Tudjátok, annak ellenére, hogy rengetegen próbálnak meggyőzni arról, hogy hülyeség, hogy ennyire rosszul vagyok a saját országomtól, attól az országtól, amit hazámnak tekinthetek, ami anyanyelvet adott, és még rengeteg mindent, egyre inkább és egyre gyakrabban törnek rám azok az érzések, hogy a lehető leggyorsabban menekülnöm kellene innen, ameddig még nem késő.  Furcsának hangozhat, de fejben már most azon sakkozom, hogy ki tudom-e még itthon bekkelni az egyetemet, vagy nem kellene kockáztatni, és inkább már azt is külföldön kezdeni el. 
Mint azt múltkor valamelyik nagyon filozofikus pillanatomban megfogalmaztam, egyáltalán nem arról van szó, hogy nem tudnék semmit írni a Miért szeretem Magyarországot? listámra. Sőt, valószínűleg azért jópár dolgot fel tudnék sorolni a túró rudin és a lángoson  kívül. Rengeteg emlék köt ide, amit soha semmi nem tudna feledtetni, és természetesen rettentően hálás vagyok minden jóért, amit Magyarországtól kaptam. DE! több minden is zavar. Például , hogy mostanában a dolgok, amiket nem szeretek Magyarországban listám sokkal, de sokkal hosszabb, mint a fent említett párja. Hogy ennek ki vagy mi az oka? Nyílván nem olyan egyszerű a vűlasz, hogy én csak és kizárólag azért vágyakozom el innen, mert kinéztem magamnak Norvégiát, az sokkal szimpatikusabb, és ott szeretném leélni az életemet. Kezdjük ott, hogy ez eszembe sem jutott volna, ha meg lennék elégedve a mostani dolgokkal. Ha úgy érezném, hogy a jövőm biztosítva van, ha úgy érezném, hogy ha kellően szorgalmas vagyok, és nem vagyok lusta a munkához és a tanuláshoz, akkor kényelmesen meg tudok majd élni a jövőben a kis családommal. De őszintén... van olyan ma fiatal, aki ezt érzi? Szerintem nagyítóval kell keresni az ilyen egyedeket. (persze aztán reméljük nekik lesz igazuk, és csak a szokásos pesszimizmus beszél belőlünk. meg az egész világból a drága kormányunkon kívül, akik szerint minden rendben van. én meg csikóhal vagyok, tényleg) Hol is tartottam? Jajj, hogy nem igazán látok esélyt arra, hogy ha csak nincsenek apunak hiperszuper kapcsolatai, vagy milliárdjai, esetleg mindkettő, akkor egyhamar épeszű állást találnék megfelelő fizetéssel. Komolyan... Vagy éhbérérét dolgozom magam halálra, vagy itthon tengődöm anyuéknál...vagy..tényleg csak a protekció maradt, esetleg a hatalmas mázli, de az nálam nem működött még soha. És most nem csak a frissen diplomázottakról beszélünk... Anyuék ismeretségi köre életkorilag elég változatos, és egyre érdekesebb, ahogy különböző emberek fordulnak hozzánk azzal, hogy már megint nem találtak semmilyen munkát... A huszonéves lányok nem kellenek, mert mindjárt gyerekük lesz. A harmincasoknál már van kisgyerek, ő azért nem jó. A negyvenéves már egy rakat helyről azzal van elutasítva, hogy fiatalabbat keresnek... És most kivételesen nem a 70es iq-jú emberekről beszélek, akiknek legmutatósabb példányait a valóságshowkban megtekinthetjük, hanem diplomás, értelmes emberekről. De ez csak egy dolog a sok közül... Tudom, hogy a médiatörvény botrány már nagyon régen elült, és ma már csak nagyon ritkán hozzák fel, de közben felháborító, miket nem hallani ma már a tv-s híradókban. Ha az interneten nem olvas utánna az ember, meg sem tudja, hány helyen és miféleképpen tiltakoznak a rendszer ellen, mert erről nem igazán beszélünk mostanában... És ha már a politikánál tartunk... Eszméletlen, hogy mennyi mindent el kell tűrnünk szótlanul. Az oktatásról már múltkor is írtam, azóta természetesen még milliárdnyi baromságot kitaláltak. De nem is ez a legrosszabb, hanem az itt is jelenlévő folytonos bizonytalanság... hogy oké, hogy most, tizedikes koromban kitalálják, hogy ez meg az kötelező, lehet, hogy mire odaérek, hogy érettségizzek, már egészen másképp áll a téma... És ilyenkor nagyon nehéz azon sakkozgatni, hogy ugyan milyen faktokat vegyek fel, mikor menjek el nyelvvizsgázni, satöbbi. És ha ez így megy, tizenöt évesen, gimnazistaként, el sem tudom képzelni, milyen lehet mondjuk a szüleim élete, a rengeteg új jogszabállyal és törvénnyel és tudomisénmivel. De akkor evezzünk kevésbé hivatalos és komoly ügyekre, aminék nem látszik ennyire, mennyire felületes a tudásom (megjegyzem, még így is sokkal több minden iránt érdeklődök ezzel kapcsolatban,mint a kortársaim. )
Ha már előbb egy kicsit kitértem a médiatörvényre, maradjunk a jóságos televízióknál és a kereskedelmi csatornáknál. Egyszerűen undorítónak találom, ami mostanában ott folyik, akár a hülye valóságshow áradatot nézzük, akár mást. Az, hogy a széf, ami körülbelül az egyetlen valamilyenféle értelmet sugározó műsornak tűnt, nem fér már bele az rtl profiljába, és át kellett telepíteni a coolra? Anno már a legyen ön is milliomosnál is haragudtam, de hogy már ezt sem bírják el? Borzalmas. És mit kapunk helyette? latin-amerikai szappanoperák tömegét... Esküszöm, ennél a tv2 régi bűbájos boszorkák- hetedik mennyország kombója sokkal értelmesebb volt. És ha ennyi jobbnál jobb sorozatot forgatnak ma amerikában, vagy még itt Európában is, fel nem tudom fogni, hogy miért van nekünk huszadszor is szükségünk rozalinda és richardo szerelmi vívódásaira. Lehet, hogy csatornaügyileg is pénzhiányban szenvedünk, de akkor sem látom megoldásnak ezt, ahogy azt sem, hogy huszadszorra adnak le egyes bud spencer fimeket.  Az meg, hogy még a román x-faktorban is értelmesebb sztárfellépők vannak, mint nálunk (alexander Rybak példának okáért. és nem azért, mert norvég. össze sem lehet hasonlítani fluor tomikával), azt meg tényleg már csak viccnek tekintem. 
Eléggé össze-vissza válogatok most a témákból, bocsánat, ne haragudjatok, csak mindig eszembe jut valami, amin felhúzom magam. Mondjuk, hogy egy részről, eszméletlenül szerencsénk van, amiért itt az internet, és sokkal jobban rálátunk a világra, mint mondjuk a szüleink. Sokkal több filmet és könyvet megismerünk, olyan dolgokról hallunk, amikről egyébként nem. Külföldről olyan együtteseket vagy sportolókat ismerhetünk meg, akikről egyébként esélyünk sem lenne tudomást szerezni. (hála a nem is mondom inkább minek). De másrészről, így sokkal nagyobb a vágy arra, hogy ezeket a dolgokat mi is megkaphassuk. Hogy mennyivel jobb lenne, ha Londonban élnék, és azok a koncertek, amik innen magyarországról elérhetetlen álomnak tűnnek, ott, ha nem is mindennaposak, de viszonylag gyakoriak lehetnének. Hogy nem kellene fél éveket várnom arra, hogy egy könyv vagy egy cd egyáltalán megjelenjen nálunk, HA megjelenik. 
Aztán, amit a legkevésbé szeretek, az az, hogy nem látok esélyt arra, hogy a közeljövőben bármi is megváltozzon. Nem tudom, ezt minek köszönhetjük, de egyszerűen hihetetlen, hogy milyen irányba fordult ez az ország és az emberek (tisztelet a kivételnek). Nehéz felelősöket megnevezni, nem is ezen kell rágódni, hanem, hogy hogyan változtathatunk. csak valamiért nem érzem azt, hogy ilyen apróságok változtathatnak, amikkel mostanában próbálkoznak. A milliárdos, aki abból szedte meg magát, hogy nem fizetett adót, a továbbiakban sem fog, a munkásembernek meg már így sincs elég pénze ahhoz, hogy adót fizessen, hát még ha felemeljük. 
Lehet, hogy sokan most úgy gondolják, hogy épp a mi generációnkon lenne a teher, hogy változtasson, hogy mi lehetnénk rá képesek, és rohadt nagy gyávaság elmenekülni. De tudjátok, nálam nem csak szimplán arról van szó, hogy nem szeretem a mai magyar valóságot. Sokkal inkább arról, hogy belülről érzem, hogy nem ide tartozom. mintha a fejemben valami folyton ezt kattogná. és hiszek a megérzéseimben. 
Annyi mindenről szerettem volna még írni, szidni és panaszkodni, de szerintem kezdetnek ennyi is elég lesz. a többség úgyis tudja szerintem, mikre gondolok még. 

1. balkezes vagyok
2. bárhol random információt kérdeznek rólam, tuti, hogy az első háromban megemlítem a balkezességem.
3. kifejlesztettem magamnak egy tapsolási módszert, és így bármikor hatalmasat tudok tapsolni, nem csakm ilyen pici csattogtatást. 
4. mindig sikerül magamnak olyan kedvenceket kiválasztanom, akiknek a nevét a barátaim nem tudják megjegyezni, és eleinte mindig rosszul ejtik ki. 
5. nem tudok rendesen kavicsot rajzolni
6. imádok hosszú leveleket és maileket írni bárkinek, bármiről. csak néha félek magamtól elküldeni valakinek egy ilyet, nehogy hülyének nézzen. 
7. az oviban fagyi volt a jelem. 
8. elég későn tanultam meg rendesen cipőt kötni, biciklizni és úszni. 
9. már 5 évesen tudtam olvasni, és az oviban mindig én olvastam meséket a többieknek. 
10. a kedvenc zöldségeim a paradicsom, a brokkoli, a sárgarépa, a spenót és a kukorica. 
11. szeretem a színes körömlakkokat, viszont a körmöm állandóan töredezik és normálisan ki sem tudom festeni a körmeimet. 
12. a túrógombócot nem szeretem prézlivel enni, hanem málnaszósszal vagy vaníliasodóval. 
13. mindent tematikusan eszem. a túró rudiról először leeszem a csokit, és csak utána a túrót, a sütiket és tortákat is rétegekre szedem, de még a salátákkal is elbügyörészgetek legtöbbször. 
14. a kedvenc állatom a rénszarvas, mert szerintem gyönyörű, mert azon a vidéken él, ahol én is szeretnék és mert mindig a karácsony jut róla eszembe. 
15. a kedvenc évszakom a tél, a legkevésbé pedig a nyarat szeretem. 
16. a kedvenc norvég városom Bergen, de Arendal, Lillehammer és Oslo is nagyon szépek. 
17. általában túl sok töltelékszót használok az írásaimban, amiknek semmilyen jelentőségük nincsen, viszont nagyon idegesítőek lehetnek az olvasó számára. 
18. 6 évig voltam egy néptánccsoport tagja, és amikor csináltam, nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, viszont mióta abbahagytam, többször is rámjött q néptáncolhatnék. 
19. rettentően rendetlen vagyok, folyton ott hagyom a dolgaimat, ahol ledobom őket, és ez nem tetszik sem a szüleimnek sem a kollégiumi nevelőtanároknak. 
20. szeretek süteményeket sütni, és igazából három "specialitásom" van: a norvég mézeskalács, a répatorta és a norvég almatorta. 
21. Rengeteg teát iszom, főleg tejes teát, de a zöld teákat és a gyümölcsteákat is nagyon imádom. 
22. állítások szerint a nevetésem valahol egy hisztis hiéna, egy gonosz boszorkány és megakadt bakelitlemez között helyezkedik el. 
23. szeretem azokat az embereket, akiknek már csak a látványuktól is mosolyra húzódik a szám. (mármint hogy annyira viccesek)
24. kiskoromban volt három teknősöm is, de szegények nagyon hamar elhaláloztak. 
25. sosem voltam vékony és  törékeny kislány. Mindig magasabb voltam az átlagnál, és az alakom sem a modellekéhez hasonlít
26. Az első 2 cd, amit tényleg én kértem, és meg is kaptam, a Pussycat dolls első lemeze és a Sugarbabes azon cd-je volt, amin a push the button van. 
27. a curry a kedvenc fűszerem, és minden currys dolgot imádok. 
28. soha nem nyertem jelmezversenyt farsangkor, de egyszer különdíjas lettem, mint francia nevelőnő (anyu ötlete volt :D)
29. az aláírásomban kisbetűvel írom az f-et a fanni elején, mert úgy sokkal jobban néz ki. 
30. A kedvenc íróim Jostein Gaarder és Daniel Keyes. (guglizz rájuk, megéri elolvasni a könyveiket)
31. van egy gitárom itthon, de nem igazán tudok rajta játszani. Pár akkord megy csak, a megfogtam egy szúnyogot, a micimackó és wmyb eleje. 
32. imádom a Love Actually (igazából szerelem) című filmet, és ilyenkor karácsony előtt legalább kétszer-háromszor megnézem. 
33. a harminchárom az egyik kedvenc számom, bár kifejezett kedvenc számom nincs. 
34. még soha nem találtam olyan napszemüveget, ami igazán jól állt volna. 
35. imádok nevet adni a tárgyaimnak, de aztán legtöbbször mindig elfeljtem, kit minek hívok. de a hajvasalóm például marcell. a teáskannám pedig luna. 
36. sokan strébernek tituláltak és hívnak ma is, csak azért, mert jó jegyeim vannak. pedig általában tizedannyit tanulok, mint ők. 
37. szeretek az időjárásról beszélgetni, főleg angolul. 
38. ha földrajzon vagy bármilyen tanórán norvégia jön szóba, a fél osztály rámnéz, és tőlem várja a választ. 
39. imádom az IKEA-t meg úgy összességében a bútorboltokat. 
40. nem szeretek nyílt vízben úszni, mert félek attól, hogy egy hal nekem jön (:
41. nem tudom, honnan örökölhettem a nyelvek szeretét, de hogy nem a szüleimtől, az biztos. a családban én beszélek a legjobban németül és lassan angolul is. 
42. ha kimegyek külföldre és bemutatkozom, fél perc után és onnantól kezdve örökre én leszek "the funny, hungry girl". 
43. nem tudok fütyülni. 
44. annyira nem rajongok a magyar kajákért, az olasz konyha például sokkal közelebb áll hozzám. 
45. imádom a hajam, amiért szőke, göndör és vastagszálú. viszont néha eszméletlenül kezelhetetlen. 
46. a zenei ízlésem rengeteget változott azóta, hogy bekerültem a gimnáziumba. 
47. nagyon könnyen elérzékenyülök és meghatódok bármin, és megnevettetni is meglehetősen egyszerű. 
48. két színjátszócsoportba is járok: egy az évfolyamtársaimmal közös, egy pedig német nyelvű. 
49. voltam már Európán kívül, tavaly nyáron Egyiptomban töltöttem egy hetet. 
50. kiskoromban meg szerettem volna tudni, milyen egy darab tictacnak az illata (volt egy olyan elméletem, hogy nem olyan, mint az egész doboznak), de amikor közel hajoltam, hogy  megszagoljam, egyszerűen felszippantottam. 
51. ha moziban vagyok, vagy a popcornról vagy a kóláról le kell mondanom, mert a kettő kombinációjának már háromszor is hányás volt a vége. 
52. a koleszban hihetetlenül gyorsan tudom eltüntetni a kiskanalakat. 
53. volt egy idő, amikor építész szerettem volna lenni, aztán divattervező, lakberendező vagy újságíró. 
54. imádom a gumicukrot, az egyik kedvenc édességem és bármikor bármilyen mennyiségben jöhet. 
55. szeretek német nyelvű előadókat hallgatni. amennyire régebben csúnya nyelvnek tartottam a németet, a dalokban annyira tetszik. 
56. rettentően gyorsan meg tudok kedvelni embereket. És mindenkit megjegyzek, aki egy kicsit is kedves hozzám, mert annyira ritkaságnak tartom. 
57. van egy olyan sanda gyanúm, hogy még soha nem voltam szerelmes. 
58. nem szeretem, amikor valaki lelkendezik, hogy mennyire szereti ezt meg azt az előadót, és akkor ismeri kb. egy-két, jobb esetben három dalát. 
59. néha túlzottan abszurd és elvont ötleteim vannak, amiket nem merek megosztani másokkal. 
60. az egyetlen magyar rádióadó, amit hallgatni szoktam, az a petőfi rádió. ott még játszanak normális zenét is. 
61. Szeretem Gagát, Katy Perryt és Rihannát is, de valamiért Riri dalai állnak hozzám a legközelebb. 
62. az őszibaracklé a kedvenc gyümölcslevem, de a narancs és a szőlőlé is jöhet bármikor. 
63. nem szeretem a csokitortát és a csokifagyit, a csokiért viszont természetesen rajongok. 
64. nagyon szeretek írni, de nem érzem úgy, hogy tehetségem lenne hozzá. 
65. a szemeim színe egyszerűen meghatározhatatlan. néha kék, néha zöld, de a legtöbbször ilyen zöldes-szürkés valami. 
66. imádom a legot, szerintem az egyik legkreatívabb játék a világon, és néha még most is kedvet kapna hozzá gyermeteg lelkem, hogy játsszak egy kicsit. 
67. régebben rengeteg matekversenyre elküldtek, és nagy matekost akartak belőlem csinálni, de őszintén szólva nagyon zavar az ottani "én vagyok a legjobb, nekem kell nyernem" dolog, meg az állandó versenyhelyzet, úgyhogy amint tudtam, kimenekültem ebből a mizériából. 
68. Bécs és Pozsony is közelebb van hozzám, mint Budapest, ezért viszonylag ritkán jutok csal el oda. És valamiiért nem is a kedvenc városom BP:
69. két plafonig érő tükör van a szobámban, de kb. ez az egyetlen dolog, ami miatt lányos lánynak érzem magam, egyébként nem hiszem, hogy nőies lennék at all. 
70. nem szeretem sminkelni magam, csak nagyon ritkán lehet kifestve látni, akkor is a maximum az a korrektor, szemceruza, szempillaspirál hármasa. 
71. bármit képes vagyok könyvjelzőként használni, ami a kezem ügyébe kerül. 
72. tudok kézenállni és fejenállni is, de a fekvőtámaszokból egyelőre siralmas vagyok. de dolgozom az ügyön. 
73. kedvenc színeim az almazöld, a fekete, a szürke és a piros. 
74. általában nem tudok beszélni és összecserélem a szavakban a betűket, így viszont elég érdekes új szavaim is kialakulhatnak. 
75. imádom a karácsony előtti készülődést, a sütisütést, az ajándékvásárlást és készítést, a karácsonyi vásárokat, a forralt bort és forró teát, a világíó égősorokat, a karácsonyfadíszeket és a karácsonyi dalokat.
76. tele van a szobám növényekkel, de egyedül egy kaktusz az enyém, a többit anyu menekíti be ide, ha nincs már máshol hely. 
77. utálom, hogy ha mások előtt gratulálnak nekem, főleg mivel általában nem érdemlem meg. és nagyon nem szeretem, ha valaki felemlegeti egy-egy eredményemet, mert semmi értelme. 
78. enyhe ekcémás tüneteim vannak, amik főleg télen jönnek ki a fejbőröm, a nyakamon és a szemöldökömnél. ez utóbbi miatt úgy nézek ki néha, mintha piros szemhéjfestéket használnék. 
79. azóta nem hívom Sp-t söpönek, mióta megtudtam, hogy finnül cukit jelent. 
80. a nagybátyám és a nagynéném is festőművész, az ő képeik vannak a szobámban, ezért a posztermániámat a koleszban élem ki, ahol viszont az egész fal tele van a kedvenceimmel. 
81. ültem már pónin, lovon, tevén, sőt egy pillanatra malacon is (ez utóbbi volt a legijesztőbb, a teve viszont a legjobb)
82. ha nem Norvégiában fogok élni ha felnövök, akkor mindenképp Ausztriát, Dániát, Finnországot, Észtországot vagy Angliát választanám. 
83. tuti, hogy egy csomó jó hülyeség azután fog eszembejutni, hogy összegyűjtöttem ezt a százat, és emiatt nagyon mérges leszek magamra. 
84. a kézírásom nagyon sokszor változik, néha pufilufi betűkkel írok, mostanában pedig jobbra dőlő nagy betűkkel. néha szépen, néha csúnyán. 
85. mivel első évben a tanárok többsége elhitte, hogy jókislány vagyok, akinek ráadásul a jegyei is jók, mostanában zavrtalanul aludhatok órákon, aminek azért megvan az előnye. 
86. nagyon sokféle zenét hallgatok ,tényleg, amit csak el tudtok képzeni, de dubsteppel nem nagyon lehet meghatni, az nálam kívül esik a hallgatható kategóriáján. 
87. nem rajongok a hercegnős mesékért, mert kiszámíthatóak, és a kedvenc disney mesém a herkules. ebből tudok pár dalt németül és norvégul, és az oroszlánkirályból is tudok pár dalt norvégul. 
88. szerintem azok az emberek, akikkel szoktam néha twitteren vagy tumblin beszélgetni, el sem tudják képzelni, mennyit jelentenek nekem. (igen, ez volt a nyálas információ)
89. szeretem az ignorál, irreleváns, dependens és maladaptív szavakat. jajj és a szuicídumot is. 
90. össz-vissz három magassarkúm van, mert annyira nem rajongok értük, viszont ez a három kifejezett kedvencem. Igaz az elegancia néha még hiányzik a cipők mellől. 
91. általában jól bírom a hideget és imádom a havat. de reggel, ha morcosan kelek fel, akkor nem tudok rajongani egyikért sem. 
92. röplabdáztam két és fél évig, és most is nagyon szeretnék, csak az edzések időpontja ütközik a színjátszóval. 
93. nem szeretem a mostanában divatos bulikat, legyen akár szó a diszkókról, a házibulikról vagy a beülök a kocsmába inni dolgokról. nem az én stílusom, de nem ítélek el senkit, akinek ez tetszik. egyszerűen csak azt kérem, hogy mások értsék meg, hogy én nem ilyen vagyok, és hogy ne nézzenek le emiatt. 
94. a sorozatnézés nem nekem való, mert mindig csak lemaradok, elmaradok részekkel, és a végén azt veszem észre, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem. 
95. a magyar celebvilággal sok mindent tudnék csinálni, ha egyszer elém kerülnének. 
96. ha valaki bejön a szobámba, a gitáron és a tükrökön kívül legelőször a rengeteg könyvet szúrja ki. 
97. utálok a babakori énemről videókat nézni, viszont sajnos az egész családom imádja ezeket a videókat. ilyenkor legszívesebben elbújnék valahova. 
98. mindig egész órakor kezdek el tanulni, vagy maximum félkor, azaz ha hét óra öt perc van, fél nyolcig mindig elszórakozom. 
99. szörnyű vagyok az ilyen rendszeresen csinálni kell dolgokban... például sosem tudtam rendesen leckefüzetet vezetni. mindig elfelejtettem beleírni. 
100. most, hogy ennyi értelmetlen dolgot összehordtam, már csak egy dolgot szeretnék mondani: el sem tudod képzelni, mennyire hálás vagyok, hogy elolvastál mindent. és írd le, hogy mi az amin meglepődtél, mi az, amit már tudtál, miben hasonlítunk, miben különbözünk...mindenre kíváncsi vagyok. és tüsszentettem egyet, úgyhogy ez igaz is (: 

Amiről most írni szeretnék (igazából már egész régóta tervezem, csak aztán mindig elhalasztódott. de még mindig erőteljesen aktuális), azzal szerintem a tinédzserkorúak viszonylag nagy százaléka találkozott már, valamelyik oldalról.  Bizony, a rajongó tinik élete egyáltalán nem egyszerű... Én, aki régebben el nem tudta képzelni, pláne nem megérteni, hogy képes valaki bármilyen híres embert szeretni, vagy éppen rajongani érte (még ha nem is tudjuk ma már pontosan, hol van a kettő között a határ)...ma meg? nézzetek rám...olvassatok bele a blogba, kövessetek twitteren, vagy ami még feltűnőbb tumblrön, és minden amit kaphattok, az egy betegesen rajongó tizenéves lány. Hogy ez jó-e vagy rossz, azt mindenkinek egyéni joga eldönteni (: Én igazából mostanában már hozzászoktam magamhoz, és egyáltalán nem zavar, ha valami ennyire megérint. (Az ugye megint másik kérdés és másik téma, hogy a barátaim és a családaim mennyire örülnek ennek. összességében szerintem semennyire. rengeteg jó történetem van. majd egyszer). Hogy németérettségis bölcseségekkel, illetve érvelésnél felhasznált finomságokkal vágjak bele a dolgoknak, mint mindennek, ennek az érmének is két odala van. (nem panaszkodhattok, szóltam előre a közhelyek miatt). Főleg azokra a hírességekre, énekesekre és sportolókra gondolok ahol valahol a világsiker és a z-kategória között állnak, tehát Magyarországon még nem alakult ki körülöttök akkora országos sikítozóbázis, mint mondjuk Justin Bieber körül, de elkerülhetetlenül előtérbe kerültek a "régi" és az "új" rajongók közötti ellentétek. Mivel a történet mindkét oldalán álltam már/állok most is, azt hiszem, tudok pár dologról itt írni nektek. (mondhatnánk hogy egy tapasztalt róka vagyok, de ezt mégsem jelentheti ki egy  tizenöt éves lány). Csak az ördögi körbe nem bekerülők kedvéért (higgyétek el, szerencsések vagytok. tényleg), szögezzük le, hogy bármelyik oldalon vagy, egyáltalán nincs egyszerű dolgod. 
Ott van például mindjárt az, amikor felfedezel magadnak valakit/valakiket/valamit, ami akkor már egyre népszerűbb és népszerűbb, és már egy viszonylag erős magyar és külföldi tábor is kialakult. Te meg ott állsz, eleinte viszonylag kevés biztos információval (jobb esetben tudod a nevüket), és belecsöppensz egy olyan világba, ahol előtte még nem jártál. Itt (főleg, ha olyan területre bukkansz, mint én), mindenki mindent tud a fent említett új kedvencekről (ami tudáshalmaz számodra egyelőre felfoghatatlan) és a legtöbben annyira szerencsések, hogy már sokkal régebb óta élvezhetik ezt az egész nyúú wörldöt, mint te. (és magától értetődően erre büszkék is. És miért ne lehetnének azok? Ebben semmi, de semmi elítélni való nincs). Na, ilyenkor több olyan baklövést is elkövethetsz, amivel egyszerűen kikészítheted a rajongói bázist. Hogy csak egy-két példát említsek: rosszul írod a nevet... na azon annyira kiakadnak, hogy hétfejű sárkányként támadnak rád. Úgyhogy inkább nézz utána, guglizd le, nem tart sok időbe.... Aztán bele lehet esni abba a hibába is, hogy anélkül kezdesz el róluk beszélni és írni, hogy alaposabban utána néztél volna bárminek is, és ilyenkor gyakran nagyon átlátszó a "és emlékszel arra, hogy...?" vagy az "és azt láttad, hogy...?" kérdésre adott "persze, de már nem emlékszem" vagy az "az pont kimaradt" válasz. Márpedig legtöbbször ez jut először eszedbe :D Vitatkozni pedig aztán tényleg nem érdemes. Úgyhogy csak egy dolgot tehetsz: vagy nem éled bele magad teljesen a dolgokba, normális maradsz, és lepereg rólad minden (akik ezt meg tudják tenni, azokat nagyon irigylem, mert én erre sérült lelkem jelen állapotában képtelen vagyok), vagy pedig pozitívan fogod fel a dolgokat, és örülsz annak, hogy neked nem kell várnod egy-egy újabb videó, könyv vagy film megjelenéséig jódarabig, hiszen annyi és annyi újdonság vár még rád addig. (mármint számodra újdonság. és igen, irigylem azokat is, akik csak a harry potter őrület végén kaptalk rá a könyvekre...nem kellett azon aggódniuk, hogy miután végigdaráltad a többszáz oldalt, egy vagy két évig nincs utánpótlás). És, tapasztalatból tudom, hogy minden apró-cseprő információt eszméletlenül gyorsan fel lehet szedni. Úgyhogy, sosincs késő. (:
Aztán persze, a fordított helyzet sem könnyű, mikor hirtelen arra ébredsz, hogy a kedvencedért, akiről eddig csak pár emberrel tudtál magyarul beszélgetni, mert itthon nem volt épp a figyelem középpontjában...hát, nos hirtelen rengeteg tinilány kezd érte rajongani, és te olyannak érezheted az egészet, mintha elvennének tőled valamit, ami eddig csak a tiéd, csak a tiétek volt. És igen, idegesítő azért is, mert úgy kezdenek el beszélni Róla, vagy Róluk, mintha már évek óta ismernék, miközben olyan általad alapnak vélt tulajdonságokat, szoksáokat, különlegességeket nem tudnak, hogy te csak nézel, mint rozi a moziban. És persze, annak ellenére , hogy az agyad teljes mértékben tudja, hogy örülnöd kellene, hiszen rajongásod tárgyának biztos rengeteget jelent, hogy egyre többen szeretik, de...valami akkor is ott motoszkál benned. nevezhetjük féltékenységnek? nem tudom, azt mindenesetre tudom, hogy nem vagyok egyedül az ilyen érzésekkel. De. Egy idő után le lehet ezeket küzdeni, hozzászokni a gondolathoz, és belegondolni, mennyire jó most azoknak, akik felfedezik a régi videókat és képeket. VIsszagondolni arra, hogy elsőre te is mennyit nevettél egy-egy poénon, hogy először mekkorát dobbant a szíved, mikor egy-egy videó vagy film megjelent, hogy milyen extázisba estél, ha nyertek valamit vagy megjelentek a tv képernyőjén... esetleg újra ált is élhetsz minden  apróságot, rengeteg mindent visszahoznak ezek az emlékek. 
Miután vége a fanni feleslegesen osztogat haszontalan tanácsokat résznek, jöjjön a fanni ki nem állhatja fejezet, aztán tényleg abbahagyom ezt az írást, mert így utólag visszaolvasva annyira sületlenségeket írtam, hogy az már nekem fáj. Szóval, a fent részletezett dolgokat mint megértem, bármelyik oldalra kerül valaki, mert szerintem teljesen természetes reakciók (kivéve ha túlzásba megy ugye az ember). Ami viszont mostanában nagyon nem fér a csőrömbe, az az eszméletlen utálat egyes sztárok, híres emberek után, amit mostanában látok. Most nem arról beszélek, hogy mindenkinek feltétlenül tisztelnie és szeretnie kellene az egész sztárvilágot (és most a sztár alatt nem Kiszel Tündékről, de még csak nem is Kim Kardashianekről, vagy hogy hívják beszélek, hanem olyan tehetséges emberekről, akik letettek valamit az asztalra. ), mert ez egyszerűen képtelenség. Az viszont, hogy valakit mindig, minden körülmények között lehordanak a sárga földig, mindenfajta kérdések nélkül, nekem nagyon szúrja a szemem. Most nem a papparazzikra, és haosnló hmm..szörnyekre gondolok, hanem a saját korosztályomra. Nem akarok azokkal a közhelyekkel jönni, hogy csináljatok meg utánuk ti is mindent ugyanúgy, mert ezt mindenki agyonhallgatta már... de a leggyerekesebb dolgok egyikének tartom, ha valaki utáló-oldalakat nyit, vagy épp csak facebookon, twitteren állandóan kifejezi utálatát. És nem csak az zavaró, amit kifejezésre juttatnak, hanem ahogy. Igen, én sem szeretek mindenkit. Sőt... de mikor hallottátok tőlem (vagy olvastátok itt) azt, hogy Britney milyen egy utolsó büdös ribanc, hogy kurvára nincs semmi hangja, és kb annyi helye van a szakmában, mint egy lukas vödörnek, emellett kibaszott csúnya és nagy asegge, és hogy hűű de rühellem ezt a picsát?   Hát, remélhetőleg soha, mert igencsak meg kellett magam erőltetnem, hogy ezt így összehozzam. (annak ellenére, hogy szoktam káromkodni, sajnos nem is keveset. és annak ellenére, hogy Britney nem tartozik a kedvenceim közé). Szóval igen, mindennek megvan a határa. Az utálkozásnak is. Meg hát ugye világbéke, mert az fontos. mindenkinek. és a sablonköteg végére még annyit, hogy remélem semmit nem ért ez a szösszenet, és semmilyen gondolatot nem váltott ki belőletek, és hogy nem néztek hülyébbnek, mint eddig.