2011. az ötven legjobb dal.
Feladtam magamnak a leckét, ugyanis nagyjából egészéből olyan listát szerettem volna összeállítani, amin csak olyan dalok szerepelnek, amik vagy idén jelentek meg vagy igazából idén lettek nagy slágerek. Az előző években ezzel a kritériummal nem sok problémám lett volna, de idén eszméletlen sok régebbi zenét hallgattam, így kisebb nehézségek árán jött csak össze az ötven dal. FŐleg amiatt is, hogy sikerült még egy szabályt kreálnom magamnak, miután egy előadótól maximum csak négy számot tehetek bele az ötvenbe. Muszáj volt, különben negyven hely már alapból foglalt lett volna a Foster the people, One Direction, Coldplay, Ed Sheeran négyesnek. Fontosnak tartom megjegyezni egyébként mellesleg, hogy nálam ezt az évet erőteljesen ők négyen vitték (: SZóval.... türürürüpp a top 50. az első tíznél tettem megjegyzést, mert az kell :D
50. Katy Perry - E.T.
49. Lady Gaga - Bad Kids
48. Natalia Kills - If I was God
47. Adele - Set fire to the rain
46. Coldplay feat. Rihanna - Princess of China
45. David Guetta (ficsöring a fél világ) - Where them girls at
44. Katy B - Lights on
43. The National - Conversation 16
42. Rizzle Kicks - When i was a youngster
41. Adele - Romour has it
40. Ronan Parke - A thousand miles
39. One Direction - One thing
38. Maroon 5 feat. Christina Aguilera - Moves like Jagger
37. All Time Low - I feel like dancin'
36. Paramore - Monster
35. A friend in London - New tomorrow
34. Jedward - Lipstick
33. Sunrise Avenue - i don't dance
32. Florence and the machine - Shake it out
31. Foster the people - I would do anything for you
30. Take that - Kidz
29. Matt Cardle - Sparks
28. The Wanted - Glad you came
27. Ed Sheeran - Lego House
26. Cher Lloyd - With Ur Love
25. Birdy - Skinny love
24. Coldplay - Hurts like heaven
23. Noah and the whale - Life is life
22. JLS - Do you feel what I feel?
21. One Direction - Up all night
20. Bruno Mars - Marry you
19. Eric Saade feat. Dev - Hotter than fire
18. Ola Svensson - Riot
17. Christina Perri - Jar of hearts
16. Frida Gold - Wovon sollen wir träumen?
15. Olly Murs feat. Rizzle Kicks - Heart skips a beat
14. Ed Sheeran - Drunk
13. Coldplay - Paradise
12. Rihanna - We found love
11. Sunrise Avenue - Hollywood Hills
10. Snow Patrol - Called out in the dark
Ja hát hogy a Snow Patrol az idén teljesen bezárta magát a szívembe. Eddig is volt pár daluk, amiket agyonhallgattam (igen, azok amire gondoltok), de úgy összességében nem rajongtam értük. De a Fallen Empires album varázslatos, annyira megnyugtat, ha valami vagy valaki felhúzott, ez a dal meg szerintem tényleg az egyik legjobb a korongról.
9. Foster the people - Call it what you want
Ha az év dala számomra nem is ez lett, az év videója címre mindenképp Mark Fosteréket nevezném, ezzel a számmal. Szeretem az olyan videókat, amiken gondolkodni kell, és ami annyira abszurd és misztikus, hogy még engem is elképeszt. És nem úgy abszurd és misztikus, hogy sellőként szexelnek meg ilyesmik. na mindegy.
8. Adele - Someone like you
Az idei év kétségtelenül Adele volt, teljesen megérdemelten. Ritkén találni ilyen tehetségeket, és rettentően tisztelem, amiért élőben is ugyanolyan csodálatosan hangzanak a dalai, mint a felvételeken. A someone like you meg tényleg egy csoda, gyönyörű dal.
7. Natalia Kills - Wonderland
Nataliát a nyáron szerettem meg nagyon, és akkor ilyen 7/24ben ment a Pefectionist a fejemben meg a zenelejátszómban is. Ez a dal pedig néha annyira én vagyok, és éppen ezért szeretem ennyire. Csodálatos.
6. Tim Bendzko - Nur noch kurz die Welt retten
Nem hiszem, hogy sokat írtam volna erről a német fiúról, pedig hihetetlen a srác. Imádom minden egyes dalát, és ő volt az, aki bebizonyította számomra, hogy a német nyelv is lehet gyönyörű, ha jól használják. A dalszövegei pedig eszméletlenek.
5. One Direction - Moments
Már ezt is olvashattátok itt, de nem baj, imádom magam ismételni, szóval már eszméletlenül vártam ezt a dalt, mert ha a One Direction és Ed Sheeran összeáll, abból csak jó jöhet ki, Louis szólójáról meg ne is beszéljünk. Gyönyörű dal, és annyira jól ötvözi Ed és a srácok stílusát, hogy nagyon.
4. Coldplay - Major Minus
remélem, hogy a coldplayt azért senkinek nem kell bemutatnom, főleg nem az idei évük után, ami szerintem a vártnál sokkal nagyobbat durrantott. Szóval van ez a Mylo Xyloto, ami egy varázslatos album lett jobbnál jobb dalokkal, és van rajta ez a Major Minus szám, amit pedig annyira szeretek, hogy nem is találok rá szavakat.
3. Ed Sheeran - The A team
Edről azt hiszem, már rengeteget írtam nektek, meg elzengtem különböző ódákban és mondatrengetegekben, hogy mennyire imádom. Nem is szaporítanám sokkal tovább a szót, lényeg a lényeg, hogy Ed fantasztikus művész, és ember és szeretem.
2. Foster the people - Houdini
Annyira imádom, amikor az emberek odáig meg vissza vannak a foster the people-ért, ami náluk abban merül ki, hogy agyonhallgatták a pumped up kickset, és talán mostanában már megismerkedtek a call it what you want klipjével. Úristen, ez a banda annyival több ennél. Egyrészt hihetetlen tehetségek alkotják, akik nem mellesleg eszméletlen jófejek, és perpillanat ilyen félpéldakép félék. Másrészt meg ez a dal, a Houdini, ez számomra az ilyen abszolút kedvenc, bármikor meghallom, sikítozom örömömben dal.
1. One Direction - What makes you beautiful
Őszintén, van itt olyan, akinek meglepetést okoztam ezzel? Hát, maximum saját magamnak. Szóval... ha egy évvel ezelőtt valaki nekem azt mondja, hogy én ennyire szeretni fogom ezeket a srácokat, hát...erősen megmosolyogtam volna. maradjunk annyiban, hogy hát... túl gyorsan alkottam róluk negatív véleményt, beskatulyáztam őket, aztán azóta meg próbálok behozni és törleszteni mindent, és megemelem a kalapom. Hihetetlen, amit ez az öt fiú az elműúlt egy évben véghez vitt, ez a dal meg teljesen a szívemhez nőtt, nincs mit tenni. és a telefonom szerint is ezt hallgattam idén a legtöbbet :D
All you need is...X-Factor
Azért szeretem ezt a december végét, mert ilyenkor akarva akaratlanul is ott kötök ki, hogy mindenről, de tényleg mindenről listát szeretnék írni. Az eltervezett dolgokról, az idén megtörtént eseményekről, a sportról, a zenéről, a könyvekről, a filmekről. Persze aztán ezeknek a terveknek csak minimális része valósul meg az év végéig, főleg idén, amikor az utolsó időszak tényleg nem a reindeer-gamesről szólt. De. Ezt a listát már régóta tervezem, és nem szeretném, hogy elmaradjon. Szóval... dobpergés és minden hasonló agyzsibbasztó várakoztató zene... A 2011-es X-factor legjobbjai (szerintem). Előre leszögezném, hogy még véletlenül sem a magyar x-ről lesz szó, hanem brit barátainkról. Egyrészt mert az idei felhozatal is sokkal jobbra sikeredett kinn mint itthon, másrészt pedig a magyarból nem tudtam volna tíz dalt összeválogatni. Most viszont még gondolkodnom is kellett, hogy melyik produkció maradjon a tízben és melyiket hagyjam ki. Először próbáltam úgy összeválogatni, hogy tíz különböző előadó kerüljön ide, és nyílván sikerült is, de nem hagyhattam, hogy a győztes és a kedvencem egy-egy dallal szerepelhessen csak (:
13. Marcus Collins - Cannonball
Tessék, már az elején kijátszom a lapjaim, bár az elején egyáltalán nem hagyott bennem nyomot Marcus, és csak ilyen ja őő is van még szinten hallgatgattam bele az előadásaiba, a végére egészen nagyon megkedveltem, és a döntőben már inkább érte szorítotttam, mint a lányoknak. Szerintem az ő verziója is gyönyörű volt a Cannonball-ból, és bár tényleg nagyon megérdemelte a Little Mix az első helyet, vérzett a szívem Marcusért.
12. Misha B - Rolling in the deep
Jajj Misha, Misha... Annyira gyönyörű és erős hangja van, csak kár hogy emberileg voltam egy kicsit rosszul tőle. Valamiért ahogy haladtunk hétről hétre, egyre kevésbé lett szimpatikus, és egy idő után az unszimpátiám legyőzte a hangja erejét. Ennek ellenére szerintem nagyon szép pillanatai voltak, és az Adele feldolgozásokra nagyon érzékeny tudok lenni....de ő jól összedobta a sajátját, és tényleg egyedi lett. ezért pirospont jár neki.
11. Amelia Lily - Piece of my heart
Amelia a meghallgatásán hatalmasat énekelt, ez szerintem vitathatatlan. Az egyik kedvenc számomról van szó, és nagyon érzékeny vagyok arra, hogy hogyan nyúlnak hozzá (eddig Amelián kívül egyedül Rúzsa Magdinak sikerült bizonyítania) Jajj, szóval ez a kiscsaj nagyon durván megszerettette velem magát, aztán amit Kellynél mutatott a mentorok házában, na az sem volt semmi.
10. Craig Colton - Jar of Hearts
Szögezzük le mindjárt, hogy Craiget egyáltalán nem sorolnám a kedvemceim közé. Annak ellenére, hogy tudom, hogy eszméletlenül jó hangja van, a személyisége megint nem fogott meg. De ahogy ezt a dalt eltolta...az olyan libabőrös, hidegkirázós, mindenes. Valahogy amikor tőle hallgatom ezt az amúgy is gyönyörű dalt, akkor..hmm.. akkor értem meg igazán a mondanivalóját. Először még zavart, hogy a ritmusa egy kicsit eltérő, de most már fel sem tűnik.
9. Little Mix - Radio Gaga/Telephone
Mikor megtudtam, hogy Gaga-Queen hétvégét fognak tartani az x-ben, erősen reménykedtem, hogy valaki kijátssza az aduászt, és előáll a Radio Gagával. Nem kellett csalódnom, az egyik kedvenc dalomat ráadásul, még ha csak pár másodperc erejéig is, de pont a Little Mix énekelte, akik ekkoriban még nagyon-nagy kedvenceim voltak. Félreértés ne essék, most is imádom őket, és szerintem ez volt az egyik legerősebb előadásuk.
8. Frankie Cocozza - Valerie
Akármennyire próbálták is később szinte kitörölni az emlékezetünkből Frankiet, igenis része volt a versenynek, szerintem nagyon érdekes része. Oké, oké, bevallom, engem már itt az elején, a válogatáson teljesen elragadott a személyisége és a stílusa, és szerintem a Valeriet nagyon jól a magáévá tette. na ez most bután hangzott. de Frankienél azt hiszem, nem furcsa így beszélni. Aztán meg ugye megimádtam azért, mert folyton a kedvenceimet énekelte, még ha rendszerint jól el is rontotta őket. (coldplay rajongók nehogy meghallgassák a The Scientist-et, mert neee... egyszerűen ne). De nekem valahogy a hangnál a karizma és az egyéniség mindig fontosabb volt, és valljuk be, Frankienek abból kijutott bőven.
7. The Risk - Just the way you are
Szerettem a The Risket, mert volt bennük valami báj ,és valahol megragadtak a tinifiúbanda és egy macsóbanda között, és ez a furcsa egyveleg nekem tökéletes volt. A Bruno Mars számok pedig egyébként is tökéletesek azoknak a fiúknak, akik tinilányokat szeretnének meghódítani. És nagyon jól megcsinálták a saját verziójukat. Sajnálom, hogy ilyen hamar kiestek, mert őket is nagyon szerettem.
6. Janet Devlin - Fix you
Ha még nem említettem volna, akkor nálam a széria kedvence egyértelműen Janet. Imádtam ezt a lányt (majdnem lekislányoztam, pedig idősebb nálam pár hónappal). Annyira bájos volt, hihetetlen egyéniséggel és zenei ízléssel, és eszméletlen hangszínnel. Imádtam minden egyes megmozdulását, minden dalválasztását, még a hamis hangjait is. Szerintem elbűvölő és nagyon tehetséges lány, és benne látok fantáziát. Az meg már tényleg mindennek a teteje, hogy az egyik kedvenc Coldplay dalomat énekelte, ráadásul csodálatosan. Egyedien. Janetesen.
5. Kitty Brucknell - Sweet Dreams
Hmm... Ahogy Craig vagy Misha, Kitty sem tartozott a kedvenceim közé, sőt az elején erősen szurkoltam azért, hogy essen ki. De milyen kár lett volna! akkor nem hallom a Sweet Dreams feldolgozását, ami szerintem mind látványilag mind hangilag nagyon durván átugrott mindenféle szintet. Louis mentoráltjai idén ugyan nem sokat mutattak, de Kittyben láttam fantáziát, és ezt a dalt tényleg rendesen odatette.
4. Little Mix - Don't let go
Szerintem a csajszik a legjobbjukat a filmes hétvégén mutatták. Hihetetlenül jól összedobták ezt a dalt, és annak ellenére, hogy előtte nem ismertem, utána egész héten ez mászott a fejemben. Hogy egy kicsit személyeskedjek, az egész Little Mixszel semmi gondom nem lett volna, ha nincs ott Perrie, de hát tapasztalatból tudom, hogy elég nehéz olyan együttest összerakni, ahol senki nem idegesít (de nem lehetetlen. és most mindenki tudja hogy kikre gondolok )Szóval nagyon örülök neki, hogy megnyerték, gyönyörű hangja van mind a négy lánynak, és tényleg gyönyörűek is (: Úgyhogy sok szerencsét kívánok nekik, kiváncsi vagyok, meddig jutnak el.
3. Marcus - Another One Bites The Dust
Ha a Radio Gaga az egyik kedvenc Queen dalom, akkor az Another One Bites The Dust a másik. Szerintem remekül passzolt Marcus hangjához és stílusához is, és talán itt volt a nagy fordulópont vele kapcsolatban, a hétvége után már egyre inkább figyeltem rá és egyre inkább bezárta magát a szívembe. Bár természetesen Mercury alakítását nem lehet felülmúlni, de tetszett, hogy Marcus ezt meg sem próbálta, inkább saját magára formálta a számot.
2. Amelia Lily - Ain't no mountain high enough
Azért szeretem ezt a dalt annyira, mert...igazából nem tudom. Csak imádom. És imádom Amelia verzióját is. Hatalmas teljesítmény, hogy azok után, hogy hetekig tartó felkészülésből és tanulásból esett ki, ilyen szintű produkciókkal tudott visszajönni. Sokan morogtak, hogy nem lenne ott a helye az első háromban, de szerintem igenis megérdemelte a harmadik helyet. És elképesztő, hogy kevesebb, mint egy évvel idősebb nálam.
1. Janet Devlin - Your song
Ki más állhatna az első helyen? Már csak azt kellett eldöntenem, melyik dalával, hiszen annyi gyönyörűséget énekelt. Szerettem, amiért nem félt Elvist, Jackson 5-ot énekelni, amiért választott RHCPt és Snow Patrolt, és őszintén? Szerettem, bármit bárhogy énekelt. De azt hiszem,az első dalt, a Your Song-ot nem lehet felülmúlni. Amúgy is rengeteg élmény és érzelmi szál köt ehhez a dalhoz, de ahogy ő elénekelte.... hát, onnantól kezdve nem volt kérdés, kinek szurkolok ebben az évadban. Janet rendkívül tehetséges lány, és őszintén remélem, hogy sokra viszi még majd, és nemsokára előrukkol egy varázslatos lemezzel.
Végezetül még annyit mondanék el, hogy remélem mindenkinek, aki követte a briteket, visszahoztam pár vidám, kellemes emléket, és mindenkinek, aki eddig még nem kalandozott erre a vizekre, kedvet hoztam hozzá (:
Christmas is all around me
Tudjátok mi a vicces? Hogy december huszonötödike van, és ebben a hónapban egy, azaz egy darab bejegyzést írtam nektek, ami kb. egy mentegetőzés volt és egy ígéret arra, hogy ezentúl gyakrabban írok. Hát ez nem jött össze. Sok mindenre tudnám fogni, de inkább nem teszem, mert egyrészt gondolom senkit nem érdekel, másrészt pedig nem szeretnék különböző dolgokba kapaszkodni.
Szóval a decemberem tulajdonképpen ha varázslatosnak nem is volt mondható, igazából elég jól telt. Rengeteg új élményt befogadott a pici agyam, lelkem meg mindenem, valamiért szinte egész hónapban szeretettúladagolásban szenvedtem, és még azokat is megölelgettem volna, akik máskor a halálra idegesítenek. De tűrtőztettem magam, csak közepes mértékig voltam elviselhetetlen. Oké, ezt így nagy merészség kikiáltani, talán meg kellene kérdeznem mást is, de mindegy, a lényeg, hogy egyelőre úgy tűnik, mindenki túlélte. Mármint engem. Túlélt engem. Ez azért nagy teljesítmény még azoktól is, akik csak egy kis szeletet kapnak a hülyeségeimből. Képzelhetitek, mi lehet akkor mondjuk a szobatársaimmal és a családommal. Hogy is mondjam... .egyre nehezebben viselnek el, de én ezt teljes mértékben és abszolút megértem, szerintem én is utálnám magam, ha nem én lennék. Tessék, már megint előjöttek a skizofrén dolgaim... Úgyhogy inkább hanyagoljuk is botrányosan idegesítő viselkedésemet és evezzünk kellemesebb vizekre (mint azt megfigyelhettétek, a teljesen felesleges, és roppantul fárasztó közhelyekből a mai napig sem fogytam ki.. sőt rengeteg van még a tarsolyombam)
Itt van ugye lekerülhetetlenül ez a karácsony téma. Nem tudom említettem-e már korábban, de én eszméletlenül szeretem ezt az ünnepet. Nem az ajándékok meg a sok kaja miatt, az tulajdonképpen számomra tényleg teljesen mellékes (például tegnap annyira belemerültem a mézeskalácssütésbe, hogy este nyolckor eszméltem, hogy még meg sem jött a "jézuska" meg semmi ilyesmi). Hanem a hangulat miatt. Egyszerűen imádom a karácsonyi fényeket, az este váratlanul (vagy kevésbé váratlanul) betoppanó vendégsereget, a karácsonyfa díszítését és a kalandot, amíg valahogy bekerül ez a fa a helyére, a karácsonyi zenéket és filmeket, a csillagszórót, a szomszédokat, akik ilyenkor nem szólnak be, ha hangosan hallgatom a zenét, a gyertyákat és igazából a hasonló körítéseket is. Most papolhatnék fél órát arról, hogy a szeretet így, a szeretet úgy, de szerintem teljesen felesleges ennyire ebbe az irányba kalandozni. Inkább képzeljetek ide egy kis csöpögő maszalagot a szeretet fontosságáról.
Ami viszont nagyon zavar az idei karácsonyban, az az időjárás. Szerintem már eddig is sokat nyafogtam itt is és tulajdonképpen mindenhol arról, hogy nincs elég hideg, nincs hó, stb. És tudom, hogy nagyon sokan meleg időjárás pártiak... De az, hogy december huszonötödikén tizenegy fokban rövidujjúban rohangálok az udvaron és semmi bajom, mert a szemembe süt a nap és abszolút nem fázok... az már mindennek a legeslegteteteje. Ha ez így folytatódik, meg fogok bolondulni.
Na de arra szerettem volna kilyukadni, hogy minden erre járónak eszméletlenül boldog karácsonyt , kellemes ünnepeket, finom süteményeket, ajándékhegyeket, és jó sok havat kívánok. Legyetek boldogok és kiegyensúlyozotttak meg minden ilyesmi. és ne legyen lelkiismeretfurdalásotok, ha a kelleténél egy kicsivel több bejgli csúszik le.
Már nem ígérek semmit, de próbálok holnap hosszabban írni.
another one bites the dust
Nem arról van szó, hogy nem szeretnék blogolni, mert imádok, de tényleg, és még arra sem hivatkozom, hogy nem lenne rá erőm vagy energiám mert általában este nyolctól olyan friss vagyok, hogy csak na, egészen éjfélig és reggeltől este nyolcig vagyok csak a mosottrongy állapotban, tehát négy egész órám is lenne, hogy ideüljek, csak na. Hát, furcsán alakulnak a dolgaim mostanában, akár úgy is mondhatnánk, hogy sehogy. Az életem egy egyre nagyobbra növő amorf maszlag, és nem tudom a helyes irányba terelni. Kisebb problémáim vannak a kipihentséggel, illetve úgy is fogalmazhatnék, hogy az alvási ritmusom teljesen összezavarodott, és nem sok esélyt látok arra, hogy ez a közeljövőben visszaálljon a normális kerékvágásba. Már engem zavar a tudat, hogy minden második órán elalszom, de egyszerűen képtelen vagyok odafigyelni és jegyzetelni, ami később nyílván az eredményeimen is meg fog látszódni. Estére persze teljesen felélénkülök, és hiába fekszem le korábban, órákig csak forgolódom az ágyban. A reggelekről meg ne beszéljünk, azok borzalmasak. A szobatársaim már szerintem hozzám sem mernek szólni.
Aztán egyébként is teljesen összekutytultam az életem. Pénteken például a pénztárcám hagytam a suliban, de úgy,hogy észre sem vettem, és az egyik tanár hívta fel anyut, hogy akkor majd itt és ott tudom ekkor és akkor átvenni, és komolyan, ilyenkor annyira szörnyűen érzem magam, hogy ilyen figyelmetlen vagyok. A lustaságom is a maximumon tetőzik, de legalább most már azt elmondhatom, hogy mozgásügyileg jobban állok mint akármikor. Amellett, hogy lehetőség szerint minden este egy húszperces-félórás tornával próbálok létrehozni eddig nem létező izmokat, néha még futni is lejárunk, úgyhogy így legalább a lelkiismeretem jobb állapotban van, mint amúgy szokott lenni.
Összefoglalva, szarul állok, de büszkén. Nem, egyébként ez sem túlzottan igaz, amilyen jól kibírtam az eddig novemberre időzített depressziómat, megkésve ugyan, de decemberre megérkeztek a negatív gondolataim, és bár hősiesen küzdök ellenük, ez a harc nyílvánvalóan nem egyszerű. A szociális faktoraim tehát erőteljes hanyatlásba kezdtek, újabban ismét gyanakvóbb lettem, amit gyorsan el kellene felejtenem... és ilyenek meg a satöbbi.
Ezután a viszonylag hosszú "hogy ez a fanni milyen egy borzalom" monológ után...hmm... eveznék kellemesebb vizekre. Hát, ha nem is vizekre, sípályákra mindenképp. Nem fogom megkerülni a témát, mert már úgyis hozzászoktatok. Elkezdődött a télisport szezon, ami azt jelenti, hogy a szokásos heti két óra helyett a hétvégéim nagy részét a tv képernyője előtt töltöm, ami annak ellenére, hogy eléggé foreveralone dolog, a pici lelkem egyáltalán nem bántja, sőőt. Istenigazából a hetem fénypontja az, amikor síugrást nézhetek. Főleg síugrást. De sífutást, biatlont, északi összetettet, alpesi sít, curlinget... húú, mindent, ami a közelembe került. Apropó, curling... örömmel jelentem be mindenkinek, aki nem tud róla (tehát valószínűleg elég sok embernek), hogy a női és férfi válogatottunk is bekerült az A csoportba, ami azért hatalmas eredmény, mert a curling nálunk egyáltalán nem közkedvelt sport. És nem hittem volna, hogy ez a nap el fog jönni, de köszönetet kell mondanom Béres Alexandrának, hiszen ez azért nagy részben az ő érdeme. Szóval, hajrá hajrá magyar curlingesek (természetesen a norvégok után, és ha ez a zárójel most nem lett volna itt, már meglepődtetek volna. úgyhogy muszáj volt ideírnom). Lényeg a lényeg, iszonyatosan élvezem, hogy újra látom a kedvenceimet, hogy Schlieri megszerezte a 36. vk győzelmét, hogy a norvég női sífutók úgy uralják a mezőnyt, hogy csak nézek, hogy Petter Northug megmutatja, hogy nem csak a hajrákban jó, úgyhogy minden olyan, mint a tündérmesékben. Nem ez nem igaz, de jó látni, hogy ilyen jó eredményeket érnek el, hogy megéri küzdeni, tényleg példaértékű a munkájuk. Ahogy az összes sportolónak, én esküszöm, rettentően felnézek rájuk, mert bennem sosem lenne ennyi kitartás, energia és küzdeni akarás. A tehetség nem elég ,rengeteg alázat és szorgalom kell ahhoz, hogy valaki már huszonegy évesen a harmadik legtöbb világkupa-győzelmet ünneplő síugró legyen, vagy épp a világ legeredményesebb női sífutója. Azt hiszem, nemzetiségtől és sportágtól függetlenül hihetetlenül sok mindent tanulhatunk, és kellene tanulnom tőlük.
Húú, annyi mindenről tudnék még így hirtelen mesélni (így jár az ember, ha hetekig nem ír blogot, ugye?) de most már eszméletlen késő van, inkább holnap jövök újra, és addigra rendszerezem szétszóródott gondolataim.
up all night
Kezdjük talán azzal, hogy olyan esetekben, amikor valakit/valamit eszméletlenül szeretsz, tulajdonképpen lehetetlen objektívnek maradni, és bárhogy is próbálkozol, a végén ott kötsz ki, hogy egy becsomagolt imádatkupacot teremtesz vélemény néven. Úgyhogy, előre is felhívnám mindenkinek a figyelmét, aki itt arra vár, hogy össze-vissza oltogassak bizonyos öt srácot, esetleg leírjam, hogy mennyire nudli zenét csinálnak (már ha te így gondolod), az kerülje el ezt a posztot, mert valószínűleg azért inkább pozitív dolgokat fogok előtérbe hozni. Azoknak viszont kifejezetten ajánlom, akik nem tudják felfogni, hogy miért szeretem ennyire a fiúkat, nem értik, mi tetszik nekem ennyire ebben az egész őrülteben (mert engem nem ilyennek ismertek meg, sőőőt...stb. ) vagy akik egyszerűen még bele sem hallgattak a lemezbe, meg persze azoknak is, akik szeretik a srácokat. Nem hiszem, hogy eddig olyan nagy zsákbamacskát árultam volna, de a félreértések elkerülése végett: Igen, a One Direction debütáló albumáról, az Up All Night-ról szeretnék írni egy kicsit. Mindenképpen szeretném leszögezni, hogy annak ellenére, hogy imádom mindegyiküket, és bíztam bennük, egy kicsit azért féltem ettől az anyagtól, több szempontból is. A tehetségkutatokból kikerülő énekeseknél mindig eszméletlenül nagy a rizikó az első albumnál, mert vagy eltalálják a stílusukat, és akkor nagyon hamar még sikeresebbek lehetnek, vagy pedig teljesen félrecsúsznak, elszámítják magukat, és ilyenkor óriási annak a veszélye, hogy amilyen gyorsan felkapaszkodtak, olyan gyorsan csúsznak lefelé is. Épp ennek a kiküszöbölésére aztán a producerek mindenből tesznek egy kicsit a bemutatkozó albumokra, ami meg engem talán még jobban idegesít, mint az egy irány felé elmozdulás. (ott van például Adam Lambert....hiába imádom a hangját, egyszerűen annyira össze-visszák a dalai...talán ezért nem is lett annyira hatalmas kedvencem. bár mindig szívesen meghallgatom. mindegy, ez egyáltalán nem ide tartozik). Szóval kicsit a fiúkat féltettem a dalaiktól, amiket írtak nekik... Ugye milyen furcsán hangzik? Szerintem is, de nem szerettem volna bennük csalódni (mint ahogy például a Jedwarddal történt. Őket is imádtam, de az albumok egyáltalán nem lett az én stílusom. ) És azt sem szerettem volna végeredményben, hogy a szobatársaim kiutáljanak, amiért minőségtelen zenéket hallgatok... Fogalmam sem volt, mire számítsak istenigazából, de tényleg.
Ezután a viszonylag hosszadalmas és unalmas bevezető után most már tényleg illene elkezdenem az albumról is beszélni, ugye? Összességében abszolút megnyugodtam, miután először végigpörgettem a 13+2 dalt. És nagyon boldog és büszke voltam egyszerre (ami a tévhitekkel ellentétben lehetséges és nagyon jó érzés). Oké, persze, már akkor is volt pár dal, ami jobban tetszett, volt pár, amit már akkor kiszúrtam, hogy "na, ez biztos nem lesz a kedvencem", de a kép összességében pozitív volt. Örültem azért is, mert kellő arányban voltak a gyors, pörgős dalok és a lassabbak, igazából kicsit megőrültem volna, ha csak az egyik vagy másik oldal képviselteti magát. Jó, igen, az előzetesek alapján már számíthattam valamire, de be kell, hogy valljam, a dalok teljes egészükben sokkal-sokkal meggyőzőbbek voltak, mint a fél perces előzetesek.Jajj, de akkor ugráljunk dalról dalra, úgyis ez a kedvenc részem. Mikor már tizennegyedszerre kell különbözőféleképpen megfogalmaznod, hogy mennyire hihetetlenül szeretsz egy dalt... ez művészet (csak vicceltem).
What Makes You Beautiful: szerintem épp eleget mondok azzal, hogy a telefonomon most már hónapok óta ez a legtöbbet hallgatott dal, hogy isten tudja hány hétfőn keltem fel rá erre és mentette meg a napomat a kukából, hogy hányszor és hány helyen énekeltem ezt már hány embernek (és hogy emiatt mennyien szenvedtek halláskárosodást). Hogy tisztázzunk mindent: ha mondjuk májusban azt mondja nekem valaki, hogy én fél éven belül ennyire imádni fogok egy dalt, ráadásul pont ezt a dalt, nem hiszem el neki. Hogy miért szeretem? A sok-sok emléken kívül, ami hozzá köt, az eszméletlenül édes szövegéért, ami a romantikus lelkemnek mindig jól jön, a dallamáért, amit hihetetlenül jól lehet dúdolgatni, és persze nyílvánvalóan a fiúkért és a videóért...és..inkább nem sorolom tovább.
Gotta Be You: bevallom őszintén, először nem tetszett. Ez mondjuk nálam nem meglepő, mert a lassú dalokkal valamiért nagyon hadilábon állok. Aztán ahogy egyre többször hallgattam, egyre jobban imádtam, a videótól meg aztán olyan szinten ájultam el, hogy onnan nem volt visszaút.
One Thing: Az első hallgatás után abszolút benne volt nálam a top 3ban ez a dal. Az elején valamelyik Kelly Clarkson dal jutott róla eszembe, aztán meg már csak élveztem a zenét. Szeretem, hogy a dalszövegben nincs minden második sorban benne a girl szó, úgyhogy ezt lazán tudom énekelni mindenféle átírások nélkül, hogy igazából a mondanivalója teljesen bennem van (húú...belémmászott, mint az állat. neem, nem kell semmi rosszra gondolni). És örülök neki, hogy ebből lesz kislemez, és Niall szólója is..jujj. Még valami: az egyik kedvenc Harry sorom is ebben a dalban van :D (You're my kryptonite )
More than this: lassú dal, úgyhogy akár mumus is lehetne, és az előzetesek alapján ezt a "nem fog annyira tetszeni" kupacba pakoltam, de... Ugye, mindig van de. Kisebb szívinfarktust kaptam, amikor Nialler gyönyörű szólója után meghallottam Louist is énekelni. És ha már őt hallottam, akkor még hússzor meg kellett hallgatnom az egész dalt, ami azt eredményezte, hogy teljesen beleszerettem a szövegbe, a zenébe, és rengetegszer sírhatnékom támadt tőle (ami szintén nem meglepő, ha ismertek). És hadd emeljem ki még Zaynt is, mert ő is..hú, nagyon odatette magát itt is.
Up all night: Nehéz erről a dalról bármit is írni, mert az egyik legnagyobb kedvencem az albumról, és az elsődleges reakcióm az lenne, ha az up all night-ról kérdeznének, hogy IMÁDOOOM. mindezt hangosan, szinte üvöltve és jó sokáig, egy kis visszhanggal megspékelve. Szóval, én mindennek nevezném magam, csak táncolós partianimalnek nem, de ettől a daltól, esküszöm, még nekem is táncolhatnékom és bulizhatnékom támad. Ami furcsa, és amit nagyon kevés előadónak sikerült eddig elérnie. Imádom a ritmust és a dallamot, és Harry refrén előtti részeit. Meg nyílván mindent, ami ezzel a dallal kapcsolatba hozható.
I wish: Először fel sem tűnt ez a dal, mert annyi csoda vette körül, hogy kicsit elnyomták szegényt. Pedig egyébként imádom a szövegét, talán az egyik kedvenc dalszövegem az albumról. Egyébként ez tipikusan olyan dal, amit filmzeneként tudnék elképzelni. Igeen, ilyen romkomokba leginkább.
Tell me a lie: áá, a Kelly dal. Szóval erre nagyon kíváncsi voltam, mert hallottam Kelly verzióját, és jó volt, jó volt, de semmi különös. Reméltem, hogy a fiúk adnak hozzá valami pluszt, és ez sikerült is nekik. Az ő előadásukban valahogy több érzelem van..és el tudom hinni, amiről énekelnek. És mindazoknak, akik úgy gondolják, még mindig, hogy a fiúk csak azért jutottak el eddig, mert jól néznek ki, de a hangjuk egy nudligombóc, sok szeretettel ajánlom ezt a dalt.
Taken: na jó, annyira nem tudom átérezni ezt a dalt, mert ilyen még sosem történt meg velem, egyik oldalról sem (lö foreveralone). Ennek ellenére szerintem érdekes téma, és a dalban is van valami furcsa feszültség. Zayn szólója mondjuk eszméletlen, tipikusan az a..ide még vissza kell pörgetnem, ezt meg kell hallgatnom mégegyszer pillanat. És mivel Liamről még nem írtam, szóval... neki is vannak szép pillanatai.
I want: Olyan furcsa, mert anno azt hittem, hogy ez lesz az abszolútkedvencem, aztán valamiért kicsit elfelejtődött, és sokáig csak úgy hallgattam, hallgattam, de istenigazából nem ragadott meg. Viszont valamiért tegnap nagyon rákattantam. Kicsit stílusilag szerintem kilóg az albumról, és nem ilyen tipikus valami, szóval ja. tetszik. természetesen.
Everything about you: Valamilyen meghatározhatatlan dolog miatt (aminek nem , még véletlenül sincs köze ahhoz, hogy hallhatom Louis Tomlinson hangját, ááá), az első pillanattól kezdve az egyik legesleg volt az albumról. Valamiért olyan "vérbeli" One Direction dalnak érzem, mindenkinek megvan a maga szerepe, mindenkit lehet benne imádni, mindenki olyan részt kapott, amit mintha rászabtak volna... Nem tudom... Olyan kis édes dal, még ha elsőre a refrén rész túl hosszúnak is tűnt.
Same Mistakes: Az első verzét kifejezetten imádtam az elején, valamiért nagyon eltalálták. Aztán volt két-három nap, amikor képtelen voltam végighallgatni a same mistakes-t. Utána viszont, mint ez a lassabb daloknál lenni szokott, szépen lassan csak megszerettem. Valamiért viszont mindig Zayn jut eszembe, és fogalmam sincs miért. Jajj..és szövegorientáltaknak ajánlom ezt is.
Save you tonight: Az előzetesek alapján kijelentettem, hogy nálam ez a dal nr.1 lesz, aztán végülis be is jött. Szóval.. mivel lehetetlen nem ismételgetni magam, ezt is IMÁDOM, csupa nagybetűkkel. Viszont a családtagjaim annyira már nincsenek oda érte, főleg miután már legalább hússzor hallották az én előadásomban is. Attól azért az emberek többségét megkímélném, de tényleg.
Stole my heart: A preview alapján elkönyvetelm Dynamite - számnak, ha jól emlékszem, de igazából ennél sokkal többről van szó. Hmm... talán az egyik kedvencem dalszövegileg, tipikusan olyan, mint a wmyb, tehát hogy reménytelen romantikus lelkem bármikor szívesen hallgatna valami ilyesmit. Másrészt pedig imádatom tárgya a refrén, és állandóan a fejemben mászkál.
Stand up: Most jön a hab a tortán, azaz a bónusz dalok. A Stand up-ot viszonylag későn hallgattam meg a többi dalhoz képest, de hamar behozta a lemaradását, mert azóta viszont az egyik kedvenc gyors és pörgős számom lett. Igazából nem a világ legbonyolultabb és legsokatmondóbb valamije, de nem is annak lett szánva. Engem kikapcsol és felpörget reggelente, és késztetést érzek rá, hogy mindig felemeljem a kezemet. Komolyan.
Moments: És igen, ismételten a végére hagytam és hagyták a srácok is az album gyöngyszemét, a legszebb dalt. Alapjáraton magasak voltak az elvárásaim, mert amit Ed Sheeran ír, és a One Direction ad elő, abból csak valami csoda születhet. Ez a dal, egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű . Olyan arculcsapósan eszméletlen. Sok szeretettel küldeném a fiúk és minden rajongó nevében azoknak, akik leszólják bármelyikük hangját. Hallgassátok meg az összes szólót... egyszerűen tökéletesek. A Harmóniák, a dalszöveg, ami pont olyan, amilyen egy Ed Sheeran dalnak kell lennie, hát... figyelemreméltó. Annyira érett ez a dal, és a One Direction szerintem itt mutatja meg leginkább, hogy sokkal többek ők, mint egy nyálas fiúbanda.
Óó, és végére is értünk mindennek. Összességében még annyit mondanék el, hogy IMÁDOM az albumot, és sokkal-sokkal jobb lett, mint amilyenre én nagy naívan számítottam. És ha mindenkinél nem is, nálam a továbbiakban is rengeteget fog forogni az Up all night. Mert vannak olyan "szerelmek", amik nem múlnap el pár nap vagy hónap alatt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
