hatalmas poén, és különben is, ha az alkohol ingyen van, Görögország nem is olyan rossz hely.
17. Jedward - Lipstick (Írország), 2011
A Jedward ikreket sem a fantasztikus hangjukért szerettem meg, hanem egyszerűen azért az energiáért, amit mozgósítani tudtak a szímpadon. A két ecsetfej szerintem halálvicces látványt nyújtott, amikor először megjelentek az Eurovízión, ráadásul a Lipstick rendesen fülbemászó dal is.
16. Eric Saade - Popular (Svédország), 2011
I WILL BE POPULAR. Ericet még jóval a pirosdzsekis-üvegtörős Popular előtt ismertem meg, 2010ben ő mondta be a svéd pontokat, és már az akkori melodifest-es Manboy című daláért is odavoltam. Ezért is voltam csalódott, hogy egy sokkal gagyibb számmal indult 2011-ben, de hát hiába, a Popular még így is a harmadik helyig repítette őt anno.
15. Eythor Ingi - Ég Á Líf (Izland), 2013
Ég a lift, Ég a lift... Nem is tudtam, hogy az izlandi nyelv ennyire hasonlít a magyarra... Szóval én nagyon megszerettem az idei izlandi srácot, álnéven Thort, mert a dala pont annyira volt nyugodt és kellemes, amennyire szükségem volt rá, és mert hozott magával valami skandináv életérzést is.
14. Getter Jaani - Rockefeller Street (Észtország), 2011
Abban az időszakban épp az észt mániámat éltem, így nagy érdeklődéssel vártam, mivel állnak elő. Getter dalában egyébként semmi extra nincs, sokan talán még idegesítőnek is neveznék, nekem viszont kifejezett kedvencem lett, és imádtam a színpadképet is a sok színnel meg a cipőkkel.
13. Gianluca Bezzina - Tomorrow (Málta), 2013
Ha túljutunk a "Hogy lehet valakinek ilyen tejbetök mosolya?" kérdésen, akkor azért is tetszhet meg többek között Gianluca dala, mert iszonyat édes szövege van, és az az akcentus, amivel énekel, minden pénzt megért. Meg olyan kis dömdödöm az egész.
12. Soluna Samay - Should've known better (Dánia), 2012
Nem is értem egyébként, hogy hogyan végezhettek tavaly a dánok olyan hátul, én kifejezetten szerettem Soluna dalát, nagyon aranyos volt az egész csajszi meg a kisugárzása, és volt benne valami eredeti. De hát úgy néz ki, az ír hippidal jobban kell a népeknek, mint Soluna.
11. MaNga - We could be the same (Törökország), 2010
Valamiért mindig különlegesen vonzódom az együttesekért Eurovíziókon, egyrészt azért, mert viszonylag ritka példánynak számítanak, másrészt meg azért, mert a jó eredmény sem sokszor garantált nekik. A kis törökök viszont egész a második helyig vitték, mindezt úgy, hogy a dalnak még mondanivalója és üzenete is van. Ez igen.
10. John Lilygreen & The Islanders - Life Looks Better in Spring (Ciprus), 2010
Nem hiszem, hogy rajtam kívül bárki is emlékezne erre a dalra, nekem viszont anno nagyon megragadt valamiért. Valószínűleg a szövege miatt, ami szerintem gyönyörű, meg azért is, mert Ciprustól sokmindent várnék ilyen versenyen, de ezt a dalt semmiképp sem. Azóta sem hallottam róluk, a Life Looks Better In Springet viszont még mindig szívesen lejátszom, ha arról van szó.
9. ByeAlex - Kedvesem (Magyarország), 2013
Alex, Alex, Alex...még mindig a hétvége hatása alatt vagyok, egyszerűen el sem hiszem, ami történt. Alexet sem a Dal válogatóján ismertem meg, én akkor már rég rajongója voltam a Csókolomnak és a Láttamoztam is a telefonomon csücsült sok-sok lejátszással, de hát a kedvesem... Örültem, hogy ő ment, és továbbra is állítom, hogy ez volt a legjobb döntés.
8. Charlotte Perrelli - Hero (Svédország), 2008
Nem is értem, hogy lett Charlotte számából ekkora sláger itthon, Magyarországon, de szerintem a Herot még olyanok is ismerik, akik 2008-ban még azt sem tudták,mi az az Eurovízió. Mondjuk teljesen jogos a siker, ha már ott kint nem ismerték el rendesen a dal érdemeit, legalább a rádiók teljesen rákattantak utána. És velük együtt én is.
7. A friend in London - New Tomorrow (Dánia), 2011
Már minden alapvető gondolatot elmondtam, amiért ilyen gyorsan beleszerettem a dán együttes dalába, szeretem, amikor ez a stílus megjelenik a dalversenyen, amikor egy együttes az első tízben végez úgy összességében, meg azért annyira az énekes csávó sem nézett ki rosszul, a dal meg... az egyik legjobb, amit a dánoktól hallottam.
6. Verka Serduchka - Dancing Lasha Tumbai (Ukrajna), 2007
HÁT EZ EGY ŐRÜLET. A legviccesebb produkció, amivel a hat év alatt találkoztam, simán kenterbe veri az orosz nagyikat vagy épp az idei román csávót. egyszerűen tömör gyönyör, amit műveltek az ukránok, ezen a mindenféle nyelven, és aki ezt nem élvezte..az hova tette a humorérzékét?
5. Paradise Oskar - Da Da Dam (Finnország), 2011
Imádtam ezt a kis finn fiút, ahogy szőkén, azokkal az imádnivaló szemeivel kiállt egyedül, egy gitárral a kezében, a nagy földgömb elé, azzal a céllal, hogy ő most megmenti a világot. Az egész albuma annyira fantasztikus egyébként, meg ugye finn is meg minden és hát imádom.
4. Lena - Satellite (Németország), 2010
2010-ben nem is szerettem volna igazán, hogy ő nyerjen, bár a dobogóra már akkor is érdemesnek tartottam. A Satellite eszméletlenül fülbemászó dal, Lena akcentusa imádnivaló, el sem hittem, hogy német, és volt ténylegesen egy olyan kisugárzása, hogy nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
3. Tom Dice - Me and my guitar (Belgium), 2010
Nem titok, azért nem voltam elragadtatva Lena győzelmétől, mert Tomnak szurkoltam. egyszerűen imádtam a dalt, imádtam a srácot, imádtam a kiállását, imádtam mindent, ami vele volt kapcsolatos, és a mai napig az egyik kedvenc eurovíziós fellépőm, arról meg ne is beszéljünk, hogy a belga indulók közül milyen magasan vitte a prímet az elmúlt években.
2. Trackshittaz - Woki mit deim Popo (Ausztria), 2012
Ne nézzetek hülyének, amiért a második helyre egy olyan dal került, ami még a döntőig sem jutott el, de hát egyszerűen képtelen voltam kihagyni a trackshittazt, mert a Woki mit deim Popo... azt hiszem, senki sem értékelte rendesen azt a csodát, amit ők tavaly színpadra vittek, nekem sokáig még a csengőhangom is a woki volt. de hát ilyen az élet, nem nyerhet mindenki, nálam mindenesetre ők voltak a legjobbak.
1. Alexander Rybak - Fairytale (Norvégia), 2009
Na... a meglepetések csúcsa Alex, igaz? Nem tudom, figyeltétek-e, de nincs is más 2009-es dal a listán, mert egyszerűen annyira oda meg vissza voltam a fairytale-ért, hogy más számot be sem fogadtak a gondolataim. Szerintem minden idők legjobb nyertese volt Alex, imádom azóta is, minden benne volt a dalban, amiért egy előadót szeretni lehet, és egyszerűen tökéletes volt az egész.
mish mosh mash
2005 óta nálam minden május tulajdonképpen azzal telik (igazából az egész tavasz), hogy az Eurovíziós Dalversenyre készülök, mindenféle hírt elolvasok, meghallgatom az összes dalt, esélyeket latolgatok, interjúkat nézek, rajongok és kiábrándulok Magyarországból. Na, egyáltalán nem azért, mert olyan borzalmas előadókat küldtünk volna ki, egyedül Csézyvel kapcsolatban volt egy olyan unalmassági faktor, amit felesleges volt bevállalni, valamit Ádok Zoli, mindenféle direkt bántás nélkül sem hozott olyan színvonalat, amit én elvárnék magunktól, a többiek viszont szerintem A DALOK SZINTJÉN abszolút rendben voltak. De az, ahogy azok az emberek, akiknek egyébként fogalmuk sincs a versenyről, arról, hogy mi szokott általában sikerrel futni, és egyáltalán kik az ellenfelek, előre leírják és pocskondiázzák a magyar indulót, egyszerűen undorító. Amit Alexszel művelt a magyar közvélemény az elmúlt hetekben, attól egyszerűen hányni tudnék, és mindenki, aki úgy ált az Eurovízióhoz, hogy Alex szégyenbe hozza majd Magyarországot, az szégyenkezzen inkább saját maga a minősíthetetlen viselkedése miatt. Nekem már a magyar válogatóműsor során is az egyik potenciális jelöltem volt a Kedvesem, épp azért mert volt benne valami más, valami megjegyezhető, valami, ami nem olyan, mint az átlag. (Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Gigivel jobb eredményt érhettünk volna el a mostaninál. Megette volna őt az ukrán, az orosz, a norvég és a holland csaj, a többiekről nem is beszélve). Alexet persze már ekkor elkezdték ízekre szedni, de az igazi marcangolás erre az utolsó hétre maradt, én már meg sem nyitottam a videókat, rá sem néztem a kommentekre, undorodtam az egésztől. Már azt hatalmas elégtételnek vettem, hogy Alex a döntőbe jutott, és nagyon kíváncsian vártam, mi lesz majd velünk szombaton.
Annyit azért mindenképp szeretnék leszögezni, hogy bár a döntő végére pár dalt megszerettem, messze nem ez volt az ESC történelmének legerősebb mezőnye, sőőt.... Míg régebben azon kellett taktikáznom, melyik kedvenceimet hagyjam ki a top 10-ből, idén nehéz volt tíz olyan dalt találni, amit később is szívesen meghallgatnék. Leginkább tényleg Alexért szorítottam, szerettem a máltai srác jókedvét és a dalának szövegét, a görögökre is muszáj volt szavaznom, fantasztikus volt, amit műveltek, az izlandi Thor dala is a fülembe mászott jó darabig, az olasz srác is életem szerelme lett egy kicsit, a skandinávoknak, így a később győztes dán lánykának már csak azért is szurkoltam, valamint nekem az azeri dal is tetszett. Abban már egy jó hónappal ezelőtt szinte biztos voltam, hogy Dániáé lesz a győzelem, de mindent elfeldtetett velem az, hogy Alex a TIZEDIK lett. Annyira jó kimondani ezt, hogy meg is teszem még háromszor. MAGYARORSZÁG TIZEDIK LETT. ALEX TIZEDIK LETT. A KEDVESEM A TIZEDIK LETT. Még mindig nem bírom felfogni. Mikor kiderült, hogy Alex döntős, ráadásul szerencséses a döntő második felében fog fellépni, felírtam egy lapra a tippemet. Nagyon optimistán 14. helyre vártam magunkat, de még ehhez képest is csoda történt. Ez a magyar eurovíziózás történetében a harmadik legjobb eredmény, de nekem kicsit úgy tűnik, mintha A LEGJOBB lenne. Friderika idejében teljesen más szabású volt még a verseny, Magdi pedig azért sokkal nagyobb motivációt jelentett a külföldön élő magyaroknak, akkor még záporoztak a szerb és román pontok is. Idén viszont? Olyan megtisztelő pontokat kaptunk, hogy csak na. Sokan vádolják azzal az Eurovíziót, hogy politika az egész, de ezt már annyiszor próbáltam cáfolni, hogy inkább bele sem megyek a témába, felszínesen érinteném annyival, hogy igen, valószínűleg azért kaptuk a németektől a tizenkettőt, mert Orbán és Merkel között olyan felhőtlen a viszony, és az is a politika műve, hogy idén akkor ennyivel jobban végeztünk, mert gazdaságilag is olyan jól állunk, meg mert semmilyen konfliktusunk nincs az európai politikai életben. Nyílvánvalóan. Szóval, max. pont a németektől, azt hittem, meghalok. Lena, aki előbb belekeveredik abba, hogy kinek adnak pontokat, azt hittem, ezt is benézte valamiért, de nem. A németeknek TÉNYLEG tetszett a Kedvesem, ahogy a finnek sem csak a nagy barátság miatt szavaztak ránk (Hangsúlyoznám mindenkinek, hogy szavazzunk már azért a finnekre máskor, ciki, hogy ők mindig felpontoznak minket, mi meg megint nulláztunk. GÁZ) és Albánia sem tőlünk akar atombombát venni a szavazatok segítségével. Aztán a többi ország is, aki ránk szavazott...Tényleg látszott, hogy ezeket a pontokat nem Magyarország kapja, nem a történelmi múltunk vagy az ilyen-olyan helyzetünk, hanem ALEX ÉS A DALA, és pont miatta kerülhettünk a top 10be. Mert a Kedvesem, hiába szditák annyian, egy JÓ DAL lett, erre az Eurovízióra legalábbis biztosan. A négyéves unokatesóm szerint ugyanolyan "szép", mint amennyire a hetvenéves nagypapám "belevaló betyárnak" hívja Alexet, vagy amennyire a finn tumbli követőim egyértelműen beleestek Alexbe, egyikük 15 sms-t küldött ránk. A Kedvesem a miénk, magyar, és különleges, és ez olyan eredményekhez vezetett, hogy szerintem a legtöbb tv-néző szóhoz sem jutott és bevallom, még én sem ébredtem fel a kábulatból.
Szóval ahelyett, hogy mindig rászállnánk kis hazánk eurovíziós huszáraira, bízzunk már meg egy kicsit bennük, hogy okozhassanak ilyen meglepetéseket. Alex maga írta a dalt, a húga rajzai futottak a háttérben, az ő elképzelése volt, hogy magyarul énekeljen (nem hiányzott a svéd sem), a színpadra nagyon kellett Dani és Helga is, egyszerűen tényleg úgy érezhetjük, hogy valami a miénk, ami sikeres, amit szeretnek az emberek Európában, valami, ami jó. Úgyhogy bújjon vissza a csigaházába mindenki, aki úgy gondolta, hogy Alex szénné fog minket égetni, mert ezeknek az embereknek a saját háza ég.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
