Sosem tartottam különösebben nagy hacacárénak a cirkuszt, kisgyerekkoromban egyszer elvittek anyuék, mert akkor még  állítólag valamennyire legalább öcsémet érdekelte, de aztán rendesen ki is ábrándultunk belőle, azóta pedig évekig eszembe sem jutott, hogy egyáltalán betegyem a lábam egy cirkuszba. Az, amit itt mi itthon, Magyarországon manapság cirkusznak hívunk, félreértés ne essék, a mai napig nem került fel vágyálmaim listájára, viszont mostanában akarva-akaratlanul szembejött velem ez a jelenség könyvek, filmek, és egyéb művészeti ágak terén. Ezeket próbáltam egy kicsit összegyűjtögetni, hátha ezzel magamat is ráveszem arra, hogy legalább még egy esélyt adjak a cirkusznak, és valahogy sort kerítsek arra, hogy eljussak egybe. 
A legnagyobb löketet Erin Morgenstern regénye adta, az Éjszakai cirkusz, amivel valószínűleg már ti is összefuthattatok a könyvesboltok polcain, mivel olyan fantasztikus kiadásban jelent meg a librinél, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az én kezembe is így került, és tökéletesen megbabonázott ez a könyv, valamikor még a tavalyi évben, de azóta beleivódott az emlékeimbe. Egyszerűen teljesen magával vitt az a világ, amit az írónő teremtett, annyi varázslat és csoda volt ebben a regényben, hogy egy pillanatra még én is elgondolkodtam azon, hogy gyorsan lefogyok 500 kilót, felszedek valahonnan egy adag bátorságot és rengeteg hajlékonyságot és beállok valami szedett-vedett cirkuszi társulathoz. Ezt természetesen azóta már elfelejtettem, de a könyvet ezúton is szeretném MINDENKINEK ajánlani, az egyik legjobb regény, amit az elmúlt pár évben olvastam. 
Hasonlóan nagy élmény volt a 2006-os Christopher Nolan film, a nálunk Tökéletes trükként ismert The Prestige. Bár ez nem kapcsolódik annyira szorosan a cirkuszhoz, sokkal inkább a trükkökhöz, megtévesztéshez és mágiához, ám hangulatában mégis annyi minden olyan apróságot hordoz, ami előidézi bennem a cirkuszi világot, hogy képtelen voltam kihagyni a listából. Mint a Nolan filmeknél általában, itt is rengeteg gondolkodnivalót kapunk ajándékba, minden apró részletre figyelve is napokig a filmen rágódtam azután, hogy először megnéztem. De másodszorra sem hagyott nyugodni a film, mind maga a történet, mind a színészek teljesen elvarázsoltak. A történet egyébként egy könyv alapján készült, amit magyarul is kiadtak már, így a Tökéletes trükk már az olvasólistámra is felkerült. 
Kicsit vidámabb vizekre evezve, tavaly nyáron került mozikba a Madagaszkár harmadik része. Kevés olyan animáció van, ami engem még így, tizenhét évesen is teljesen kikapcsol és elszórakoztat, de a madagaszkár közöttük van, épp ezért érdekelt annyira, képesek-e még harmadszor is meglepni valamivel. Ebben a részben ezek az őrültek Európában kötnek ki, és egy cirkuszhoz társulnak. Az egésznek annyira barátságos és vidám hangulata van, teljesen eltér az előző két történet sötétségéről és komolyságáról, de ugyanannyira képes elbűvölni, minden szinten. A látványvilág is egyszerűen káprázatos, és még harmadszorra is elő tudtak rukkolni új poénokkal, ami azért animációs filmeknél már eléggé ritkaságszámba megy. 
Sem könyvben, sem filmen nem szakítottam még időt sajnos arra, hogy megismerkedjem a Vizet az elefántnak történetével, de úgy érzem, nem maradhat ki a listámról. Itt is természetesen egy cirkusz adja a sztori pikantériáját. Ehhez aztán persze társul a fájdalmasan alulértékelt Robert Pattinson szomorúan szerelmes pillantása, azaz egy valószínűleg különleges szerelmi történet, plusz, már csak a címből kiindulva, az is lehetséges, hogy van egy csodálatos elefántot is megismerhetünk. Mindenképp várólistás nálam tehát ez a film is.